belépés / regisztráció
2021. október 15. péntek
Aktuális lapszám

A felsőoktatásnál szerintem a stabilitás a legfontosabb

„Legalább 40 éve ismerjük egymást és valahogy mindig kikerültél az interjúalanyok listájáról, ezért is külön öröm számomra, hogy lehetőségem nyílik beszélgetni veled.” – fordulok Dr. Kajtár Lászlóhoz, a BME egyetemi docenséhez, akit 2016. január 1-jével kineveztek az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék élére.

 

Gratulálunk ehhez az előkelő pozícióhoz! Hogyan történt a kinevezés és mióta vársz erre a lehetőségre? Az elmúlt éveket pótlandó, szeretnék kérni egy rövid életrajzot tőled, hogyan jutottál el a tanszékvezetői pozíciódba?

Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a tanszék vezetője lehetek. Azt szokták mondani, hogy aki katonának megy, soha nem veri ki a fejéből a gondolatot, hogy valaha parancsnok legyen. Azzal, hogy én egyetemi pályára jöttem, abban értelemszerűen benne volt, hogy valamikor esetleg tanszékvezető legyek. Most valósult ez meg. Korábban persze arra gondoltam, hogy a Macskásy professzor úr által alapított épületgépészeti tanszéken történik majd mindez, ahol már 1979- ben oktató lettem, de végül a tanszéki átalakítás következtében most egy lényegesen nagyobb területet felölelő tanszéknek, az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszéknek lettem a vezetője. A karon is a nagyobb tanszékek közé tartozunk, hiszen 40 fő vesz rész a munkában a 3 fő külső munkatársat is figyelembe véve. Hogyan jutottam ide? 1979-ben diplomáztam az Épületgépészeti Tanszéken, Nyerges tanár úr és Fónyad Tibor főmérnök úr (KIPTERV) voltak a diplomaterv konzulenseim és pontosan emlékszem, hogy 1979. augusztus 15- én kezdtem meg a munkát a tanszéken. Kezdetben két évig tudományos továbbképzési ösztöndíjas, majd tanársegéd és a kisdoktori után 1987-től adjunktus lettem. 1994-ben a kandidátusit, majd a PhD-t csináltam meg és 1996-ban kineveztek docenssé. Ezt követően az erőgyűjtés, a sorok rendezése következett, amikor végül 1999-től tanszékvezető helyettes lettem. Bánhidi professzor 1996-ban fejezte be a munkáját, és az ő ajánlása alapján – kezdetben Garbai professzor mellett – tanszékvezető helyettessé neveztek ki. Ezt a funkciót tovább vittem a következő időszakokban, Láng Péter professzor mellett is. Ezek után adódott a lehetőség, miután Láng professzor a 65. életévét betöltötte és újabb pályázatot írtak ki a tanszékre, hogy én is beadjam a pályázatomat, ami pozitív elbírálást kapott. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy három fórum szavazott titkosan a pályázatomról: a tanszéki kollektíva, a tanszékvezető értekezlet és a kari tanács és egyetlen egy „nem” szavazatot sem kaptam.

Látványos pályafutással rendelkezel, keményen megdolgoztál a sikerért. Érzel-e lyukat az életpályád valamelyik területén, hogy ott is jó lett volna még több tapasztalatot szerezni?

Biztosan van ilyen, de visszatekintve az elmúlt évtizedekre, azért elégedett lehetek, hiszen a Műszaki Egyetemen oktatni egyfajta kitüntetés, mert az egyetem nagyon komoly szakmai, erkölcsi hátteret jelent. Ezen belül pedig az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszéken lenni még inkább megtisztelő lehetőség. A kollégákkal, évfolyamtársakkal, tankörtársakkal, sőt energetikus körben is tartom a kapcsolatot és ez alapján pedig elmondható, hogy összevetve az én életpályámat az övékével, az szakmai, emberi, anyagi szempontból is megállja a helyét. Tehát lyukak nem voltak, sikerült előre haladni. Külön örülök annak, hogy egyrészt az oktatással tudtam foglalkozni, ezen belül a klímatechnika, komfortelmélet szakterületet viszem én Bánhidi professzor úr mellett. Vele együtt dolgoztuk ki az 1997-ben indult új tárgy, a „Komfortelmélet” tematikáját és a professzor úrral együtt kezdtük el tanítani. A Klímatechnikánál pedig Erdősi István kollégámat emelném ki, hiszen 1979-ben vele kerültem egy szobába, és 1997-ig egymással szemben ülve cseréltünk gondolatokat. Meg kell még említenem Magyar Tamást is, akivel szintén sokat dolgoztam együtt. Így alakult ki az a klímatechnika, komfortelmélet területén folyó oktatói, kutatói munka, amely eredményeképpen tapasztalatban, szaktudásban eljutott oda, ahol most van.

Milyen gondolatokkal, érzésekkel fogadtad ezt a lehetőséget? Most minden megváltozik a tanszéken, vagy követed az elődeid útját?

Felforgatni sohasem szabad egy rendszert, annak soha sincs jó vége. Olyan szempontból izgalmas, érdekes a mi helyzetünk, hogy 2007-ben a két tanszéket összevonták. Ez a pillanat akkor minden oktatót elég megrázóan érintett, sőt a szakmát is meglepte. Ebben a helyzetben kellett nekünk egy új stratégiát kidolgozni. Szerencsénk volt, mert Láng Péter professzorral sikerült a megfelelő hangot, kapcsolatot kialakítani, ennek eredménye, hogy a tanszéken két szakmai csoport dolgozik: a gépészeti eljárástechnika és az épületgépészet, és ma mind a kettő önállóan végezheti a munkáját. Jelen pillanatban el lehet mondani, hogy erős a tanszékünk, vagyis viszonylag nagy oktatási területet viszünk, hiszen 5 saját szakirányunk van: 3 BSc, 2 MSc. Ebből 1 MSc és 2 BSc épületgépész, a másik kettő eljárástechnika. Emellett a GET szakmai csoport részt vesz a környezetmérnök képzésben és a mechatronika BSc-ben is oktat.

Műszaki területen nagyon fontos, hogy milyen laboratóriumi háttérrel rendelkezik az oktatási egység. Ipari cégek aktív részvételével felépítettünk két új laboratóriumot: az egyik a Macskásy Komfort-, Klímatechnika, a másik a hidraulika mérőrendszer, a Stokes Laboratórium. Nagyon színvonalas laboratóriumok ezek, gyakorlatilag a legkorszerűbb technika megtalálható ott. Nagyon örülünk annak is, hogy az oktatásba így bekapcsolódnak ipari szakemberek. Fontos a kutató, fejlesztő munka, amit egy oktatási intézménynek végeznie kell. Az ipari kapcsolatok ehhez is megfelelő hátteret adnak, komoly fejlesztésekben vettünk részt pl. a Rosenberggel (légtechnikai hővisszanyerő berendezések), a Paksi Atomerőművel (a hűtött energia vízellátó rendszer fejlesztésében egy új koncepció kialakítása), amely munkáknak én voltam a témavezetője. Vezetésemmel 7 pályázatot nyertünk el (részben ipari partnerekkel), és harmincnál több megbízást kaptunk. Szerintem a lehetőségeink továbbra is jók.

A jövőre nézve el kell mondanom, hogy kétféle ruhában kell gondolkodnom. Egyrészt a tanszékvezetői ruha, amiben benne van mindkét szakterület: az eljárástechnika és az épületgépészet. Másrészt az épületgépészeti ruha, ami a szűkebb területet jelenti. Az épületgépészet esetében az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata az ipari kapcsolatok további rendezése, elmélyítése, ehhez megfelelő szervezeti háttér kialakítása, ezt nagyon jól fogja szolgálni az a lehetőség, hogy 65 éves a Műegyetemen indított épületgépész oktatás. Egy nagy rendezvényt tervezünk, de erről még csak nagyon szűk körben beszéltem, az elhatározás viszont már megvan. Ez kiemelkedő esemény lesz a tavaszi időszakban. Az intézményes szakmai kapcsolatrendszer kialakításában fontos szerepet szánok egy ún. Épületgépészeti Ipari Szakmai Tanács létrehozásának, amibe kiváló épületgépész szakembereket szeretnénk felkérni. Az ezzel kapcsolatos előkészítő konzultációk már megtörténtek. Nagy örömünkre a fogadókészség megvan. Macskásy professzor úrról egy festmény készül és ez adományként a tanszékvezetői szoba dísze lesz.

Mi kell ahhoz, hogy a diákok becsüljenek egy egyetemi tanárt?

Nagyon fontos, hogy partnerként kell kezelni őket, tehát a problémaikra nyitottnak kell lenni, a kérdéseikre választ, iránymutatást és segítséget kell nyújtani. Fontos a szakmai hitelesség! Az ember úgy beszéljen egy-egy témakörről, hogy az érthető, logikus legyen. Nagyon fontos a közvetlenség, a megfelelő hangvétel, hangsúly. Talán én ezt nem csináltam rosszul, mert a környezetemben mindig jelentkeztek TDK-ra. Eddig tizenketten voltak, ebből kilencen díjat is nyertek és ezt a munkát folytatva tízen PhD-hallgatónak is jelentkeztek nálam. Közülük már négyen ledoktoráltak, ketten a tanszékünkön vannak, Kassai Miklós és Herceg Levente adjunktusok. Egy kolléga kintről segíti a munkánkat, a negyedik pedig a tanulmányait külföldön fejezte be és jelenleg is Angliában tevékenykedik. Jelenleg három „aktív” doktoranduszom van.

Vajon mikor becsülik egymást az oktatásban szereplő személyek, a kollégák? Mennyire kell tanárnak lenni, vagy itt is a sikerorientáltság a vezető elv?

Lehet kinevezni cégek élére bárkit ügyvezetőnek, de ahhoz, hogy valaki az egyetemen jusson előre, olyan grádicsokat (tudományos fokozatok, publikációk, kapcsolatok stb.) kell megugrani, amelyek önmagában hitelesítik az egyént, hiszen automatikusan adódik, hogy ő bizonyos dolgokban többet elért, mint más. Ez összefügg a korral is, mert nyilván hosszabb életpálya kell ahhoz, hogy valaki ezekben a mutatókban többet érjen el.

A tanszék nagy öregjeit követően úgy gondolom, hogy a te neved cseng ma ott a legszebben. Hogyan érted ezt el? Mi a titkod? Mindig csak a munka?

Lényegében igen. Kell egy szakmai érdeklődés is, de szerencsém volt, hogy a klímatechnika, komfort területre kerültem, ott van tevékenységi terület. Az embernek mindig vállalnia kellett feladatokat, ez vonatkozott az oktatásra, a kutatásra, a megbízásos munkák vállalására és keresni kellett mindig a továbblépés lehetőségét.

Az aktuális politikának is van befolyása az egyetemeken?

Minimális. Az egyetemek világa nagyon zárt, a követelményrendszerek miatt nem lehet kívülről bárkit beültetni. De adott szintet máshol elért kollégát persze a politikai hátszél segítheti, de szerintem a politika a társadalmi hierarchiában a különböző alrendszerek közül az egyetemeken tud a legkisebb befolyással lenni.

Egyébként mi a véleményed a hazai műszaki oktatásról? Felsorolnád néhány előnyös oldalát és esetleg olyat is, amin sürgősen változtatni kellene?

A felsőoktatásnál szerintem a stabilitás a legfontosabb. Az oktatásnak van egyfajta rendszere, ennek alapját a tantervek, az oktatási rendszer testesíti meg. Ilyen szempontból lényeges változás volt, amikor a főiskolai, egyetemi rendszerről áttértünk az MSc, BSc képzési formára. Korábban voltak olyan hangok, hogy vissza kellene térni az ötéves eredeti oktatásra, én azt a véleményt képviseltem, hogy ezt nem szabad megcsinálni, mert egy-egy rendszerszintű változás az egyetemi oktatásban nagyon komoly jelentőséggel bír. Két-három év kellett az új rendszer kidolgozásához, 5 év, míg ez egyszer végigfut. Ha bármit rendszerszinten csinálunk, lényegében 10 év kell ahhoz, hogy elinduljon és legyen róla tapasztalat. Ezt nem bírja ki a magyar felsőoktatás, így nagyon sokan azt mondtuk, hogy ha egyszer ez a lépés megtörtént, akkor ne bántsuk, ezt vigyük tovább. Szerintem ezzel a változással mi, épületgépészek jól is jártunk. Miért? Korábban 5 éves képzésen volt két-három tankör, most BSc-ben van kétféle képzésünk: az egyik a gépész szakon az épületgépész, a másik az energetikus mérnök szakon belül az épületenergetika szakirány. Mindketten közel ugyanazt tanulják, csak más alapból nőnek ki. A legutolsó záróvizsgán BSc-nél direkt olyan ipari szakembereket hívtunk meg, akik gyakorló épületgépészek, a célunk az volt, hogy lássák, ezek a hallgatók mennyiben másak. Az ipar most olyan épületgépészek közül tud választani új munkaerő felvételénél, akik a klasszikus gépész, vagy energetikás, termodinamikás alapból nőttek ki. És lett még egy önálló MSc-nk is, a komfort. Tehát a korábbi egy képzési forma helyett jelenleg három van, lényegesen megnőtt az oktatási területünk és így a súlyunk is. Fontos mérőszám a kontaktórák száma. Amikor én 1979-ben végeztem, valójában két félévben, a 8., 9. félévben volt épületgépész oktatás, a 10.-ben a diplomaterv egy rövidített hónap épületgépész tárgyaival, ennek a heti összóraszáma kb. 34-35 volt. Most a BSc-ben 37 órát, az MScben 35-öt, vagyis 72 órában tanulnak. Tehát a kontaktórák száma jelentősen megnövekedett, teljesen új területeket hoztunk be az oktatásban, mint az energetika, komfort, épületüzemeltetéssel, irányítástechnikával kapcsolatos témakörök, megújuló energiák, források használata. Tehát az épületgépészet oktatása tartalmát tekintve is jelentősen bővült.

Kérlek, dicsekedj egy kicsit, hány hazai és külföldi szakcikkel rendelkezel! Milyen tudományos fokozatok tulajdonosa vagy és mit szeretnél még elérni?

195 tudományos publikációm van, ha minden igaz. Ezek között 106 az idegen nyelven megírt, mert nagyon sok külföldi konferencián vettünk részt, adtunk elő világszerte.

Az embernek mindig célokat kell maga elé kitűzni. A mi korosztályunk abban a korban született, amikor mindig újabb és újabb akadályokat állítottak elénk. A következő célom a habilitáció, ebben az évben szeretném elindítani, az ehhez szükséges szakmai anyagokat már összeállítottam.

Számos társadalmi pozíciót töltesz be a hazai mérnök szervezetekben (MMK, MÉgKSZ stb.), és sok elismerés, kitüntetés birtokosa vagy. Miért teszed mindezt? Mi a hajtóerő? Most, hogy tanszékvezető lettél, lemondasz ezekről?

Semmiféleképpen sem mondok le ezekről. Szerencsére a tanszéken van egy stáb, akik között a feladatokat el lehet osztani. A jelenlegi funkcióim közül meg kell említeni az MMK-t, a Budapesti és Pest Megyei Kamara elnökségében alelnök vagyok, és a minősítő bizottságban betöltött szerepemet. A kamara az a köztestület, amelyik a különböző jogosultságokon keresztül hitelesíti a szakmai követelményrendszert. Nekünk nagyon fontos, hogy megfelelő követelmények alapján lehessen valaki tervező, szakértő, energetikai tanúsító stb. Ebbe beleszólási lehetőséget kell, hogy kapjunk és igyekszünk is a kamara minden minket érintő területén jelen lenni.

Meg kell még említsem a MÉgKSZet, ahol szintén elnökségi tag vagyok. Ez a szövetség lényegében a különböző cégek kapcsolatrendszerét fedi le, ezeket vállalni kell. Így jött létre az az új helyzet, hogy a Magyar Épületgépészek Napját 2009-ben sikerült behozni az egyetemre és 2015 volt az első év, amikor három gazdája volt az eseménynek: a tanszékünk, a kamara épületgépészeti tagozata, illetve a MÉgKSZ. Nagyon jó, hogy ebben a mai rendszerben mi hárman össze tudtunk fogni.

Mint magánember keveset tudunk rólad. Beavatnál bennünket? Hogyan él egy tudós ember? Család, hobbi, sport, szórakozás.

A feleségem építészmérnök, a Műszaki Egyetemen végzett, ő nagy kivitelező cégeknél dolgozott, nyelvtudással rendelkezik és jelenleg a KÉSZ International Kft.-ben dolgozik. Két gyermekünk van, a fiam 28, a lányom 25 éves. Mindketten mérnökök vagyunk és ezek után lett két közgazdász gyermekünk. Szülőként is azt mondom, amit az egyetemen is hirdetek, hogy lehetőséget kell adni a fiatalságnak arra, hogy tevékenykedjen, de ő válassza ki, hogy mit szeretne csinálni, milyen irányba szeretne menni. Bálint fiam a BSc-t a Műszaki Egyetemen, az MSc-t pedig a cambridge-i egyetemen végezte, kiválóan beszél angolul, japánul – középiskolásként egy évet tanult Japánban – és egy magyar-japán kereskedelemmel foglalkozó kft.-nél dolgozik. A lányom a BSc-t a Budapesti Gazdasági Egyetemen fejezte be, az MSc-t még nem csinálta meg, az lesz a következő feladata. Fél évet töltött Olaszországban, így olaszul, angolul kiválóan beszél és egy olasz cég magyarországi képviseletén dolgozott, majd Amerikában töltött egy évet. Mind a ketten önálló lakásban élnek, és szerencsére rendezettek a viszonyaik. Ami a hobbit illeti, nagyon szeretem a focit és az olvasást. 1979 óta rendszeresen focizunk a barátokkal. Meccsekre is ki szoktam járni és természetesen a Fradinak drukkolok.

Balatonfüredre szoktunk lejárni, ha csak egy hétvégére is, de már az is nagyon kikapcsol. Gyerekkoromban vitorlás hajó és vitorlás repülő modellezéssel foglalkoztam, büszkén említem, hogy annak idején vitorlás hajómodellezésben Vas megyében megyei bajnokságot, továbbá dunántúli bajnokságot is, illetve egy alkalommal országos bajnokságot is nyertem DX kategóriában. Nagyon érdekes és jó sport volt ez, az egész országot bejártam gyerekként.

Zárszóul mit üzennél azoknak, akik az életüket, a pályafutásukat az oktatás területén képzelik el? Egyáltalán jó tanárnak, egyetemi oktatónak, sőt tanszékvezetőnek lenni?

Mindenképpen jó. Szakmailag igényes munkát tud az ember végezni, ehhez társul egyfajta önállóság, ami vonatkozik mind a munkakörnyezetre, mind a szakmai tevékenységre. Nagyon jó dolog fiatalok között dolgozni, nagyon inspiráló a környezet. Nekem minden doktoranduszom legalább egy vagy két dologban ügyesebb volt nálam, de tudtuk egymást segíteni. Ez a környezet máshol nincs meg.

Az anyagi lehetőséget illetően azt lehet elmondani, hogy ha az ember jól szervezi a munkáját, jól menedzseli magát, akkor anyagi vonatkozásban is el tudja érni azt, amit az ipari kollégák elérnek.

Vezérmondatként azt lehetne mondani biztatásként a fiatalság felé, hogy: „A víz folyását megállítani nem lehet.” Lehetnek akadályok, nehézségek, de ekkor a víz duzzad, és előbb-utóbb átmegy az akadályon.


A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam