belépés / regisztráció
2019. november 15. péntek
Aktuális lapszám

Igazi, megbecsült öröm akkor érheti az embert, ha azért keményen megdolgozik

A BME Épületgépész Tanszéken volt egy évfolyamunk, az ún. 74- esek, akik talán utolsóként végeztek olyan baráti és kollegiális légkörben, ahol az összetartás, az egymás megbecsülése, segítése elvárt célként szerepelt. Nos, ennek a csapatnak volt a tagja beszélgető partnerem is, aki a Magyar Épületgépészek Napja rendezvényen az Év Épületgépész Mérnöke megtisztelő címet is elnyerte. Netoleczky Károly, a Treffterv Mérnöki Iroda Kft. tulajdonosa, „magas szintű tervezői munkásságáért és kiemelkedő közösségi szerepvállalásáért” kapta a díjat.

 

Szívből gratulálok! Úgy gondolom, hogy nem kell nagy bemutatkozást tartanod, mert 42 éve tevékenykedsz sikerrel az épületgépészet területén. Mi az, amit még nem sikerült elérned?

Már évek óta hangoztatom, hogy azt szeretném (remélem, nem egyedül) elérni – 42 év tervezői tapasztalattal és 10 éves szakmapolitikai gyakorlattal a hátam mögött –, hogy az épületgépész szakterület, a SZAKMA társadalmi megbecsültsége a helyére kerüljön, mert szétnézve a környezetünkben, az épületgépészetről elég homályos elképzeléseket lehet hallani. Általában azt mondják, hogy ez egy fűtéssel, klímával foglalkozó szakterület. A mi feladatunk lenne, hogy közérthetően elmagyarázzuk a felhasználóknak, hogy mi miben tudunk segíteni, hogyan tudjuk kényelmesebbé, biztonságosabbá tenni az életüket, és mi a szerepünk, felelősségünk a társadalmi környezet jobbításában. Ezt nem csak azért tartom fontosnak, mert elmagyarázzuk, hogy a komfort, a biztonság, az energiatakarékos rendszerek területén meghatározó szerepük van az épületgépész szakembereknek, hanem azért is mert látható, hogy mennyire nincsen szavunk a szakmai jogalkotási közéletben. A saját szakterületemen azért már látom, hogy egyre inkább igénybe veszi a segítségünket pl. a katasztrófavédelem, és egy-két minisztérium is, de csak azért, mert egyre több a szén-monoxid- mérgezés és a halálesetek száma.

Egyébként a bevezetőmben emlegetett 74-esek jellemzésével egyetértesz?

Egyetértek, bár azt hiszem, hogy a mi évfolyamunk azért is volt különleges, mert minket tanított utoljára Macskássy professzor úr, így az ő szellemisége, embersége még közvetlenül hatott ránk, ami szerintem nagy többletet jelentett a pályánk kezdetén. Azért az tény, hogy a miénk egy jó csapat volt és egy jó csapatra mindig szükség van a munka során is. Én egész életemben mindig arra törekedtem, hogy jó csapatban dolgozzak, mert így sokkal erőteljesebb és eredményesebb a munka. A közös öröm mindig nagyobb öröm!

A te életutad talán azért is érdekes, mert a munkahelyeid felsorolásánál hiányoznak a nagy multi cégek.

Ez igaz, én mindig kis csoportban dolgoztam. A textiliparban kezdtem el tervezni és ma már látom, hogy épületgépész szempontból az egy kifejezetten jó műhely volt, ott minden épületgépész probléma előfordult. A gőzfűtéstől a technológiai vezetékeken keresztül a légtechnikáig mindennel foglalkoztunk, és miután sokszor közvetlen kapcsolatban álltunk a megbízókkal (olyannyira, hogy néha a helyszínen kellett tervezni, a kivitelezés skiccek alapján történt, tehát közvetlen visszajelzés volt), így ez nagyon jó gyakorlati iskola volt. Emellett különösen felértékelődött az az elméleti tudás, amit a klímatechnika szakmérnöki képzésen kaptam.

Volt persze sikeres és kevésbé sikeres munkánk is, de én mindig azt mondtam, hogy sohasem lehet veszíteni, mert a sikeres munka örömet okozva, a kevésbé sikeres pedig verítékkel ad tapasztalatot. Véleményem szerint egy kiegyensúlyozott szakmai pályafutáshoz mindkettőre szükség van. Soha nem csináltam hiúsági kérdést szakmai kérdésekből. A fiatalokat pedig azzal lehet a leginkább megnyerni, ha ténylegesen partnernek tekintjük őket és tanulunk tőlük adott esetben.

Te miként lettél tervező? És talán ami még érdekesebb, mi az, ami a tervezői szakmában marasztalt?

Mondhatni, hogy véletlenszerűen lettem tervező. A gimnáziumban eleinte villamosmérnöknek készültem, előkészítőre is jártam, majd építész, épületgépész, technikusok közelébe kerültem a bajai textilgyárban, és megtetszett ez a sokszínű tevékenység. Végül már úgy láttam, hogy az épületgépész szakma talán jobban feküdne nekem, így jelentkeztem az épületgépész képzésre az egyetemre. További pályafutásom is véletlenszerűen alakult. Akkoriban létesült egy textilipari csoport az akkor még létező Könnyűipari Minisztérium alatt, és édesapám főnöke részt vett a csoport alapításában. Miután pont akkor végeztem, kérdezte, hogy érdekelne- e ez a téma?

Hogy mi tartott ebben a szakmában? Azt már említettem, hogy ez a textilipari csoport egy jó kis műhely volt. Itt dolgoztam 1974-től 1989-ig. Volt köztünk építész, villamosmérnök, gépészmérnök, ezért alkalmasak voltunk arra, hogy mint magántervezők komplex munkákat vállaljunk. Ebben az időszakban szereztem meg a tervezői, majd a vezető tervezői és a szakértői jogosultságot.

A mi korosztályunk szerintem szerencsés, mert megéltük a piac teljes átalakulását, a mérnöki kamara alapítását, majd a 90-es években a gazdasági formációk átalakulását és a magánvállalkozások létrejöttét. És mi éltük meg az informatikai robbanást is. A mi generációnk még használta a rotring tollat, a logarlécet, de ma használja az okostelefont és a laptopot is.

Az Év Épületgépész Mérnöke díj váratlanul ért, vagy már számítottál rá?

A díj teljes meglepetésként ért. Nekem a legnagyobb jutalom mindig az volt, ha egy munkát sikeresen elvégeztünk, és jók voltak a visszajelzések. Ez felért egy kitüntetéssel.

Az Év Épületgépész Mérnöke kitüntetést a kiírás szerint a szakma szavazatai alapján kaptam, ezért különösen értékesnek tartom. A szervezők olyan ügyesen tartották titokban a rólam szóló szavazást, hogy annak ellenére nem tudtam semmit, hogy az Épületgépész Napokon belül szervezett KÉOSZ szekció miatt elég szoros kapcsolatban voltam velük. A díjátadás estéjére nekem más program miatt lefoglalt szállodai szobám volt vidéken, amit le kellett mondanom az Épületgépészek Napja programszervezőinek „szelíd” nyomására.

Nagyon köszönöm a díjat mindazoknak, akik jelöltek, és ezt megszavazták nekem, különösen jól esett az átadást követő napokban, hogy mennyi szakember gratulált őszintén, növelve ezzel a kitüntetés értékét. Természetesen tudom, hogy ezt a címet rajtam kívül még jó néhány épületgépész mérnök is megérdemelte volna.

De a díjjal nem változott semmi, ezek után is jó lesz épületgépész mérnöknek lenni, ugyanúgy, mint az elmúlt 42 évben. Nem azt mondom, hogy nincsen probléma, de igazi öröm akkor érheti az embert, ha megdolgozik valamiért. 15 éves korom óta versenyszerűen sportoltam, és megtanultam, hogy az eredményekért keményen meg kell dolgozni.

Egyébként meddig szeretnéd folytatni a munkát? Nem jutott eszedbe, hogy a pihenés, a kosárlabdázás, esetleg a halászléfőzés töltse ki a szabadidőd jelentős részét?

Az arányok már változnak, de nem vagyok híve a hirtelen váltásoknak, szerintem nem is egészséges. A sors ajándékaként nekem megadatott, hogy egy levezető időszakot tudjak az életemben ütemezni. A tervezői munka intenzitását már csökkentettem. De van szakmapolitikai munkám is, 2020-ig vagyok elvileg a KÉOSZ elnöke. És mindemellett sportolok is, halászlét is főzök, tehát a jövőben is csak az arányok fognak majd változni, egyre több lesz idővel a pihenés és egyre kevesebb a munka.

Mire vagy a legbüszkébb tervezőmérnökként?

Az ipari munkák mellett fel tudnék sorolni egy-két szép megbízást: bevásárlóközpont, lakópark, bank, színház. Csapatként kaptunk Nívó díjat és Európa Nostra díjat is.

Amire büszke vagyok, és amit gyakran hangoztatok, hogy a problémákat ne önmagukban próbáljuk megoldani, hanem környezetükbe, működő rendszerbe ágyazva! Mindig figyeltem, hogy mi, mire, milyen hatással van, és milyen következményekkel jár egy adott jellemző megváltoztatása. Próbáltam mindig úgy dolgozni, hogy rendszerként működjön az, amit én megálmodok, megtervezek, olyan hatással és olyan eredménnyel, hogy a megbízó mindig elégedett legyen. Ezt a nézetet próbáltam mindig a környezetemnek átadni, a tervezés az oktatás, a jogszabályalkotás területén.

Nagyon fontosnak tartom még azt, hogy a munkáimat megpróbáltam mindig úgy tálalni, választékos magyar nyelven úgy elmagyarázni, hogy az még a legcivilebb hallgató részére is érthető legyen.

Milyennek tartod az épületgépész mérnök képzés jelenlegi hazai helyzetét? A te szemszögedből nézve, milyen változtatásokat kellene itt végrehajtani?

Változatos lehetőségeik vannak a hallgatóknak, mert az ipar egyre jobban támogatja a felsőoktatást. Ez köszönhető az egyetemen dolgozó tanárok munkájának, kapcsolati tőkéjének, illetve annak, hogy a cégeknek talán egyre jobban megy a piacon.

Nem jó viszont a kevés óraszám. Az épületgépészet nagyon szerteágazó tudomány, ezért az oktatás során sajnos egy-két szakterületre néha csak heti két óra jut, ez nem elegendő. Ennek ellenére elmondható, hogy sokrétűen képzett emberek végeznek az egyetemen, de ők még nem alkalmasak az önálló munkára. Talán még jobban be kellene vonni az ipart, a tervezőket az oktatásba, de ebből az időkeretből gazdálkodva nagyon nehéz többet kihozni. Az lenne az optimális, ha lennének olyan szakemberek, akik a rendszert megálmodják, átlátják, és olyanok, akik egyes részterületeken speciális tudással rendelkeznek. Megint csak azt mondom, hogy ma már magas színvonalú munkát csak egy jó csapat tud végezni. A polihisztorok kora lejárt.

Zárszóul: mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik a te pályádat szeretnék követni? No, és a 74-eseket is tájékoztathatnád további terveidről!

A fiataloknak azt üzenem, hogy ne csak a szakterületen képezzék magukat, hanem próbáljanak művelt, sokoldalúan képzett emberként komplex szolgáltatást nyújtani. És mindezt motiváltan, azzal a hittel tegyék, hogy ezzel emberek, közösségek életét tudják befolyásolni. Ez az épületgépészet szépsége!

A 74-eseknek elsősorban jó egészséget kívánok, mert azt hiszem, hogy nekünk ez a legnagyobb értékünk. Ha ez megvan, akkor még jöhet az a bizonyos megérdemelt, néhány „évtizedes” levezetés! 

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam