belépés / regisztráció
2019. november 14. csütörtök
Aktuális lapszám

Menetben vettem át ezt a funkciót

Interjút készíteni jó dolog, különösen akkor, ha a beszélgetőpartnerünket régóta ismerjük, a szakmai tevékenységét folyamatosan követtük. Talán azért is kedves a mai találkozás, mert mindketten Győr városából származunk, ily módon fiatalkori élményeink is összetartanak bennünket. Velem szemben Gyurkovics Zoltán, a Magyar Mérnök Kamara Épületgépészeti Tagozatának frissen megválasztott elnöke ül.

 

Azon kevesek számára, akik még nem ismernek, bemutatkoznál röviden?

A győri évek valóban összekapcsolnak minket, és akkor még nem is említetted a kollégiumi éveket, amelyekre szintén nagyon szívesen emlékszem vissza. Kérdésedre válaszolva: én egy Győr-Moson-Sopron megyei kis faluból származom, és már középiskolásként kapcsolatba kerültem a műszaki pályával, hiszen a szüleim technikumba és nem gimnáziumba küldtek. Innentől a sorsom a műszaki pálya lett. A technikumot jó eredménnyel elvégeztem Győrben és lényegében egyenes utam vezetett a BME-re. Akkor még az előfelvételis rendszerben, az érettségi után egy év katonaság következett, majd jöttek a felejthetetlen egyetemi évek. A katonaságnál összegyűlt előfelvételt nyert csapat, amibe én is tartoztam, szerencsés volt, mert részben mindenki Győr környékéről jött, részben pedig egy helyre kerültünk a BME Gépészmérnöki Karán is.

Hogyan lettél épületgépész?

A szalagavató bálunkon beszélgettünk egy nagyon kedves barátommal, Bátovszky Krisztával, aki azt mondta, hogy ő épületgépész lesz, mert nekik mindig lesz munkájuk, hiszen vagy új épületet építenek vagy régit újítanak fel. Én még azt sem tudtam, hogy mi az az épületgépészet, de megtetszett ez a filozófia és azonnal ezt a szakot jelöltem meg, így már az első pillanattól kezdve az egyetemen épületgépésznek készülhettem. A diploma megvédését követően Győrbe mentem vissza dolgozni, egy jól ismert regionális tervező vállalathoz, az Észak- Dunántúli Tervező Irodához, ahol 1989 év végéig dolgoztam. Nagyon jó iskola volt és sajnálom, hogy a mai fiataloknak ilyen munkahely már nem adatik meg. Itt az önképzés és a továbbképzés lehetősége volt adott, az, hogy egymástól vegyük át a tudást.

1990-ben pedig megalakítottuk a saját szakági tervező irodánkat. Állandó kapcsolati rendszerben dolgoztunk építészekkel, statikusokkal, elektromosokkal, és mindig egy-egy munkára szerveződtünk össze, ez tart a mai napig is. Én 44 évet húztam le a tervezésben, amire most már kevesebb időm lesz, de azért még nem akarom teljesen feladni.

Szakmai berkekben jelentős megtiszteltetés ért, az MMK Épületgépész Tagozatának élére választottak meg. Feldolgoztad már ennek a jelentőségét? Hiszen ez nem csak dicsőséggel jár, hanem sok-sok munkával és főleg felelősséggel is.

Szinte módom sem volt az egészen elgondolkodni. Én az Épületgépész Tagozat egyik alapítója voltam és most harmadik ciklusban vagyok folyamatosan tagja az elnökségnek, úgy fogalmaztam, hogy „menetben vettem át ezt a funkciót”. Benne voltam ebben a munkában és azt a részét végeztem, ami a legmunkaigényesebb, de talán a legfontosabb is a kamara életében, ez a szakmai képzések szervezése.

Amikor felkértek, elég rövid gondolkodás után mondtam, hogy vállalom akkor, ha megkapom ugyanazt a támogatást, amit az elődeim is. Ragaszkodtam ehhez, mert nagyon jó csapatnak tartom a jelenlegi elnökséget, aminek a tagjai nagyon képzettek, a szakmáért és kamara épületgépészeiért tenni akarnak, és ők azt ígérték, hogy számíthatok a segítségükre. Én ennek a tudatában vágtam bele, és így szerintem a felelősség meg fog oszlani.

Átgondoltad már, hogy elődeid tevékenységéből mit folytatsz tovább, és mi lesz az, amit sürgősen megváltoztatsz?

Nem volt még időm ezen elgondolkodni, mert nagyon sűrű napjaim, heteim voltak. Részben a magánéletben is voltak nehézségeim, miután édesanyám egy hónappal ezelőtt, életének 94. évében elhunyt, úgyhogy ez nem volt egy egyszerű időszak. Ekkor szerveztük a Tervezői Konferenciát is, ami fél éves kemény munka volt. Közben indultak be munkacsoportok, munkabizottsági feladatok, amelyek nagyon lefoglaltak. Amióta Nagy Gyula átvette az MMK elnökségét, nekem szignált ki minden anyagot, ami az Épületgépészeti Tagozat tevékenységéhez kapcsolódott, így mint ügyvivő vittem tovább az ügyeket. Ilyen értelemben is mondtam, hogy én „menetben” vettem át a feladatot, részben Gyulától, részben folytattam, amit eddig is csináltam.

Az elődeim mind más-más emberek voltak és azt gondolom, hogy mindegyik elnökség sikeres munkát végzett. Arra törekszem, hogy a szakcsoporti munkát minél jobban megmozdítsuk, mert ez óriási lehetőség nekünk a belső kommunikációban. A szakcsoportok területenként helyezkednek el, és területi a besorolásuk, ugyanakkor szakmailag hozzánk, az Épületgépészeti Tagozathoz tartoznak. Ez egy olyan országos hálózat, hogy bűn lenne nem működtetni, hiszen így gyorsan és direktben jut el hozzánk mindenféle információ, legyen az megfogalmazott igény vagy panasz. Az baj, ha minden le van szabályozva, senki sem szereti, ha a szakcsoportot úgy kell vezetni, hogy ügyrendet, beszámolókat kell csinálni, szeretném, hogy a jövőben ezek a szakcsoportok klubszerűen működjenek. Nem baj, ha nincs 40-50 fős létszám, csak legyen egy mag, amelyik kapcsolatot tart velünk és visszajelzéseket kapunk tőlük.

Beavatnál bennünket, hogy miként él egy „épületgépész” elnök?

Három fiam van, a legidősebb Tamás 43 éves és elsőkötetes író, Mengele bőröndje/Josef M. halála címmel írt könyvet. Van egy ún. Margódíj, amit az elsőkötetes prózaíróknak hirdet meg a szakma és itt az első három között szerepel a könyve. A Spirit Színház pedig egy monodrámát fog rendezni a darabjából, aminek november 25-én lesz a bemutatója. Tamásnál 2 gyerek is van: 6. osztályos a nagyobbik és 4. a kisebbik. A középső fiam, Attila 41 éves, egy nyughatatlan természetű ember, de az ő nevéhez fűződik a „szabaduló szobák” rendszerének világszabadalma, ez az ő találmánya. Ő volt az első, aki megalkotta Parapark néven az első szabaduló szobát Budapesten. Azóta Magyarországon már több városban, de Európa és a világ több országában is vannak ilyen, általa megalkotott szobák, sőt, most már nagyobb rendezvényekre is ki tud szállni mobil szerkezetekkel, amire úgy tűnik, hogy nagy igény van. A legkisebb fiam, Máté 26 éves és most Angliában tanul. Kutató pszichológusként végzett az ELTE-n, Amerikában is tanult egy évet. Felvették doktorandusznak, és jelenleg ösztöndíjjal, most már második éve Sheffieldben van. Hobbiként amerikai ifjúsági regényeket fordít. A könyvek sorozatban jelennek meg a magyar könyvesbolti hálózatok polcain.

Én pedig már 25 éve amatőr borász vagyok. Balatonfelvidéki kötődésem van, és bár saját szőlőm nincs, megveszem a mustot, és a must, majd a bor kezelésétől kezdve a palackozásig mindent magam végzek. Sportolok is, egy baráti társasággal Győrben minden reggel 1.000 métert együtt úszunk.

A kamarai tevékenység egész embert kíván, sokat kell utaznod, rendezvényeken megjelenni, ünnepségeken, kiállításokon képviselni a szakmánkat. Felmérted már azt, hogy ezáltal mi változik meg az életedben?

Nem mértem fel, de most már kezdek ezekkel számolni, mert képviselnem kell a tagozatot, ez annyira nem az én műfajom, de azért tudok vele azonosulni. Azt már látom, hogy egész embert kíván ez a munka. A feleségem szerepe nagyon fontos, mert az életem során mindig ő biztosította a nyugodt családi hátteret és remélem, hogy most a kamara miatt is így lesz, mivel ő a család összetartója.

Ha mindezeket figyelembe veszed, hogy gondolod, megérte pályázni? Mi a hajtóerő nálad?

Nem volt módom ezt mérlegelni. Én mindig is belekeveredtem ebbe a kamarai munkába. Feltehetően mások is meglátták bennem, hogy ha én egy feladatot kapok, akkor azt megpróbálom mindig a legjobban elvégezni, és ugyanezt elvárom a munkatársaimtól is.

Szaklapunk lehetőséget ad arra, hogy üzenj a hazai épületgépészeknek. Mit várhatnak tőled és te mit vársz tőlük?

A magyar épületgépészet az én szememben mindig egy nagyon összetartó, nagyon egységes, zárt társaság volt. Azt gondolom, hogy ezen a téren nagy baj most sincs. Az épületgépészeti társadalom különböző szervezetei szerintem most egy normalizálódott kapcsolatban dolgoznak együtt, egymást segítve. A Magyar Épületgépészek Napja (MÉN) lesz a következő rendezvényünk, amelynek a szervező bizottságában szintén dolgozom és most ott is nagy munkában is vagyunk. Azt üzenem, hogy a MÉN szlogenje a „találkozzunk”, legyen mindennapos és legyen tartalommal megtöltve! Az egymás munkájának megbecsülése, egymás munkájára való odafigyelés legyen mindennapos! A részemről biztos, hogy ha valaha is voltak kis árkok vagy félreértések, mindig ezek betemetésében, elsimításában leszek érdekelt. Azt gondolom, hogy elég sok személyes kapcsolatom van, ezért, ha valahol személyes problémák jelentkeznek, segítek azokat áthidalni. A tagozatokkal is remek személyes kapcsolataink vannak, pl. a Gáz- és Olajipari Tagozattal, vagy az Elektrotechnikai Tagozattal, csak így lehet a közös ügyeket kiépíteni. Nagy feladatok várnak most ránk, de nagy lehetőségeink is vannak. Talán túl sok is most a feladat, talán a kelleténél jobban is el vannak ásva a munkába a kollégák, de most ez van, ezzel kell szembenéznünk.

Milyen rövid és hosszú távú terveid vannak?

Főleg rövid távú tervekkel rendelkezem, már az életkorom miatt is. Szerintem elindultak olyan folyamatok, amelyekre régóta szükség volt. Most már a kormány elé fog kerülni a Magyar Építész Kamarával és az ÉVOSZ-szal közösen összeállított javaslatunk a beruházási kódexről, amit a Beruházási Folyamatok Rendszerének neveznek. Azaz, hogy a beruházás konkrét lebonyolítási folyamatában hogyan szerepeljünk mi, és hogyan a további résztvevők, a műszaki ellenőrök, a felelős műszaki vezetők, stb.. Erre most közmegegyezéssel kialakult egy rendszer, egy egységes álláspontra helyezkedés. Megállapodtunk továbbá a Tervezési Szolgáltatások Rendszerében, a tervtartalmi követelményekben, ugyanis másképp épül ma már fel egy tervdokumentáció, más tartalmi elemek vannak benne, mint korábban. Nyilván lesznek még itt problémák, de valamilyen segítséget szeretnénk adni a tervezőknek, pl. az új mintaszerződésekkel, vagy a tervezői biztosítási rendszerrel is foglalkozni kell, de most már megvannak azok a lehetőségek, amelyeket ajánlani tudunk a tagjainknak. Ezek mind-mind fontos elemek lehetnek a szakma gyakorlásában.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam