belépés / regisztráció
2020. január 28. kedd
Aktuális lapszám

...most vagyunk a hévízenergia-felhasználás küszöbén...

Beszélgetőpartnerem dr. Kontra Jenő, a BME Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék vezetője, egyetemi tanár. - Több évtizede, hogy az épületgépészet területén tudományos munkát végzel, a közel kétszáz szakcikked közül több megjelent a szaklapunk oldalain is, de veled, mint tudós emberrel, interjút még nem készítettünk. Most ezt szeretnénk pótolni.

 

Egy rövid szakmai összefoglalóval kezdhetnénk. Ki is az a KontraJenő?
 

Az egykori József Attila Gimnáziumba jártam, amelynek elődje a nagyhírű Budai Ciszterci Gimnázium volt. Érdekes módon humán osztályba jártam, tehát bizonyos reáltantárgyakról, mint pl. ábrázoló geometria még csak nem is hallottam. A humán tárgyakban viszont jó voltam. Főleg a magyar irodalomban és a történelemben. Ilyen felvértezettséggel jelentkeztem 1966-ban a budapesti Műegyetemre, ahova előfelvételt nyertem, egy év katonaság után 1967-ben el is kezdtem az egyetemet. Az egy év sem telt el teljesen feleslegesen, mert szerencsém volt, és mi, előfelvétele-sek, főiskolai szintű oktatásban részesültünk a Kilián György Műszaki Főiskolán, Szolnokon, ahol nagyon érdekes, a repülőgépek szerkezetével, műszaki üzembetartásával kapcsolatos tudományt sajátítottunk el, főleg villamos vonalon, ami mindenképpen egy új világot tárt elénk.

A műegyetemen én nem épületgépészként kezdtem, hanem hőerőgépészként. Végül mégis csak az édesapámhoz hasonlóan az épületgépészet felé orientálódtam, és átjelentkeztem az épületgépészek egyik tankörébe, és így diplomáztam 1972-ben. Az Energiagazdálkodási Intézetben kezdtem el dolgozni, ahol a hűtőosztályon a hűtőházak rekonstrukciójában vettem részt. 1976-ban - egy pályázat útján - a Műegyetemre kerültem.

A családi út miatt is történt ez, de már kiskoromban is volt némi műszaki érdeklődésem, a mozdonyok nagyon tetszettek. Ez persze nem épületgépészet, de gépészet. Volt egy titkos álmom, mozdonyvezető akartam lenni, és édesapám, aki a gőzgépeket még nagyon részletesen tanulta, hiszen 1943-ban végezte a Műegyetemet, sokat mesélt nekem a működésükről. Talán innen ered a gépészérdeklődésem.

   
A termálvíz-hasznosítás egyik hazai szakértője vagy. Mi az oka annak, hogy mi e területen ugyan nagyhatalom vagyunk, és mégsem ennek a nagyságrendjében használjuk fel ezt az energiát?
 

Ennek több oka van. Az első és legfontosabb, hogy az 50-es, 60-as és még a 70-es években is nagyon olcsó fosszilis energia állt rendelkezésre. Majd ezt felváltotta az olajkorszak, amikor a szénhidrogénprogramokat meghirdették: nagyon olcsó orosz olajjal. Később az olajkrízis után jött a földgáz, tehát nem kényszerült rá sem a magyar olajipar, sem a fogyasztók, hogy intenzíven forduljanak a termálvizek felé. Nem volt igazán állami gazdája sem. A hévízkutakat is az olajkutatás révén tárták fel, és ha olajat nem is, de néhol hévizet találtak, amelyet - komoly támogatással - a mezőgazdaság használt fel, elsősorban növénytelepek fűtésére, főleg azért, hogy az olajat kiváltsák.

Most vagyunk a hévízenergia-felhasználás küszöbén, ugyanis az Új Széchenyi Terv is meghirdette, amely

megújuló fejezetének a kidolgozásában én is részt vehettem. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb elindul ez az egész rendszer, és a meglévő több mint 1150 hévízkutunk komoly hasznosítása is megvalósul.

   
Milyen az élet ma az egyetemen?
 

Igen változatos. Szakmailag szinte megy a kontinuitás, tehát nagyon érdekes témákkal hirdetünk meg az egyetemi graduális képzésen kívül posztgraduális, tehát szakmérnöki tanfolyamokat, szakmai energetikai képzést és a választható tárgyak nagyon nagy választékával állunk a hallgatók rendelkezésére. Ebbe illik többek között a hévízhasznosítás, de az épületfizika, az épületgépészet számos ága is. Tanszékünknek mintegy különlegessége, hogy villamosmérnökeink is vannak, akik világítástechnikát, villamos erősáramú ellátást is tanítanak. Széles sávban kínálunk épületgépészetet vagy azzal határos tudományterületeket a magunk léptékében és elsősorban az építész hallgatóknak, tehát nem olyan mélységig, mint a gépészkar. De ismerniük kell nagyvonalakban a hőforrásoldalt, annak is az erőművi, akár a kiserőművi kogenerációs, hőszivattyús, kazános részleteit. Tehát igyekezünk nagyon széles palettát kínálni, hogy mindenről halljanak. Nem azért, mintha ők majd a gyakorlatban ezt csinálnák, hanem nekik majd együtt kell működniük a gépész tervezővel, műszaki ellenőrrel, a kivitelezővel, tehát mindenről legalább enciklopédikusan hallaniuk kell, tudniuk kell valamit, ha mást nem, hogy mekkora helyigénye lesz egy légtechnikai központnak, egy kazánháznak, egy hőközpontnak, egy felvonónak stb.

Megváltozott a világ körülöttünk, ugyanis amikor üvegből és fémből vannak a házak, lényegében az energetikai fejlődéssel ellentétesen alakítják ki az épületet, mert csak a látványminőségre koncentrál az építész, akkor az épületgépészetre különös figyelem hárul. Ez egy küzdelem. A korszerű létesítmények épületgépészeti ellátása egyre nehezebb feladat.

Befutott tervezők végeztek nálunk, a leghíresebb építészirodákba kerültek, és mégiscsak ilyen energiát elnyelő házak születtek. Ilyenkor tulajdonképpen szégyellhetjük magunkat, mert vagy nem jól csináltuk ennek a lényegre törő elmagyarázását, tanítását, vagy pedig valahol máshol kell keresni az összefüggést. Persze azt is meg kell érteni, hogy egy építész önmagát valósítja meg egy épülettel, ő még különlegesebbet akar, mint az elődei vagy a kortársai. Így ez egy nagyon nehéz kérdés. Tény az, hogy az épületfizikára is egyre nagyobb szükség van, mert az új épületek hő- és páravándorlása bizony gyakran nem jó.

   
Ma nagyon sok szó esik a műszaki oktatás átszervezéséről. Hogyan vélekedsz erről?
  Szerencsére az új felsőoktatási törvény úgy néz ki, bár én még nem olvastam el, hogy talán kivételesen jól áll hozzá a műszaki felsőoktatás jövőjé-hez, mert a kormányzat rájött, hogy az ipar fejlesztése, a termelés, a munkahelyek létesítése a műszakiak megbecsülését követeli meg. Tehát talán itt nem lesz olyan pénzvisszafogás, létszámleépítés, hallgatói létszámcsökkentés, mint más, pl. humán területeken, mert a termeléssel itt egyenesen arányos a képzés. Persze a színvonalon emelnünk kell, ez világos és tudjuk is, mert a tömegtermelés helyett a minőségi, hallgatói kiszolgálásra és hallgatói foglalkozásra van szükség.
   
Rendelkeztek-e olyan oktatói stábbal, akik a megfogalmazott új gondolatokat át tudják ültetni az oktatás gyakorlatába?
  Igen, rendelkezünk. A mostani fiatal generáció természetesen más kiindulással és más ambícióval dolgozik ma, mint 20, vagy 30 évvel ezelőtt, de nagyon ígéretes fiatalok vannak itt a tanszéken is és a karon is, akik magukénak érzik ezeket a problémákat, és szeretnének tenni a magyar felsőoktatásért. Erre jó példákat lehet felsorolni. Most kutatóegyetem lettünk. Nagyon érdekes, hogy az építészeknél pl. az egyik kiemelt kutatóegyetemi téma az energiagazdálkodás, az energiahatékonyság. Noha olyan mélységig nem is érthetnek hozzá, mint egy hőenergetikus, egy gépészmérnök vagy villamosmérnök, de mégis meglepően szép dolgokkal jönnek, nemzetközi érdeklődésre számot tartó munkáik vannak. Ilyen a Solar Decathlon mintaház létesítése, ami most már egy nemzetközi verseny megnyert projektje. Fel fogják építeni Madridban azt a kis házat, amelynek tervezésében a mi karunk is részt vesz.
   
Nehéz időket élünk. A válság milyen hatással van a tanszéketekre?
  Sajnos, többféle következménye is van. Egyrészt a külső megbízások erősen csökkenőben vannak, másrészt energiáink egy részét most nem tervezési munkákra és szakvéleményekre fordítjuk, hanem országjáró előadássorozatokra, elsősorban az épületenergetikában, de az épületgépészet korszerű gyártmányainak, módszereinek, méretezéseinek az ismertetésére is. Különféle tanfolyamsorozatokat tartunk, ahol az épületenergetikai tanúsítás készítését tanítjuk. Tehát megpróbáljuk az oktatásra fordítani azt a fölös energiát, ami most a megbízások helyett felszabadult. Másrészt segítjük a kormányzat munkáját, bekapcsolódtunk az Új Széchenyi Terv program-összeállításába, ezt el is ismerték köszönő levelekkel, ezenkívül a Távhőfejlesztési Cselekvési Terv összeállítását most részvételünkkel készíti a minisztérium, és benne vagyunk a Megújuló Energia Hasznosítása Cselekvési Terv összeállításában, tehát olyan kormányzati programok kidolgozásában, mint a legújabb panelprogram, amely egy mintacsomag lesz 20 épület kidolgozott épületenergetikai felújítási rendszerére.
   
Olvasóinkat mindig érdekli az interjúalanyaink magánélete. Rólad is keveset tudunk. Hobbid?
 

Hobbi, az én szemléletemben, a történelemfilozófia. Tagja vagyok a történelmi vitézi rendnek, és a budapesti kamara vezetőségében az én feladatom a határon túli magyar kollégákkal és szervezetekkel való kapcsolattartás, mert egységes Kárpát-medencének kell működni gazdaságilag, a nemzettudatban, a jövőképben.

Ezenkívül még a repülés rajongója is vagyok: a katonai repülés nagyon érdekel, ezeket a kapcsolataimat sohasem szakítottam meg. E terület műveléséért Hende Csaba most tüntetett ki a Honvédelemért miniszteri elismerés bronzfokozatával.

A gyermekeim megnőttek: a középső gyermek, Botond fiam épületgépész, a szakmát műveli, Dani fiam kerttervező, tájépítész, a lányom pedig a Raiffeisen Banknál osztályvezetői beosztásban eredményesen tevékenykedik. A feleségem még aktívan dolgozik, a Pannontej egyik gazdasági vezetője. Szerintem jól és boldogan élünk.

   
Terveid a magánéletedben és a szakmai, tudományos pályádon?
 

A magánéletben nagyon várom az unokákat, de eddig ez még nem történt meg.

Azt remélem, hogy a szakmából nem kell idő előtt kiválnom, és még művelhetem egy darabig. Itt az egyetemen elsősorban, de a nemzetközi, kárpát-medencei kapcsolatokban is nagyon sokat várok, hiszen az elmúlt tíz évben itt nagy lépéseket tettünk meg. Sok barátom van határon innen és túl és nemcsak magyarok, hanem ottani nemzetiségi kollégák között is. Egyetemi kapcsolatokat is kiépítettünk Pozsonytól Temesvárig és Szabadkától Kassáig, Kolozsváron keresztül, konferenciákat rendezünk, összejövünk, összetartozunk. Ma nagyon komoly jövőt látok a kárpát-medencei magyarság előtt. Ipar-, gazdaságfejlesztéssel és a valódi értékek megbecsülésével, mert az ember értékhiányban szenved.

-Pongrácz-

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam