belépés / regisztráció
2019. november 14. csütörtök
Aktuális lapszám

Számomra a Mart az élet

Beszélgetőpartnerem Wolfgang Hatzl, a Mart tulajdonos ügyvezetője, akihez sok-sok szállal fűzött az élet, az elmúlt negyed évszázadban, hiszen ismerettségünk nagyon régi, évekig voltunk üzleti, kereskedelmi partnerek, de volt ő a főnököm is egy rövid ideig. Talán ez utóbbi is felhatalmaz arra, hogy gondolatait az olvasóinkkal évről-évre megosszam. Beszélgetésünknek kezdetén a téma nem is lehetne más, mint a pár nappal ezelőtt megrendezett Mart Oktoberfest rendezvény értékelése.

 

Hogyan értékeled az Oktoberfest rendezvényt? Hogy sikerült ebben az évben?

Ez az esemény már egy hagyomány, ez a 12. Oktoberfest volt. Azt vesszük észre, hogy a partnereink, a szállítóink már az év elején kérdezgetik, hogy lesz-e megint Oktoberfest. Azt gondolom, hogy mind a partnereinknek, mind nekünk ez egy „win-win” szituáció, ugyanis itt lehetőségünk nyílik közvetlenül beszélgetni mind a vásárlóinkkal mind a beszállítóinkkal. Ilyen korán talán még nem lehet kijelenteni, hogy egy rendezvény sikeres volt, de szerintem az már a siker jele, ha sokan eljönnek.

Hogyan alakult ki ez a rangos, ma már hagyományos esemény nálatok?

Egyik beszállítópartnerünkkel való beszélgetés során jött fel az ötlet, hogy a Mart főszervezésében, de 5- 6 stratégiai beszállító partnerrel közösen szervezhetnénk egy Oktoberfestet. Az ötletből valóság lett és évről évre egyre nagyobb eseménnyé nőtte ki magát. De persze ez az Oktoberfest nem ugyanaz a hagyomány, mint ami Münchenben van, itt az a célunk, hogy fenntartsuk a jó viszonyt a beszállítókkal és a vevőkkel. Főleg akkor, amikor nehezebb időket élünk, mint pl. most, az új vállalatirányítási rendszerünk bevezetése után.

Korábban többször is szerveztetek ún. Partnertalálkozót a világ valamely egzotikus táján. Itt nagy küzdelem folyt az utazás jogáért, de mostanában ez mintha elmaradt volna. Lesz még ilyen, vagy az élet változása miatt ma már új utakat kerestek?

Ezek az utak mindig nagyon gyümölcsözőek voltak, de sajnos miután nagyon megnőttek a rárakódó adó terhek egy ilyen esemény után, úgy döntöttünk, hogy többet nem szervezünk ilyenfajta partnertalálkozót. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy valamit közösen csináljunk a partnerekkel, de természetesen az élet is, és az emberek is változnak. Generációváltás zajlik és a fiataloknak ma már más érdeklődési iránya van, így nem biztos, hogy olyan jó ötlet ilyen utakat szervezni. Először is, mostanában mindenkinek rengeteg munkája van, másrészt pedig számunkra az is kérdés, hogy mi az eredménye egy ilyen útnak. Természetesen szorosabban magadhoz tudod kötni a partnert, de kérdés, hogy ez arányban áll-e azzal, hogy mennyi költséggel és munkával jár egy ilyen program megszervezése.

Ha már az új utakat említettük, mi a helyzet a bevezetett vállalatirányítási rendszeretekkel? Kifogástalanul működik, minden munkatárs jól kezeli, szeretik és használják a kollégák?

Természetesen nem mindenki kedveli ezt a rendszert. De ez az új vállalatirányítási rendszer szerintem önmagában véve nagyon jó. De egyrészről a fejlesztéskor nem zajlott le minden tökéletesen, másrészt pedig általános érvényű igazság, hogy egy ilyen új rendszer beüzemelésekor a munkavállalók közel 10%-a annak kezelését nem tudja elsajátítani, ezért még több oktatásra van szükség és ha ezek után sem sikerül a rendszer kezelése, akkor sajnos a munkavállaló lecserélésére van szükség.

Ami nekem igazán fáj, hogy a beüzemelés után fél évvel is nagy problémák vannak a rendszerrel, amiket persze megpróbálunk megoldani, de nem megy túl könnyen.

Amikor legutóbb az építőipar helyzetéről kérdeztelek, akkor azt mondtad, hogy neked csak ki kell nézni az ablakodon és a szomszéd telken lévő daruk számából következtetni tudsz annak állapotára. Én most három darut látok. Ebből mire következtethetünk?

Az építőipar most már működik, ez a mi szerencsénk is, ugyanis egy vállalatirányítási rendszer átálláskor azzal kell kalkulálni, hogy a forgalomban kb. 20% visszaesés keletkezik. Mi nagyjából az előző év szintjén vagyunk most, meglátjuk, hogy még milyen hónapok következnek. Azt gondolom, hogy ez a felívelés még legalább egy-két évig fog tartani, hogy utána mi következik, azt már nem tudom megjósolni.

Az építőipar is olyan, mint maga a gazdaság, egyszer fent, egyszer lent.

Azt gondolom, hogy Magyarországon eleve nagy probléma, hogy a munkavállalók, akik csak egy kicsit is beszélnek idegen nyelven, külföldre mennek. Ideje lenne már elgondolkodni azon, hogy hogyan lehet az embereket itt tartani. De az nem működik, hogy a minimálbért növelem, mert azt egy cégnek ki is kell gazdálkodnia, vagyis árat kell emelnie, ezt pedig a vásárlók nem tolerálják.

A Független Nagykereskedők Szövetségénél (VGH) tavaly tagok lettetek. Mennyire segít ez egy szélesebb, hasznosabb termékpaletta tartásában? Sikerült új termékeket is bevezetni a hazai piacra?

Nem ezért léptünk be a VGH-ba. Ez a tagság arról szól, hogy lássuk, hogy milyen kondíciók, különbségek vannak a piacon és azoknál a szállítóknál, akik szintén tagok nincs szükségünk hitellimitre, mert a fizetést a VGH átveszi. Úgyhogy vannak a tagságnak előnyei, de ahogy azt az utolsó VGH találkozón, Koppenhágában is mondtam, vigyázni kell a rendszer egységesítésével, mert minden országban mások a feltételek.

Ha már a termékskálátok témáját bolygatjuk, mit szeretnétek még palettára venni, hiszen a raktáraitokban szinte eltéved az ember és tele vagytok különböző termékekkel. Mely területen szeretnétek előre lépni?

Miután nekünk sok bemutatótermünk is van, ezért muszáj bizonyos mennyiséget raktároznunk, hogy fel tudjuk tölteni ezeket a „showroomokat”, de nem egyszerű a raktározás, ugyanis a beszállítók is szoktak késni és szezonálisan is a megfelelő termékeket kell betárolnunk, úgyhogy az vitatható, hogy valóban tele vannak-e a raktáraink. Mindig megpróbáljuk a raktárállományt optimalizálni, de ez nem olyan egyszerű, mert területi eltérések is vannak. Más az igény pl. Nyíregyházán, mint Pécsett. És azt kell mindig kiderítenünk, hogy egy és ugyanazon termékből, ugyanattól a beszállítótól szükség van-e árura Kelet- Magyarországon, vagy Nyugat- Magyarországon. De ez persze függ a beszállítótól is, hogy mely termékeket reklámozza, hirdeti az ország különböző területén. Az ügyfélkapcsolat a beszállító feladata, mi ugyanis egy projekt termékein nem tudunk változtatni. Amúgy pedig minden termékből naprakésznek kell lennünk. Nem lehet pontosan megmondani, hogy mely területen kellene változtatnunk, de új termékek mindig vannak. Mi pedig „beszállítóhű” partnerek vagyunk, vagyis nem cserélünk azért beszállítót, mert másnál ugyanaz a termék kicsit olcsóbb.

Kicsit más téma. Szívesen kérdeznék a magánéletedet illetően. Azt tudom, mert gyakran kapok erről fotókat, hogy a fiaid intenzíven sportolnak, mindketten hokiznak. Már elég nagyok ahhoz, hogy egyedül is edzésre menjenek?

Nem lehet még szülők nélkül elengedni őket. Egy héten háromszor van edzésük az iskola után, este és szombaton, vasárnap pedig mérkőzéseik vannak. A nehézség az, hogy a kisebb fiam egy másik csoportban van, mint a nagyobbik, vagyis eltérő napokon játszanak. De az is előfordulhat, hogy ugyanazon a napon van mind a kettőjüknek meccse, de az egyiknek Kaposváron, a másiknak Debrecenben. Nem egyszerű tehát, de a sport nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy nem csak az iskolában, a tanulásban kell jól teljesíteni, hanem a rendszeres sportra is szükség van.

Korábban síeltél, golfoztál, teniszeztél, s tudom, jöttek a gyerekek. Mi maradt meg ezekből? Szeretnél visszatérni az „egészséges világba”, vagy már lemondtál a saját hobbijaidról?

A golfra és a teniszre már nincs időm. A családdal közösen síelni szoktunk menni. Amúgy pedig otthon kihasználom az úszási lehetőséget, ez az én sportom jelenleg.

Talán már kérdeztem, de ismét megteszem: Nem gondoltál arra, hogy a cégnél átadd a „kormánybotot” és egy kicsit többet törődj magaddal? Kívülről úgy tűnik, hogy a Mart már önjáró, tehát nyugodtan megtehetnéd. Nem szeretnél nyugodtabb, egészségesebb életvitelt folytatni?

Igen, gondoltam már erre, de egyrészt 61 évesen még egy kicsit fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy otthon üljek, másrészt számomra a Mart az élet, ezért szeretném ezt a munkát addig megtartani, amíg lehetséges. Fontos, hogy a Mart esetleges távozásom után is jól működjön tovább. A feleségem is itt dolgozik, és jó páran vannak, akik már 15-20 éve itt tevékenykednek, ők akár vezethetnék is a céget. Amúgy már lassan kezdem magam kivonni a napi munkából, de még mindig több területen segítségre tudok lenni, és amíg bírom, addig csinálom is. De persze csak akkor, ha az egészségem is engedi. Az nyilván egyértelmű, hogy további 20 évig már nem tudom vezetni a vállalatot.

Ha üzenhetnél, mit mondanál a versenytársaitoknak?

Mi minden versenytárssal jó viszonyt ápolunk. Számunkra a fair viselkedés a legfontosabb. Amíg mi ezt tapasztaljuk, addig nincs is probléma. A konkurencia élteti az üzletet, versenytársakra szükség van. Arra kell törekedni, hogy a másiknak ne ártsunk, ugyanis a piacon sokunknak van hely.

Zárszóul ez évben is a magad elé kitűzött célokról, a vágyaidról szeretnélek kérdezni. Mikor lennél 2018-ban elégedett?

Ha a piaci trenddel együtt tudunk haladni, vagy még jobbak is tudunk lenni, és ha a vállalatirányítási rendszer problémáit teljesen megoldottuk. Illetve, ha a családom, a munkatársaim és én meg tudjuk őrizni az egészségünket.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Menetben vettem át ezt a funkciót

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam