belépés / regisztráció
2020. november 30. hétfő
Aktuális lapszám

Vízhigiénia az épületgépészetben a Legionella rendelet tükrében

A vezetékes ivóvíz alapvető élelmiszerünk. Ezt a szemléletmódot mára több rendelet1 is tükrözi, ösztönzi, hogy az élelmiszer-megfelelés követelményei a gyakorlatban is teljesüljenek a vízellátásban és az épületgépészet terén előforduló más nyílt vízfelszínű rendszerek esetében. Fontos, hogy az ivóvíz ellátó rendszerek létesítése során minden fázis – tervezés, kivitelezés, üzemeltetetés – szakemberei tisztában legyenek az előírásokkal és az ezeket kielégítő gyakorlati megoldásokkal.

 

Az engedélyezett, kioldódásmentes cső- és szerelvényanyagok alkalmazása mellett új hangsúlyt kapott a baktériummentes használati hideg- és melegvíz-ellátás, előbbieket is összefoglaló megnevezéssel az ivóvízhigiénia. Az ivóvízben megtalálható baktériumok közül, amelyek speciális körülmények között veszélyessé válhatnak az emberi egészségre, az egyik legnagyobb figyelmet igénylő mikroorganizmuscsoport a legionellák faja (Legionellaceae). A legionella baktériumok által okozott fertőzési kockázatok csökkentéséről szóló rendelet (49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet,) 2016. február 4-én lépett hatályba. Ezen rendelet néhány gyakorlati vonzatával és a vezetékekben jó vízminőséget szolgáló rendszerkialakítás elveivel foglalkozik a jelen írás.

Vízminőség a vezetékhálózatban

A vezetékes víz mind hidegvíz, mind melegvíz formájában szolgáltatva meg kell, hogy feleljen az ivóvízminőségi követelményeknek. Gyakorlati tapasztalatok alapján az ellátó hálózatba megfelelő minőségben betáplált ivóvíz a vezetékhálózatban tartózkodás ideje alatt másodlagos vízminőség-romlást szenvedhet el. A csőhálózatban lezajló vízminőségváltozást több tényező befolyásolja:

  • még kezeletlen nyersvíz minősége,
  • a víztisztítási folyamatok hatékonysága,
  • a tisztított víz minőségi (kémiai, biológiai, fizikai) jellemzői,
  • a csőhálózat állapota (víztömörség, korrózió, a vezetékek falán kialakuló biofilm stb.),
  • a tartózkodási idő a vízelosztó rendszerben.

A fenti paraméterek közül az első három, és részben a negyedik a vízszolgáltató által jól kézben tartható, a megengedett tartományon belül maradnak a vízminőségi mutatók. A drasztikus vízfogyasztás csökkenés következtében azonban, ami a rendszerváltozás óta kialakult2, a vízellátó hálózatok jelentős hányada mára túlméretezetté vált, helyenként az áramlás intenzitása a vezetékekben csökkent, a tartózkodási idő nőtt, ami lerakódásokhoz, biofilm kialakulásához vezethet. Ezeket a kedvezőtlen peremfeltételeket a vízszolgáltatók fokozott vízbiztonsági intézkedésekkel, a megváltozott hidraulikai viszonyokhoz igazodó vízkezelési technológiával kompenzálják annak érdekében, hogy a vízminőség egészen a vízvételi helyig, a csapolóknál is megfelelő legyen, ami a szolgáltató felelőssége. Ezt írja elő ugyanis a Víziközmű törvény. Ennek az előírásnak a betartásához mind új fogyasztói vízhálózat létesítésekor, mind működő rendszer átalakításakor (pl. mellékvízmérő beépítése) belső vízhálózati tervet kér a vízszolgáltató, hogy ellenőrzési feladatának meg tudjon felelni. A törvény szerencsés hozadéka tehát, hogy az épületen belüli vízellátó rendszerek építéséhez a részletes tervezés kötelezettségét szigorúan megkövetelik, ami a vízhálózatok túlméretezésnek elkerülését is segítheti. Tervek birtokában ugyanígy a vezetékelrendezés módja is tudatos, átgondolt döntés eredménye lehet, ami a vezetékekben a baktériummentesség szempontjából előnyös áramlási viszonyok kialakulásához járul hozzá.

Baktérium-mentes vízellátás

A vezetékes víz hőmérsékletének emelkedésével a baktériumok okozta vízminőség-romlás kockázata nő. Ezt a rizikófaktort, kezelését tárgyalja a február 4-én hatályba lépett EMMI rendelet (továbbiakban: rendelet) a legionella baktériumok által okozott fertőzési kockázatok csökkentéséről.

A legionella baktériumok természetes vizekben is megélnek, azonban az itt észlelhető kis mennyiségben egészségünket nem veszélyeztetik. Burjánzó szaporodásuk mesterséges körülmények között indul be, és ilyen feltételek az épületgépészeti rendszerek több helyén üzemszerűen kialakulnak, ezért intézkedések szükségesek a legionella-baktériumok okozta megbetegedések (legionellózis) megakadályozására.

A hatékony védekezést szolgáló legfontosabb tudnivalók a legionellákról

A mára ismert 60 legionellafaj közül 25 veszélyes az emberi egészségre. Megbetegedést a nagyszámú baktériummal fertőzött víz mikronméretű cseppjeinek belégzése okoz. A hörgőjáratok méretéből adódóan az 5 μm-nél kisebb vízcseppek (aeroszolok) a legveszélyesebbek3. Szaporodásuk 20-50 °C közötti hőmérsékletű vízben a legintenzívebb, 20 °C alatt túlélnek, 60 °C felett elpusztulnak (1. ábra). Tápanyagként szolgálnak számukra a vizekben megtalálható mikroorganizmusok, kiülepedő vagy korrózióból származó anyagok, és a vezetékekben renyhe áramlás mellett a fentiekből kialakuló biofilm.

A legionella baktériumok két betegség alaptípust okozhatnak. A súlyosabb az ún. legionárius betegség tüdőgyulladáshoz hasonló tünetekkel, magas, 15%-os halálozási aránynyal. Az enyhébb forma az ún. Pontiac- láz, influenzaszerű megbetegedés. A legionella fertőzésre különösen érzékenyek az immunhiányos, illetve legyengült immunrendszerű emberek, valamint az alkoholizmus, dohányzás szintén kockázatnövelő körülmény.

A vízben elszaporodott legionella baktériumok tehát a tüdőbe jutva válnak veszélyessé az emberre, így ez a fertőzésveszély a baktériumok elszaporodása és tüdőbe jutása elkerülésével csökkenthető. A legionellatelepszám növekedés elleni védelem fajtái két csoportba sorolhatók:

  • a passzív legionella-ellenes intézkedések (hatékony és teljes hőszigetelés, intenzív áramlási sebesség, célszerű csőanyag választás és nyomvonalvezetés, stb.) – a baktériumok szaporodását gátolják, az ehhez kedvező körülmények kialakulásának akadályozásával;
  • az aktív legionella-szaporodást gátló intézkedések (termikus fertőtlenítés, klórozás, ózon/UV/ultrahang fertőtlenítés, „bicidek” alkalmazása stb.) – a vízben élő baktériumok számát csökkentik.

A legionella-szaporodás elengedhetetlen feltétele a 20-50 °C hőmérsékletű víz, ezen belül is a növekedés 37 °C-on a legintenzívebb. A vízhőmérséklet ettől eltérő tartományban tartásával tudjuk tehát a leghatékonyabban elkerülni a baktériumok túlburjánzását. Az épületgépészeti rendszerek működése sok esetben azonban éppen ebben a kritikus hőmérséklet- tartományban üzemszerű4, így átgondolt, tudatos intézkedések szükségesek a legionellák elleni védekezéshez (2. ábra).

A baktérium-szaporodást gátló vízhőmérséklet mellett a másik fontos szempont a vizes rendszerekben képződő vízcseppek mérete: ahol az emberi tüdő hörgőjáratain átjutni képes (1-5 μm méretű) vízcseppek képződnek, ott csökkenteni kell a legionellózis kockázatát.

Legionella-fertőzés kockázatfelmérés és kockázatcsökkentés

A legionellák elszaporodásának leginkább kitett, fertőzésveszélyes rendszerek, berendezések az előzőek alapján:

  • a hideg- és melegvíz-tartályok, vízmelegítők, vezetékek, amelyeknek vize 20 °C és 50 °C közötti hőmérsékletű, akár csak részlegesen vagy helyenként,
  • azok a vezetékek, amelyekben lassú a vízáramlás vagy pang a víz; ide értendők a ritkán használt épületek, épületrészek (pl. ki nem adott hotelszobák) vízvezetékei is,
  • vizes berendezési tárgyak, amelyek működése vízpermet képződéssel jár (szobaszökőkutak, pezsgőfürdők stb.),
  • csőrendszeri alátétek és tömítések gumi- és természetes rostjai,
  • légkondicionáló rendszerek, porlasztásos párásító egységek, nedves hűtőtornyok, hűtőregiszterek felülete, kondenzvíz összegyűjtésére szolgáló csepptálcák, cseppvíz- vezetékek, a cseppvíz-hálózat szerelvényei (szivattyúk tartálya, bűzelzáró szifonok),
  • egyéb, vizes aeroszollal működő technológiák elemei.

A legionella baktériumok által okozott fertőzési kockázatok csökkentéséről szóló 49/2015 EMMI rendelet már a tervezés során plusz feladatot ró az épületgépészeti szakemberekre. Úgy kell a kockázattal érintett rendszereket megtervezni, később megépíteni, hogy a rendelet előírásai teljesíthetők legyenek: mintavételi helyeket, mérőpontokat kell kialakítani az alapkövetelményként teljesítendő elvárásokon túl. A legionella-szaporodás elkerülését szolgáló tervezési szempontok:

  • kerülni kell a rendszer egészének túlméretezését (csővezeték méretek és hosszúságok, víztároló tartályok, szerelvények víztartalma stb.), hogy a teljes víztartalom gyakori cseréje, a hálózat rendszeres átöblítése létrejöhessen, ne alakuljanak ki pangó vizes vezetékszakaszok, holtterek,
  • kerülni kell, hogy a vezetékekben a víz hőmérséklete a kedvezőtlen tartományba (20÷50 °C) lépjen,
  • ehhez a hidegvizes vezetékeket felmelegedés, a melegvizes vezetékeket lehűlés ellen kell szigetelni; DN100 átmérőig a csőátmérővel megegyező vastagságú 0,035-0,04 W/m, K hővezetési tényezőjű hőszigeteléssel, e méret fölött állandósul a 100 mm szigetelés- vastagság előírás (3. ábra),
  • a teljes rendszer szigetelése szükséges, a szerelvényeké is,
  • célszerű nyomvonalvezetéssel minimalizálni a különböző hőmérsékletű közeget szállító vezetékek egymásra gyakorolt hőhatását,
  • a cirkulációval kiegészített HMV-ellátó hálózatokba az ágvezetékekbe betervezett szabályozó szelepekhez beszabályozási tervet is kell készíteni, hogy a keringtetés a HMV-termelőtől távoli vezetékekben is működjön, ne legyenek pangó vezetékszakaszok; a stagnáló víz nem csak a biofilm kialakulás miatt veszélyes, de ekkor a víz hőmérséklete is bekerülhet a kedvezőtlen hőmérséklet-tartományba,
  • HMV-ellátó rendszerek esetében a víz hőfoka sehol ne süllyedjen 55 °C alá.

A nemrégiben hatályba lépett rendelet alapján azokban a létesítményekben, ahol előfordulnak a legionella-infekció szempontjából kockázatot jelentő közegek, ott el kell végezni a legionella-fertőzési kockázat egységes módszertan szerinti felmérését a hatálybalépéstől számított egy éven belül. Új létesítmények esetén a kockázatfelmérést a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő 2 hónapon belül kell elkészíteni.

A rendelet előírásainak betartásáért a létesítmény üzemeltetője, ennek hiányában a tulajdonosa felel. A rendelet külön foglalkozik a nedves hűtőtornyokkal, amelyeknél a hűtőközegként szolgáló vízből keletkező apró vízcseppek – melyek potenciális legionella-fertőzési források lehetnek – széljárástól függően akár 10 km-t is megtehetnek, megnehezítve ezzel a fertőzés forrásának lokalizálását. A Rendelet előírja, hogy a Magyarország területén működő nedves hűtőtornyokat be kell jelentenie az üzemeltetőnek vagy ennek hiányában a tulajdonosnak az Országos Tisztifőorvosi Hivatal részére a rendelet hatálybalépését követő 6 hónapon belül, azaz legkésőbb 2016. augusztus 3-ig.

Legionella-fertőzési kockázatot jelentő rendszerek általánosságban:

  • nagy kiterjedésű, ágvezetékes hideg- és melegvíz hálózatok (többszintes, többszárnyú épületekben),
  • aeroszol képződéssel üzemelő, 25-30 °C-nál melegebb vizű közcélú és magánmedencék (pl. pezsgő- és élménymedencék, hidroterápiás kezelő kádak),
  • nedves hűtőtornyok,
  • egyéb, aeroszol képződés mellett működő rendszerek, amelyekben 20–45 °C közötti hőmérsékletű víz található, pl. nedves mosással, felületi hűtővel működő légtechnikai rendszerek, evaporatív hűtők, nagynyomású mosók, szökőkutak, fogászati kezelőegységek, melegvizet közvetlenül felhasználásra előállító napenergia-hasznosító rendszerek stb.

A rendelet által előírt intézkedések elvégzéséről az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) módszertani útmutatót adott ki. Ebben a kockázatfelmérés során legionella-fertőzés szempontjából fokozott kockázatot jelentő létesítmények rendszeres monitorozásához meghatározza a leginkább veszélyes hálózatrészeken a kialakítandó mintavételi pontok helyét (4. és 5. ábra).

A kockázatfelmérés során a kockázat mértékének, keletkezési helyének/ helyeinek feltérképezése után kockázatbecslést kell végezni minden kockázatot jelentő vizes rendszerre. Ha a kockázatbecslés jelentős kockázat fennállását mutatja, akkor meg kell teremteni a vízminőség monitorozás feltételeit. Jelentős kockázatnak minősül, ha egy létesítményben adottak a Legionella-elszaporodás feltételei, és a keletkező potenciálisan fertőzés-veszélyes vízpermetnek kitett személyek között magas a legionellózisra fogékony személyek aránya (pl. 60 év felettiek, újszülöttek, krónikus légúti betegségben szenvedők vagy legyengült immunállapottal rendelkezők).

A kockázatkezelést szolgáló, illetve kockázatcsökkentő intézkedések a rendszerkialakítás által jól meghatározottak (egyes lehetőségeit, elveit lásd fent), helyenkénti aktualizálást igényelnek. Az intézkedések eredményét előírás szerinti, általában évi egy alkalommal történő vízminta-bevizsgálással – amit akkreditált laboratórium végez – ellenőrizni kell.

Összegzés

Az ivóvíz higiénia témakörét a vízellátáson belül elsődlegesnek kell tekintenünk, minden más szempontot megelőzően. Ezt ösztönzi a most hatályba lépett rendelet is, amely alapoz külföldi tapasztalatokra, műszaki irányelvekre is (pl. az ún. háromliteres szabály a vízellátásban). A vízellátás és melegvíz-termelés területén kívül egyéb hálózatok, pl. klimatizálás, légnedvesítés, nyílt vízfelszínű rendszerek, uszodák és fürdők is a legionella baktériumokkal való fertőződés potenciális lehetőségeit jelentik. A 2016. február 4-én hatályba lépett rendelet a legionella-fertőzés elleni védelemben a gyakorló mérnökökre az iránymutatáson kívül feladatokat is ró, és ezek a feladatok hatékonyan csak az érintett tervező, üzemeltető és higiéniai szakemberek szoros együttműködésével oldhatók meg.

1201/2011 Kormányrendelet, módosítva a 430/2013 (XI. 15.) Kormányrendelettel, melynek végrehajtását az 58/2013 (II. 27.) Kormányrendelet részletezi, továbbá a 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról stb. rendeletek
21990 és 2011 között a vezetékes vízfogyasztás Magyarországon 54%-kal Csökkent
3A szabad szemmel is látható vízpermet nem aeroszol, de párolgással lecsökkenhet a vízcseppek átmérője akkorára, hogy aeroszol alakul ki.
4Az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKI) által 2006 és 2010 között végzett vizsgálatok a felmért rendszerek (177 épület, 1296 vízminta) 79,6%- ában esett a mért vízhőmérséklet a kritikus 20 °C és 55 °C közötti tartományba [9].

Irodalomjegyzék
  • EMMI, „49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre” 2015.
  • Somlyódy László: Másodlagos vízminőség romlás, In: Víztisztítás, Budapest, BME Építőmérnöki Kar Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 2007, pp. 85-90.
  • Eördöghné Miklós Mária: A településszerkezet és a vezetékes vízfogyasztás nagyságának összefüggései. In: A geográfia változó arcai, Pécs, 2013, pp. 65-78.
  • Barna Zsófia - Bánfi Renáta - Horváth Judit Krisztina - Kádár Mihály - Szax Anita - Vargha Márta: Legionella előfordulása különböző eredetű hálózati vízmintákban, EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, 2011/2.
  • Eördöghné Miklós Mária: A vezetékelrendezés hatása az ivóvíz minőségére és annak változására, Magyar Épületgépészet, 2015/7-8., pp. 3-6.
  • Kruppa, Boris: Sanitärtechnik / Medienversorgung - Planungsgrundlagen, Technische Hochschule Mittelhessen, Mittelhessen, 2012.
  • Garbai László - Jasper Andor - Magyar Zoltán: Probability theory description of domestic hot water and heating demands, Energy & Buildings 75C (2014), pp. 483-492 DOI:10.1016/j.enbuild.2014.01.050.
  • EWGLI (European Working Group for Legionella Infections): Európai útmutató az utazással összefüggő legionárius betegség felügyeletéhez és megelőzéséhez, Budapest, Országos Epidemiológiai Központ, 2008
  • Viega, „Trinkwassergüte”

***
1. ábra. A legionella-baktériumok vízhőmérséklet-tűrése
2. ábra. A vízminták százalékos megoszlása a mintavételkor mért vízhőmérséklet és a Legionella-csíraszám alapján
3. ábra. Hőmérséklet-változás DN25 hideg- és melegvíz vezetékben vízpangás esetén (Forrás: Viega)
4. ábra. Vízmintavételi pontok ivóvíz és használati melegvíz hálózatokban a legionella-fertőzés kockázatának monitorozásához
5. ábra. Vízmintavételi pontok légkezelő rendszerekben a legionella-fertőzés kockázatának monitorozásához

 

Eördöghné Dr. Miklós Mária
adjunktus
Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Gépészmérnöki Tanszék

A szerzõ egyéb cikkei:

  A csapadékvíz-gazdálkodás ökologikus eszköze: a zöldtető

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam