belépés / regisztráció
2020. december 5. szombat
Aktuális lapszám

Ivóvízzel érintkező szerelvények tervezésére, beépítésére vonatkozó előírások I.

Az építési termékek forgalomba hozatalára vonatkozó 305/2011/EU (röviden CPR) európai parlamenti és tanácsi rendelet, illetve az építési termékek építményekbe való betervezésének, beépítésének, teljesítmény-igazolásának részletes szabályait tartalmazó 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendelet több mint másfél éve hatályban van, azonban a mai napig még mindig számos kérdés merül fel a gyártók, kereskedők, tervezők, kivitelezők részéről e rendeletek alkalmazásával kapcsolatban.

 

A leggyakrabban előforduló kérdések:

  • Milyen módon kell ma az építési termékek megfelelőségét igazolni?
  • Mi számít építési terméknek?
  • Vannak-e olyan hazai előírások, amelyek eltérnek az Európai Uniós előírásoktól?
  • Milyen feltételekkel állítható ki az ivóvízzel érintkező csövekre, szerelvényekre a teljesítmény-nyilatkozat?
  • Milyen esetben helyezheti el a gyártó a CE jelölést egy ivóvízzel érintkező szerelvényen?
  • Milyen feltételeket kell teljesítenie a tervezőnek ahhoz, hogy az érvényes előírásoknak eleget tegyen?

A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az építési termékekre vonatkozó általános szabályok

A 305/2011/EU (CPR) európai parlamenti és tanácsi rendelet az építési termékek azon körének forgalomba hozatalát szabályozza, amelyekre harmonizált szabványokat dolgoztak ki, vagy amelyekre a gyártó önkéntesen európai műszaki értékelést készíttetett.

A CPR előírása szerint az építési termékekhez teljesítménynyilatkozatot kell kiállítani. Amennyiben a gyártó legalább egy, a zárójelben felsorolt, alapvető építési termék követelményértékre (mechanikai, tűzvédelmi, egészségvédelmi, zajvédelmi, működési- használati, épületenergetikai, természeti – fenntarthatósági) megadja a teljesítmény értéket, már elhelyezheti a CE jelölést és forgalmazhatja termékét az EU területén belül.

CPR értelmezése szerint – a korábban érvényben lévő építési termékdirektíva meghatározásától eltérően – a CE jelölés nem azt jelenti, hogy egy adott termék megfelel egy szabvány követelményeinek, hanem hogy a termék meghatározott teljesítménye állandó. Amennyiben a vonatkozó harmonizált szabvány, vagy ETA több teljesítmény jellemzőre tartalmaz követelményértéket és a gyártó ezek közül csak egyet garantál, teljesítmény-nyilatkozatában valamennyi, a műszaki specifikációban megadott követelményt fel kell sorolnia, de amelyekre nem vállal kötelezettséget, azokról elegendő nyilatkoznia: NPD, azaz a jellemző nincs meghatározva.

A tagállamok kötelessége biztosítani, hogy a CE jelöléssel ellátott építési termékek használatát indokolatlanul ne akadályozzák. Ha a teljesítménynyilatkozatban foglaltak megfelelnek az érintett tagállamban a felhasználásra meghatározott követelményeknek, akkor a termék beépíthető, felhasználható.

A tagállamoknak lehetőségük van azonban az ország természeti adottságait, éghajlatát, építési szokásait, a tagországi hatáskörbe tartozó egészségügyi, tűzvédelmi előírásokat figyelembe véve nemzeti előírások kiadására.

Ennek figyelembe vételével dolgozták ki Magyarországon a 275/2013 (VII.16.) Kormányrendeletet. A Kormányrendelet valamennyi építési termék (a harmonizált szabványokkal, illetve ETA-val lefedett termékek és azon építési termékek is, amelyekre nem dolgoztak még ki harmonizált szabványokat) betervezésének és beépítésének szabályait meghatározza. A nemzeti szabályozás következtében nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy egy a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelő, CE jelöléssel ellátott terméket ugyan forgalomba lehet hozni, de betervezni, beépíteni mégsem szabad, mert a termék valamilyen szempontból nem felel meg egy Magyarországon érvényes előírásnak. Ilyen speciális előírásokat elsősorban az egészségügy és a tűzvédelem területén határoznak meg.

A 275/2013 (VII.16.) Kormányrendelet is előírja, hogy építési terméket csak akkor lehet betervezni, beépíteni, ha az rendelkezik a rendeletben előírt teljesítmény-nyilatkozattal.

A teljesítmény-nyilatkozat kiadásával a gyártó felelősséget vállal azért, hogy az építési termék megfelel a nyilatkozatban rögzített teljesítménynek. Amint azt korábban már jeleztem, a teljesítmény-nyilatkozatban legalább egy teljesítményjellemzőt meg kell adni. Természetesen minél több jellemző értéket igazol a gyártó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a terméket széles körben alkalmazzák, hiszen amint arról a következőkben szó lesz, a tervezőnek meg kell határoznia a betervezett termék elvárt műszaki teljesítmény adatait. Ha a gyártó kevés olyan adatot garantál, amely a tervező megítélése szerint fontos az épület és épületrészek, szerkezetek biztonságához, jó működéséhez, akkor nyilván nem fogja azt betervezni. Ha mégis betervezi, az ilyen termék könnyen kiváltható lesz egy olyannal, amelynek teljesítmény-nyilatkozata több fontos jellemző tulajdonságra terjed ki.

Mielőtt a tervezői, kivitelezői felelősségre rátérnénk, nézzük meg, milyen egyedi előírások vonatkoznak az ivóvízzel érintkező építési termékekre.

Mi számít építési terméknek?

Az építési termékek egy nagy csoportjára az Európai Bizottság határozatokat hozott: pl.: az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékek. Ugyanakkor nagyon sok olyan termék is van, amelyekre nem adtak ki bizottsági határozatot, de a felhasználásukat figyelembe véve azok egyértelműen az építési termékek körébe sorolhatók. Ha el akarjuk dönteni, hogy egy termék besorolható-e az építési termékek közé, ismernünk kell az általános definíciót:

  • Építési termék: az olyan termék, vagy készlet, amelyet azért állítottak elő és hoztak forgalomba, hogy építményekbe, vagy építmények részeibe állandó jelleggel beépítsék, és amelynek teljesítménye befolyásolja az építménynek az alapvető követelményekkel kapcsolatos teljesítményét.
  • Készlet: egyetlen gyártó legalább két külön eleméből álló, együttesként forgalomba hozott építési termék, amelyet össze kell szerelni ahhoz, hogy az építménybe be lehessen építeni. (Pl.: cső és csatlakoztatható csőkötő idomok)

Ivóvízzel (hivatalos meghatározás szerint az emberi fogyasztásra szánt vízzel) érintkező szerelvényekre vonatkozó előírások

Az ivóvízzel érintkező szerelvényekre nem adtak még ki harmonizált szabványokat, mivel az egészségügyi követelmények meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik. Ennek értelmében ezekre a szerelvényekre nem terjed ki a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya. Rájuk csak a 275/2013 (VII.16.) kormányrendelet előírásai érvényesek.

Az ivóvízzel érintkező szerelvényekre, mint építési termékekre jogszerűen nem helyezhető el CE jelölés.

Az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező szerelvények közül az építési termékkörbe tarozókat a 2002/359/EC Európai Bizottsági határozat sorolja fel: csőszerelvények, tároló rendszerek, csövek, tartályok, szelepek és csapok, szivattyúk, vízórák, védelmi és biztonsági eszközök, ragasztók, illesztékek, hézagtömítők, tömítések, membránok, műgyanták, bevonatok, bélelések, kenőanyagok és zsírok.

A bizottsági határozat szerint ezek a termékek az (1+) megfelelőség igazolási rendszerbe tartoznak, ami azt jelenti, hogy megfelelőségüket a gyártó által működtetett üzemi gyártásellenőrzési rendszeren kívül olyan eljárással kell igazolni, amelyben egy Brüsszelben bejelentett tanúsító szervezet vesz részt a gyártásellenőrzés értékelésében és felügyeletében. Ezeknek a termékeknek a teljesítmény jellemzőit csak a bejelentett tanúsító szervezet által kiadott teljesítmény állandósági tanúsítvány alapján szabad kiállítani!

A tanúsítás feltétele Magyarországon, hogy a termék rendelkezzen:

  • nemzeti műszaki értékeléssel (NMÉ)-vel, korábban ÉME-vel,
  • az OTH vegye nyilvántartásba, azaz engedélyezze ivóvíz rendszerekben való alkalmazhatóságát.

A nyilvántartásba vétel során meghatározzák többek között, hogy a szerelvényt milyen hőmérsékletű vízben (hideg víz: legfeljebb 30 °C, meleg víz: 60 °C, illetve 80 °C) szabad alkalmazni.

A nyilvántartásba vétel, illetve szükség esetén az azt megelőző vizsgálatok azért fontosak, hogy megállapítsák az ivóvízben milyen mértékben oldódnak ki a termékből egészségre káros anyagok.

Ma, amikor az emberek a környezetterhelés következtében sokkal nagyobb mennyiségű károsanyag terheléssel találkoznak, mint akár 30-40 évvel ezelőtt, már a jelentéktelennek tűnő károsanyag mennyiségek is megbonthatják azt az egyensúlyt, ami az egészség megőrzéséhez szükséges. Ezért rendkívül fontos, hogy ahol viszonylag egyszerűen kiszűrhetők és kizárhatók a nagyobb mennyiségű, egészségre ártalmas anyagokat tartalmazó termékek, azoknak az alkalmazását tiltsuk is be. Az épületgépészet területén a különböző műanyag termékekből, az egyes rézötvözetekből, horganyzott acél termékekből az alapanyagtól, a gyártási technológiától függően jelentős mennyiségű egészségre ártalmas anyag oldódhat ki. Ezért nagyon fontos, hogy a tervező és a kivitelező mielőtt betervezi, vagy beépíti a terméket, győződjön meg annak egészségügyi alkalmasságáról, azaz arról, hogy a teljesítménynyilatkozat jogszerűen lett-e kiállítva és milyen alkalmazási feltételeket tartalmaz.

Figyelem! Számos olyan csővezeték és szerelvény van forgalomban, amelyik csak fűtési rendszerekben használható fel! Ezek a termékek külső megjelenésükben gyakran azonosak az engedélyezettekkel, anyaguk, kémiai összetételük, vagy gyártástechnológiájuk következtében azonban a víz hatására a megengedettnél nagyobb a károsanyag kioldódásuk.

Az ivóvízzel érintkező szerelvények egészségügyi megfelelőségével kapcsolatos előírásokat a 201/2011 (X.25.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek a rendeletnek az 5. számú mellékletében ismertetik az ivóvízellátásban a vízzel közvetlenül érintkező anyagok, termékek bejelentésének és engedélyezésének feltételeit:

A) Nyilvántartásba vételhez bejelentés- köteles termékcsoportok

  1. Ivóvízkezelésben használatos olyan vegyszerek (oxidáló, flokkuláló, koaguláló stb.), amelyek minőségi követelményeire vonatkozóan nincs MSZ EN szabvány.
  2. Ivóvíz kezelésére használatos termékek: fizikai kezelésre szolgáló szűrő, adszorbens, ioncserélő gyanta, membrán, szűrőanyag, helyszíni klór-, klórdioxid-fejlesztő, desztilláló-, dializáló- és fordított ozmózisos, UV sugárzó berendezés.
  3. Műanyag csövek, tartályok és tárolók [polietilén (PE), polipropilén (PP), polivinilklorid (PVC), akrilonitril-butadién-sztirén kopolimer (ABS), polietiléntereftalát (PET), üvegszál erősítésű műanyag (GRP) stb.], műanyag bevonattal ellátott fémcsövek, műanyagok, szigetelő membránok.
  4. Fémcsövek és tartályok (beleértve a rozsdamentes acél termékeket is), kerámia és zománc bevonatok.
  5. Csövekhez és tartályokhoz kapcsolódó szerelvények, szelepek, csapok, szivattyúk, vízórák, ragasztó, javító és tömítő anyagok.
  6. Beton, habarcs és adalékanyagok, helyszínen készített in-situ PE javító és lamináló bevonat, epoxi, poliuretán bázisú műanyag bevonat, korrózióvédelmi bevonat, bevonatrendszerek.

B) Bejelentésre nem kötelezett termékcsoportok

  1. Ivóvízkezelésben használatos olyan vegyszerek (oxidáló, flokkuláló, koaguláló), amelyek minőségi követelményeire vonatkozó MSZ EN szabványnak a termékminőség megfelel. A szabványszámot a termék címkézésén fel kell tüntetni.
  2. Ivóvízkezelésben használatos természetes ásványi és szervetlen segédanyag, szűrőanyagok, amelyek minőségi követelményeire vonatkozóan van MSZ EN, MSZ EN ISO szabvány.
  3. Közüzemi ivóvízkezelő eljárás, amely az A) pont szerinti elemeket nem tartalmazza, vagy amelyről az OKK azt megállapítja.
  4. Amennyiben az OKK szakvéleményében megállapította, hogy az alkalmazás közegészségügyi és vízbiztonsági kockázata a fogyasztóra nézve elhanyagolható.

C) Bejelentés közösségi használatra szánt használati meleg vízzel és medencés fürdővízzel érintkező termékcsoportok esetében

A jelenleg hatályos rendelet bizonyos értelemben szigorodott a korábban érvényben lévőhöz képest. Amíg korábban a gyakorlatban már bevált, ismert anyagokat csak be kellett jelenteni, és ezzel egyidejűleg alkalmazni lehetett őket, az új eljárás szerint gyakorlatilag minden anyagot be kell jelenteni és csak az OTH nyilvántartásba vétele után lehet őket felhasználni.

Tervezői feladatok a CPR és a 275/2013 (VII.16.) kormányrendelet figyelembe vételével

  • Tervezési program kidolgozása (a megbízó és a tervező közösen határozzák meg a létesítménnyel szemben támasztott alapvető követelményeket, a tervezési feladatot – ezt azért érdemes pontosan meghatározni, hogy később ne lehessen vitatni, mi volt a tervező feladata).
  • A tervezőnek meg kell határoznia az építmény rendeltetésszerű használatát, üzemeltetését és az építményt érő hatások alapján a beépítésre kerülő építési anyagoknak, szerelvényeknek a legfontosabb tulajdonságait, ezen belül a mechanikai-, tűzvédelmi-, egészségvédelmi-, zajvédelmi-, működési-használati, épületenergetikai- és természeti-fenntarthatósági jellemzőit.
  • Ha nem készül építészeti-épületgépészeti műszaki dokumentáció, de a jogszabály a termék teljesítményére előírást tartalmaz, akkor az elvárt műszaki teljesítményt az építési szerződésben kell rögzíteni.
  • Amikor a berendezést több építési termékből a helyszínen állítják össze, az előírt követelmény teljesítését a tervező a műszaki dokumentációban igazolhatja.
  • Csak olyan építési terméket szabad betervezni, beépíteni, amit a jogszabályokban előírt teljesítménynyilatkozattal hoztak forgalomba.
  • Csak olyan alapvető követelményeket határozzon meg a tervező, amelyeket a kereskedelmi forgalomban beszerezhető termékek teljesíteni tudnak.
  • A tervező vegye figyelembe a gyártónak a termék használatára, beépítési módjára, üzemeltetésére vonatkozó előírásait.

Az építési termékek lényeges tulajdonságainak meghatározása

A lényeges tulajdonságokat a tervező az épület, a betervezett épületgépészeti berendezés feladatának, működési módjának ismeretében határozza meg. Ehhez segítséget nyújthat, iránymutatást adhat a 275/2013 (VII.16.) kormányrendelet 1. számú melléklete, amely több, a harmonizált szabványok alá tartozó termék esetében meghatározza a lényeges tulajdonságokat. (Az épületgépészet területén azonban csak néhány harmonizált szabvány hatálya alá tartozó termékre dolgozták ki a mellékletet. Mellékletek hiányában a jellemzőket a tervezőnek önállóan kell előírnia).

A tervező megjelölhet konkrét terméket is, de ebben az esetben a termék lényeges tulajdonságait a teljesítmény-nyilatkozat alapján ismernie kell. Ha konkrét terméket jelöl meg, akkor azt a kivitelező csak abban az esetben válthatja ki, ha az általa kiválasztott termék műszaki szempontból legalább egyenértékű, vagy jobb az előírtnál. A lényeges jellemzőket a teljesítmény-nyilatkozat tartalma alapján kell megítélni.

A tervező, ha bizonytalan egy lényeges termék alapvető jellemzőinek megítélésében, igénybe veheti megfelelő tapasztalattal, felkészültséggel rendelkező szakintézmény segítségét is. Ez különösen akkor indokolt, ha kétségek merülnek fel a gyártó által megadott műszaki adatok, jellemzők megbízhatóságában.

Ma a tervezőnek kiemelt felelőssége van egy épület, vagy annak gépészeti tervezése során. Ha nem kellő körültekintéssel jár el a termékek megválasztásakor, azaz nem tartja be a 275/2013 számú Kormányrendelet előírásait, a későbbiek folyamán könnyen támadható, perelhető lesz, ha a megrendelő „formainak tekinthető hiányosságok” miatt kifogásolja a terv szakszerűségét. Természetesen ilyen szempontból a kivitelezőnek is nagyon gondosan kell eljárnia, mert ha olyan anyagokat használ fel, amelyek nem rendelkeznek megfelelő teljesítmény-nyilatkozattal, akkor szintén jelentős értékcsökkentéssel, vagy visszabontási kötelezettséggel számolhat.

HASZMANN IVáN
épületgépész mérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  A szakmai képzés helyzete a kéménytechnikában
  Egycsatornás gyűjtőkémények átalakítása korszerű égéstermék-elvezető berendezéssé
  Tervezés, kivitelezés az új európai (CPR)- és hazai jogszabályok figyelembevételével

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam