belépés / regisztráció
2020. december 5. szombat
Aktuális lapszám

Nálunk átfogó képet kap a hallgató az épületgépészeti rendszerek egészéről

„Édesapád elhivatott épületgépész tervező és igazságügyi szakértő, egy ismert, elismert személyiség, aki magasra tette a lécet, ezért nem egyszerű feladat őt a szakmában követni.”- kezdem a beszélgetést Bokor Balázs doktorandusszal, aki az új, tudományos kutatásokra törekvő generáció tagja, és eddigi eredményei igen biztatóak mind a hazai, mind pedig a nemzetközi tudományos életet illetően.

 

De ki is az előttem ülő, irigylésre méltóan ifjú ember? Kérhetnék egy rövid életrajzot?

Valóban, édesapámnak nagy szerepe volt abban, hogy én is épületgépész lettem. Már középiskolás koromban többször elvitt a Construma kiállításra, ahol természetesen sok mindent még nem értettem, de ő nagyon lelkesen mutatta be az épületgépész rendszereket. A gimnázium után felvettek a Műegyetem Gépészmérnöki Karára, ahol szakirányként az épületgépészetet választottam. A BSc-képzés része volt egy 6 hetes, kötelező szakmai gyakorlat, ami külföldön is teljesíthető. Nagyon szerettem volna ezt német nyelvterületen tölteni, hogy egy kis nemzetközi tapasztalatot szerezzek. Édesapám közvetítésével, a Rehau Kft.-től kaptam lehetőséget arra, hogy a cég guntramsdorfi regionális központjában dolgozhassak, ahol a hőszivattyús rendszerek megismerése mellett a német szakmai nyelv alapjait is elsajátíthattam. Nagy sikernek tartottam, hogy az iskolában megszerzett nyelvtudást egy osztrák mérnökcsapat tagjaként tudtam használni, eredményesen. Az osztrák kollégák bátorítására elhatároztam, hogy az alapdiploma megszerzése után német nyelvterületen folytatom a tanulmányaimat. Hazatérve Kajtár tanár úrral utánanéztünk, hogy MSc szinten hol lehetne épületgépészetet tanulni külföldön. Ő nagyon támogatta a tervemet, és négy egyetemre javasolta a jelentkezést, az aachenire, a berlinire, a drezdaira és a stuttgartira. 2010 májusában 20 műegyetemi hallgató, közöttük én is, egy ösztöndíjas németországi tanulmányúton vehettünk részt, melynek során meglátogattuk a Stuttgarti Egyetemet és a Karlsruhei Műszaki Egyetemet. Az út előtt Kajtár tanár úr közvetítésével írtam egy levelet Michael Schmidt professzornak, a Stuttgarti Egyetem Épületenergetikai Intézet vezetőjének, érdeklődve a továbbtanulás lehetőségeiről. A tanulmányút kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy személyesen is megkeressem. Javasolta a jelentkezésem benyújtását, majd egy, az egyetem által kijelölt nyelvvizsga és néhány különbözeti vizsga letétele után, 2010 októberétől a Stuttgarti Egyetem hallgatójaként tanultam tovább, ahol 2013-ban szereztem diplomát. Schmidt professzor, aki sokáig a REHVA elnöke volt és a Magyar Épületgépészek Napja rendezvényen többször vendégelőadóként szerepelt, szakmai tudása, oktatási technikái, illetve a hallgatókkal való példamutató magatartása miatt azóta is az egyik példaképem.

Ha már mindkét oktatási rendszer sajátosságait érezhetted a saját bőrödön, sorolj fel kérlek néhány egymástól eltérő, de az adott országban markánsan meglévő különbséget!

Jelentős különbség a két egyetem között az, hogy különböző piacra, különböző gazdaság számára képzik a mérnököket. Magyarországon a képzési rendszer aszerint alakult ki, hogy mi egy kicsi, 10 milliós ország vagyunk, ezért nálunk egy mérnöknek átfogóbb ismeretekkel kell rendelkeznie. Németország, mint az EU vezető gazdasági hatalma, 80 milliós ország, ahol rengeteg mindent gyártanak, így különböző irányba kell képezni a mérnököket, akik számtalan részterületre szakosodhatnak. Én egy fűtés-, klíma- és légtechnikából álló épületgépész, és egy főképp napkollektorokból, hőszivattyúkból és gázmotorokból álló energetikai szakirányt választottam. Viszont például víz-, csatorna- és gázellátás tárgyakat nem tanítanak, mert Németországban azokat a terveket főiskolai végzettségű mérnökök készítik. Magyarországon viszont a hallgató egy átfogó képet kap az épületgépészeti rendszerek egészét illetően. Amikor megjegyeztem, hogy a gyakorlatban az építész és épületgépész közötti együttműködés sem mindig zökkenőmentes, és hogyan lehet az épületgépészet szakágainak tervezését is külön kezekbe adni, a németek csak mosolyogtak és annyit mondtak, hogy „valamiből a jogászoknak is meg kell élniük”.

Összefoglalva, a Műegyetemen a hallgatók átfogóbb képet kapnak az épületgépészetről, Stuttgartban viszont lehetőségük van az egyes rendszerek, rendszerelemek üzemét mélyebben megismerni. További különbség, hogy a számonkérés Németországban elsősorban az alapvető ismeretek készségszintű alkalmazására irányult, míg a Műegyetemen inkább a problémamegoldó, szintetizáló gondolkodásmód fejlesztésére fektetnek nagyobb hangsúlyt. Vagyis egy német vizsgán sok egyszerűbb feladatot adnak, Magyarországon kevesebbet, de azok nehezebbek.

Kinek ajánlanád a német oktatási rendszert és kinek tanácsolod, hogy inkább a hazait preferálja?

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Sok múlik azon, hogy mi a terve valakinek a diploma után, ott akar-e maradni vagy haza szeretne-e jönni, éppen a képzések különbségei miatt. Viszont a külföldi terveket szerintem minél előbb meg kell valósítani. Teljesen más az, ha valaki külföldön tanul, mintha külföldre menne ki dolgozni, mert az egyetem mind nyelvtanulás, mind szocializáció szempontjából sokkal barátságosabb terep.

Hazautazásodat követően közvetlenül a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszéken doktoranduszként kezdtél el dolgozni?

A visszatérésem és a műegyetemi tanulmányaim folytatása között egy évet dolgoztam az édesapám tervezőcégénél, ami szakmai szempontból nagyon hasznos volt. De régóta szerettem volna tanár lenni, és egy egyetemen a nyelvismeretet is maximálisan lehet kamatoztatni a nemzetközi munkakapcsolatok és a külföldi hallgatók miatt. Ezért már korábban, a stuttgarti tanulmányaim alatt is említettem Kajtár és Szánthó tanár uraknak, hogy a tanítás miatt szeretnék visszajönni a tanszékre, amit ők nagyon támogattak. A tervezői munka mellett a kutatómunkámat előkészítendő írtam több cikket is a Magyar Installateurbe, amelyek megjelenése a felvételi pontjaimat is emelte. A doktoranduszi munkámat 2014 szeptemberében ösztöndíjas támogatással kezdtem el.

A doktori kutatásod célja az ún. szolárfal üzemviteli tulajdonságainak, felhasználhatóságának meghatározása. Részleteznéd ezt?

Stuttgartban a diplomamunkámat levegő hőhordozó közeggel működő napkollektorok teljesítményméréséről írtam, amely munka során ismertem meg a szolárfal rendszerét. A szolárfal, ami egy építészeti elem, közvetlenül levegőfűtésre hasznosítja a napenergiát. Egy, az épület geometriájához igazított, sötét színű, perforált fémlemezt 15-20 cm távolságban a homlokzatra szerelnek, ami abszorberként funkcionál. A homlokzat és a lemez közötti légrés oldalról le van zárva, így oda csak a perforációkon juthat be levegő. A napsugárzás hatására a teljesen függőlegesen elhelyezett abszorber felmelegszik, és a frisslevegő előfűthető a szolárfal perforált abszorberével, ha levegőkezelő központok a légrésre csatlakoznak. Mivel a szoláfal külső oldaláról folyamatosan a felmelegedett határréteget szívjuk be, az abszorber konvektív hővesztesége elhanyagolható marad, még az üvegburkolat hiányában is. Ez a rendszer olyan érdekesnek bizonyult már Németországban, hogy hazatérve saját doktori témajavaslattal kerestem meg Kajtár tanár urat, hogy elvállalná-e a témavezetésemet. Ő vezetett már kutatást hazai napkollektor-fejlesztésben, így örömmel támogatta az elképzeléseimet, noha maga a szolárfal új kutatási terület a tanszéken. Felvettem a kapcsolatot a Magyar Fejlesztési Intézet Zrt.-vel, akik a szolárfal magyarországi forgalmazói. Darabos Viktor vezérigazgatótól megtudtam, hogy Magyarországon több szolárfal is üzemel áruházépületeken. Lehetőséget kaptam, hogy a maglódi Auchan áruház rendszerén méréseket végezzek.

Hogyan kezdődött a tudományos kutatómunkád? Milyen nehézségekkel kellett szembenézned?

Az irodalomkutatás során kiderült, hogy a szolárfalról jelentős mennyiségű tudományos eredmény áll rendelkezésre, és kezdtem úgy érezni, hogy bármilyen kérdés vagy probléma, ami nekem eszembe jut, a tudományos világ számára már ismert. Darabos Viktoron keresztül felvettem a kapcsolatot a szolárfal kanadai feltalálójával, John Hollick-kal, akinek a még nem ismert jelenségekkel kapcsolatban számítottam a tanácsára. Ő Dogan Eryener professzorhoz irányított, aki a törökországi Trakya Egyetem oktatója és a szolárfal nemzetközileg elismert kutatója. A professzor rendkívül segítőkész volt és meghívott öt hónap kutatásra az edirnei egyetemére, amely munkához az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőtől ösztöndíjat nyertem. A professzor elképzelése az volt, hogy noha szinte mindent tudunk a szolárfal fűtési üzeméről, kutatható, hogy ha a perforált lemezt nem függőleges homlokzatra, hanem egy lapos, vagy közel lapos tetőre szereljük fel, akkor az éjszakai égbolttal folytatott sugárzásos hőcsere alapján lehűlő lemezzel milyen mértékben hűthető le a külső levegő. Így a szolárfal passzív hűtési teljesítményével növelt éjszakai épületszellőztetés számottevő mértékben csökkentheti a következő nap hűtési teljesítménycsúcsát.

A szolárfal vizsgálata, fogalmazhatnék úgy is, hogy a te hobbid, „hab a tortán”, de az egyetemen az oktatás, a hallgatók felkészítése az igazi munkád. Milyen pályát javasolsz a hallgatóknak az egyetem elvégzése után?

Minden hallgatónknak azt javaslom, hogy a szakma azon ágával foglalkozzanak, amelyben a legtöbb örömüket lelik. Én az oktatásban és a kutatásban találtam ezt meg. Büszke vagyok arra, hogy a Schako, a Herz és a Sweco cégekkel együttműködve a tanszék oldaláról részt veszek az idegen nyelvet jól beszélő hallgatóink külföldi szakmai gyakorlatának szervezésében, amely munka eredményeként az elmúlt két évben hét hallgatónk szerzett nemzetközi szakmai tapasztalatot Németországban, Ausztriában és Angliában. Célom, hogy az egyetemen maradjak, mert szeretem az oktatást és a kutatást. Igyekszem úgy végezni a munkám, hogy a doktori fokozat megszerzése után is meg akarjon tartani a tanszék vezetése, mint oktató, kutató kollégát.

Bokor Balázs törökországi kutatását a Nemzeti Tehetség Program keretében az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatta.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam