belépés / regisztráció
2020. december 2. szerda
Aktuális lapszám

Új kihívás és új feladatunk a duális képzés beindítása

Ismét elmúlt egy év, és előttem ül Baumann Mihály tanár úr, akit alig egy hete, az egyetemen történt átszervezést követően a Gépészmérnök Tanszék vezetőjének neveztek ki, és ennek okán beszélgetünk, cserélünk gondolatokat egymással.

 

Először is gratulálunk ehhez az előkelő pozícióhoz! Milyen folyamat eredményeként történt meg ez a kinevezés?

A karon komoly strukturális átalakítás történt, amely nem csak bennünket, a gépész szakterületen, hanem minden oktatott szakterületet érintett. Ennek következtében az önálló tanszékek megszűntek, beolvadtak, illetve a tanszékek számát is csökkentették. Esetünkben a korábbi Gépszerkezettan és Épületgépészeti Tanszékeket vonták össze és közösen, Gépészmérnök Tanszék elnevezéssel működünk tovább. Ennek a tanszéknek lettem a vezetője 2015. október 20-tól. Az összevont tanszéknek, amelynek három kibocsátó szaka is van: épületgépész, üzemfenntartó, ipari és formatervező, mind oktatói mind pedig hallgatói létszáma a duplájára, vagy több mint a duplájára növekedett. Miután ezeket a kibocsátó szakirányokat szeretnénk a jövőben is megtartani, a következő időszakban szorosan együtt kell működnünk az új tanszék munkatársaival, mert egy ember nem tudja átlátni az összes szakterületet. Szerencsés a mi szempontunkból az, hogy az épületgépészek közül került ki a tanszékvezető.

A kinevezésed jelent-e valamilyen változást az oktatási stratégiátokban, vagy a korábban kitaposott utat követitek?

Nem gondolom, hogy nekem most hirtelen három szakirány tevékenységeit kellene tökéletesen átlátnom. Azt gondolom és remélem, hogy a másik két szakirányon is tudják a dolgukat a kollégák. Ettől függetlenül igen, ez azt jelenti, hogy az üzemfenntartó és ipari termék- és formatervező területeken is kicsit szélesíteni kell a kapcsolatokat, illetve meg kell próbálni, hogy posztgraduális képzéseket indítsunk. Gondot okoz még, hogy a felsőoktatásban mindenütt szakemberhiány van. Az utánpótlás problémáját valahogy meg kell oldanunk. Új kihívás és új feladatunk továbbá a duális képzés beindítása a karunkon. Ez az újfajta képzési forma azért ró plusz feladatokat ránk, mert a képzésben résztvevő hallgatóknak úgy kell kialakítanunk a tanrendjét, hogy az ipari cégeknél végzett gyakorlatuk is beleférjen. Szerencsére a cégek részéről is fokozott érdeklődés van a duális képzés iránt.

Talán mondhatom, hogy a volt tanszéketek az egyik legjobban kedvelt és támogatott oktatási egység a környéketeken. Több modern laboratórium, mérőegységek, bemutató padok felett rendelkeztek. Ezek megszerzésében neked oroszlánrészed volt. Gondolod, hogy az új pozíciód, illetve az összevonás tovább növeli a tehetősebb vállalatok adakozó kedvét?

Tény, hogy a többi tanszéknél kevésbé volt jellemző ez a fajta intenzív céges kapcsolat, mint nálunk. Én pontosan azt szeretném elérni, hogy valamennyi gépész szakterületen hasonlóképpen működjön ez, mert azon kívül, hogy ezek az intenzív kapcsolatok azt eredményezik, hogy új laborok létesülnek, bővülnek a lehetőségek, mind az oktatás, mind a diákok számára, ez a kapcsolat munkákat hoz és feladatot is jelent. De szeretném ezeket a támogatásokat további kutatásokkal, TDK-val, államvizsgával, adott esetben mérési feladatokkal honorálni az adakozóknak, mert fontos, hogy ezek a berendezések működjenek és legyenek visszajelzések, referenciák a cégek számára. Ez nálunk még az ilyen leterheltség mellett is hellyel-közzel jól működik.

Sikerült a mi területünkön egy nagyon komoly laboratóriumot, egy új mérőkört a Grundfos támogatásával létrehozni, ami más cégek érdeklődését is felkeltette, és már jelentkezett másik társaság is, amely jelezte, hogy úgy gondolja, fontos lenne, hogy ő is adhasson.

Az új pozíció, a több munkatárs irányítása jelentős többletmunkát igényel tőled. Bírod még?

Egyfajta koncepcióként azt mondtam az új kollégáknak, hogy én nem főnök szeretnék lenni, hanem a tanszéket szeretném vezetni, elvárás tehát, hogy ők is odategyék a magukét. Miután az ő szakáguk nem az én szakterületem, én nem fogom tudni megmondani, hogy az ő területeiken mi az irány. Viszont szeretném menedzselni a munkájukat, a lehetőségeket és a feltételeket megteremteni az együttműködéshez. A fogadókészség szerintem megvan, és mivel a közös munka az ő érdekük is, így szerintem minden rendben lesz.

Kicsit önző kérdést is feltehetek? Te a szaklapunk egyik legrégebbi rovatírója vagy, amiért itt nyilvános köszönet jár neked. Bár az utóbbi időben néha akadozott a rovatírás teljesítése, de éreztem rajtad, hogy folytatni szeretnéd. Most újabb terhelést kaptál! Mit üzensz az olvasóinknak, lesz folytatás?

Feltétlenül. Szeretném elkerülni, hogy ez a munka azzal járjon, hogy éppen arra, amihez azt gondolom, hogy értek, vagyis a szakmára ne legyen időm. Szeretnék változatlanul a szakmával foglalkozni és emellett vezetőként működni. A szakcikkek írása nekünk is érdekünk, hiszen azért is készültek néha hosszabb sorozatcikkek, mert kiválóan tudjuk ezeket tananyagként is használni. Úgyhogy ezt változatlanul szeretném megtartani.

Kicsit a magánéleteddel is foglalkozzunk! Örült a család az újabb kinevezésednek, vagy esetleg már óvnak a további munkáktól?

Úgy láttam, hogy örültek, mert azért ez egyfajta megtiszteltetés. Jól működik a családban a munkamegosztás, otthonról is sok segítséget kapok.

Milyen változásokról tudsz beszámolni a családodat illetően?

Nincsenek változások a családi életében. A három unoka most már szépen cseperedik, jókat lehet velük már játszani. Két fiú unokám (a két lányomtól) 4 éves elmúlt és van egy két és fél éves kislány unokám is. Hétvégén sok időt töltünk együtt, szerencsére mind a két lányom a családjával a közelünkben lakik, tehát nem jelent problémát, hogy akár percek alatt náluk legyünk.

A magánéletedhez sorolva az épületgépészeti tervező programok fejlesztését is, milyen új irányokon gondolkodtok a régebbiek mellett? Hogy megy az üzlet? Változott-e az értékesítési stratégiátok?

Úgy érzem, hogy változatlanul jól megy minden, ezért nem is akarunk azon az értékesítési stratégián változtatni, ami bevált. Ez azt jelenti, hogy próbálunk tudatosan arra figyelni, hogy a húzó programokat folyamatosan karbantartsuk, fejlesszük, hogy ne érezze úgy a felhasználó, hogy ez csak egy egyszeri üzlet volt. De nem is tehetünk mást, mert pl. az épületenergetika területén folyamatosak a változások. Most is komolyabb módosítások jönnek január 1-jétől. Szeretnénk elérni azt, hogy a mi programunk elsőként tartalmazza ezeket a változásokat, még a hatályba lépés előtt tervezzük, hogy a Lechner Tudásközponttal teszteljük pl. a feltöltéseket, hogy tényleg akadálymentesen lehessen január 1-jétől továbblépni.

Nem jelent a programok területén elért sikeretek gondot az oktatási intézetben? Vagy esetleg ez a két terület kiegészíti egymást?

Mára ezeknek a programoknak egy része olyan munkaeszköz, amely nélkül el sem tudnánk már képzelni az életünket Egyfajta elvárás már, hogy a diákjaink is tudják használni. Ilyen szempontból biztos, hogy jól kiegészítik egymást. Illetve éppen az ilyen jellegű feladatok azok, amelyek a fejlesztéseket motiválják. A diákok így előzetesen is tesztelik a programokat, egyfajta műhelymunkát végeznek. Egy-egy diplomamunka során speciális problémákat is meg lehet vizsgálni, és ezeket fel lehet használni a későbbi fejlesztésekkor, át lehet vinni más területekre is. Pl. nemrég készült a légforgalom számító programunk, amivel az épületek szellőzési kérdéseit lehet vizsgálni. Ez egy olyan terület, amire a hétköznapi tervezői gyakorlatban nem feltétlenül van idő, mert eléggé munkaigényes feladat, viszont egy szakdolgozatban nagyon szép, látványos műveleteket lehet vele csinálni. Ez tehát egy szerencsés párhuzam.

Közeleg az év vége, ami egy kis számadásra is lehetőséget ad. Elégedett vagy oktatóként az elért eredményeiddel?

Úgy érzem, hogy a diákjaink is szívesen tanulnak nálunk, örömmel végzik ezt a szakot és ez igazából erőt ad. Hál’ Istennek az elmúlt pár évben és most is az a jellemző, hogy olyan pozitív klikkek alakulnak ki, akik húzzák fel a többieket és így motiválják egymást. Segíti a hallgatókkal való jó kapcsolat fenntartását, hogy a kollégák is ötletelnek. Ilyen volt az ún. Tervező tábor, amit az idén szerveztünk meg először. A diákokkal együtt három napra kiköltöztünk Orfűre, ahol ők speciális feladatokat kaptak, amelyeket a pár nap alatt kellett megoldaniuk. Ez a tábor nagy siker volt!

És ha ugyanezt a kérdést a programtulajdonosnak is feltenném?

Igen, elégedett vagyok az elért eredményekkel annak ellenére, hogy tudatosan nem reklámozzuk a munkánkat. Egyszerűen próbálunk jól használható programokat készíteni és azt demonstrálni, hogy ezekkel kiválóan lehet dolgozni, így az emberek vásárolják azokat mindenféle hirdetés nélkül, mert látják, hogy meg tudják velük oldani a feladataikat. A számokkal meg vagyunk elégedve.

A múltkor azt említetted, hogy a programod angol nyelvű változata kicsit majd szélesebb kört fog elérni. Ez így lett?

Nemrég beszéltem erről az öcsémmel telefonon, mert felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg Szerbiában lesz érdeklődés rá. Ő okosan arra emlékeztetett, hogy eddig egyik országban sem sikerült átütő sikert elérnünk azért, mert egy fontos elvárás, hogy elérhetőek legyenek a szoftverfejlesztők, kérdezni lehessen tőlük. Ezt nem tudjuk feltétlenül felvállalni ezekben az országokban, úgyhogy nem biztos, hogy bele szabad vágnunk az ilyen irányú piacbővítésbe. Illetve mindig vannak nemzeti sajátosságok a programban, így igen nehéz adott esetben 2-3 nemzeti jellegzetességet is párhuzamosan fejleszteni. Ha a magyar piacon az a siker titka, hogy a felhasználó ki van szolgálva, és úgy fejlődik a program, hogy adott esetben nem is gondolt az új szolgáltatásra – tehát a vágyainál többet tud nyújtani –, akkor ugyanez lenne az elvárás egy másik piacon is, ami szerintem a mi munkatársi létszámainkkal nem megoldható. De nem fájlaljuk, mert még a hazai piacon is látunk további fejlesztési lehetőségeket.

Álmaid, vágyaid a jövőt illetően?

Azt kívánom, hogy továbbra is sikerrel működjön a tevékenységem minden területe. Eléggé sok vasat tartok a tűzben, sok párhuzamos feladatot látok el és egyiket sem szeretném a háttérbe szorítani, vagy netán feladni, ezért ha ezeket legalább ilyen, de inkább magasabb szinten tudom tovább folytatni, az már nekem nagyon jó, elégedett leszek!

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam