belépés / regisztráció
2020. november 26. csütörtök
Aktuális lapszám

(K)utak és (k)útvesztők

Papp Zoltán, a Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki tanszékének egyetemi docense, aki bányamérnök, geofizikus és hidrogeológus az Audi Hungária vízgazdálkodásában, pontosabban a gyárterületen található mélyfúrású kutak kivitelezésében és működtetésével kapcsolatban segít, ráadásul magángyűjtőként már kútgyűjteménye is van Dunaszegen.

 

A bemutatásra szánt kutak, a stabilmotor- gyűjteménynek is helyet adó épületegyüttes ott sorakozik az udvarán. Mindegyiküket görgős alvázra, vagyis könnyen mozgathatóra tervezte „megmentőjük”, akinek védjegye, a piros fémvirág valamennyi kúttartó szerkezeten megtalálható. Papp Zoltán, aki újra életet lehelt a nagyszüleink idején használatos kutakba, olyan lelkesedéssel meséli a megtalálás és felújítás körülményeit, a már-már évszázados megoldásokban rejlő csodákat, hogy azzal a laikusokat is könnyedén elvarázsolja. A szakembereket persze még ennél is könnyebben rabul ejti, így aztán nem meglepő, hogy a vízügyben és a mérnöki világban járatos hallgatóság az – általában vastapssal zárt – előadásait követően még órákon át érdeklődik a látottakról és hallottakról, és próbálják ki maguk is a bemutatott kútszerkezeteket.

– Közel másfél évtizede történt, hogy beszereztem az első kútritkaságot, méghozzá egy motorért cserébe – újságolja Papp Zoltán, aki gyűjteménye országosan egyedülálló. – Negyven éve vagyok aktív vízkutató mérnök, így talán érthető a csere, és az a tény, hogy ezek a szerkezetek még közelebb állnak a szívemhez. A kutak egyébként is számos titkot rejtenek, fantasztikus műszaki megoldásokra derítenek fényt. Engem idegesített, ha nem tudtam pontosan, mi hogyan működik, és hogy miért éppen úgy. A természetes szakmai érdeklődés mellett ez is szerepet játszott a kutak gyűjtésében. No meg az a tudat, hogy ha én nem foglalkozom velük, akkor ezek az értékes kincsek mentetlenül elvesznek.

Elhivatottság – talán ez a legjobb kifejezés erre a szenvedélyre.

Papp Zoltán kútgyűjteménye a jelentőségét tekintve igen, darabszámát tekintve azonban korántsem olyan gazdag, mint a stabilmotoros kollekció. – Nem is nagyon akarok többet, az energiámat inkább a meglévő szerkezetek bemutatására fordítom, hogy minél többen megismerjék ezeket a remekműveket. Arra még mindenképpen szeretnék kitérni, hogy a munkámban hatalmas segítséget jelent a téti Sokoró Kft., valamint a Pannon-Víz Zrt. önzetlen segítsége. És talán az is említésre méltó, hogy a kutakról mintegy 3000 oldalnyi szakirodalmam van.

Papp Zoltán ismeretterjesztő szándékát a magunk módján igyekszünk segíteni, így a következő oldalakon a tíz darabból lló gyűjteményből három – legalább százéves, Magyarországon gyártott – szerkezetet részletesebben bemutatunk – különleges és érdekes információkkal ellátva a műszaki érdeklődésű olvasókat.

Lokomobil fecskendő

Egy 1897-es prospektus szállítható szekrényfecskendőnek nevezte a szerkezetet, amely annak idején elsődlegesen a gőzgép leállítását követően a tűztér parazsának, szikráinak kioltására szolgált. Egyes vélemények szerint a gőzgépes meghajtás időszakában a cséplőgép tartozéka is volt. Ez a különös szerkezet egyedi darab, ilyet egyetlen magyar köz- vagy magángyűjtemény sem őriz (1. ábra).

A hiányos, erősen korrodált szerkezet felújítása során a munkahenger belső kopásai miatt a kettős működésű, bőrtömítésű tárcsadugattyú gépelemeit újra kellett tervezni és gyártani. Javíthatatlanná kopott a dugattyúszár, megmaradt viszont a két eredeti, ólommal nehezített gömb/ golyós szelep, míg a harmadikat sárgaréz ágyazású lábszelep váltotta. Ugyancsak megmaradt az eredeti hajtókar/lengőkar. Műszaki remekmű a légüstje is. Ebben a szélkazánban (a légüst másik, korabeli elnevezése) az aljától mintegy öt centiméteres magasságig egy víz- és légzáró módon beépített betétcső nyúlik le, a légpárna kialakítása miatt. A nyomásfokozáson kívül a búvárcső másik célja a fecskendezett vízhozam egyenletessé tétele.

Labdás vízmerítő gép

A vízmerítő gépek technikatörténete szerint az elv legalább 2000 éves: a vízszint alá nyúló – alsó végén szűkülettel ellátott – termelőcsőben a csőfalhoz illeszkedő, abban felfelé mozgó labdák fogják közre, tartják meg és emelik felszínre a köztes vízoszlopot. Szemléletesen fogalmazva, ez egy olyan edény, amelynek a feneke mozog az oldalában. A láncos kutak sorába tartozik, amelyek között kivételt jelent abban a tekintetben, hogy – mint az az előző mondatokból is kikövetkeztethető – nincs külön víztartó edényzete. A szerkezet Magyarországon egyedülálló (2. ábra).

A bemutatott kútszerkezet fellelt állapotában erősen hiányos, rozsdamarta, működésképtelen roncs volt. Az Orosházi Kútmúzeum kölcsönadta Papp Zoltánnak – saját költségre történő felújítás céljából. Két év munkájával sikerült újjávarázsolni ezt az ásott kutaknál alkalmazott gépészeti remekművet, amelynek nem volt kopó alkatrésze. A restaurálás során a labdák és a terelőcsövek műanyagból készültek, ezek nem eredetiek, a többi alkatrésze viszont igen. Csak esztétika, de ilyen értelemben kétségkívül figyelemre méltóak a kútszerkezet feliratai, a forgási irányt jelző nyíl kidolgozása például annyira aprólékos, hogy még az erezete is látszik.

A kút működése akár egy óramű, még az üzemelés közbeni kattogása is ezt idézi…

Az igazi kanta

A labdás kút tartozéka lett egy víztartó, amely ugyancsak a hagyományokat követve készült (3. ábra). Egy öreg bognármester egykoron elújságolta Papp Zoltánnak, hogy az eredeti kanta felfele összetartó, azaz felfelé szűkül. Azt is elárulta, hogy miért. Amikor felhúzzák a kantát az ásott kútból, az inog, így leszánthatja a falat, amiről azonban a formája miatt az oldaláról nem tud semmi beleesni a vízbe. A víz pedig nem tud kifröcsögni, ugyanis ugyancsak a kanta formája miatt a felcsapódó víz kap egy olyan vektort, hogy az edénybe a hullám visszahullik.

Serleges láncos (rézkanalas) kút

Tizenöt évnyi keresés után Sajóörösön talált rá erre a kútra. A „Fluvius” márkanevű kútról a gyártó csepeli Weiss Manfred Acél- és Fémművei R.-T. a közel száz éve kiadott árjegyzékében (4. ábra) a következőt írja: „Előnyei a szivattyús, vagy nyitott, gémes és vedres kutakkal szemben: könnyen hajthatók, fagymentesek, nagy mélységből sok vizet szállítanak, teljesen zártak, tehát nem hullhat beléjük tisztátalanság, nem okozhatnak baleseteket, szerkezetük egyszerű, fenntartásuk olcsó, mert nem igényelnek javítást, felszerelésük házilag, szakemberek nélkül is elvégezhető. Minden legalább 80 cm átmérőjű kútba beszerelhető, nem zavarja fel a vizet és így az mindig tiszta lesz és sekély vizű kutaknál is felhasználható.”

A vízmerítő mű végtelenített kettős „lánca” csuklós szerkezet, kettős serlegű lánctagokkal, korrózióálló edényzettel, tengelyekkel, illetve tengelyenként két darab felhasított bronz-, vagy vörösréz karikákkal. Egy serleg (kanál) fél deciliter vizet merít, emel és önt ki – ez utóbbit a lánckerék felső ívén mozogva.

A szerkezet rozsdamentesítése, festése, a kiegészítő alkatrészek tervezése, gyártása és beépítése a gyűjtő munkája. Ahogy az öntvényburkolat túlemelése is, aminek köszönhetően a működés egyébként takarásban lévő részletei így közvetlenül tanulmányozhatók.

A formatervezés, benne az öntvény kútállvány geometriája, az alkatrészek anyaga, a kivitelezésük módja és igényessége egyaránt figyelemre méltó, a hazai ipartörténet pótolhatatlan műszaki remeke.

Ez a cikk már megjelent a Széchenyi Alumni Magazin 2016/nyári számában. A fotókat Könczöl János készítette.

***

1. ábra.
2. ábra.
3. ábra.
4. ábra.

 

Baudentisztl Ferenc

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam