belépés / regisztráció
2019. november 20. szerda
Aktuális lapszám

Hatalmas a méretválasztékunk, nyugodtan lehet bármit álmodni egy lakásba

Amióta ismerjük egymást – pedig ennek már jó pár éve van – te mindig a Vogel&Noot (későbbi nevén Rettig Hungary Kft.) cégnél dolgoztál. Az eltelt sok-sok év alatt a neved összekapcsolódott az épületgépész piacon a radiátorok gyártásával, értékesítésével. Vagyis azok minden „csínja-bínja”, öröme, bánata a kisujjadban van. Amikor meghallottam a hírt, hogy valóban nyugdíjba vonulsz, és nem vállalsz további munkát a cégnél, nagyon meglepődtem, mert nekem pótolhatatlannak tűntél. A hosszú, eredményes tevékenységed lezárását pedig csakis egy interjú készítésével tudtam elképzelni. Nos, most ennek teszünk eleget.

 

Kérlek, röviden foglald össze a múltat, már amennyire ez lehetséges az esetedben!

A BME-n végeztem, folyamattervező mérnökként 1977-ben. Az egyetem után a Fővárosi Csatornázási Műveknél helyezkedtem el, mint tervjóváhagyó, az itt eltöltött 5 év alatt elég sokféle feladatom volt. Közben behívtak 7 hónapra katonai szolgálatra is. 1983-ban munkahelyet váltottam és a Tyukodi TSZ Mellék Üzemágához mentem el dolgozni, ahol lényegében terveztünk. Olyan nagy munkáink voltak, mint pl. a Tatai Hűtőtechnika cég számára tervezett nagynyomású gőzkazán komplett gépészete. Később ennek a mellék üzemágnak Hungaroplan lett a neve. Itt előfordult, hogy pár hónapig nem volt munkánk, mert a fő megbízóink, a megyei tanácsok, nem tudták még év elején, hogy mennyi pénzük lesz az évre, ezért nem mertek semmit sem megrendelni. Ellenben év végén még szilveszterkor is dolgoztunk, hogy határidőre le tudjunk mindent szállítani, és még ki is fizessenek minket. Ennél a cégnél abból éltünk, amit megtermeltünk, ha nem volt munka, nem volt pénz.

Itt is kb. 5 évig dolgoztam, majd 1989-ben az MMG-hez (Mechanikai Mérőműszerek Gyára) mentem, ahol tűzjelző, gázveszélyjelző és riasztó berendezések, valamint beépített oltóberendezések tervezésével foglalkoztunk. A 90-es évek elején aztán elkezdődött az átszervezés az MMG-nél is, a dolgozók kivásároltak bizonyos területeket és külön osztályok alakultak, ekkor megkaptam az egyik osztály vezetését, azét, amelyik a Paksi Atomerőmű egyik blokkvezérlőjének az oltóberendezését és a hírszerzés beléptető rendszerét is tervezte. Úgyhogy sok szép munkánk volt.

Innen mentem a Vogel&Noothoz 1994-ben. Ez úgy alakult, hogy 1993-ban építették a Vogel&Noot gyárát, de akkor még nem volt ott földgáz, ezért csak PB-gázzal tudták megoldani a kazánok üzemeltetését, és az ottani tűzoltó kijelentette, hogy a PB-gáz miatt valamilyen védelmi rendszert kell kiépíteni. Ezzel a munkával az MMG-t bízták meg, így én már heti rendszerességgel jártam oda, folyamatosan egyeztettünk az üzemeltetővel. Egyedi vezérlő berendezést is be kellett építeni a védelmi rendszerbe, hogy ne legyen hirtelen, nem „programozott” leállás.

November végén az egyik kollégám hívta fel a figyelmemet egy újsághirdetésre, amelyben pont a Vogel&Noothoz kerestek munkatársat, a hirdetést pedig mintha csak rám szabták volna. Elküldtem az önéletrajzomat, ami alapján be is hívtak egy beszélgetésre Bárányos László cégvezetővel. A termékeket már ismertem, mivel akkor már terveztem be Vogel&Noot radiátorokat, amit akkor még Ausztriában gyártottak. Olyan embert kerestek abban az időben, aki épületgépész, telefonja és jogosítványa is van és tud otthonról dolgozni. 1994 január végén megállapodtunk és elkezdtem dolgozni náluk. Az elején csak ketten voltunk Bárányos Lászlóval és nagyon sokat kellett utazni, hetente többször mentünk Mosonmagyaróvárra, Szombathelyre, Nyíregyházára, Debrecenbe, Győrbe, hogy a tervezők, nagykereskedők figyelmét felhívjuk a termékekre. Végül tehát úgy alakult, hogy egészen a 2016 márciusi nyugdíjbamenetelemig itt maradtam. Bár november 30-ig még visszaszerződtem, de most már tényleg nyugdíjban vagyok.

Nem kevés ennyi évet eltölteni egy cégnél! Nem gondoltál sohasem a váltásra?

Igazán soha nem gondoltam arra, hogy elmenjek a cégtől. Egyszer, kb. 10 éve megkeresett egy fejvadász cég, de akkor sem mentem el és magamtól sem kerestem más állást.

Budapesti lévén, nem volt túl nagy ár egy mosonmagyaróvári társaságnál dolgozni? Hogyan élte ezt meg a családod?

A feleségem egyszerűen tudomásul vette, hogy gyakran napokig nem vagyok otthon, vagy reggel korán megyek, este későn jövök. Ekkor Kriszti lányom 8, Gergő fiam pedig 12 év körüli általános iskolás volt. Akkoriban a XI. kerületben laktunk, így nekem Mosonmagyaróvár jó irányban volt, nem kellett átvergődnöm az egész városon. A feleségem több műszakban dolgozott a XVII. kerületi tüdőgondozóban, úgyhogy eléggé össze kellett szerveznünk a napjainkat a gyerekekkel. 1995-ben pedig úgy alakult, hogy kiköltöztünk a XVII. kerületbe, így neki lett könynyebb.

Mikor volt a legjobb a Rettig cégnél dolgozni?

Talán 2000-2006 között, mert az még a válság előtti időszak volt, és nagyon ment az építőiparnak, virágzott az üzlet. Ezután már csak gyengélkedett a piac, de nagyon rossz évünk sohasem volt, mert mindig jó volt nálunk a csapatmunka. Ha valakinek valami problémája volt, akkor a másik átvette a munkát és fordítva, nagyon családias volt a légkör, de a feladatot mindig el kellett végezni.

Az elmúlt évek alatt hogyan változott a radiátorpiac és ti miként tudtatok erre reagálni?

Kezdetben az volt a probléma a radiátorpiacon, hogy nem volt radiátor, egyszerűen nem lehetett kapni. Ha valaki „ismerte a portást Dunaújvárosban”, akkor lett radiátora, ha nem, akkor várhatott rá. Amikor bejött az országba a Vogel&Noot, akkor „aranyárban” lehetett eladni a radiátorokat, mert hiány volt a piacon. Tudjuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Azután szépen kiegyenlítődött a piac, akkor már az árak is szolidabbak lettek, a legrosszabb időszak pedig talán 2006 után volt, amikor elöntötték az országot a török radiátorok.

Új kihívást jelentett számotokra az alacsony hőmérsékletű fűtések előtérbe kerülése a hőszivattyúk terjedésével? Itt a fejlesztés lépéseit az anyavállalat képviselői szabták meg, vagy esetleg a ti tapasztalataitokat is igényelték?

Mindig jeleztük a tapasztalatokat, de hogy aztán abból mit és mikor vettek figyelembe, azt nem tudtuk. Amikor betört Magyarországra a Vogel& Noot, akkor csak egyféle radiátor, a kompakt radiátor volt kapható, mi kezdtünk el beépített szelepeset gyártani, majd mi jöttünk be először a síklapú radiátorokkal is. Mások is próbáltak minket követni, de mi mindig az élen voltunk. A radiátorainknak mindig is az volt a nagy előnye, hogy hatalmas a méretválasztékunk, nyugodtan lehet bármit álmodni egy lakásba. A projektmunkákban is ez vált előnyünkre, hiszen mindig többféle méretben tudtuk a termékeinket kiajánlani.

Szinte minden kiállításon találkoztunk veletek. Mindig is fontosnak tartottátok a folyamatos piaci jelenlétet, a cég imidzsének fenntartását?

Amikor megjelent a cég Magyarországon, akkor még kiállító busszal mentünk mindenhová, és valóban szinte mindenhol ott voltunk. A nagy kiállításokon, mint a Hungarotherm, vagy a Construma jelen voltunk. Aztán jött egy időszak, amikor az internet bekö s z ö n t é ve l megcsappant a szakmai érdeklődés a vásárokon, ehhez képest viszont nagyon drágák maradtak a kiállítási standok. Úgyhogy ezért később csak Debrecenbe és Pécsre jártunk, most pedig már csak Pécsre megyünk kiállítani.

Kicsit más vizekre evezve most – friss nyugdíjasként – hogyan tovább?

Igen, már készültem erre az időszakra azzal, hogy elkezdtem a saját kis bt.-met felépíteni. Mostanra válogatós lettem. Már nem szívesen megyek ki a helyszínre felmérni, bejárni, csak olyan munkát vállalok, ami úgymond „házhoz jön”.

A nyugdíjbamenetel egyébként a család közös döntése volt vagy te határoztad el?

Otthon persze megbeszéltem a nyugdíjba vonulásom kérdését, de meghatározó volt a döntésben, hogy lett két unokánk. Illetve a feleségem romló egészségi állapota miatt is, hiszen ő sok segítségre szorul.

Sok mindent szeretnél most bepótolni? Pl. unokázás, kertészkedés, kirándulások, mozi-, színházlátogatás stb.. Van valamilyen hobbid?

Igazán hobbim nincs, az mindig is a munka volt. Van egy 350 m2-es kertünk, de ez már nem olyan nagy, mint a régi volt. A gyerekeink segítenek a kerti munkában. Ha már a felét kigazoltam, nehezebben tudok felállni, mint korábban. Hiába, nem úgy bírom a fizikai terhelést, mint régen. Focizáskor is az volt a probléma, hogy egy nap foci, két nap gyógyulás. Már nem vagyok mai csirke!

De remélem, hogy azért mostantól sokkal több időm jut a családra, a gyerekekre. A nejemmel korábban rengeteget kirándultunk a Mátrába, amit ma már el lehet felejteni, most marad a hévízi gyógyfürdő.

Van valamilyen álmod, kívánságod, amit a közeljövőben – most már nyugdíjasként – el szeretnél érni?

Van, persze. Egy családi házban mindig van mit csinálni, vagy be kell fejezni, vagy újra kell indítani valamit, mert egy családi ház sohasem készül el.

Zárszóul mit üzennél volt kollégáidnak, üzleti partnereidnek a szaklapunk oldalain?

A közvetlen munkatársaim nincsenek könnyű helyzetben, mert nagyon sok munkájuk van. Hering Tamás kollégám például a teljes Purmo márkát, egy új kollégánk, Juhász Pál (aki korábban már dolgozott nálunk), pedig a teljes Vogel&Noot márkát fogja képviselni, így nem lesz nekik egyszerű. Én azért drukkolok, hogy meg tudják valósítani mindazt, amit a cégvezetés elvár a Rettig Hungary Kft.-től. Az üzleti partnereknek pedig azt kívánom, hogy végezzék továbbra is ilyen jól a munkájukat, mert nélkülük mi nem érünk semmit.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam