belépés / regisztráció
2019. december 12. csütörtök
Aktuális lapszám

Panelkorszerűsítés gyakorlatias szemmel II.

Az előzőekben röviden szó volt az iparosított technológiával épült épületek fűtési rendszereinek problémaköréről, a felújítások helyes sorrendjérôl és a felújítások és korszerűsítések közötti lényeges különbségekrôl. A korábbi „panelpályázatok” elmaradása miatt az elmúlt pár évben sajnos a valódi korszerűsítések helyett többségében már csak felújításokat végeznek, így a jelen cikk további részében az egycsöves rendszerek felújításának ismertetése következik.

 

Egycsöves melegvíz-fűtéseknek nevezzük azokat a rendszereket, amelyekben a hőleadókhoz a fűtő-, és lehűlt vizet nem egy vezetékpár, hanem egyetlen vezeték szállítja. A hőleadók egymás után, sorosan kapcsolódnak a csővezetékre és így az egész rendszerre vonatkozó fűtővíz-lehűlés (Δt) a teljes fűtőtestsoron (strangon) lép fel. Az egycsöves fűtési rendszerek – aszerint, hogy a függőleges összekötő vezetéken átáramló víztömeg-áram teljes mennyisége, vagy csak egy része halad át a hőleadókon – tovább csoportosíthatók egycsöves átfolyós és egycsöves átkötőszakaszos rendszerekre.

Az 1. ábrán, a különböző felső elosztású egycsöves fűtési rendszerek kialakításait láthatjuk. A 4. strang egycsöves átfolyós kapcsolást, az 5. strang egycsöves, átkötő-szakaszos, egyutú szelepes, a 6. strang egycsöves, eltolt átkötő-szakaszos, egyutú szelepes, a 7. strang pedig egycsöves, átkötő-szakaszos, kétutú szelepes kapcsolást ábrázol.

Az átfolyós rendszereket a gyors szerelés miatt preferálták, ilyenkor azonban minimális a vízoldali szabályozás lehetősége, hiszen a hőleadók sorba vannak kötve, ezért a radiátorok elé szabályozó szelepet nem lehet építeni, mert annak működése kihatással lenne a sorban következő emeletekre is. Így a fűtőtestek bekötővezetékhez képest első (vagy második) tagja (ejtőcső) után a RADAL típusú radiátorokba egy elzáró szerelvényt építettek, aminek zárásával lehetet kizárni a fűtőtest többi szakaszát. A szelep zárásával kizárhatóak a szelep után lévő tagok. Ezzel a megoldással a fűtőfelületet lehetett csökkenteni. Részleges zárásával a teljes fűtőtestfelület működik, de az elzáró utáni tagok legnagyobb teljesítményüknek csak egy részét adják le. Az elméleti, minimális szabályozási lehetőséget tovább csökkenti, hogy ezt a megoldást a takarékosságra sarkalás és a megfelelő műszaki információk hiányában a lakóknak körülbelül 1%-a próbálta használni. Ráadásul ezek az elzárók az idő előrehaladtával megszorultak vagy csöpögtek, így a gyakorlatban ezeket a szabályozás szempontjából nem lehet figyelembe venni, tehát a szekunder közeg egyetlen szabályozása a hőközponti időjárásfüggő szabályozás, helyi szabályozás nélkül.

Felső elosztású, egycsöves átfolyós rendszerek felújítására a legegyszerűbb megoldás az átfolyós rendszer átkötő-szakaszossá alakítása. Vannak olyan rendszerek, ahol az átkötő- szakaszt eleve beépítették, ezen rendszerek felújítása szintén a továbbiaknak megfelelően zajlik.

A felújítás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hőleadóba menő és távozó (összekötő) vezetéket egy csődarabbal összekötjük, lehetőséget biztosítva arra, hogy a fűtőközeg a hőleadót kikerülve haladjon a rendszerben. A csődarabot megkerülő (bypass) vezetéknek, illetve átkötő-szakasznak szokás nevezni. Átkötő-szakaszos fűtésnél az áramlási irányban haladva a radiátorok előremenő fűtővíz hőmérséklete, akárcsak az átfolyós megoldásnál, folyamatosan csökken, ezért a fűtőtestek mérete az előttük lévő radiátorokéhoz képest fajlagosan egyre nagyobb lesz. A méretezést azonban tovább nehezíti, hogy az egyes pontok hőmérsékletét a radiátorokon bekövetkező lehűlésen kívül a beömlési tényező is befolyásolja, hiszen a radiátor visszatérő becsatlakozásánál újból összekeveredik a fűtőtestből kilépő víz az átkötő-szakaszban haladóval, és a keveredés közben hőmérséklet-csökkenés jön létre. A következő radiátornál ugyanez a folyamat megy végbe, csak alacsonyabb hőmérsékletű fűtővízzel. A beömlési tényező tehát egy viszonyszám (melyet á-val szokás jelölni), amely megmutatja, hogy a bekötő vezetékben áramló összes vízmennyiség (mö) mekkora része áramlik át a fűtőtesten (mft) (2. ábra).

A beömlési tényező gyakorlatilag a kék és a piros szakaszok ellenállásviszonyainak függvénye (3. és 4. ábra). A radiátorok mérete függ a kialakuló víz hőmérsékletektől, ami viszont a beömlési tényezőnek is függvénye. Így belátható, hogy az egycsöves átkötőszakaszos fűtési rendszerek korrekt méretezése kizárólag iteratív módon végezhető.

dö: az összekötő vezeték átmérője
dátk: a bypass vezeték átmérője
ζftá: Felső T átmenet alaki ellenállása
ζatá: Alsó T átmenet alaki ellenállása
ζtsz: Termosztatikus szelep alaki ellenállása
ζft: Fűtőtest alaki ellenállása
ζftl: Felső T elágazás alaki ellenállása

(képlet)

A bypass (átkötőszakasz) beépítésével, az eddigi 1-ről lecsökken a beömlési tényező (á) értéke, aminek következtében a radiátorok hőteljesítménye is csökken. Ezért a szekunder menetrendet a korábbihoz képest meg kell változtatni, mert a helyiségekben lévő radiátorok fűtőfelülete nem változik meg, tehát a kezdeti paraméterek mellett kevesebb hőmennyiség leadására képesek. Az átalakítás miatt teljesen átalakul a rendszer, hiszen a szabályozó szelepek zárásával megváltozik a fűtőtesten átáramló fűtőközeg térfogatárama, ezzel együtt a leadott hőmennyiség. Ezért vagy az üzemi paramétereken kell jelentősen változtatni, vagy teljesen újra kell méretezni a rendszert.

Ha a fűtési rendszer általános, központi jellemzőit nem lehet megváltoztatni (például több kapcsolt épületet szolgálnak ki egy adott szolgáltató hőközpontból), akkor az összekötő- vezetéket kell újra méretezni, lehetőleg úgy, hogy a számítás eredményeként a csőátmérő ne változzon meg. Így azonban módosulnak a rendszer hidraulikai jellemzői és új fűtőtest-kiosztásra lesz szükség. A méretezés eredménye alapján derül ki, hogy szükséges-e a szivattyú cseréje.

Fontos kiemelni, hogy a beömlési tényező értéke, adott csővezetéki hálózat és radiátor típus esetén csak a termosztatikus szelep hidraulikai ellenállásától függ. Ez pedig a méretezési arányossági sáv – jellemzően 2K – megválasztásával katalógusban megtalálható, állandó érték. Tehát minél kisebb a szelep ellenállása, annál nagyobb a beömlési tényező, azaz annál optimálisabban lehet az egycsöves fűtési rendszereket üzemeltetni.

A termosztatikus radiátorszelep lehet egyutú és kétutú szelep is.

Egyutú szelep alkalmazása esetén az átkötő-szakasz egy, a hőleadók elé beépített, a vonatkozó szabványnak megfelelően kialakított csőidom, az úgynevezett H idom, amelyet a helyszínen szerelnek. Előfordulhat, hogy H-idom helyett a helyszínen hegesztik be a bypass vezetéket. A helyszíni hegesztés a legtöbbször nehezen kivitelezhető, a beépített értékeket (padló, tapéta, nyílászárók stb.) komolyan veszélyezteti, a lakók jelentős zavarásával jár.

A kétutú szelepes megoldás meglehetősen speciális, amelyet a 80-as években fejlesztettek ki Németországban. Lényege, hogy a radiátor felső ágát és az összekötő vezetéket egy különleges, kétutú szeleppel kötik össze. A szelep a szelepállásnak megfelelően a keringtetett vízmennyiséget a két kimeneten szétosztja, a fűtőtest és az átkötő-szakasz irányába. Így lehetőség nyílik a radiátorba menő és az azt megkerülő víz arányának, azaz a beömlési tényező széles tartományon belüli beállítására. Ezek a szelepek manapság kompletten, bypass vezetékkel és alsó T-idommal kaphatóak. Az így kialakított rendszerben nagyobb lehűlés valósítható meg a fűtőtesteken. Az egyutú szelepes rendszerhez képest nagyobb az ellenállása, így hidraulikailag előnytelenebb, hiszen nagyobb lehűléssel kell számolni az összekötő vezetéken, ami által jelentősen megnő a fűtőfelület igény is. Ennél a megoldásnál jellemzően teljesen új fűtés kerül kialakításra. A fentiek miatt Magyarországon szinte kizárólag az egyutú szelepes változat terjedt el.

Fontos kiemelni, hogy felújítás után az egycsöves átkötő-szakaszos rendszernél az egyes lakások hőleadóiba jutó térfogatáramot nem tudjuk befolyásolni, az a beépített szerelvények ellenállásviszonyainak megfelelően (beömlési tényező) alakul. Beszabályozással az egyes strangok térfogatáramait tudjuk csak befolyásolni, és helyesen beállítani. Maradnak a lakásokon átmenő, függőleges csővezetékek, amelyek különösen homlokzati hőszigetelés után nagyban nehezítik az igazságos költségosztás megvalósítását. Tehát egy ilyen beavatkozással rengeteg meglévő hibát és problémát konzerválunk, nem megfelelő termékek és hiányzó szakértelem esetén pedig fel is erősítünk.

Az előzőeknek megfelelően, illetve azokból levonva a megfelelő tapasztalatot, kijelenthető, hogy ha egy meglévő, lakott épület elavult gépészeti rendszerén alakítani szeretnénk, akkor azt körültekintően, és a rendelkezésre álló műszaki lehetőségeket maximálisan felhasználva valódi korszerűsítéseket kellene elvégezni. A gépészeti rendszer gyökeres átalakítását a mai kor elvárásainak megfelelően, minőségi termékekkel, hogy egy ilyen átalakítás után megint hosszú ideig problémamentesen és energiatakarékosan lehessen ezeket a fűtési rendszereket üzemeltetni.

Fontos, hogy a hatékonyság érdekében mindig komplex módon, az egész épületre kiterjedően kell gondolkodni, lehetőleg több szakág együttműködésével.

***

1. ábra.
2. ábra.
3. ábra.
4. ábra.

Kepka György
épületgépész

A szerzõ egyéb cikkei:

  Panelkorszerűsítés gyakorlatias szemmel I.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam