Egy év kihagyást követően ismét jött a meghívó, hogy a két barátunk – Netoleczky Károly és Pavlics Károly – névnapját együtt ünnepeljük. Örömmel tettünk ennek eleget, hiszen már tudtuk, hogy mi vár ránk.

Kellemes – bár kissé csalóka – italok, melyek közül az ágyas szilvapálinka vitte a pálmát, és tette a dolgát, emelte a hangulatot, fokozta a jókedvet. Az est fő fogása ezúttal is Netoleczky Karcsi barátunk titkos receptje szerint bográcsban, a szabadtéren készülő bajai halászlé volt, melyet tésztával, hagymával fogyasztottunk. A társaság – eleget téve a közlekedési törvények szigorának – most is kettévált, kialakult az „ivósok” és a „vezetők” csoportja, bár ezeket, ahogy a hangulat fokozódott, szinte lehetetlen volt egymástól megkülönböztetni. A prímet azért még most is az ún. 74-esek, azaz az 1974- ben végzettek vitték, bizonyítva ezzel talán azt is, hogy a diákkori barátságok életre szólóak. Természetesen most sem maradtak el a vicces egyetemi mendemondák, apró kis – eddig elhallgatott – fiatalkori történetek kerültek napvilágra, amelyek azért is érdekesek, mivel az ünnepeltek épületgépész „csemetéi” is jelen voltak és éberen figyeltek az elhangzottakra.

Nos, az ünneplés most is mélyen az éjszakába nyúlt, de a végén hálás köszönettel szorongattuk a Károlyok és egymás kezét, mert egy nagyon kellemes, hangulatos estét töltöttünk el egymással, amire a mindennapok fárasztó küzdelmei után nagy szükségünk is volt!