Az ember filozófiailag az anyagi világban térhez és időhöz kötött létező, de a szellemi aktivitásának vertikális dimenziójában túlemelkedik az anyagi világon. Az intellektuális megismerés szintjén az elvonatkoztató képessége által meg tudja ítélni a világot, többek között ez adja a méltóságát. Mindez vonatkozik a műszaki emberekre is, sőt, a gondolkodás, mégpedig a logikus gondolkodás horizontján kiemelkedően fontos, hogy ne csupán a világban éljünk, de a világról tudományosan és ehhez kapcsolódva, gyakorlatiasan is szóljunk.

Az épületgépészet, mint alkalmazott tudományterület, – a mai tudományokhoz hasonlóan – minden jelenséget a világban folyamatok eredményének tekint. A dolgokat, a részmegoldásokat csakis egymástól való függésükben tudja szemlélni.

Az evolúció – már a XX. század végén is szédítő tempójával – régen nem hipotézis, hanem a természettudományos megismerés feltétele. A fejlődés mindig az összetettebb megoldások felé halad, gondoljunk csak egy irodaház épületgépészeti, villamos berendezéseire, vagy más középületek, lakóépület-együttesek üzemeltetésére, biztonsági rendszereire, a komfort fokozására.

A probléma úgy is felvethető, hogy a fejlődés során hogyan lesz a kevesebből több? Az igazi fejlődésről csak ott lehet szó, ahol a kiindulópont és a végpont között valódi, tehát minőségi különbség van, ahol a végpont magasabb rendű a kezdő pontnál. Feladatunknak mindig ilyen célúnak kell lennie!

A fejlődés öntevékenység eredménye egyéni és csoportos fejlesztők által. Munkájuk eredményeképp létbeli növekedés, léttöbblet jön létre, egy bizonyos önfelülmúlás, ami a műszaki világban jól mérhető. A léttöbblet másképpen szólva érték.

A tudományok, az alkalmazott megoldások analógikus egysége megfigyelhető. Ebben az analógikus rendben az élettelen anyag és az ember jelenti a létezés legalacsonyabb és legmagasabb fokát. Ebben a fejlődési rendben a modern műszaki tudományok területén is érzékelhető, hogy a magasabb rendű az alacsonyabb rendűből jött létre immanens fejlődés által, aminek transzcendens oka van.

Eredményei az új értékek, amelyek az emberi aktivitás eredményei. Ilyen a teória, ami a tudomány és a gondolkodás tevékenységét mutatja, a praxis, ami az erkölcsi tevékenységre utal és a poieisis, ami a művészeti és technikai produktivitást tartalmazza.

A tudomány minden rész-kutatásban az abszolút igazságot célozza meg, a folytonos kutatás állapotában van. A konkrét létezőkben keressük a létet, az abszolút igazságot, így a fejlődés eszköz-oka vagyunk.

A technikai alkotásokat a hasznosság jellemzi. Ám egyúttal egy műszaki alkotás is lehet szép, ami hat az érzelmeken keresztül az ösztönökre, az akaratra és az értelemre.

A fejlesztő, az alkotó műszaki, a tervező, a kivitelező egyaránt az alkotásban a maga boldogságát keresi, és ezt kisugározza a környezetére is. A boldogság pedig nem más, mint amikor a lényünk összhangban van a létünkkel.

A műszaki szakemberek kerülik a relatív értékek világát, nekik az abszolút horizontján kell elhelyezkedniük!

A mindennapi épületgépészeti tevékenységek jól mutatják a valódi értékek keresését, megtalálását. Gyakorlati céljuk van.

Ezt a mérhetetlen széles horizonton lejátszódó folyamatot mutatja be, segíti, ismerteti hosszú évek óta sikeresen a Magyar Installateur, szakmai folyóiratunk. Pongrácz Lajos főszerkesztő kollégánk áldozatos munkája egy sajátos értékteremtő feladat, amihez szívből gratulálunk!