belépés / regisztráció
2020. december 2. szerda
Aktuális lapszám

Panelkorszerűsítés gyakorlatias szemmel I.

A köznyelvben a panel szót használjuk az összes, tömeges technológiával épült épületre. Valójában az iparosított technológiával épült épületek megnevezés egy olyan gyűjtőfogalom, ami az összes, tömeges technológiával épült épületet magában foglalja. Ennek egy alcsoportja a panelház, ami egy speciális technológiát jelöl. Tehát minden panelház tömeges technológiával készült, de nem minden iparosított technológiával épült épület készült „panelos” technológiával, hiszen ide soroljuk a különböző öntött, alagútzsalus, vasbeton vázas, blokkos stb. épületet is. Jelen cikkben kizárólag a gyakori szóismétlés elkerülése miatt használom a panel és a házgyári épület elnevezést is, az iparosított technológiával készült épületek szinonimájaként, de természetesen a megállapítások minden esetben a kategória összes épületére értendőek.

 

Miért is kell a „panelek” fűtését korszerűsíteni? Valójában több fontos oka is van. A legfontosabb ok az épületszerkezettől és a fűtési rendszertől is független, elsősorban nem műszaki probléma, hanem történelmi sajátosság. Nevezetesen az, hogy a panellakásokban élők évtizedeken keresztül a hőfogyasztástól függetlenül, a lakás fűtött légköbméterével arányosan fizettek a fűtésért. A fűtési számla közvetlenül nem függött az időjárástól, az épület hőszigetelésétől, a szellőztetés mértékétől, a belső hőmérséklettől, így a lakókat semmi sem ösztönözte energiatakarékosságra.

A másik, már teljes egészében műszaki probléma az iparosított technológiával készült épületek fűtési rendszereinek beszabályozatlansága, ami egyébként a panelekkel egy időben épült más épületeknek szintén sajátossága. A beszabályozatlanság azt jelenti, hogy egyes hőleadókhoz a tervezésinél nagyobb térfogatáram jut, míg más hőleadókhoz nem jut el a tervezési fűtőközeg térfogatáram, így nem tudják leadni a tervezési teljesítményüket. Éppen ezért az egyes lakások helyiség hőmérséklete nagyfokú eltérést mutat (1. ábra).

A hőforráshoz (hőközponthoz) közelebbi helyiségek túlfűtöttek, a távolabbiak alulfűtöttek. A kettő közül az alulfűtés elkerülése a fontosabb, hiszen a tervezett belső hőmérsékletet (főleg távfűtés esetén) tartani kell. Mivel az energiával korábban nem kellett takarékoskodni, ha hideg volt valamelyik lakásban (nem jutott el a megfelelő térfogatáram), akkor a legegyszerűbb megoldásként megemelték a fűtővíz hőmérsékletét. Ez az épület általános túlfűtését eredményezte, hiszen a radiátorokat nem lehetett szabályozni. Helyette kinyitották az ablakot, és hosszabb-rövidebb ideig szellőztettek. A beszabályozatlanság következtében a túlfűtött lakások, sőt az épületek, jelentősen több energiát használnak fel (pazarolnak el), mint amennyire a megfelelő belső hőmérséklet biztosításához ténylegesen szükség lenne. Mint ismeretes, a belső hőmérséklet 1°C-os emelése átlagosan 6%-kal több fűtési energiát igényel.

Fontos azonban kiemelni, hogy a fenti probléma nem a távfűtés betegsége, kizárólag a beszabályozatlanságból adódik. Tehát, ha az épület fűtési rendszere korszerűtlen, és továbbra is a korábban megszokott módon, az indokoltnál nagyobb fogyasztással (túlfűtés) üzemeltetik a lakók a fűtési rendszert, akkor többet fognak fizetni, mint amennyi megfelelő üzemeltetéssel elegendő lenne, függetlenül attól, hogy távfűtött az épület vagy egyedi fűtésű.

Ha viszont korszerű az épület saját fűtési rendszere, akkor az energiafelhasználás (és a számla is) optimális lesz távfűtéssel és egyedi fűtéssel is.

A rendszerek felújítása, korszerűsítése

A fűtési költségek fogyasztók közötti fogyasztásarányos megosztása az, ami valódi, egyéni érdekeltséget képes biztosítani a hővel való takarékosságban. Azonban minden ilyen intézkedés bevezetését is szükségszerűen a rendszerek felújításának kell megelőznie, hiszen a radiátoronkénti szabályozási lehetőség általában teljesen hiányzik, de megléte esetén is rendkívül gyenge a minősége. A fűtési rendszer vízelosztási egyenetlenségei, a rossz vagy hiányzó vezetékszigetelések, időközben önkényesen, vagy nem szakszerűen cserélt radiátorok mind többlet-energiaigényt jelenthetnek, aminek a még magasabb fűtési költség a következménye. A fűtési költségek csökkentésére az egyik legfontosabb lépés a fogyasztói, vagy más néven az úgynevezett „szekunder” rendszerek energiafelhasználásának (energiapazarlás) csökkenését eredményező rekonstrukciója.

Az energiaköltségek mellett nyomós érv, hogy bár a 30-50 éves épületek épületszerkezetileg még nem elavultak, de gépészeti rendszereik már elérték, sokszor meg is haladták tervezett élettartamukat. Felülvizsgálatuk nem tűr halasztást, hiszen mára már tömegesen hibásodnak meg.

A lehetséges intézkedéseknél azonban fontos különbséget tenni a felújítások és a korszerűsítések között!

Felújításnak nevezzük azokat az intézkedéseket, ahol az adott kor energiamegtakarítási, korszerűsítési lehetőségeit nem használják ki kellő mértékben, így nem egy modern fűtési rendszer a végeredmény, hanem csak és kizárólag a fogyasztással arányos költségek megosztásához teszik alkalmassá a rendszert. Azaz a minimális „csomag”, amellyel gyakorlatilag az épületeket hosszú időre konzerválják a régi és a modern közötti közbenső szinten.

Korszerűsítéseknek nevezzük azokat az intézkedéseket, ahol körültekintően felhasználják a rendelkezésre álló műszaki lehetőségeket, illetve az adott kor energiamegtakarítási, korszerűsítési lehetőségeit kellő mértékben kihasználják, aminek egy modern rendszer a végeredménye. Ráadásul a korszerűsítéseket, a maximális hatékonyság érdekében általában a komplex módon való gondolkodás jellemzi, így a fűtési rendszer mellett az egész épületre kiterjedően több szakág együttműködésével kerül kialakításra az intézkedési csomag.

A műszaki szempontok mellett, azokkal arányosan természetesen árban is nagy a különbség a felújítás és a korszerűsítés között.

A hőszigetelés javítása nélkül a fűtéskorszerűsítés problémamentesen végrehajtható, de az épületek hővédelmének fokozása önmagában nem elegendő. A műszaki szempontok mellett a gazdaságossági, pénzügyi lehetőségek is mérvadóak. Hiszen hiába dolgozzuk ki egy adott épület legoptimálisabb fűtési rendszerét, ha az anyagi lehetőségek szűkösek. Tehát a rekonstrukció tartalmát egyfelől a pénzügyi korlátok figyelembevételével kell kidolgozni, másfelől egy bizonyos műszaki tartalomnak mindenképpen teljesülnie kell, hogy a felújításra szánt összeg energiamegtakarítás formájában a lehető leggyorsabban megtérüljön.

Akár felújításról, akár korszerűsítésről beszélünk, a hőtechnikai, hidraulikai és a beszerelhetőségi feltételek egyszerre teljesítendők! Nagyon fontos azonban a helyes sorrendiség betartása.

Minden esetben a nagyon gondos előkészítéssel kell kezdeni, aminek magában kell foglalnia az épület meglévő fűtési rendszerének gondos felmérését is. Tervezési fázisban a hőveszteség-számítások, illetve a hőleadók méretének ellenőrzése után a termosztatikus radiátorszelepek beépítéshez alkalmassá kell tenni a rendszert. A termosztatikus szelepek kiválasztását gondos hidraulikai méretezés kell, hogy megelőzze, majd a 40/2012 (VIII.13.) BM rendelet hidraulikai beszabályozásra vonatkozó előírásainak megfelelően az épületgépészeti fűtési, hűtési és HMV cirkulációs rendszerek beszabályozásához beszabályozási tervet kell készíteni. Mivel a szekunder hálózatok a hőközpontban lévő berendezésekkel együtt alkotnak egységes rendszert, távhős épületek esetén dokumentálni kell a hőközpontot érintő változásokat. A kivitelezés után szükséges szintén a 40/2012 (VIII.13.) BM rendelet hidraulikai beszabályozásra vonatkozó előírásainak megfelelően az épületgépészeti fűtési, hűtési és HMV cirkulációs rendszerek hidraulikai beszabályozása, illetve távhős épület esetén a hőközpontok optimalizálása a fogyasztói rendszerhez.

Az ok, amiért egyre többször csak felújításokat végeznek és nem valódi korszerűsítéseket, legtöbbször pénzügyi. Gyakorlati tapasztalat, hogy még a viszonylag gyorsan (2-3) év alatt megtérülő beruházásokhoz is nagyon nehezen vagy egyáltalán nem sikerül előteremteni a szükséges önrészt, így az iparosított technológiával épült épületek (és fűtési rendszereik) megújulásának tömegessé válásában az államnak különböző pályázatok meghirdetésével jelentős szerepet kell vállalnia. Az elsősorban magántulajdonban lévő lakótelepi lakásállomány rehabilitációja azonban nem képzelhető el a lakosság aktív közreműködése nélkül, hiszen anyagi hozzájárulásuk mellett a végső döntést is ők hozzák meg az épületeken elvégzendő munkálatokról. Nem elhanyagolandó az a tény, hogy tapasztalatok szerint a felújítások fenntarthatósága és hosszú távú sikere érdekében is elengedhetetlen a helyi lakosság bevonása a rehabilitáció folyamatába.

Mivel az iparosított technológiákkal épített épületben lakók száma 2- 2,5 millióra tehető, a korszerűsítések nagyon komoly összegeket igényelnek, így nemzetgazdasági fontosságú volna egy energiatudatos koncepció kidolgozása, lehetőség szerint az egyes típusépületek tipikus megoldásainak kidolgozásával!

Ha már felújítunk, újítsunk fel körültekintően, és felhasználva a rendelkezésre álló műszaki lehetőségeket. A hatékonyság érdekében komplex módon, az egész épületre kiterjedően kell gondolkodni, több szakág együttműködésével.

(Folytatjuk)

***

1. ábra.

Kepka György
épületgépész

A szerzõ egyéb cikkei:

  Panelkorszerűsítés gyakorlatias szemmel II.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam