belépés / regisztráció
2019. november 15. péntek
Aktuális lapszám

Korszerű gyűjtő rendszerű égéstermékelvezetés I.

2016-ban hazánkban is általánosan életbe lépett az Európai Bizottság 813/2013/EU rendelete a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések, valamint a 814/2013/EU rendelet a vízmelegítők és a melegvíz-tároló tartályok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelményeiről. Hazánkban a 65/2011. (IV. 15.) Korm. rendelet a 2016. év közepétől minden épületben tiltja a direktívának meg nem felelő fűtő és melegvíztermelő berendezések üzembe helyezését. Ez a szabályozás jelentős hatással van a készülékgyártók és kereskedők életére, így meghatározó jelentőségű a hazai készülékállományra és a meglévő égéstermékelvezetők használhatóságára nézve is. A cikk első részében bevezetjük a zárt, gyűjtő rendszerű égéstermék-elvezetők bemutatását, de először is szó lesz a több épületszintről igénybe vett, gyűjtő jellegű, huzat hatása alatt álló égéstermék-elvezetőről.

 

Fontos megjegyezni, hogy a 813 és 814/2013/EU direktívák nem vonatkoznak a 400 kW feletti berendezésekre, a biomasszából termelt gázokkal és olajokkal üzemelő berendezésekre, és a szilárd tüzelőanyagokkal üzemelő hőtermelőkre sem.

Mivel hazánkban az olajtüzelés elterjedtsége eltörpül a gáz- és szilárdtüzelés mellett, igazából a legnagyobb figyelmet a gáztüzelés korszerű égéstermék-elvezetőire kell fordítanunk.

Célunk az, hogy közérthetően világossá tegyük a korszerű gyűjtő égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatos előírások fő pontjait, a valódi működési szabályokat, és az üzemeltetés lényegi szempontjait. Nem titkolt szándékunk az is, hogy a körvonalazódó jogi, műszaki és finanszírozási helyzetek megoldására olyan magánvéleményeket is megfogalmazzunk, amelyek vitát válthatnak ki szakmai körökben. Természetesen a szabványok és egyéb szabályok áthágása nem jelenthet öncélt, valamiféle felesleges kockázatvállalási szenvedélyből kiindulva, de egyes esetekben a biztonság és az üzembiztonság is megteremthető annak ellenére, hogy a meglévő szabályozásnak egyegy megoldás nem felel meg. Legtöbb esetben a szabványok nem a valós fizikai törvények leírására törekszenek, hanem a „technika aktuális állásának megfelelő” eljárásokat összegzik, amelyek betartása az alkalmazókat jogilag védi. Ezért van az, hogy a szabványok alkalmazása önkéntes, hiszen az égéstermék valóban tudja a fizikát, és számos szabványon kívüli megoldással is lehet biztosítani a manapság elvárható biztonsági, energetikai, üzemi szempontoknak való megfelelést.

Mivel hazánkban a legelterjedtebbek a gázkészülékek, ahol az energiahatékonysági követelmény szinte csak a kondenzációs kazánokat engedi a piacra (nyitott égésterű, 10 kW-nál kisebb fűtő, és szintén „B”-típusú 30 kW-nál kisebb kombi kazánokra alacsonyabb hatékonyság érvényes, ezek azonban gyűjtő rendszerben nem alkalmazhatók), új rendszereknél csak olyan égéstermék-elvezetőket tervezhetünk, amelyek kondenzációs gázkazánokhoz alkalmasak. Ez nem mindig egyszerű feladat.

Komolyabb fejtörést okozhat azonban a meglévő gyűjtő rendszerek kérdése, amelyek nem kondenzációs készülékekhez lettek kialakítva. Az utóbbi 1-2 évtizedben nagy számban létesültek olyan zárt, gyűjtő rendszerek, amelyek „csak turbós” rendszerekhez alkalmasak.

Emellett tudjuk, hogy hazánkban főleg 1970-1990 között tízezres nagyságrendben létesültek egycsatornás gyűjtőkémények, amelyek döntő többségben nyitott égésterű vízmelegítőket és kis teljesítményű fali melegítőket szolgálnak ki.

Az energiatudatos tervezés kapcsán valójában egyik esetben sem alkalmazható kivétel, mert ilyenről csak a 813/2013/EU rendelet (12). pontjában van szó, amely így szól: „(12) Az Európai Unióban közel ötmillió lakóház használ közös, nyitott égéstermék-elvezető rendszert. A meglévő helyiségfűtő kazánok és kombinált kazánok a közös nyitott égéstermék-elvezető rendszerrel felszerelt lakóházakban műszaki okok miatt nem cserélhetők le hatékony kondenzációs kazánokra. Az e rendeletben foglalt követelmények lehetővé teszik, hogy a kifejezetten ilyen összeállításhoz készült, nem kondenzációs kazánok forgalomban maradjanak annak érdekében, hogy a fogyasztókat ne terheljék indokolatlan költségek, hogy a gyártóknak legyen idejük hatékonyabb fűtési technológiát alkalmazó kazánok kifejlesztésére, valamint, hogy elég idő álljon a tagállamok rendelkezésére a nemzeti építési szabályzatok kidolgozásához.”

Zárt, gyűjtő rendszerű égéstermék-elvezetők

A zárt rendszerek mind energiatakarékosságban, mind biztonsági szintben messze felülmúlják a nyitott rendszereket. A gyűjtő rendszerek definíció szerint több épületszintről tudják fogadni az egyes tüzelőberendezések égéstermékeit. Így a témaválasztást az indokolja, hogy ezek a legkorszerűbb, legbiztonságosabb és leg-költségtakarékosabb rendszerek, amelyekkel ma az égéstermékelvezetés technológiájában találkozhatunk. Ugyanakkor ezek a rendszerek sem mindig maguktól értetődőek.

Az égéstermék-elvezetők és a tüzelőberendezések csak egymással összefüggésben vizsgálhatók. Az égéstermék-elvezetőkre vonatkozóan ma hazánkban az MSZ 845-2012 szabvány a legalapvetőbb, amely részletesen elemzi az égéstermék-elvezetők összes típusát, és a megfelelőségi kritériumokat. Bár témánk a zárt (helyiséglevegőtől független üzemű) rendszerek ismertetése, mégis először az e szabványban már nem is szereplő másik kategóriával kezdjük a bemutatást.

Több épületszintről igénybe vett, gyűjtő jellegű, huzat hatása alatt álló égéstermék-elvezető

1. ábra

Az alcím a termofor gyűjtőkéménynek, egycsatornás gyűjtőkéménynek, mellékcsatornás gyűjtőkéménynek nevezett berendezéseket jelöli (1. ábra). Elvben létezhetne ez a kategória zárt rendszerként is, de mivel nincs egyetlen gyártó sem, aki ilyen égéstermék-elvezetőt tanúsított volna, csak nyitott rendszerek felelnek meg e kategóriának. (A mai kéményseprő jelzéssel a pontos típusmegjelölés GNHG, azaz Gyűjtő Nyitott Huzathatás Gázüzemű.) Sajnos ezek a rendszerek elvi működésükben is hordoznak veszélyeket, és bár legtöbbjüknél soha nem tapasztaltak konkrét életveszélyt, mégis tudatában kell lennünk annak. Megítélésünk szerint ezeknél a berendezéseknél 3 kategóriát állíthatunk fel:

Azon rendszerek, amelyek a tervezett üzemállapotokban biztonságosan üzemelnek, a vonatkozó jogszabály (99/2016. (V.13.) Kormányrendelet a kéményseprő- ipari tevékenységről szóló törvény végrehajtásáról) szerint közvetlen életveszély nem állapítható meg, és számításokkal igazolhatóan a tervezett üzemállapotokban biztonságosan üzemelnek. Itt tehát csak elvi veszély, kisebb állagromlás, és energetikai hátrány merülhet fel. Ezen rendszerek ismert veszélyei, hátrányai, és a várható készülékcserék nehézségei miatt a tervezett, mielőbbi kiváltásra fel kell készülni, de ezek üzemének megtiltása jogszabályellenes és népellenes.

Azon rendszerek, amelyek a tervezett üzemállapotokban balesetmentesen üzemelnek, a vonatkozó jogszabály szerint közvetlen életveszély nem állapítható meg, de számításokkal igazolhatóan fennállhat életveszély. Mivel rendkívül csekély azon objektumok száma, ahol az üzemeltető önkéntes gondosság okán tervezőhöz fordulna, ezek az esetek úgy derülnek ki, hogy egy készülékcsere szándéka, egyéb módosítás, vagy légellátási gond megoldása kapcsán végzünk ellenőrző számítást. Itt az lenne a népellenes, ha ezt a veszélyt megpróbálnánk elkendőzni, de nincs jogi eljárás, amellyel az azonnali javításra, módosításra lehetne kényszeríteni az üzemeltetőt. A számítások alapján meg lehet ítélni a kockázatot, annak okait, mértékét, és kezelését. Ekkor a szakember tájékoztat, és saját magát védve a tájékoztatás megtörténtéről aláírt jegyzőkönyvet készít. Ilyen esetben a teljes letiltás legtöbbször egy elrettentő, és visszájára forduló módszer lenne, így nem szolgálná a biztonságot, mert általában vannak egyszerű műszaki lehetőségek a javításra, és a teljes kiváltásra való gyorsított felkészülésre.

Azon rendszerek, amelyeknél a vonatkozó jogszabály szerint közvetlen életveszély állapítható meg, természetesen azonnal üzemen kívül helyezendők, és megfelelő javító intézkedésig (ami sajnos legtöbbször a teljes kiváltás) használatuk tilos!

A kiváltás módszere rendkívül sokféle lehet: az égéstermék- elvezető megtartása, független új rendszer létesítése, vagy kémény nélküli megoldások is szép számmal szóba jöhetnek.

Több épületszintről igénybe vett, gyűjtő jellegű, huzat hatása alatt álló, kiegyenlített égéstermékelvezető (kéményseprő jelzés: GZHG)

2. ábra

Itt olyan zárt gyűjtő égéstermék-elvezetőről van szó, amelybe zárt égésterű tüzelőberendezések csatlakoznak, és amelynél az égéstermék-elvezető berendezés szerves része az égési levegő rendszer is. Az égési levegőt az egyes készülékek egy közös, cső a csőben kialakítású aknából veszik (2. ábra).

A rendszer elvileg úgy működik, hogy az egyes ventilátoros készülékek az összekötő elemeken át akár túlnyomással is bejuttatják az égéstermék áramokat a gyűjtőcsatornába, ahol viszont már csak huzathatás uralkodhat. Így az egyes készülékek nem tudnak egymásra hatni, nem juthat át az egyik készülékből jövő égéstermék egy másik készülékbe, illetve azon át a környezetbe, mert a gyűjtőcsatornában kialakuló huzat azt mindenképpen a tető fölé juttatja.

(Folytatjuk)

KESZTHELYI ISTVáN
épületgépész mérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  Korszerű gyűjtő rendszerű égéstermékelvezetés II.
  Gyűjtőkémények felújításával kapcsolatos tapasztalatok

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam