belépés / regisztráció
2019. december 13. péntek
Aktuális lapszám

Gyűjtőkémények felújításával kapcsolatos tapasztalatok

A szilárd tüzeléshez alkalmazott gyűjtőkémények eredeti ötlete feltehetően Oroszországból származott, Magyarországon az 1920-as 30-as években jelentek meg először. Az alkalmazott fő típus az egycsatornás, könnyűbeton elemekből készült konstrukció volt. A kezdeti többrétegű, mechanikailag igen sérülékeny rendszert az elemenként egybeöntött termofor gyűjtőkémény váltotta fel. Majd főleg a 70-es években a népességrobbanás nemzedéke számára iparosított technológiával épült lakásokban a gázüzemű vízmelegítőkhöz kezdték el tömegével beépíteni.

 

Hazánkban a gyűjtőkéményekkel kapcsolatos problémák már az 1980-as évektől egyértelművé váltak, amikor már nemcsak a szakemberek, hanem az építési hibákkal rendelkező kémények birtokosai, a magánemberek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az egycsatornás gyűjtőkémények bármely konstrukciója lehet életveszélyes. A CO-mérgezések okait keresve ekkor még csak a járat keresztmetszetének általános alulméretezettségét, a félrecsúszottan beépített kéményelemek torló hatását, a nagyszámú törést és repedést (amelyeken a beáramló lakáslevegő hűti és feleslegesen terheli a kéményt) hatásait ismertük fel (1. ábra).

Azonnal számos tanulmány született, amely állami beavatkozást sürgetett, hiszen a nyilvánvalóan sok ezer darab, közvetlenül életveszélyes, államilag létesített, vagy engedélyezett gyűjtőkémény több mint 100 ezer magyar állampolgárt veszélyeztetett. Az első felújítási eljárások csak a kémények tömörré tételére, majd ventilátoros huzatnövelésére törekedtek, de ezek nem vezettek átütő sikerre. A 80-as évek végére az energetikai szempontok erősödése miatt a magánemberek fokozott légzárásúra kezdték el lecserélni a nyílászárókat, és gépi szellőztetőket építettek be. Emiatt már az egyébként megfelelően épített és megfelelő állagú gyűjtőkémények, sőt az egyedi gravitációs kémények is életveszélyessé válhattak. Ekkor még a közvélemény sem és a gépész szakmai közélet sem hitt a drága, zárt rendszerek elterjedésében. Mindenki hitt az elvben csendes, szinte mozgó alkatrész nélküli, sok évtizedig működni képes gravitációs rendszerekben, és így jó másfél évtizedig a légbevezetők beépítése, a ventilátorok tiltása, a tömörség javítása, és a ventilátoros huzatnövelés volt a „recept”.

Jelenleg, ennek a korszaknak járunk a végén, és cikkünk a paradigmaváltás indokoltságát kívánja alátámasztani.

Jelenlegi jogi áttekintés

Tavaly tavasszal megjelent a 11/2013. (III. 21.) NGM. rendelet, amelynek 2. mellékleteként jogerőre emelkedett a korábban GMBSZ-nek nevezett műszaki szabályozás. Ebben, a korábbi szövegektől eltérően, az épületgépészeti szakma hatására megjelent az egyszerűsített készülékcsere fogalma, amely a megfelelő felelősségi területeket kijelölve, megkönnyíti a készülékcserék általános adminisztrációját. A vonatkozó feltételrendszert a rendelet az alábbiak szerint definiálja:

6. § (1) Meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással az alábbi feltételek egyidejű fennállása esetén végezhető:

a) az új készülék legfeljebb 36 kW hőterhelésű,

b) az új készülék hőterhelése nem nagyobb a meglévő készülék hőterhelésénél,

c) a készülékcsere nem jár a fogyasztói gázvezeték cseréjével, átalakításával,

d) az új készülék besorolása:

da) megegyezik a meglévő készülék besorolásával, a készülék elhelyezése a létesítéskor érvényes műszaki biztonsági feltételeknek változatlanul megfelel, továbbá kéménybe kötött készülék esetében az új gázfogyasztó készülék csak olyan egyedi, önálló égéstermék elvezető berendezésbe csatlakozik, amely megfelel az új gázfogyasztó készülék gyártója által előírt követelményeknek; a kéményseprő- ipari közszolgáltató megfelelő minősítésű nyilatkozata rendelkezésre áll arról az égéstermék- elvezető rendszerről, amelyhez az új készülék csatlakozik, vagy

db) ha az új készüléket kizárólag a készülék részeként tanúsított égéstermék- elvezető és égési levegő hozzávezető rendszer elemeivel, a készülék gyártójának utasítása alapján szerelik, és a helyiség levegőjétől független üzemmódban helyezik üzembe.

A jogalkotó láthatóan az egyszerűsítéssel párhuzamosan meg is szigorít bizonyos eseteket. Ha ugyanis az egyszerűsített készülékcsere feltételei nem állnak fenn, csak gáztervi engedély alapján végezhető el a beavatkozás, legyen ez akár csak egy készülékcsere. Ez a gyűjtőkéményekre nézve azt jelenti, hogy ma csak gáztervi engedély alapján lehetséges egy gyűjtőkéményre kapcsolt készüléket cserélni. A gáztervhez szükséges kéményseprői nyilatkozat azonban csak akkor lehet pozitív egy nyitott gyűjtőkémény esetében, ha az megfelel az N1 tömörségi követelménynek (tehát bélelt), és ventilátoros huzatjavítással rendelkezik. A ventilátoros huzatnövelés biztonsági követelményei megkövetelik csappantyúk beépítését a füstcsövekbe és gázmágnes-szelep beszerelését a gázhálózatba. Ennek tervezésekor a lakásokban 90%-ban légbevezető beépítése is szükségessé válik, amely önmagában is „komfort romboló”, porral, zajjal jár és drága.

Ez tehát egy igen komplex és minden csatlakozó lakást érintő munka, amelynek átlagos piaci ára egy átlagos gyűjtőkéménynél bruttó 2,5 millió forint, azaz 500-600 ezer Ft/lakás.

Amint egy lakó szembesül azzal, hogy a készülékcsere ezt a terhet rója pluszként a közösségre, két út közül választhat. Javíttatja a készüléket, vagy beleviszi a társasházat a felújítás tervezésébe és végrehajtásába.

A készülék javítgatásához, mint megoldáshoz meg kell jegyezni, hogy az atmoszférikus készülék gyártásának leállásával 10-15 éven belül meg fog szűnni az alkatrész utánpótlás is, amit a leszerelt készülékek bontásából származó alkatrészek sem tudnak majd megváltoztatni. Ez a megoldás tehát általánosságban véve 10-15 évig működhet maximum.

Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol világosan látszik, hogy az elkövetkező évtizedben egyetlen megoldás van: a hazánkban működő összes gravitációs gyűjtőkéményt tervezetten fel kell újítani, illetve ki kell váltani 10-15 éven belül.

A következő jogi szempontok vonatkoznak a kéményekre és felújításukra a társasházakban, lakásszövetkezetekben:

1. A kéménytest közös, az épülettől általában nem elválasztható, fenntartása közös költség.
2. A kürtők használatának nincs mérhető aránya, a használat joga és lehetősége a döntő.
3. Egy közös tulajdon felújításának költségét a Társasházi törvény megköti, csak a tulajdoni hányadok arányában osztható fel. Minden más megállapodás semmis.
4. A felújításról a közgyűlés egyszerű többséggel dönthet, amely a teljes közösségre kötelező.
5. A kéményhez való jogot mindenkinek biztosítani kell a felújítási lépések számától és időtartamától függetlenül.

Ez azt jelenti, hogy a kéményfelújítás tervezésénél figyelemmel kell lenni a jogviták, elszámolási viták elkerülésére is.

Megoldások

A fenti elemzés alapján, és bármilyen reális kéményes felújításra vonatkozó tapasztalataink alapján is kijelenthető, hogy ez a probléma átlagosan 500-600 ezer forintot követel lakásonként. Ennek láttán sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellene ennyit költeni egy olyan rendszerre, amely végső soron leginkább a melegvíz-ellátást oldja meg? Miért nem hagyjuk ezt, és szerelünk fel villanybojlert a lakásokba, vagy oldjuk meg a melegvíz kérdést máshogyan?

Ma már a HMV-ellátás rendszereire az épületgépészeti szakmának széles paletta áll rendelkezésére.

A legjobb és leginkább előremutató a napenergia közvetlen hasznosítása lehetne. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sok egyéb meggondoláson túl, ennek bekerülése csak támogatások mellett finanszírozható.

A villanybojler elsőre tényleg olcsónak látszik, és olcsó is, ha az elektromos hálózat bővítés nélkül alkalmas a megnövekedett teljesítmény kiszolgálására. De az olyan lakásokban (kisgyermekes, nagycsaládos), ahol jelentős a melegvíz-fogyasztás, azonnal kiszámolható az energetikai besorolás romlása, ezzel a lakás értékvesztése, és vitathatatlan a duplázódó energiaköltség is.

Meggyőződésünk tehát, amelyet a tapasztalatok is alátámasztanak, hogy a kéményes, gázos megoldások előremutatóbbak, hosszú távon kedvezőbbek, a lakások értékét jobban növelik, mint bármely egyéb megoldás (2. ábra).

De lesz-e gáz évtizedek múlva? Azok számára, akik a gázt, mint energiahordozót a Föld készletei és az árak miatt temetni kezdik, fel kell vetnünk, hogy a meglévő csőhálózati infrastruktúrában szállítható lesz biogáz, fagáz, amely hosszú távon egyértelműen fenntartható és megfizethető. A mi meggyőződésünk tehát az, hogy a gáz a jövőre nézve is a legkedvezőbb, legkényelmesebb energiahordozó marad, ha hőenergia előállításáról van szó.

A megfelelő megoldások keresésekor figyelembe kell venni azt a kérdést, hogy milyen fűtési rendszerek társulnak a mai gyűjtőkéményes HMV megoldáshoz?

A választ minden szakember tudja. Az esetek döntő többségében parapet-konvektoros egyedi helyiségfűtés, jóval kisebb hányadban más kéményt használó lakásonkénti radiátoros fűtés és még kisebb arányban társasházi, központi kazános „távfűtés”.

Ez tehát azt jelenti, hogy általában nem csak a HMV megoldásra kell koncentrálnunk, hanem érdemes a felújítás kapcsán a takarékosabb, értéknövelőbb fűtési rendszerek lehetőségeire is gondolnunk.

A gyűjtőkémények felújításában szerzett aktív, 25 éves tapasztalatunk alapján kijelenthetjük, hogy a leggazdaságosabb, és leginkább jövőtálló megoldásnak a gravitációs gyűjtőkémények béleléssel történő átalakítását találtuk, amelynek során túlnyomásos, zárt gyűjtőkéményt hozunk létre (3. ábra).

Az MSZ 845 szabvány 8.2.5 fejezete által definiált rendszer biztonságos, helytakarékos, igazságos költségfelosztással, megfizethető áron kialakítható, és rugalmasan alkalmazkodik a lakások egyedi anyagi lehetőségeihez, komfortigényeihez.

Közös teherviseléssel, lakásonként bruttó 120-180 ezer forintból kialakítható maga az égéstermék-elvezető, amely egyszerű hozzáférést biztosít minden lakásnak a biztonságos égéstermék-elvezetésre. A kis vízfogyasztású lakások megtehetik, hogy villanybojlert helyeznek el és a jövőre bízzák a kéményhasználatot, de a lehetőséget nem zárják ki. A szerény anyagi hátterűek lehetőséget kapnak a legegyszerűbb gázos HMV-előállításra. Az igényesek választhatnak akár kondenzációs kazánt is, amellyel a HMV-előállítás mellett takarékos központi fűtést alakíthatnak ki.

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az MSZ 845 előre mutatóan nem írja elő az azonos készüléktípusok csatlakoztatását, csak a túlnyomásos, zárt kivitelt köti meg, és a tervező felelősségére bízza az égéstermék- elvezető, és a csatlakozó készülékek gyártói előírásainak figyelembe vételét. Ezt azért kell kiemelnünk, mert mára mérési tapasztalatokkal is bizonyíthatjuk, hogy megfelelő tervezés és kiválasztás esetében valóban kondenzációs, és egyszerű turbós kazánok is csatlakoztathatóak ugyanarra az égéstermék-elvezetőre. A készülékbe beépített, vagy engedélyezett, önálló egységként alkalmazott visszaáramlást gátló csappantyúk MSZ 845 által előírt megléte mellett kiemelten fontos a készülékenkénti és az égéstermék-elvezető legalsó pontjánál kialakított kondenzelvezetés megfelelő kialakítása is.

Az utóbbi években elvégzett felújítások azt mutatják, hogy a készülékcserével, és gázfelülvizsgálattal - valamint az ehhez tartozó hálózatjavításokkal - együtt vett lakásonkénti költség 500-700 ezer forint között reális. Ha ehhez minden közösség számára járható, megfelelő társasházi, épület felújításra vonatkozó, államilag támogatott finanszírozást társítunk, 5- 10 éves havi 7-10 ezer forintos részletfizetéssel a legrosszabb anyagi helyzetben lévők is képesek ezt kivitelezni. Ezt például a Kiskunfélegyházán végzett több lakótelepet is érintő kiváltások jól példázzák, ahol minden közösségben a kisnyugdíjasok, munkanélküliek is kivétel nélkül részt vettek a programokban.

Sokak számára csábító, ha a különböző anyagi helyzetben lévő lakások számára egyedi megoldásokat tudunk kínálni. Erre mód nyílik, ha az épület szerkezetének kutatásával lehetőséget teremtünk a lakásoknak egyedi kéményjáratok elhelyezésére (4. ábra). Ha sikerül minden lakáshoz megtalálni a lehetőséget úgy, hogy a szellőztetési rendszerek is működőképesek maradjanak, a megoldás elvben így is lehetséges.

A tervezés során azonban ilyenkor jogászt is be kell kapcsolni a folyamatba, hiszen ritka az olyan eset, ahol nem merülnek fel problémák a több lépésben megvalósuló rendszerek költségeinek elosztásával, a közös tulajdon változó használatával, a használati jogok kijelölésével és megtartásával kapcsolatosan.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyedi rendszerek műszaki összköltsége is minden esetben meghaladja a közösségi rendszerekét, és ehhez hozzáadva a jogi költségeket egyértelművé válik, hogy nem ez a legolcsóbb megoldás.

Összefoglalás

A fenti elemzésből az alábbiak következnek:

  • A gravitációs gyűjtőkémények ideje lejárt, kiváltásuk 10-15 éven belül elkerülhetetlen.
  • A nyílt rendszerek megtartása komfortromboló, energiapazarló, bizonytalan és drága.
  • A szabványos, zárt, túlnyomásos gyűjtőrendszerré való átalakítás közösségi gyűjtőrendszerként a legigazságosabb és legkedvezőbb összköltségű.
  • E megoldás helyes tervezés mellett alkalmas kondenzációs és hagyományos turbó kazánok egyidejű fogadására is.
  • Ez a kialakítás bárki által finanszírozható, ha megfelelő finanszírozási módszert kínálunk hozzá.
  • A jelen és jövő szakemberei, vállalkozói számára a humán ismeretek, készségek és a csapatmunkára való hajlandóság legalább olyan fontossággal bírnak, mint a szakmai tudás.

 

1. ábra. A CO-keletkezés folyamata
2. ábra. Felújítás előtt és felújítás után
3. ábra. Példa zárt túlnyomásos gyűjtőkémény kialakítására; Példa egyedi járatok kialakítására

 

KESZTHELYI ISTVáN
épületgépész mérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  Korszerű gyűjtő rendszerű égéstermékelvezetés II.
  Korszerű gyűjtő rendszerű égéstermékelvezetés I.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam