belépés / regisztráció
2019. december 12. csütörtök
Aktuális lapszám

Manapság kevés olyan cég van, amelyik megéli a 25. születésnapját

A negyven évvel ezelőtti egyetemi dolgozatok, a rajzos feladatbeadások, a közös futballozások egy életre szóló kapcsolatot szőttek körénk és bár mi még mindig ezt az érzelmekkel teli időszakot emlegetjük, az idő elszaladt felettünk. Velem szemben ifjúkori barátom, dr. Chappon Miklós. Beszélgetésünk apropója pedig az a tény, hogy az alapításának 25. évfordulóját ünnepli a tulajdonában lévő Kamleithner Budapest Épülettechnikai Kft., no, és természetesen az, hogy a cégvezetői pozíciót átadta fiának, Ákosnak. Először tehát Miklóst, majd Ákost kérdezem.

 

Hogyan emlékszel a múltra? Adnál egy rövid összefoglalót az eddigi, valóban gazdag életutadról?

Nekem olyan szerencsém volt, hogy az egyetem befejezése után ott maradhattam a tanszéken, és 13 évig taníthattam az utánam következőket. Nagyon jól éreztem ott magam, rendkívül sokat tanultam. 1982-ben alapítottunk egy mérnöki kisszövetkezetet, ahol kezdetben mellékállásban, majd amikor 1987-ben elkerültem a tanszékről, főállásban, vezető tervezőként is dolgoztam. Ezután 1989- ben dr. Meszléry Celesztin, aki ezer szálon folyt bele az életembe és mindig pozitív módon, szólt, hogy egy bizonyos Johann Kamleithnerrel, aki légtechnikai kereskedő volt Bécsben, alapít egy magyar-osztrák kft.-t és arra gondolt, hogy legyek én ennek az ügyvezetője. A kezdeti kétségeim ellenére belevágtam és szerintem nagyon jól tettem, mert rengeteg sikerélményben volt részem és a mai napig itt dolgozom. Azért is nagyon büszke vagyok erre, mert manapság kevés olyan cég van, amelyik megéli a 25. születésnapját. Alapításkor a ventilátoros szakmában elsőként indultunk. Kezdetben egy csoportos tulajdonnak voltam a képviselője, nekem személy szerint 5%-om volt a cégben, majd ez szépen növekedett 10%-ig, amikor is Kamleithner úrtól, akinek 80%-os tulajdona volt a cégben, sikerült 1994-ben megvásárolni a részét, így azóta én vagyok a többségi tulajdonos.

Nos, a tulajdonosi státuszod mellett számos – szinte felsorolhatatlan szakmai, társadalmi – pozíciót töltesz be, így pl. a Kéményjobbítók Országos Szövetségének alapító elnöke és január végéig a MMK ÉgT elnöke vagy. Amit viszont én mégis a legszívesebben emlegetek, hogy te vagy a Magyar Épületgépészeti Múzeum elsőszámú vezetője, alapítója. Te miként rangsorolod a pozícióidat és egyáltalán, mi az a késztetés, hogy ekkora mennyiségű többletmunkát végezz?

Erre igazi választ nem tudok adni. Az viszont tény, hogy eddigi életemben még sohasem unatkoztam. A te rangsorolásod nagyon jó, én is így gondolom, mert valóban a legédesebb gyermek a társadalmi munkák közül a múzeum. És úgy gondolom, hogy ennél jobb ötletem egész életemben nem volt. A múzeumot úgy indítottam el, hogy egyik alkalommal otthon, a fotelban elővettem a kisokosomat és végignéztem a szakmai névsort, hogy ki az, akit be lehetne vonni ebbe a múzeumi gondolatba. 20 nevet írtam össze, mindenkit felhívtam és a 20-ból 16 azonnal igent mondott. Ráadásul, ami miatt azt mondom, hogy ez a legkellemesebb időtöltésem, az pedig az, hogy annyi élményt ad, és itt osztatlan a támogatás. Mert bármi mást csinálsz, mindig vannak ellenzők, nyavalygók, de a múzeum esetében nincs ilyen. Mindig vannak ötleteim, amiket meg szeretnék valósítani. A Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatánál is pl. azért mondtam, hogy én egy ciklust vállalok, mert volt egy elképzelésem, hogy hogyan kellene működtetni a tagozatot és ezt ki akartam próbálni. Ami úgy tűnik, hogy működik is, mert ma többen dolgoznak a tagozatért, mint bármikor ezt megelőzően. Most majd megint új feladatok jönnek.

Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogyan bírod ezt a sok szerepvállalást, hiszen egy normál halandó már a töredékénél időzavarba kerül.

Az egész életemet a kínai tányértáncoltató bűvészhez hasonlítom. Fogsz egy rudat, ráteszel egy tányért és megpörgeted, ami gyönyörűen mozog, ebben a pillanatban veszed a következő rudat, ráteszed a tányért és azt is megpörgeted, majd jön a következő rúd és így tovább egészen addig, amíg már semmi másra nincs időd, csak arra, hogy ahhoz a rúdhoz ugorj oda, amiről éppen le akar esni a tányér. Azt megigazítod és máris mész tovább a következőhöz. Ha olyan értelemben nem vállalod túl magad, hogy mindig oda tudsz érni időben a rúdhoz, akkor mindenki csodál téged, hogy mennyi mindent el tudsz intézni. Ez tehát az egyik fontos tényező, hogy mennyi mindent vállalsz. A másik, hogy hány embert tudsz meggyőzni arról, hogy téged segítsen. Ha ez a két dolog működik, akkor nagyon sok mindent el fogsz tudni érni.

Visszatérve az eredeti témánkra! Létrehoztál egy kifogástalan hírnevű céget, ami eredményesen, és remélem, nyereségesen működik már egy negyed évszázada. Nem volt nehéz döntés a kormányrudat átadni? Milyen érzésekkel tetted ezt?

A döntés nem volt nehéz, az érzéseimet pedig az önzés is vezérelte, ugyanis szeretek élni. A kérdés azonban komoly, így én sem szeretném elviccelni. A döntésem azért nem volt nehéz, mert a cég továbbadása a fiaimnak már az alapítást követően megfogalmazódott bennem. Célom egy olyan szervezet létrehozása volt, amelyben – amennyiben szeretnék – a gyermekeim is megtalálhassák számításaikat. Ákos régóta jó kapcsolatot ápolt a cég munkatársaival, valamint főiskolai tanulmányai során is több esszét írt a cég fejlesztésének lehetőségeiről. Ezen túlmenően, az elmúlt időszak alatt rátermettségét is bizonyította a kinevezésre.

A jövőben most már hátradőlsz és csak magaddal és – az eddig kissé háttérbe szorított – hobbijaiddal foglalkozol? Vagy azért „fél szemmel” a kft. és Ákos működését is figyeled?

Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nyilvánvalóan nem gondolkodhatunk egyformán, de nem hiszem, hogy csak és kizárólag az az egyetlen jó út van, amit én látok. Igen, főként a hobbijaimmal fogok foglalkozni, de tulajdonosi minőségem teljes értékű megtartása mellett. Ákos felé az elvárásaimat megfogalmaztam, ezek megvalósítását hónapról hónapra együtt ellenőrzünk majd.

Zárszóul megkérdeznélek, hogy mikor lennél elégedett Ákos munkájával?

Ha a cég hírneve tovább nőne. Ha a kollégákkal is megmarad a jó kapcsolat, ők is elégedettek a helyükkel, és mi is elégedettek vagyunk az ő teljesítményükkel.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam