belépés / regisztráció
2020. október 29. csütörtök
Aktuális lapszám

Korábban úgy gondoltam, hogy vezető beosztást már nem fogok betölteni, de most mégis így alakult

„Jóllehet, már az egyetemi évek óta ismerjük egymást, mégis valahogy az életutunk egymástól távol haladt és újságírói pályafutásom 10 éve alatt is szinte elhanyagoltalak, talán interjút is csak kétszer készítettünk. Ezért is örültem a hírnek, amikor tanszékvezetőnek neveztek ki és köszönöm, hogy itt vagy és törleszthetek” – kezdem a beszélgetést dr. Halászné Erzsikével, a Gödöllői Szent István Egyetem Épületgépészet, Létesítmény- és Környezettechnika Tanszék újdonsült vezetőjével.

 

Debrecenben voltál már tanszékvezető, belekóstoltál ebbe a munkakörbe, egy kívülállónak tehát természetesnek tűnhetett, hogy téged kérjenek fel erre a pozícióra. Te számítottál rá, vagy azért meglepetés volt számodra?

Meglepetés nem volt, de számítani sem számítottam rá. Korábban úgy gondoltam, hogy vezető beosztást már nem fogok betölteni, de most mégis így alakult. 22 évig dolgoztam a debreceni egyetemen és ebből 2000-től 2010-ig, mint tanszékvezető. Ez elég szép kerek szám és nem volt szándékomban az, hogy újra vezető beosztást vállaljak.

A tanszéken volt más jelölt is, egyáltalán hogyan fogadták a kollegák ezt a változást?

Én úgy láttam, hogy nem volt más jelölt. Azt, hogy a kollégák hogyan fogadták ezt a döntést, tőlük kellene megkérdezni. Úgy tudom, hogy nem volt kifogásuk a személyem ellen.

Kísértetiesen egybeesett a kinevezésed a BME Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék új vezetőjének kinevezésével, akivel az előző számunkban készítettem interjút. A válaszok összehasonlítása érdekében engedd meg, hogy neked is hasonló kérdéseket tegyek fel. Kezdjük mindjárt azzal, hogy milyen gondolatokkal, érzésekkel fogadtad a kinevezést?

Megtiszteltetésnek érzem, hogy hasonlóan, mint 2000-ben, amikor Homonnainé Gabikát követtem, most is egy ismert és elismert nagyformátumú szakembertől veszem át a stafétabotot, aki rektorhelyettes, intézetvezető, tanszékalapító volt. Nem lesz könnyű, biztosan lesznek nehézségek, hisz a körülmények és lehetőségek 2000 óta sokat változtak. Akkor, amikor a felsőoktatásban a hallgatók után kapott kvóta csak az oktatók bérének 50-60%-át fedezi és az összes többit, azaz a bérek fennmaradó részét, a működéshez szükséges eszközöket egészen a krétától a tollig, papírig valahonnan elő kell teremteni, ez igen csak igénybe veszi az oktató kollégákat. Természetesen bízom abban, hogy sikerül teljesítenünk a ránk háruló feladatokat, ami - az előzőek miatt is - jóval több, mint napi oktatói feladat.

Jól ismered a tanszék munkáját, hiszen már hosszabb időt töltöttél itt el. Mi az, amit változtatni szeretnél, vagy amit feltétlenül meg szeretnél tartani a gyakorlatából?

Alapvető változtatásokon nem gondolkodom. A tematikákat, a tananyagot és az átadott segédanyagokat szeretném jobbá tenni, „csiszolni” és amennyiben lehetőség lesz rá, akkor az eszköz, illetve az infrastruktúrahátteret fejleszteni. De mint említettem, ez utóbbi elég nehéz lesz, mivel ehhez minden anyagi fedezetet a tanszéknek kell előteremteni, pályázatokban részt venni, szakmérnöki képzést indítani.

Egy oktatási létesítmény számára igen fontos a külső, szakmai, anyagi támogatás. Gödöllőn is kialakult egy ún. baráti kör, ahol a tehetősebb cégek vezetőit bevontátok az oktatásba. Gondolod, hogy most a váltással is megmarad ez a kapcsolat?

Bízom benne! Annál is inkább, mert nem csupán azóta van a cégekkel kapcsolatom, amióta Gödöllőn vagyok, hanem ez az oktatásban eltöltött elmúlt 25 év alatt épültek ki és nagyon remélem, hogy ezek a támogatók a jövőben is kitartanak mellettünk, bár tudom azt is, hogy a cégek lehetőségei is változtak és nem tudnak már olyan támogatást biztosítani, mint azt 10-15 évvel ezelőtt tették. A K+F-es, a K+F+I-s támogatások is teljesen átalakultak. A cégek közvetlenül odaadhatták a fejlesztésre szánt pénzüket a felsőoktatási intézménynek, kijelölve a témát, a kutatási területet, most ez nem lehetséges, hanem pályázni kell és egy központi keretből tudunk ehhez a forráshoz hozzájutni, ha ez egyáltalán lehetséges.

Debreceni tapasztalataidból tudsz valamit használni? Kedves lényed, diplomatikus viselkedésed ott ugyanis „mindenki Erzsikéjévé” tett. Gödöllőn hogyan állsz ezzel a kérdéssel?

Debrecenben közel 10 évet fejlesztő- tervező mérnökként dolgoztam az akkori Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ez igazán jó iskolának számított, amikor 1987 őszén az oktatásba kerültem. A tervezésre természetesen később sokkal kevesebb időt tudtam fordítani, de teljesen sohasem hagytam abba, a debreceni 22 évi oktatói tevékenységem alatt sem. Hogy a több évtized alatt összegyűjtött tervezői, oktató tapasztalat mire lesz most elég, azt ma még nem tudom. Gödöllőn, a tanszéken oktató kollégákkal szerintem jó a kapcsolatom, remélem, ez a későbbiekben is így marad. A Szent István Egyetemen annyira nem tudtam még beépülni, hiszen csak 3 éve vagyok itt, a debreceni műszaki karon eltöltött időt nem lehet 3 év alatt behozni. A kapcsolattartás az egyetemen belül főleg a tanszék kollégáira korlátozódott és csak nagyon kevés más, társtanszéki oktatóval van kapcsolatom. Kivétel ez alól az intézetigazgató és a dékán úr, akikkel gyakrabban érintkezem és szerintem jó a kapcsolatunk, a többi kollégát azonban még jobban meg kellene ismernem. Eddig szerencsés helyzetben voltam, mert a tanszékvezető úr tartotta a felső vezetéssel is és a többi kollégával is a kapcsolatot, így nekem csak a saját feladatomra kellett koncentrálni.

Egy egyetemi tanár számára a tanszékvezetői pozíció elérése nagy megtiszteltetés. Büszke vagy magadra? Hogyan fogadták otthon családi körben a hírt?

Büszke? Büszke a gyermekeinkre vagyok. Mindig tettem a dolgomat, és ha volt valami feladat, vagy pozíció, amit be kellett töltenem, akkor betöltöttem, de hogy küzdöttem volna azért, és hogy utána nagyon büszke lettem volna, hogy azt elértem, ezt sosem éreztem.

Az édesanyám mindig is örült és büszke is volt arra, ha valamit elértem. A gyerekeim vegyes érzelmekkel fogadták, ők már azt remélték, hogy visszavonulót fújok, és több időt fogok velük tölteni, hogy ismét jobban tudok rájuk, illetve majd a jövőbeli unokákra koncentrálni. A férjem mindig rám bízta a döntést, a gyerekek pedig elfogadták azt.

Változik az életed azáltal, hogy a ranglétrán jelentős lépést tettél előre? Mi lesz a következő fok?

Igen, változik. Több lesz az adminisztrációs feladatom, több időt kell az egyetemen eltöltenem, értekezleteken kell részt vennem és kicsit végig kell gondolnom az életem folyását, hogy mit és hogyan csináljunk. És természetesen a kollégákkal is többet kell majd foglalkoznom.

Nem félsz attól, hogy a sűrűbb szakmai, társadalmi elfoglaltságaid miatt az egyébként is kevés szabadidőd még jobban szétforgácsolódik majd?

Tartok tőle, hogy nagymértékben csökkeni fog a szabadidőm. Azokat a terveket, amelyeket arra az időszakra szövögettem, hogy „majd, ha nyugdíjas leszek”, ezeket megint félre kell tennem és csak később tudom majd ismét elővenni őket, ha akkor is lesz még egészség.

Vannak olyan emberek, akik a megnövekedett feladatkört „tűzoltó” munkával végzik, mindig mindent elvégeznek, de csak az utolsó pillanatban. Te milyen vagy? Előre készülsz a dolgokra, vagy te is a „tűzoltók” körébe lépsz?

Eddig úgy ismertem magam, hogy nem vagyok ilyen „tűzoltós”. Engem inkább megbénít, ha az utolsó pillanatban kell cselekednem és lépnem. Szeretem előre végiggondolni a dolgokat és időt hagyni a feladat elvégzésére. Most is erre készülök, alaposan áttekintem a feladatokat és megpróbálom őket sorban előre feldolgozni. De azért tartok attól, hogy tűzoltásra is szükség lesz!

Interjúalanyunk magánélete mindig érdekes téma olvasóink számára. Beavatnál bennünket? Család, sport, hobbi stb.?

Sportolni szeretek, az úszás az egyik kedvenc sportágam. És most ismét elkezdtem jógázni, 20 év kihagyás után. A jógának azt a fajtáját kezdtem el, ami a sporthoz inkább közelebb van, mint a meditációhoz. Nagyon szeretek olvasni, de még mindig nem tudok elég időt fordítani rá. Azzal, hogy Szadára, Gödöllő mellé költöztünk, a kert körüli munkára is van lehetőségem, jó lenne, ha erre is több időm jutna. Mindig is vonzott a föld, a növények és fák nevelése. Két gyermekünk van, fiunk György, építész, 35 éves, ő a BME Építőmérnöki Karán adjunktus, a lányunknak, Adriennek már 3 diplomája van, most egy alapítványnál dolgozik, ő bölcsész (japán bsc.-s és egy kommunikáció-esztétika bsc. diplomával rendelkezik valamint most szerzett nemzetközi tanulmányok msc.-s diplomát). A férjem építész, jelenleg Debrecenben dolgozik, de egyre több időt tölt itt, Szadán, talán azt is megérjük egyszer, hogy már nem kell folyton utaznia!

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az a családot, a munkahelyet és az előmeneteledet illetően?

A családommal kapcsolatban azt kívánom, hogy maradjanak egészségesek, mert talán ez a legfontosabb. Mindkét gyermekem találja meg azt a munkát, amelyik egyben a hobbija is és nagy szeretettel csinálja, illetve alig várom már, hogy unokáink legyenek. A férjemnek is azt kívánom, hogy egészséges és minél előbb nyugdíjas legyen, hogy egyre több időt tudjon Szadán tölteni.

A munkahelyemet illetően, szeretném a mostani feladatot is hasonló lelkiismeretességgel végezni, mint ahogy tettem ezt korábban, Debrecenben és talán túlzás nélkül mondhatom, hogy eddig is mindenhol, ahová a sors vetett.

Szeretném, ha Barótfi tanár úr együttműködésével létre tudnánk hozni egy új kézikönyvet a létesítménymérnökök számára, mert erre még nagy szükség lenne, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam