belépés / regisztráció
2019. november 15. péntek
Aktuális lapszám

Meg lettem szólítva I.

A Magyar Installateur 2014. áprilisi számának „A fűtési költségmegosztás aktuális kérdései” című írásában, a költségosztó műszerek egyértelműen hiteles alkalmassága mellett tört lándzsát Csiha András, reagálva a korábbi cikkeimre. Az indokolásától eltekintve, ebben a szándékban nem is lenne hiba, ha okfejtései nélkülöznék a pletykát. De mivel a pletyka már indíttatásánál fogva hitelrontó szándékú, ami jelen esetben célzottan ellenem irányult, ezért a korábban kimondott elhatározásom ellenére mégis kénytelen vagyok ismét megszólalni ebben az ügyben. Először a pletykára, majd a szakmailag valóban érdemi részre, a költségosztó alkalmasságának témakörére fogok ebben a kétrészes cikkben reagálni.

 

A fűtési költségmegosztás tárgyában 2008-ban megjelent kettő + három részből álló cikksorozatom hatására a tudtomon kívül elindult egy kezdeményezés. Erről évek múlva értesültem egy kamarai vezetőtől, aki elküldött nekem egy levelezést, amely az Etüd Bt. (amelynek vezetője Csiha András) és egy MMK Felügyelő Bizottsági tag között zajlott, ebből idézek egy részletet:

„2008. év első felében, épületgépész végzettségű, SZT tagja, épületgépész tervező iroda alapítója és tulajdonosa jelezte felénk, az MMK Felügyelő Bizottsága felé, hogy nézzük meg, mit lehet kezdeni ezzel a dologgal (mármint a fűtési költségmegosztással – KT), mert falba ütköznek. Pár hónappal később továbbította felém, az MMK FB akkori elnöke felé, Kelecsényi Tibor úr megjelent cikkét, mondván, ebben benne van minden, amit ők két évtizede kifogásolnak.

Denk András úr felé továbbítottam az észrevételt, panaszt, mondván, ebben megállapítást tenni csak a szakmai tagozatnak van kompetenciája, ő viszont elhárította az ügyet, és javasolta, forduljak önökhöz (azaz az Etűd Bt. vezetőjéhez, Csiha Andráshoz – KT). Ehelyett, mellőzve minden egyéni véleményt, hivatkozva a Magyar Installateurben megjelent és tudomásom szerint mind a mai napig meg nem cáfolt cikkre, javaslattal éltem az MMK felé, kérjék fel az illetékes szerveket vizsgálat lefolytatására.

Ha az alábbi levél írójának mérhetetlen elfoglaltsága miatt nem volt ideje reagálni a hivatkozott cikkre, hogyan volt ideje az alábbi, minősíthetetlen hangvételű levél megírására?

Ma az Épületgépész Szakmai tagozat, a Felügyelő Bizottság elnöke egy és ugyanazon személy. Szerény személyemben, mint FB tag, csak továbbítom a kérdés eldöntését az illetékes szerv felé.

Végezetül, sokunknak úgy tűnik: két vitatkozó fél van, az egyik érdekelt az eszköz használatában és terjesztésében, a másik nem.”

Az említett minősíthetetlen hangvételű levelet Csiha András írta az Épületgépész Szakmai Tagozat elnökségének elnökségének. Ebből idézek:

„Kelecsényi Tibor cikkeit ismerem, vannak benne elfogadható megállapítások is, de nagyobbrészt katasztrofálisnak tartom. Csak azért nem reagáltam rá, mert képtelen voltam erre időt és energiát fordítani – meg ugye személy szerint érintett vagyok, így támadható is lennék e miatt.

Ha az Alkotmánybíróság egyik oldalról – teljesen megalapozatlanul, az egyéni érdekeket a közösségi érdek fölé helyezve – támadást intéz a távhő ellen, akkor most még a másik oldalról, ráadásul szakmainak mondott köntösben is betartani, tovább hergelni az embereket és a különböző hatóságokat, ezt megbocsáthatatlannak tartanám (ráadásul költségmegosztást nem csak távhős épületekben alkalmaznak).

Tény, a fűtési költségmegosztó nem műszernek minősített eszköz (csak azért, hogy ne kelljen időközönként magas költséggel és hercehurcával hitelesíttetni, de pl. a Brunata elektronikus fűtési költségmegosztóinak mért egységeit azért nem nevezik kWh-nak, amiért a termosztatikus radiátorszelepek 3-as állásához nem 20 °C-t írnak oda), de ennek ellenére a DIN EN 834 és 835 szabványokon alapuló készülékek teljesen megfelelően és közmegelégedésre látják el feladatukat a világ minden országában. Remélem, az „Ugocsa non coronat” felfogás érvényesítéséhez a Magyar Mérnöki Kamara, ráadásul annak szakmai tagozata nem fog hozzájárulni. Ha mégis így történne, én kilépek ebből a tagozatból.

Hogy egyes szolgáltatók (de egyes lakók, társasházak, lakásszövetkezetek is) egyes helyeken felelőtlen módon járnak el, és visszaéléseket tesznek lehetővé, vagy követnek el költségmegosztási ügyben (több helyen ilyen-olyan anomáliákkal lehet találkozni), azt helyi értékén kezelve kell megoldani, illetve még inkább, lehetőleg megakadályozni, de semmiképpen sem adhat alapot az egész rendszer kritikán aluli és hozzá nem értő minősítésére, támadására.

Szeretném, ha nem sértésnek tekintené az egyenes fogalmazást (ami eredetileg nem is Önnek szólt), de tömör és egyértelmű választ akartam megfogalmazni.

Csak egy kis töredékére tértem ki a kérdéskörnek, mert nyilván még nagyon sok mindenről lehetne beszélni – csak arról nem, hogy egyetlen „szakértő” véleménye és egyéni elfo gultság alapján úgy nyilvánítsuk hülyeségnek, károsnak és betiltandónak az egész költségmegosztást, ahogy van.

Azt nem remélem, hogy azonnal meg fogja változtatni véleményét, de azt igen, hogy ismereteit jelentősen bővítve talán mégis máshogy fog hozzáállni a kérdéskör megítéléséhez.

Üdvözlettel:
Csiha András
főiskolai docens
2009. július 28.”

Mint ismert, ahhoz, hogy fiúörökös hiánya ellenére Mária Terézia később trónra léphessen, a XVIII. század elején törvényt kellett hozni, a gyakorlatilag akkor kihalt Habsburg uralkodóház – valójában névleges – fennmaradása érdekében. Ámde ezt az úgynevezett Pragmatica Sanctiot még jóvá kellett hagyatni a magyar királyság vármegyéivel is. A magyar vármegyékből Ugocsa volt a legkisebb, amely az elhíresült „Ugocsa non coronat”, azaz Ugocsa nem koronáz üzenetével, egyedüliként nem akarta Mária Terézia trónra lépését.

Azóta járja ez a mondás, aminek lényegét ma egyszerűen csak így fejezik ki: kiskutya ne ugasson a nagyok dolgába!

Nos, mivel bármilyen szakmai kérdés vitatása kapcsán egy főiskolai docens részéről ez a stílus nem csak velem szemben kritikán aluli és sértően méltatlan, hanem bármely – akár jövőbeli – kollégával szemben is, ezért etikai kivizsgálást indítványoztam Csiha Andrással szemben a Debreceni Egyetemnél, ahova tartozik a Főiskolai Kar is. Egyúttal az inkriminált cikkeimre vonatkozóan szakmai véleményt is kértem tőlük.

Az egyetem kibújt az állásfoglalás felelőssége alól, amivel valójában leminősítette önmagát, a szakmai etikáját. Csiha Andrásnak kifejezetten főiskolai docensként tett megnyilvánulását magánlevélnek minősítette, a cikkeimről pedig nem adott véleményt.

Ezt követően a Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatát kértem fel állásfoglalásra azért, hogy általuk talán megfelelő módon lehetne rendezni az ügy alapvetően hibás, ráadásul döntő hatású jogi rendelkezéseit.

A kapott válasz:

„Tisztelt Kelecsényi úr!

Köszönöm tájékoztatását a költségmegosztókkal kapcsolatos véleménynyilvánításokról, valamint a Debreceni Egyetem Etikai Bizottságának írt levelét. Természetesen nincs szándékunkban szemet hunyni e szakmai, sőt esetleg etikai vita fölött, de szeretnénk a mérnöki etikának megfelelő véleményt alkotni.

Elnézését kérem, hogy eddig nem reagáltam kérésére, de technikai okok miatt nem tudtam email kapcsolatban lenni.

Legközelebbi elnökségi ülésünk okt. 21-én lesz, melyen remélhetőleg megnyugtató választ tudunk kialakítani.

Addig is szíves türelmét kérem, mindamellett igen nagyra becsülöm e témában kifejtett eddigi tisztességes munkásságát. A szakma és a „szenvedő alanyok” (lakók) nevében is köszönöm.

Tisztelettel
Denk András elnök
MMK ÉgT
2009. október 2.”

Ezt az állásfoglalást azóta is várom!

De hasonlóan jártam a Fogyasztóvédelmi Felügyelettel is. Ami után végül egy kollégám, aki szintén része volt a rendszernek, akit korábban be akartak vonni a költségosztós rendszerbe, világosított fel e jelenség valódi okáról, a háttérről.

A sokféle, lakásokkal foglalkozó vállalkozás és intézmény (szerelőipari társulások, lakásszövetkezetek, beruházók, hivatalok stb.) vezetőit ingyenes „továbbképzésre”, egy hetes turnusokban Münchenbe vitte ki, többek között az egyik költségosztó műszerekkel foglalkozó cég is, még a ’90-es években. Pontosan úgy, ahogyan a gyógyszergyártó cégek úgymond lobbizva visznek ki például Thaiföldre, Indiába stb. ingyenes „konferenciára” orvosokat, gyógyszerészeket és természetesen befolyásos hivatali, szakmai vezetőket.

A kollégák már ott, Münchenben megállapították, hogy kábítás csak, amit hallanak. Ámde sokan voltak olyanok, akikre hatott ez a fajta „továbbképzés”. Mert vagy nem szakmájuk az épületgépészet, vagy pedig érdekeltté tették őket. És miután a különféle költségosztókat forgalmazó cégek ekképpen sok turnusban megdolgozták hazánk nagyvárosainak befolyásos rétegét, csak ezt követően terítették szét a műszereiket. Viszont éppen azért, mert maguk a szervezők is tisztában voltak e műszerek alapvető hiányosságaival, a költségosztók leolvasására szakosodott, ámde a műszerekhez szerződéssel kapcsolt áruként kierőszakolt „szolgáltató” kft-k, bt-k vállalási kapcsolatrendszerének „meglobbizott” átalakításával a saját leolvasó cégeiket mentesítették a munkájuk felelősségének viselésétől.

Azzal, hogy a hőszolgáltató és a lakóközösség közé jogilag úgy lettek beékelve ezek a cégek, hogy vita esetén a bíróság őket legfeljebb csak tanúként hallgathatja ki. Jóllehet a műszereket ők adják, majd azok leolvasásával és lakókra lebontásával a számlákat is gyakorlatilag ők állítják ki úgy, hogy még a minimális felelősségvállalást is mellőzhetik! Ezt jól tükrözi a kialakult stílusuk is.

Mindehhez eklatáns példaként érdemes még megemlíteni, hogy az első szakcikkeim közlése után minimum egy évvel, 2010. végén arról tájékoztattak, hogy az egyik leolvasó kft. képviseletében olyan hírt tettek közzé az interneten még 2009-ben, amely szerint a véleményem miatt ellenem pert indítottak, amiről én magam semmit sem tudtam!

Pontosan ezért, ennek a mindent átszövő, informális kapcsolatrendszernek a szakmai-etikai követelményeket is felülíró hatása miatt választottam végül legutóbbi cikkeimnek a „Gazdasági érdek és a technika” címet.

A sokfelől kapott visszajelzésekből persze tudom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Ámde hazánk sokszorosan elátkozott tekintélyelvűsége miatt mégis, valóban az „Ugocsa non coronat” elv érvényesül! Nos, ennyi bőven elég a múlt felidézéséből! Ámde, ha valakit mégis érdekelnének például Csiha András perbeli tanúként tett megnyilvánulásai a lakók irányában és az azokra adható szakmai vélemény, akkor olvassa el a cikkeim alapján többek kérésére, de már laikusoknak írt „Közös fűtés – közös gond” című ismeretterjesztő könyvemet (www.kozosfutes.hu).

Rátérve az érdemi témára, vegyük sorra röviden a társasházi közös fűtések elszámolásában meghatározó elemek műszaki jellemzőit! A második részben a hőenergia elszámolásában alkalmazott műszerek témakörét bővebben tárgyaljuk. Most csak érinteni fogjuk közülük a hiteles mérőműszereket.

Abból az alapkövetelményből kell kiindulni, amit a Számviteli Törvény 166.§-a kötelező módon előír, a valamennyi pénzügyi elszámolás adatainak alaki és tartalmi hitelességére és megbízhatóságára vonatkozóan.

Itt külön emeljük még ki egyrészt azt, hogy ebben az elszámolási eljárásban szó sem lehet a közösségi és magánérdek ütköztetéséről. Azért, mert a törvény minden számlára külön- külön, egyedenként vonatkozik. Azaz, minden lakó felé önmagában hiteles számlát kell kiállítani a számla készítőjének teljes anyagi-erkölcsi felelősségével, amit semmilyen vonatkozásban nem befolyásolhat bármiféle, úgynevezett közösségi szempont, közösségi felülírás akarata!

És mivel a tárgyalt költségmegosztás során ezt az alapfeltételt kell szem előtt tartani, így az általános és szakmai követelmények ellenében annyiszor hangzatosan emlegetett, ámde a sokszor félrevezető szándéka miatt hazug demokratikus elvnek az elszámolási folyamatban nem szabad érvényesülnie!

Másrészt mindezzel szoros összefüggésben, kihangsúlyozottan kell figyelembe venni azt az egyetlen lakó által sem befolyásolható külső fizikai tényezőt, amely szerint egyes lakások a társasházban elfoglalt helyzetükből adódóan hőtechnikailag kedvezőbb, mások pedig aránytalanul hátrányos helyzetbe kerülnek. És jóllehet e tekintetben a lakók számára érdektelen, hogy az ebben még közrejátszó egyéb ok miben nyilvánul meg (rendszersajátosság, üzemeltetés stb.), az üzemeltetési feltételek felelős betartása, valamint az elszámolás keretében tudatosan szétválasztva kell ezeket megfelelő módon kezelni. A térbeli helyzetből adódó eltéréseket már a tervezésben meghatározott empirikus értékekkel lehet korrekt módon kompenzálni, ami nem azonos a lm3-es elszámolás valamilyen arányú számításba vételével!

Fűtött helyiség

A logikai kapcsolatok értelmezhetősége miatt alapvető ismereteket kell feleleveníteni!

Egy társasházon belül, valamennyi fűtött helyiség hőszükséglete függ a társasházban elfoglalt térbeli helyzetétől, továbbá az adott helyiség hőmérséklete, és a körülötte lévő helyiségek hőmérsékleteinek viszonyától. Hiszen a helyiségek között belső hőáramlások is előfordulnak. Ami függetlenül attól, hogy meghatározott feltételek függvényében számolunk vele vagy sem, a valóságban mindenképpen létrejön. Kiváltképp azért, mert a belső elválasztó falaknak nincs akkora hőszigetelő képességük, mint a külső falaknak.

A társasházak gépészeti tervezését régen is csak megfelelő végzettséggel és jogosultsággal rendelkező személy végezhette. Pontosan azért, hogy biztosított legyen a vonatkozó szakmai követelmények betartása. Ebből is következik az, hogy az azonos funkciójú helyiségek hőmérsékletei a tervezésben azonosnak vannak felvéve (esetünkben jellemzően a szobák, a konyhák, illetve a fürdőszobák), így közöttük nincs számított hőcsere.

A társasházak szokásos elrendezését tekintve, így tervezési állapotban sem a közbenső szintek, sem a szomszédos lakások között nincs hőáramlás. De, mivel a takarékosságra ösztönzés szólamával kívánatossá tették a helyiségeknek az elszámolásos alapon megvalósítható eltérő fűtési szintjeit, a tervezési állapothoz képest olyan belső hőáramlási folyamatok lettek most már tudatosan indukálva, amelyek éppen a hangoztatott lakásonkénti hődíjelszámolás követelménye miatt már nem hagyhatók figyelmen kívül!

Az előzetesen felsorolt alapkövetelmények betarthatósága érdekében mindezek alapjának csakis az egyes helyiségekre, tervezéssel meghatározott, hőszükségleti érték tekinthető azért, hogy az egyes helyiségek épületben elfoglalt helyzete szerinti különbségeket objektív elszámolási szintre lehessen hozni. Csak így képezhetők azok a pontos fajlagos hőszükségleti különbségek, amelyek a laikus eljárásban megalapozták a – most is többnyire alapként kezelt és emiatt különféle arányban figyelembe vett – lm3 szerinti elszámolási technikát.

Az így képezett objektív elszámolási szinthez képest azután már a meghatározott feltételekkel viszonyíthatók az eltérő fűtési módokból eredő és valamilyen formában figyelembe vett hőenergia értékek.

Radiátor

Teljesítményét a helyiségre tervezéskor megállapított transzmissziós hőveszteséghez rendelik. Így működését meghatározzák az általa fűtött helyiségre vonatkozó megállapítások.

Szerkezetüket vizsgálva a radiátorok fűtőfelületei még önmagukhoz képest sem tökéletesen homogének, sem az anyagszerkezetüket, sem a falvastagságukat tekintve. Fokozottan igaz ez az eltérő időben, és esetleg különféle helyeken gyártott azonos típusú, ámde mégis más radiátorok egymás közötti viszonyítására.

Ennek a jelenségnek a hatását módosíthatja az, hogy a csövek és a radiátorok falainál folyamatosan hűlő fűtővíz az áramlásos keveredés közben soha nem lesz a keresztmetszet minden pontján egyforma hőmérsékletű! Ennek érzékeltetéséhez vegyünk két azonos igénybevételű és beállítású, teljesen egyforma fűtőtest geometriai középpontján egy-egy 7 mmes átmérőjű, pontszerű hőérzékelő körfelületet. A két pontfelület között mindössze csak 0,0001 °C, azaz egytízezred fok hőmérséklet eltérést adjunk meg, amit sem hőmérővel, sem hőkamerával nem érzékelhetünk. Ha viszont a figyelt két pontszerű felület hőmérsékletét egyszerű extrapolációval kiterjesztjük a náluk körülbelül hatvanezerszer nagyobb radiátor teljes felületére, akkor már körülbelül 6 °C-os különbség mutatható ki közöttük. Ami viszont a fűtővíz középhőmérséklete függvényében a két radiátor teljesítménye között máris jelentős, 10-30% mértékű eltérést eredményez!

Ennél az elméleti okfejtésénél persze sokkal szemléletesebb, ha megnézünk néhány hőkamerás felvételt.

Az 1. ábrán egy hőkamerával készített sokatmondó felvétel látható egy radiátorról, amely azt bizonyítja, hogy a radiátorok felületi hőmérséklete határozottan nem homogén, nem egyenletes hőeloszlásban hűl le.

Meghatározhatatlan felületrészeken és kiszámíthatatlan módon, ráadásul figyelmen kívül nem hagyható mértékben, jelentősen változik!

De, ami nagyon lényeges, hogy helyileg nem áll be egy adott állapotra, hanem a fűtésrendszeren belül végrehajtott állítgatások, vagy akár a külső napbesugárzás helyiségenként eltérő hatása következtében létrejövő rendszer önszabályozása is okozza a radiátorok felületének idő folyamatában követhetetlen parciális hőmérsékleti változásait.

Ezt szemlélteti az, hogy például a hőfelvételen látható hidegebb zónát jelentő sötétebb felületcsíkok, foltok helyét nem lehet sem előre megállapítani, sem utólagos mérlegeléssel kikövetkeztetni.

Így nyilvánvaló, hogy a hőmérsékleti zónák, foltok állandó helyváltoztatása miatt a fűtőfelületen nem lehet meghatározni egy olyan pontszerű helyet, amely a radiátor középhőmérsékletére lenne jellemző, annak az értékét adná.

Ám a félreértések elkerülésére és a jobb meggyőzés érdekében, a fenti radiátor hőképén túl álljon itt még két radiátor azonos jelentésű hőkamerás felvétele. Azért, hogy láthassuk, bármelyik radiátor felületére beállhat az akármilyen jellegű, kiszámíthatatlanul aszimmetrikus és időben változó hőmérsékleti eloszlás. Ez látható is a 2. ábrán bemutatott lapradiátorról, illetve a 3. ábrán szereplő öntöttvas tagos radiátorról készített hőfelvételen.

A hozzájuk társított színskála pedig nagyon jól megmutatja az egyes parciális felületi hőmérsékletek közötti jelentős különbségeket.

Fűtéscsövek

A társasház központi fűtésrendszerének csővezetékei általában áthaladnak az egyes helyiségeken. Azért kell külön foglalkozni ezzel az állapottal, mert a helyiségeken áthaladó közös csővezetékek felületeinek különféle mértékű hőleadása eltérő nagyságban vesz részt az adott helyiség hőszükségletének fedezésében.

Mivel a helyiségek fűtése elszámolási kötelezettséggel használható, ezért meg kell határozni a radiátor, illetve a csővezeték hőteljesítményének arányát. Ugyanis a hőenergia elszámolás általában nem terjed ki a csővezetékre, mert a radiátornak olyan mérése történik, ami valójában mindössze csak a radiátorhasználat mértékének megállapítását jelenti.

Hőenergia elszámolási lehetőségek hiteles műszerekkel

A víz, villany és gáz fogyasztásának mérésére alkalmas mérőeszközök kielégítik a pénzügyi elszámolás említett műszaki követelményeit.

Velük azonosan, a különálló lakásfűtések kapcsolt rendszereiből álló, társasházi fűtések egyedi hőfelhasználásának méréséhez is kaphatók különféle hiteles műszerek.

Példaként indokolt bemutatni a 30 – 60 eFt árkategóriába tartozó műszerekből hármat.

1. Impulzusos mérő

A 4. ábrán látható Metrima F2 típusú számlálóművet alapvetően az átáramlott hűtési és fűtési energiamennyiség számlálására, rögzítésére, illetve annak megfigyelésére és nyomon követésére fejlesztették ki.

A készülék a hozzá tartozó hőmérsékletérzékelőkkel méri az előremenő és a visszatérő fűtővíz hőmérsékletét. A hőmérsékletek, valamint az átáramlott vízmennyiség impulzusos mérése egyidejűleg történik.

Ha nincs áramlás, impulzusos jel sem továbbítódik, viszont ettől függetlenül a hőmérséklet értékeket 60 másodpercenként rögzíti a készülék.

(Folytatjuk)

***

1. ábra
2. ábra
3. ábra
4. ábra

KELECSéNYI TIBOR
okl. gépészmérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  Meg lettem szólítva II.
  Gazdasági érdek és technika III.
  A gyakorlat visszásságai I.
  Tapasztalatok téves gyakorlatból V.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam