belépés / regisztráció
2019. november 20. szerda
Aktuális lapszám

Macskásy Árpád Életműdíjat kapni hatalmas elismerés, de felelősség is

A pécsi Pollack Expo kiállítás forgatagában ugyan nem sikerült mikrofonvégre kapni Baumann Mihályt, a PTE Műszaki és Informatikai Kar Gépészmérnök Tanszékének vezetőjét, de utólag már el tudtuk érni egy beszélgetés erejéig.

 

Miként vélekedsz a kiállításról és van érezhető eltérés, változás, a tavalyi Pollack Expohoz képest?

Az expon több, kb. 6-8 új céggel is lehetett találkozni, ők először képviseltették magukat a kiállításon. Volt olyan vállalat, amelyik 3 standdal is megjelent és külföldi előadókat hozott, tehát fontosnak érezte a jelenlétet a Pollack Expon. Voltak olyan kiállítók is, akiket én sem ismertem korábban, a megelőző években látogatóként voltak jelen, vagy hallomásból tudtak csak az exporól. De nem csak a termékek bemutatása fontos a kiállítók és az érdeklődők számára, hanem az együttlét is, hogy a szakma tagjai találkozhassanak egymással, ezért is volt már egy 0. napja a kiállításnak, szerda este is rendeztünk egy összejövetelt, illetve pénteken, lezárásként szintén volt egy találkozó, ahol idén közel 40- en voltunk Villányban. A szakmaiságon kívül nagyon fontos tehát a kapcsolatok tartása, ami más ilyen rendezvényeken talán kevésbé jellemző, nálunk ez nagyobb hangsúlyt kap.

Mennyire folytál bele a szervezésbe és mennyire érzed magadénak a kiállítást?

Változatlanul elmondható, hogy talán én vagyok a Pollack Expo főszervezője. Szerencsére az évek folyamán már kialakult az a gárda, akik adott feladatokat elvégeznek. Én a standok kiosztásával, jegyek osztásával és egyéb adminisztratív feladatokkal már nem foglalkozom, ezeket a feladatokat a kollégáim, a kapcsolt programok szervezését pedig a titkárnőm végzi remekül.

Mi az, amit jövőre változtatni szeretnél a kiállításon?

Talán azt, amivel mindig elcsúszunk, hogy jó időben menjenek ki az értesítések, bár, ha ez túl korán történik, akkor sok esetben elfelejtődnek a határidők. Az biztos, hogy sokkal erőteljesebb hírverés kell a rendezvénynek. Illetve az utólagos adminisztráció során is lenne még teendőnk, pl. a kiállítási fotókat idejében hozzáférhetővé kell tennünk, amivel kellemes emléket lehet a partnerekben kelteni, hogy úgy érezzék, jövőre is itt a helyük! Úgy gondolom, hogy a két tematikus konferenciánk viszont nagyon jól sikerült! Az egyik a kéménytechnológiákról szólt, ahol nagyon nagy segítség volt a Kéményjobbítók Országos Szövetsége, hiszen sok feladatot ők vállaltak el és ugyanígy a másik, a vizes témájú konferencia, amit a kolléganőm Eördöghné Dr. Miklós Mária szervezett, szintén nagy sikerrel zárult, mivel a különböző vízművek az ország minden területéről fontosnak tartották, hogy elküldjék ide a kollégáikat. Meg kell jegyeznem, hogy a Pollack Expó látogatóinak 80%-a már praktizáló szakember volt. Különösen jónak tartom, hogy ide nem az utca embere jön be, mert ez egy szakkiállítás, és így van ez jól, hogy szakemberek látogatják. Miskolcról, Szegedről, Debrecenből is jöttek érdeklődők.

Folytassuk kicsit a szakmapolitika kérdéseivel! Sok oktatási intézetben nagy leterheltségről, oktatóhiányról panaszkodnak. Nálatok is ez a helyzet? Jut elég időtök a diákokra?

Hasonló a probléma, de mi nem panaszkodunk. Valóban nagy a leterheltség, mert ismét szakmérnök képzést indítottunk és levelező tagozatunk is van. Így gyakorlatilag a péntekek, szombatok is foglaltak nálunk, vagyis 6 napos munkahétről beszélhetünk. No és, hogy mennyi időnk jut a diákokra? Elmondhatjuk, hogy éppen most szervezünk egy szakestet közösen a diákokkal. Idén is megrendezzük az ún. Tervező Tábort, ami az elmúlt 2 évben jól sikerült. Ilyenkor 3 napra kiköltözünk Orfűre és ott alvással, közös főzéssel, de sok szakmai munkával egybekötve tudjuk erősíteni a kapcsolatot a diákokkal.

Még mindig népszerű a tanszéketek? Nagy a támogatási kedv a szakmai cégek részéről?

Talán egy picit visszafogottabb volt az elmúlt időszak, de ez több okkal is magyarázható, pl. azzal, hogy mi is visszafogottabbak lettünk, mert a támogatásokat elfogadni felelősség, a kapott eszközöket üzemeltetni, használni is kell, és ha véges a kapacitásunk, akkor mértékkel kell ezt tenni. De ettől függetlenül éppen nemrég kaptunk újabb szellőző rendszereket, amelyeket mérési célokkal beépítünk az épületünkbe, és vannak más elképzeléseink is, hogy milyen irányba lépjünk, fejlesszünk, de ahogy mondtam, mindezt mértékkel tesszük, és szeretnénk megválogatni azt, hogy mi az, amit ki akarunk alakítani. Vannak változatlanul felajánlások, és fogunk is élni ezekkel a lehetőségekkel.

Úgy érzékelem, hogy jelenleg mintha kicsit jobban nyitnának a cégek, rendszeresen meg szoktam kérdezni, hogy mennyi munkájuk van, és mostanában mindenkitől azt hallom, hogy bőven van, sőt, többeknek a féléves, éves kapacitása is le van kötve. De az is hozzátartozik ehhez, hogy jelenleg jóval kevesebben vannak a piacon, sokan mentek külföldre, és sajnos különösen sok tervező megy most nyugdíjba, vagyis e téren is egy generációváltás történik. Talán emiatt is lehet az, hogy nálunk a diákok létszáma nem csökkent, hiszen ezeken a területeken nagyon keresettek a végzett mérnökök, emiatt is szívesen jönnek hozzánk tanulni.

A szakma „jótevőjének” számítasz, az épületgépész programok több évtizedes készítésével, oktatásaival, és az új épületgépész generáció képzésével. Különösen a WinWatt programjaitok létrehozásával, amit az épületgépészet és épületenergetika területén széles körben alkalmaznak. Szívesen vállalod ezt a címet?

Igen, de beszéljünk többes számról, mert ennek a sikernek legalább ugyanilyen szinten az öcsém is a részese, akinek az a szerencsétlensége, hogy villamosmérnök végzettségű, így ő épületgépész területen kevésbé tud sikereket aratni. De jórészt már ő is kitanulta a szakmánkat, tehát bizonyos területeken nyugodtan a mélyvízbe lehetne dobni, mert a szoftverkészítésnek az is része, hogy mélyebben kell ismerni a problémát azért, hogy utána tényleg egy jól működő termék készüljön.

Az épületenergetikával foglalkozó szakkönyv elkészítésében is részt vettél, amit egyesek e terület alapművének tekintenek. Lesz ilyen a fűtéstechnika területén is?

Ez már a negyedik kiadása ennek a könyvnek, aminek én a szerkesztője és társszerzője vagyok. Egy 6 fős csapatra kell itt gondolni, élén Zöld Andrással, Csoknyai Tamással, Szalai Zsuzsával, Magyar Zoltánnal és Kalmár Ferenccel. Az elmúlt évben ezt újra írtuk, és remélem, hogy hamarosan nyomtatott formában is meg fog jelenni, hogy a polcról levehető lehessen. Igyekszünk ezt a mostanában viszonylag markánsan változó területet naprakészen kézben tartani. A múlt héten volt egy másik megkeresés is, amire rábólintottam. Halász Erzsikével arról beszéltünk, hogy jó lenne egy fűtéstechnika „alapkönyvet” összerakni, mert azt már régóta hiányolja a szakma és ő most friss nyugdíjasként erőt érez magában erre a nehéz feladatra, ezért úgy gondolom, belevágunk.

Az elmúlt év végén mindezekért Macskásy Árpád Alkotói Díjat kaptál. Egy épületgépész számára talán ez a legnagyobb, igen megtisztelő kitüntetés. Milyen érzésekkel vetted át a díjat?

Igen, szerintem is ez hatalmas elismerés, különösen így, hogy elsőként kaptam meg a megújított díjat. Nagy megtiszteltetés és mindig arra gondolok, hogy egyben felelősség is, ezért a következő időszakban még inkább meg kell mutatnom, hogy megérdemeltem ezt a díjat. Legyenek olyan markáns megjelenések, akár újságcikk vagy könyv formájában, hogy igazoljam, ezt a díjat még aktív időszakomban kaptam, mert talán azt lehet gondolni, hogy ezt az elismerést az időseknek szokták adni, én pedig még nem tervezem a nyugdíjamat, és idősnek sem érzem magam.

Számítottál rá, vagy meglepetésként ért téged? No, és hogyan fogadták a kollégáid a hírt?

Már egy évvel ezelőtt elkezdődött a díj előkészítése, bár tavaly arról döntöttek, hogy még nem adják át, tehát húzódott az ügy. Már akkor tudtam, hogy a szakmából többen javasoltak engem, tehát ilyen szempontból nem ért meglepetésként, amikor újra szóba került a díj. Az átadás kapcsán persze sok telefont, e-mailt és gratulációt kaptam, ami nagyon jól esett. Az viszont meglepetés volt és arra nem számítottam, hogy ezt megelőzően még októberben a Baranya Megyei Mérnöki Kamara „Az Év Aranygyűrűs Mérnöke 2016” kitüntetését kaptam meg. Helyi szinten is elismerték a munkámat, megelőzve a Macskásy Árpád Alkotói Díjat.

Egy tanszékvezető honnan tudja a szabadidőt megspórolni, hogy az unokáival is tudjon foglalkozni?

Öt, illetve öt és fél évesek a fiú unokáim, Katinka pedig négy éves. Hétközben valóban kevés időt tudok a családdal tölteni, mert reggel jövök, és este megyek, de hétvégén azért több időm marad. Szerencsére a feleségem ezen a téren is pótol, ebben is nagy segítségemre van.

Nagy utazók hírében álltok. Terveztek a közeljövőben is valamilyen jelentős utat?

Egy évvel ezelőtt Kubában voltunk, illetve nyáron Olaszországban utazgattunk. Most pedig a dalmát tengerpartot tervezzük, Dubrovnik környékét, mivel ennyire délen még nem voltunk Horvátországban.

Kicsit előre tekintve, mit szeretnél még oktatóként és épületgépész szakemberként elérni a szakmában? Mit tennél még szívesen az épületgépészek nagy családja érdekében?

A következő nagy falat, hogy ezt a fűtéstechnika könyvet megírjuk, ebben szeretnék közreműködni. Elképzelésünk szerint ez egy igazi alapmű lenne, ami a jelenlegi ismereteket próbálja meg összefoglalni. Illetve azon is dolgozunk, hogy az Msc. képzés, valamikor a közeljövőben, be tudjon nálunk indulni. Azon munkálkodunk, hogy elég munkatársunk és energiánk legyen hozzá. Úgy tűnik, hogy lesz néhány nagyobb nyertes pályázatunk, amivel esetleg lehetővé válik, hogy újabb munkaerőket alkalmazzunk, és akkor ez újabb lendületet adna e képzés beindítására.

A kiállítás során azt vettem észre, hogy rengeteg diák beszél angolul. Ez azt jelenti, hogy nálatok is van jelentősebb idegen nyelvű képzés?

Igen. Bár a mi szakmánkat még nem érinti, de elképzelhető, hogy a közeljövőben errefelé is nyitnunk kell. Elsősorban az építőmérnök, építészmérnök és informatikus szakokon folyik ilyen képzés, ami annak köszönhető, hogy a denveri egyetemmel van egy olyan közös programunk, aminek a keretében az alapképzést nálunk kapják és befejezésként dönthetnek úgy, hogy Denverben még két szemesztert hallgatnak és ottani diplomát is kapnak. Ez nagyon vonzóvá teszi a pécsi tanulmányokat különösen olyan országok diákjai számára, ahol nagyon drága a mérnökképzés, vagy nincs is. Több arab országból érkeznek diákok, de jelentős számú kínai diákunk is van, mert aki Kínában az állami képzésben nem tud részt venni, annak hatalmas pénzébe kerül azt magánúton finanszírozni. Sokkal olcsóbb nekik, ha Európában tanulnak.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam