belépés / regisztráció
2019. december 6. péntek
Aktuális lapszám

Jó szelet! – Az ErP rejtelmei

A 2016 januárjában életbe lépett ErP csomag most a légtechnika világát forgatta fel. Sajnos itt is nyomon érhető az a jelenség, hogy valójában senki nem tudja, miről szól ez a történet, mindenki félinformációk alapján tevékenykedik. Ennek oka lehet az is, hogy igazi, rendes képzés nem nagyon volt. Természetesen voltak céges előadások, amelyek azonban nem a témával, hanem inkább az adott márka/termék vonatkozásában beszéltek az ErP-ről, kidomborítva azt az üzenetet, ami kb. így hangzik: „A mi termékünk megfelel az ErP előírásainak”.

 

Volt olyan vélekedés is, hogy Magyarországon nem kell a rendeletet alkalmazni, mert az Országgyűlés nem hagyta jóvá, nem léptette életbe. Nos, a valóság az, hogy az Európai Unió rendeletei közvetlenül hatályosak hazánkban, azaz nincs szükség külön nemzeti jogi aktusra az alkalmazásukhoz.

A tapasztalat azt mutatja, a rendelet hatása kimerül abban, hogy a beszerzők beleírják az ajánlatkérésbe, hogy az ajánlott berendezésnek ki kell elégítenie az ErP előírásokat, majd a bejövő anyagokban megkeresik az erre vonatkozó kijelentést, és kényelmesen hátradőlnek.

A dolog sajnos nem ilyen egyszerű. Az életbelépett rendelet ugyanis nem automatikusan vonatkozik minden olyan készülékre vagy berendezésre, amit szellőzőgépnek gondolunk, és nem is mindig úgy vonatkozik rájuk, ahogy gondolnánk.

Az ajánlatot kérőnek ismernie kellene a rendeletet magát, és fel kellene ismernie, hogy azt az adott esetben kell-e alkalmazni. A jogszabály önmagában tartalmaz egy felsorolást, hogy mi nem tartozik a hatálya alá. Azonban, ha megnézzük, hogy mi tartozik oda, az is érdekes felismerésekhez vezet: „E rendeletet a szellőző berendezésekre kell alkalmazni” áll a szövegben. És ha megnézzük, hogy mi a „szellőző berendezés”, akkor ott ilyen definíciót találunk: „szellőztető berendezés: elektromos árammal működtetett, legalább egy járókerékkel, egy motorral és készülékházzal rendelkező készülék, amely egy épületben vagy épületrészben a használt levegő kültéri levegővel való cseréjét szolgálja”.

Ebből az következik, hogy nem minden dolog szellőztető berendezés, ami annak látszik, hanem a felhasználási cél is jelentőséggel bír. Nagyon fontos kitétel ugyanis, hogy a berendezést légcsere céljára kell használni. Légcsere több okból is szükséges lehet: a helyiségben tartózkodó emberek miatt (biológiai szükséglet), ahol a tervezési paraméter egy m3/h lehet, vagy valamilyen károsanyag-képződés miatt, ahol lehet például légcsereszámra tervezni.

Mi van azonban, ha nem az ehhez hasonló okok miatt tervezünk légkezelő berendezést? Ha nincs „használt” levegő a helyiségben, és/vagy a gép működtetésének a célja nem a légcsere, akkor az nem szellőztető berendezés, még ha egyébként annak is tűnik első pillantásra. Ez így most persze akadémikus okoskodásnak tűnik, pedig van rá gyakorlati példa: Egy készáru raktár, ahol nincs semmilyen technológia, és nem is tartózkodik benne senki, nincs mérgező kipárolgás, azaz nincs semmi olyan ok, ami miatt szellőztetni kellene, mindössze a tárolt árut szeretnénk megóvni a portól. Ide ésszerűen betervezhető egy frisslevegős termoventilátor azért, hogy a teret enyhe túlnyomás alatt tartsa, és ezzel meggátolja a környezetből a por és más szennyeződés bejutását. Nos, ekkor a szóban forgó berendezés nem szellőztetési céllal van ott.

A feladat sokkal inkább technológiai: a túlnyomással azt kívánjuk elérni, hogy a por ne jöjjön be a raktárba, és ne szennyezze be az árut. Ha van bármely más mód a stabil túlnyomás elérésére, akkor azt is lehet alkalmazni. Vagy hasonlóan egy légkezelő berendezés, ami tiszta, szűrt levegővel lát el valamilyen más feldolgozó gépet, például egy gyógyszergyári bliszterezőt, szintén nem tartozik a rendelet hatálya alá, hiszen a feladata nem egy épületben vagy épületrészben a használt levegő kültéri levegővel való cseréje.

Itt sokkal egyértelműbben technológiáról van szó, mint a raktár esetében, pedig a két eset hasonló. A másik lehetőség, amivel lehet „trükközni”, főképp kevéssé tájékozott beszerzők esetén, az az egyirányú, illetve kétirányú szellőztető berendezés. Nézzük a rendeletben található definíciót: „egyirányú szellőztető berendezés: olyan szellőztető berendezés, amely csak egyetlen irányba – beltérből kültér felé (elszívás), vagy kültérből beltér felé (befúvás) – állít elő légáramot, és a mechanikusan előállított légáram természetes levegő bevezetésével vagy elszívásával egyenlítődik ki.” Itt meg kell jegyezni, hogy a magyar szöveg nem túl szerencsés, de ha az angol vagy német változatot nézzük, akkor a dolog egyértelmű. Arról van szó, hogy az egyik irányban van egy kényszerített áramlás, a másik irányban pedig a külső és belső légnyomás különbségének hatására egyszerűen „kiengedik” vagy „beengedik” a levegőt, például egy zsalun vagy a tömítetlenségeken keresztül („balanced by natural air supply or exhaust”).

Látható, hogy nem csak a berendezés határozza meg, hogy „egyirányú” vagy „kétirányú” szellőztető berendezésről van szó, hanem a beépítés módja is: ha ugyanis a gép önmagában csak az egyik funkcióra alkalmas, de a másik funkcióra van egy bármilyen más gépi megoldás, akkor az valójában kétirányú szellőztető berendezés akkor is, ha nem tűnik annak a felépítése alapján. A bármilyen más gépi megoldás alatt pedig nem kell bonyolult dolgokra gondolni, lehet akár egy, a falba épített egyszerű axiálventilátor is. Ilyenkor a szellőzőgép és az axiálventilátor együtt alkotja a kétirányú szellőztető berendezést.

A „trükk” lényege az, hogy azokat a rendszereket, ahol van elszívás és frisslevegő befújás is, „egyirányú” berendezésekként méretezik le és ajánlják ki. Több gyártó rendelkezik olyan méretező programmal, amely „nagy vonalakban”, azaz a szimuláció eredményeként adódó mérőszámok és a berendezés felépítése alapján ellenőrzi az ErP előírások teljesülését.

Azonban a programok nem tudhatnak mindent az adott beépítési módról. Így könnyen előfordulhat, hogy a gyártó kijelenti, hogy a berendezései megfelelnek, de valójában nem ez a helyzet, mert ha egy befúvó-elszívó géppárt fizikailag külön is veszünk, attól még együtt fogják megtestesíteni a „kétirányú szellőztető berendezést”, ha ugyanarra a térre dolgoznak. Ráadásul, a program nem fogja jelezni például a hővisszanyerő hiányát két „egyirányú” berendezés esetén, amit rögtön észrevenne, ha egy darab „kétirányú” berendezéssel állna szemben. Ha egyszer valaki komolyan elkezdené vizsgálni például a megnyert támogatások kifizetésének jogosságát, illetve azt, hogy a létrehozott objektum megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, itt komoly támadási felülettel szembesülhetünk. Ráadásul, ez olyan probléma, amit egyszerűen ki sem lehet javítani: gyakorlatilag a teljes berendezés újratervezésére és cseréjére lehet szükség.

Nyárády-Berzsenyi Győző
épületgépész mérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  Tanúsítványok: CE, ETA, Teljesítménynyilatkozat és társaik
  Tanúsítványok: Eurovent, Solar Keymark, ISO és társaik
  Szellőzőgépek hővisszanyerõ rendszerei – kicsit más szemmel
  DencoHappel az új GEA Klímatechnika!
  Hőszivattyúk társasházban
  Az ErP szabályozás

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam