belépés / regisztráció
2020. november 30. hétfő
Aktuális lapszám

Találmányunk lényege egy műgyanta, mely üvegszállal keverve és kikeményítve nagyszilárdságú, tűzálló szerkezetet alkot

A Kompozitor Műanyagipari Fejlesztő Kft. ez évben ünnepli alapításának 25. évfordulóját. A „Soha sem másolunk, csak újat alkotunk” szlogenje a cégnek valóban bevált, mert a múlt évi forgalma a másfél milliárd forint fölé emelkedett. Ez a műszaki birodalom az ön keze munkája, fordulok a kft. alapítójához, Kecskeméthy Gézához.

 

De hogyan kezdődött ez a hosszú cégtörténet? Ki is ez a Kecskeméthy Géza?

1931-ben születtem a Ferencvárosban. Apám református papi családból származott, édesanyám katolikus volt. Apámnak „reverzálist” kellett adni, ha gyermeke lesz, az csak katolikus lehet. Ezért én már kis koromtól kezdve nem voltam vallásos. A négy éves elemiben jó tanuló voltam, annak elvégzése után gimnáziumba mentem. A szüleim nem akartak sem a Piaristákhoz, sem a református gimnáziumba beadni. Így kerültem, a sorsnak hála, 1942-ben a Fáy András gimnáziumba. (Most is támogatom ezt az iskolát.) Hihetetlen nagy tudású latin, magyar, történelem szakos tanáraim voltak. A gimnáziumba zsidó fiúk is jártak. A katolikus hittanórát hetente az osztályban tartották, a „más vallásúaknak” a termet el kellett hagyni. Egyre erősödött bennem az önálló gondolkodás hite.

1944 őszén a zsidó fiúk eltűntek az iskolából, köztük a legjobb barátom is. Csak nagyon későn tudtam meg, hogy mi lett velük. Nekünk, katolikusoknak vasárnap misére kellett menni. Édesanyám sírt, amikor látta a Ferenc-körúton a csendőrök között menni az öreg és fiatal nőket és gyermekeket. Szörnyű légkör volt Budapesten 1944 végén. A várost német csapatok szállták meg, az összes hidat aláaknázták, hogy akkor robbantsák fel, ha a szovjet csapatok ide érkeznek. A Margit-híd véletlenül korábban robbant fel, rajta villamosokkal. emberekkel. Biciklin mentem megnézni, hogy emelik ki a halottakat. Aztán a németek az összes gyönyörű hidunkat felrobbantottak. Ettől kezdve nem volt a lakásokban tiszta víz. Karácsony után le kellett mennünk az ötemeletes házunk pincéjébe, mert már egyre több bomba, ágyúlövés érte Budapestet. Két hónapot voltunk a pincében, édesanyám, édesapám és én. Nem volt ennivaló, gyógyszer, fűtés. Súlyos sebesülteket hoztak be sokszor a pincénkbe. Az ötödik emeletünket is bomba érte. Néha kimentem a felnőttekkel az utcára, akik halott lovakból vágtak ki húsdarabokat. Édesanyám az ostromot nehezen viselte el, a pincéből történő feljövetelünk után néhány hónappal meghalt. Édesapám egy közértszerű országos cégnek volt az egyik igazgatója. Akkor még úgy írta a nevét, hogy Kecskeméthy Vas Géza.

Én ekkoriban francia, magyar tanár akartam lenni, de erről édesapám lebeszélt. Szerinte ügyes volt a kezem, még az ostrom alatt is segítettem a felnőtteknek. Volt is a családunkban Műegyetemet végzett idős rokon. Azt mondta édesapám, hogy jelentkezzek a Műegyeteme, gimnáziumi bizonyítványom minden évben csak kitűnő volt. Jelentkeztem a gépészmérnöki karra, de nem vettek fel. Szomorúan mentem a folyosón, amikor utolért egy bizottsági tag és azt mondta, hogy azért nem vettek fel, mert „y”-nal írtam a nevemet. Akkor még nem voltak személyi igazolványok. Azt mondta, hogy szerezzek bármilyen igazolványt, amiben a nevem „i” betűvel van írva. Nem tudtam mást tenni, elmentem a BKV-hoz és mondtam, hogy elvesztettem a villamos bérletemet. Adtak egy újat, de ebbe már „i” betűvel írattam be a nevemet. És felvettek a Budapesti Műszaki Egyetemre. Időközben az országot szovjet mintára alakították át. Magántulajdon nem létezhetett. Édesapámat, aki egy életen át dolgozott a munkahelyén, máról-holnapra állásából elküldték. Nem volt pénzünk, sok családi tárgyat, értéket el kellett adni. Nagyon sajnáltam eladni Jókainak 100 kötetben kiadott könyveit. Egy lakásban éltünk ketten és az akkor már elhunyt nagyanyám takarítónője főzött nekünk. És akkor jött egy váratlan csapás. A végzett mérnökök munkahelyét egyetemi bizottság határozta meg. Biztos voltam benne, hogy Budapesten fogok dolgozni, mert akkor még sok, nagy gyár működött a fővárosban. De engem egy távoli cukorgyárba helyeztek. A szép lakásunkat a Lónyay utcában el kellett adni az államnak. és csak egy kis összeget kaptunk érte. A tragédia folytatódott. Édesapámat, és sok más hasonló „burzsujt” kitiltottak Budapestről. Ő elment egy Csép nevű községbe egy idős távoli rokonunkhoz. Egy idősebb barátom mondta, hogy a Vegyesipari Szövetkezet nagyon érdekes munkákon dolgozik, felvennének, mint nem mérnököt. Valóban sok témával foglalkoztak: filmek előhívása, nagyítása, vak embereknek munkaeszközök kifejlesztése és még sok egyéb. Arra emlékszem, hogy fotó üzletük hulladékából ezüstöt olvasztottam ki, ami állítólag új eljárás volt és mondták, hogy ez egy igazi találmány. Majd véget ért ez a „szovjet” rendszer, de még szabadságról nem lehetett beszélni.

Mi volt az első műszaki munkája?

Több helyen dolgoztam, végül az állami Műanyagipari Kutató Intézetben lettem a „kompozit” részleg vezetője. Ez egy magas szintű intézet volt 600 dolgozóval. A kompozit üvegszállal erősített műgyanta, ami acél szilárdságú, könnyű, korrózióálló. Érdekes munkákat végeztünk. Egy példa: a Balatonfüredi hajógyár nagyméretű vitorlás hajókat exportált. A fából készült hajó helyett javasoltuk a „kompozit” hajót. Bevált és ettől kezdve ezt a típust exportálták. Elkezdtünk foglalkozni a műgyanták hőállóságával, ami általában 120-140 °C. Sikerült kifejleszteni kompozitból acélöntéshez tenyérnyi szűrőlapot egy milliméteres lyukakkal. A Csepeli Vas és Acél Öntöde használta 1300 °C hőmérsékleten több évig.

1991-ben a gazdasági és politikai változások miatt a magyar ipar összeomlott. A mi 15 fős részegünk is az utcára került. Új céget alapítottunk, Kompozitor Műanyagipari Fejlesztő Kft. néven. Egy régi kis házban kezdtük el a munkánkat a Gyarmat utcában. Elhatároztuk, hogy mindig valami újat fogunk kifejleszteni.

Szállítottunk az Ikarus számára könnyű, nagyszilárdságú kompozit lemezeket. Az első metró egyik szerelvényén általunk gyártott burkolatok vannak. Olyan termékünk nem volt, melyet nagy mennyiségben lehetne exportálni.

A régi épületünk mellett lévő ház oldalfalán nem voltak ablakok. Látszottak a falban lévő kémények nyomai. Egy alkalommal szerelők jelentek meg, hogy a kéményeket kicseréljék. Néhány korrodált alumínium csődarab az udvarunkba esett. Kézbe vettük és azt mondtuk, hogy kompozit anyagokból kell a kéménybélést készíteni. De ehhez olyan műgyanta szükséges, melynek hőállósága minimum 250 °C. Négyévi munkával sikerült 500 °C hőállóságú műgyanta keveréket előállítani. Így született meg a Furan-Flex. Ezzel a hőállósággal a gáz és olaj fűtésű kazánok füstcsövét műgyantából elő lehet állítani. A fejlesztést tovább folytattuk. Sikerült az 1000 °C hőállóságú műgyanta csövet legyártani. Megnevezése RWV. Ezzel a fatüzeléses kazánok kéménye is FuranFlex technológiával bélelhető. A fejlesztésekkel tovább mentünk: az RWV HHR (magas hőmérsékleti ellenállás) nagyobb hőállóság az előző termékeinknél, így alkalmas szilárd tüzelésű (tetszőleges éghető anyagok) kazánok kéményének bélelésére. A Furan-Flex forradalmi változást hozott a kémények területén. A Furan-Flex egy lágy, lapos cső, összehajtogatva szállítható, a kéménybe behúzható, gőzzel felfújható és irreverzibilisen kikeményíthető. Az acél kémény is 10 év alatt már korrodálhat. A Furan-Flex tetszőleges hosszúságú és átmérőjű lehet, 25 év garanciával.

A FuranFlex technológiát 32 országba exportáljuk, NewYork-ba nagyméretű csöveket szállítunk.

Történtek még további sikeres fejlesztések is?

Sok egyéb termékünk van. Hódmezővásárhelyen építettünk egy új üzemet, oda készítettünk egy hullámlemez gyártó gépsort. A hullámlemezt forgalmazzuk, magát a gépsort afrikai államokba, pl. Nigériába értékesítjük. Ebben az üzemben fogunk gyártani ipari transzformátorokhoz kompozit anyagú alkatrészeket, például két méter átmérőjű, több tonna súlyú gyűrűket. Ez is újdonság a világpiacon.

A magánéletéről meg lehet tudni esetleg valamit? Van esetleg valamilyen hobbija?

Ami a hobbimat illeti, 20 évig professzionális síoktató voltam, de aztán jöttek a térd- és csípőműtétek. Egyébként soha nem cigarettáztam és kávét sem ittam. Feleségemmel együtt végeztem el az egyetemet. Ő a Ganzban dolgozott. 38 éves korában mondta neki egy kollégája, hogy olyan szépen rajzol, miért nem fest. Elkezdett délutánonként festészetet tanulni. Képeit a mai napig is kiállítják Franciaországban, Svájcban és még több helyen. Most is éjjel-nappal fest.

Lányunk, Lídia, Színművészeti Főiskolát végzett filmgyártás szakon. Cégünknek ketten vagyunk a tulajdonosai.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam