belépés / regisztráció
2019. október 23. szerda
Aktuális lapszám

„Már a fűtés sem a régi” – szemléletváltás a fűtéstechnikában I.

A hetvenes-nyolcvanas években a magyar fűtéstechnikai piacon néhány nagyvállalat terméke jelentette a választékot, ezek felhasználásával volt lehetőség tervezni, építeni a rendszereket. A CSŐSZER, FŰTŐBER, KIPSZER, Szellőző Művek, MOFÉM (csak néhányat említve) márkanevek mellett a nyolcvanas évek közepétől egyre több külföldi gyártmány is megjelent a szakmánkban, ami a lehetőségeket és egyúttal a tervezési szokásokat is jelentős mértékben megváltoztatta. Jelen cikksorozatban arról lesz szó, hogy az elmúlt évtizedek változásai mit eredményeztek, a ma épülő rendszerek miben térnek el a korábbi megoldásoktól, mennyiben kell másként gondolkodnia a ma szakemberének az elődeihez képest. A cikk második részében a hőtermelők és a rendszer beszabályozása területén tapasztalható fejlődésről lesz szó.

 

Rendszerkialakítási koncepciók

A hetvenes évekig arról lehetett beszélni, hogy olcsó az energia. 1973-ban és 1979-ben éltünk meg olajválságot, amelynek eredményeként az olaj és a gáz ára rövid időn belül a többszörösére emelkedett. Az ábra az olajár alakulását mutatja be. A fekete vonal a névleges ár, a narancssárga pedig a 2006-os dollár árfolyamon számított érték. Ha emellett a forint és dollár árfolyam változását is figyelembe veszszük (az 1970-es 1 $ = 30 Ft ár mára közel tízszeresére nőtt, 1 $ = 277 Ft), akkor mára közel 100-szorosára nőttek az energiaárak.

A szivattyú és szabályozó berendezések ára 40 évvel ezelőtt az energiaárakhoz viszonyítva lényegesen magasabb volt a mai árakhoz képest.

Mi az eredménye ennek? Ha akkoriban egy épület fűtését tervezte valaki, akkor az a rendszer 1 db szivattyúval (plusz 1 db melegtartalék) készült, és ha volt szabályozása, akkor az is legfeljebb egy központi időjárásfüggő szabályozót jelentett.

Ma a tervezési feladat azzal kezdődik, hogy felmérjük, milyen funkcióval rendelkeznek az egyes épületrészek, hol, milyen használati idők vannak, van-e markánsan más hőmérsékletű, vagy terhelésű rész. Mindezen szempontok alapján célszerű az épület fűtését több kisebb, de önálló szabályozással és időprogramozási lehetőséggel kialakítani, mert ez felel meg a mai kor energetikai és komfort követelményeinek. Ugyancsak fontos, hogy az egyes részek energiafelhasználását mérni lehessen. Az utóbbi kötelezettséget ma már rendelet írja elő, ha az épületben eltérő tulajdonban lévő rendeltetési egységek vannak. Ez gyakran azt jelenti, hogy az épületben nem egy db nagy, hanem több kisebb rendszer kialakítása célszerű, hogy optimális komfortot és maximális energiamegtakarítást lehessen elérni.

Régen nem is ismertük azt a fogalmat, hogy hidraulikai interaktivitás. A párhuzamosan kapcsolt, külön szivattyúval rendelkező fogyasztói körök egymásra hathatnak, ha a közös ágak nagy nyomáseséssel rendelkeznek. Tehát a technika fejlődése egyúttal újabb problémát is generált számunkra.

Egy többszintes társasházban régen a legegyszerűbb szerelést és legkevesebb csőmennyiséget használtuk az egymás felett elhelyezkedő fűtőtestek összeköttetésére, a strangok kialakítására. Az előzőekben említett lakásonkénti hőmennyiségmérés lehetősége azonban ezeknél a rendszereknél nem oldható meg, ma épülő rendszereknél ezért elvárás a lakásonkénti egy csatlakozás, így a lakáson belül vízszintesen kialakított elosztóvezetékre van szükség.

Épületek energetikai korszerűsítése

A 7/2006 TNM rendelet megjelenése óta erőteljesen felgyorsult az a folyamat, hogy az épületek fűtési energiaigénye jelentősen csökken. Köszönhetően az egyre kisebb hőátbocsátási tényezővel rendelkező szerkezeteknek, a mai épületek hővesztesége fele, harmada a 30-40 éve épültekének. Ez a folyamat a jövőben tovább folytatódik, hiszen 2018-tól életbe lép a költségoptimalizált követelményszint, 2021-től pedig már közel nulla energiaigényű épületekről beszélünk.

Lassan rendszeres kérdéssé válik, hogy egy passzívház szintű épületben, ahol 15 kWh/(m2a) alatti fűtési energiaigény az elvárás, szükség vane egyáltalán fűtési rendszerre, mert ezt a feladatot esetleg az amúgy is beépítésre kerülő hővisszanyerős szellőző rendszerbe épített kaloriferrel, vagy kiegészítő elektromos fűtőelemekkel is meg lehet oldani.

Ha az épület éves energiaigénye jelentősen lecsökken, akkor az energiaköltsége is alacsony. A feladatot viszont jó minőségű berendezésekkel lehet teljesíteni, amelyek értelemszerűen a magasabb árkategóriába tartoznak. Ez viszont azt eredményezi, hogy hosszú megtérülési idők adódnak. Szemléletet kell ezért váltanunk, nem a megtérüléssel, hanem más érvekkel kell ezek alkalmazását indokolni. A magasabb komfortfokozat, megbízhatóbb működés és a környezetbarát technológiák lehetnek az új ösztönzők.

A helyiségek csökkenő hőveszteségének köszönhetően egyre jobban terjednek a felületfűtések, hiszen ezek teljesítménye általában korlátozott. A nyolcvanas években tervezett padlófűtéseknél még jellemző volt, hogy több helyiségben volt szükség kiegészítő radiátoros fűtésre, ami a költségeket nyilván növelte. Mára ez ritkábban fordul elő, sőt, a rendszerek hőmérsékletszintjét is célszerű csökkenteni a korábbi értékekhez képest.

A fűtési rendszerek hőfoklépcsője ugyancsak csökken, ma már nem lehet találkozni 90/70 °C méretezési hőfoklépcsővel, ami régen tipikus volt. Ilyen magas hőmérséklet esetén ma kisméretű hőleadó méretek adódnának. Komfort elvárások miatt nem törekszünk a koncentrált energia bevitelre, inkább a nagyobb méretű, alacsonyabb hőmérsékleten működő radiátorokat részesítjük előnyben.

A fűtési rendszer csökkenő teljesítménye mellett egyre meghatározóbb a használati melegvíz készítés teljesítménye. A társasházakban a beruházók gyakran ragaszkodnak a lakásonkénti hőtermelőkhöz, a lakás eladhatóságára hivatkozva. Nehezen kezelhető helyzet alakul ki, ha a lakás méretezési hővesztesége is csupán 3-4 kW, miközben egy komfortos HMV-ellátás 24-28 kW teljesítményt igényel átfolyós üzemmódban. A két jelentősen eltérő igény csak komoly kompromisszumokkal elégíthető ki. Ilyenkor megoldás lehetne a központi kazánház kialakítása. Tovább bonyolítja a helyzetet a nagyszámú berendezés égéstermék elvezetése.

Csőanyagok, szereléstechnológia

Régen szinte az acélcső volt az egyeduralkodó, hegesztett és menetes kötésekkel készültek a fűtési rendszerek. Néha előfordult, hogy rézcsövet alkalmaztak forrasztott kötésekkel, de a nagyobb költségek miatt erre is ritkán került sor. Ma szinte felsorolni is lehetetlen valamennyi csőfajtát. Az előbb említett csőtípusok mellett találkozhatunk lágyacél csővel, ami műanyag bevonattal, vagy horganyzott kivitelben készül, rozsdamentes acél csövekkel, polipropilén, polietilén, térhálósított polietilén, polibutilén, CPVC műanyag csövekkel, többféle többrétegű műanyagcsővel (a felsorolás nem lehet teljes, mert biztosan van, vagy hamarosan lesz további is).

Hasonlóan sokszínű a kötéstechnika. A hagyományos menetes és karimás kötés, hegesztés és keményvagy lágyforrasztás mellett alkalmazunk polifúziós hegesztést, szorítógyűrűs, roppantógyűrűs, toldóhüvelyes és préskötést. Ritkábban ragasztott kötést, de újabban megjelentek nagyon gyors szerelést lehetővé tevő betolható kötések (vagy Push-fittingek, mert már alkalmas magyar szavunk sincs mindenre).

A nyolcvanas évek elején nagy mennyiségben a PEMÜ gyártmányú polipropilén csöveket használták elsőként padlófűtésekben a magyar piacon. Ennek a csőnek két komoly hiányossága van, UV-fény hatására öregszik, és rideggé válik, illetve az oxigén átdiffundál a csövön. Ezek az újkeletű problémák, különösen az oxigéndiffúzió okozott a következő években sok rendszerben meghibásodást. Ez nem magyar specialitás volt, hasonló helyzet alakult ki Németországban vagy Svájcban is. Mára szerencsére ezt a problémát ismerjük, van rá megfelelő megoldásunk: vagy hőcserélővel leválasztjuk a rendszert, vagy oxigéndiffúzió ellen védett csöveket alkalmazunk.

A vegyi hatásoknak jobban ellenálló műanyagcsövek, és az egyre megbízhatóbb csőkötések lehetővé teszik, hogy a vezetékeket rejtve, elsősorban a padlóba, helyenként a falba süllyesztve szereljük. Egyes kötésmódok esetén a gyártó akkor is rendszergaranciát vállal, ha a kötést bebetonozzuk. A fűtési rendszereknél korábban megszokott, elfogadott falon kívüli szereléstechnológiát lassan felváltja a rejtett szerelés.

A padlóban szerelt rendszerek elterjedésének köszönhetően a fűtőtestek is jelentősen változtak. Ma a legnagyobb mennyiségben a beépített szelepes radiátorokat alkalmazzák. Az esztétikai előnyök mellett a nagy darabszámú gyártásnak köszönhetően olcsóbb is ez a megoldás a korábbi külső szerelvényes szereléshez képest.

A műanyagcsövek alkalmazásának veszélye, hogy a csövek hőtágulása akár 10-15-szöröse is fémcsövekének, ráadásul egyes műanyagcsövek jelentősen kilágyulnak magas hőmérsékleten. A szabadon szerelt csöveket sűrűbben kell tartókkal megfogni, vagy fém csőhéj alátámasztással kell szerelni. Az esztétikai kérdéseken túl többször lehet azzal a problémával találkozni, hogy a fittingek eltörnek. Ez elsősorban a hőtágulás miatti erőkre, kifáradásra vezethető vissza. Elburkolt, aknában vagy álmennyezetben szerelt rendszereknél gyakori, hogy a kompenzátorokat „elspórolják”, ami később ezekhez a kellemetlen meghibásodásokhoz vezet. Részben ezekre az okokra lehet visszavezetni azt a tényt is, hogy a ragasztott kötésekkel szerelt CPVC rendszerek eltűntek a magyar piacról, miközben más országokban változatlanul jelen vannak.

(Folytatjuk)

BAUMANN MIHáLY
adjunktus
PTE PMMK Épületgépészeti Tanszék

A szerzõ egyéb cikkei:

  Épületek vízhálózatának méretezése
  Bivalens rendszerek energiaarányának meghatározása
  Gőzüzemű hőcserélők szabályozása
  Tápszivattyúk kondenzátum szállítása
  Kondenzelvezetők sajátosságai
  Gondolatok a szakmai kiállítások kapcsán

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam