belépés / regisztráció
2020. december 3. csütörtök
Aktuális lapszám

Gondolkodni kell, és tevékenyen hozzájárulni ahhoz, hogy minden jól működjön

Ez a nyár sem múlt el változás nélkül a Pipelife Hungária Kft. életében, hiszen a hazai vállalat legfelsőbb szintjén történt vezetőcsere. A 2012-ben érkezett Rasovszky Miklós helyébe Vajda László ügyvezető igazgatót nevezték ki. Amikor egy ilyen vezetőváltás történik, azonnal „felhördül” a piac és mindenki találgat, ki ez az ember, hogyan került a képbe? – fordulok interjúalanyomhoz.

 

Nos, fejtsük meg a talányt, ki is valójában Vajda László és hogyan került kapcsolatba a Pipelife csoporttal?

Többszörös interjúztatás után, 2006. január 1-jével neveztek ki a Pipelife Csoport csíkszeredai gyára élére, ahol a gyár és a termelésvezetés területén kezdtem el dolgozni. Egy év után hívtak Debrecenbe gyárigazgatónak, ahol ebben a pozícióban közel 5 évet töltöttem el. Majd 2011-ben a romániai – akkor már csak kereskedelmi tevékenységet végző – leányvállalatnál lettem ügyvezető igazgató, most pedig ismét itt vagyok Debrecenben. Elődöm felmondott a cégnél, mert egy kedvezőbb ajánlatot talált máshol a piacon, ezért a Pipelife úgy döntött, hogy a romániai cég éléről visszahívnak engem Magyarországra. Tehát a személyem a debreceniek számára nem jelentett nagy újdonságot. Gyakorlatilag elmondható, hogy „otthonról hazajöttem”, vagy „itthonról hazamentem”. A mai világban az államhatároknak már nincs olyan nagy jelentőségük, egy multinacionális cég esetében ez különösképpen igaz.

A családom még ideiglenesen Romániában él, mert a váltás nagyon gyorsan történt, nem tudtuk volna elintézni a gyerekek iskoláztatását. De a jövőben ezen is változtatunk, mert elég nehézkes az ide-oda utazgatás.

Egy multinacionális cégnél általában két lehetőség van akkor, ha egy felsővezető felmond: vagy egy fejvadász cégen keresztül kezdenek el utódot keresni, vagy belső forrásból emelnek ki valakit. Esetemben ez egy horizontális megoldás volt, mert tulajdonképpen jelenleg a román cég ügyvezetője is vagyok. Mivel az egy nagyon kicsi cég, egy-két átszervezéssel meg lehetett oldani a napi tevékenységek folyamatosságát anélkül, hogy az én hiányom gondot okozna.

Miért fogadtad el ezt a pozíciót, mi motivált?

A korábbi néhány évben, amikor Debrecenben gyárigazgatóként dolgoztam, sok értékes embert ismertem meg, és azt a cégen belüli egyedi hangulatot, ami nagyon érdekes szimbiózisa egy régi hagyományokkal rendelkező cégnek és a modern, multinacionális vállalatokra jellemző dinamikának. A Pipelife Hungáriában megvan még a régi „pannonpipeos” tradíció, amit a piacon lévő ismertség és több évtizedes jelenlét jellemez. Ez ötvöződik a multinacionális dinamizmussal, ami a folyamatos váltást, a megoldáskeresést illeti.

Milyen célkitűzésekkel látott el a tulajdonosi kör? Milyen változások elé néz a hazai leányvállalat? Megmarad a korábbi évek „vevőcentrikus gyártó és szolgáltató vállalat” filozófiája?

Természetesen. Azért a mai világban egy vállalat, ha nem azzal foglalkozik elsősorban, hogy mire van szüksége a vevőnek, akkor előbb-utóbb el fog veszni. Nagyon nagy stratégiai elvárás velem szemben nincs, viszont van más, amit most nagyon sürgősen meg kell oldani: át kell szervezni a cég belső gondolkodását abból a szempontból, hogy fel tudjuk dolgozni és pótolni tudjuk a közműpiac most tapasztalt visszaesését. Tehát az első, rövid távú céljainknak arról kell szólni, hogy a cégen belül ezeket a prioritásokat kicsit átrendezzük. Sajnos úgy néz ki, hogy a közműpiacon, amíg a következő EU-s ciklus nem indul be, addig nekünk át kell szervezni a belső erőforrásainkat azokra a területekre, ahol biztosítani tudjuk a növekedést. Ez tehát a rövid távú cél, a hosszú távú stratégiánkról nem szeretnék beszélni, mert éppen ezen a héten lesz a Pipelife-al egy jövő évi költségvetési értekezlet, ahol ezekről fogunk beszélni. De egyértelmű, hogy a Pipelife gyártóbázisának, ami unikum ebben a régióban –, hiszen a térség legnagyobb gyártókapacitásával és nagyon széles spektrumú termékcsaláddal rendelkezik – meg kell találnia a piachoz igazított ideális gyártási koncepcióját.

Egy vezetőváltás esetén elindulhat, kialakulhat a munkatársak között elbizonytalanodás, félelemérzet, amit célszerű megelőzni. Itt a lehetőség, hogy a szaklapunk oldalain üzenj és nyugtasd meg a kollégákat, hogy nincs ok az aggódásra!

Nem kell megnyugtatni őket, mert szerintem nem aggódnak. De a cég jelenét és jövőjét illető esetleges félelmeket szeretném eloszlatni. Persze a piacon történtek megváltoztatják a helyzetet, ami nem mondom, hogy rosszabb, vagy jobb, de más lesz. Ezzel a mással kell megküzdenünk, és ha mi ezekre az új kihívásokra megtaláljuk a belső szerkezeti válaszokat, akkor nem lesz probléma. Az a legtermészetesebb egy piacgazdaságban, hogy változik a piac, minden piacnak van ciklikussága, minden piacon átrendeződnek a viszonyok, ezzel kell megküzdeni, ez a mi feladatunk! Pánikot nem kell kelteni, hanem válaszolni kell a felmerült kérdésekre, gondolkodni kell és tevékenyen hozzájárulni ahhoz, hogy minden jól működjön.

A partnereitek, forgalmazóitok, esetleg a konkurenseitek mire számíthatnak az érkezéseddel?

A kommunikáció mikéntjében, vagy milyenségében lesz változás. Én sokkal intenzívebb partnerségre, együttműködésre számítok a vevőinkkel. Ha lehet ígérni változást a jövőben, az a vevővel történő kommunikációban egyértelműen meg fog mutatkozni. Egy vállalatnak elsősorban az ő igényeiket kell kielégítenie, nem pedig fordítva: nem úgy működik a folyamat, hogy gyártunk valamit és azt kell eladnunk, hanem elsősorban azt kell megtudnunk, hogy a vevőnek mire van igénye és azt kell gyártani. Mi hál’ Istennek nagyon jó vevői/forgalmazói körrel vagyunk körbebástyázva. A kommunikációnk tehát sokkal intenzívebb, folyamatos kérdés-felelek stílusú lesz, ami eddig nem biztos, hogy mindig sikerült.

A Pipelife Hungária Kft. az egyetlen hazai többrétegű csőgyártó, és ebbéli pozíciója úgy tűnik, hogy változatlan is marad. Lesz – ennek ellenére – a csőgyártásban továbblépés, fejlesztés? Milyen új termékek gyártása van jelenleg a látókörötökben?

Ezt most nem fogjuk itt elárulni. De az nem titok, hogy a mai világban – pláne, ahogy a mi iparágunk folyamatosan változik és állandóan jelennek meg új termékcsaládok, új rendszerek, koncepciók – mi sem ragadhatunk le csak a régi KG csatorna és a polietilén víz/gáz-nyomócsöveknél. Egyértelmű, hogy nekünk ebből a szempontból követnünk kell a trendeket, sőt, ahogy egy nagy multinacionális céghez illik, nekünk kellene a trendeket diktálnunk, olyan fejlesztésekkel előállnunk, amelyek a piacot vezetik. Természetesen folynak nálunk itt, Debrecenben is fejlesztések, kísérletek, de ezekről sajnos most nem adhatok információt. Talán jövőre a Hungarothermen fogunk ezekkel megjelenni. Természetesen a hagyományos, már eddig bejáratott termékeink apróbb-cseprőbb változtatásai, optimalizálásai is folyamatosak, amelyekkel megpróbálunk a piaci igényekhez igazodni. A fűtési rendszerek modernizációja, a teljesen új fűtési koncepciók, pl. a sugárzó fűtések területe az, ami többek között jelenleg foglalkoztat minket.

Miután a magánéletedről jóformán semmit sem tudunk, beavatnál bennünket, hogy miként él egy nagyvállalat első számú vezetője?

47 éves vagyok, három iskoláskorú gyerekem van, akik most Kolozsvárott járnak iskolába, ezért jelenleg csak a hétvégi apuka szerepét látom el, de ezen a jövőben változtatni fogunk. Az elmúlt időszakban sajnos nem tudtam a hobbijaimnak úgy élni, ahogy szerettem volna, de szeretek sportolni: fallabdázok, teniszezek, íjászkodok. Korábban versenyszerűen is űztem ezt a sportot, ma már csak hobbi. Szeretek olvasni, de az elmélyült könyvolvasáshoz idő és olyan környezet szükséges, amiből manapság hiány van. Ez az, ami engem kikapcsol. Szeretnék többet kirándulni is, de sajnos erre végképp nincs elég időm, marad a síelés, hódeszkázás a téli vakáció során.

Milyen rövid és hosszú távú terveket forgatsz a fejedben? Milyen álmokat dédelgetsz a családdal és a Pipelife céggel kapcsolatban?

Nem véletlenül dolgozom már 10 éve a Pipelife-nál. A multinacionális cégek környezetében vezetői szinten ez elég ritka. Manapság már az is meglepő, ha valaki több mint 5 évet tölt egy ilyen cégnél ilyen pozícióban. Az a tapasztalatom, hogy a multiknál a belső hierarchikus előre jutás eléggé nehézkes. Nagyon sokat jelent számomra, hogy a Pipelife viszont egy olyan cég, ahol igenis mindenki magánál hordja a marsallbotot és lehet egy mérnökből, vagy termelésvezető kollégából előbb-utóbb menedzser. Ez jó okot ad arra, hogy én a karrierem elkövetkező jó néhány évét itt képzeljem el. Lehet, hogy nem innen fogok nyugdíjba menni, de nem az a célom, hogy néhány évet eltöltve más karrier után nézzek. A céges és a családi életet kell most összehangolnom, mert kicsit távol vannak egymástól, de ezt hamar megoldjuk, csak átmeneti most ez az időszak.

Ha a következő év végén találkozunk, szerinted mit fogsz mondani, hogy mit tudtál elérni?

Mindenki tisztában van azzal, hogy nagyon sok mindent kell változtatni az új piaci kihívások miatt a Pipelife Hungária stratégiáján. Ez nem egy olyan folyamat, amit két hónap alatt le lehet zárni, hanem folyamatos érés. A piac miatt nekünk elég sűrűn kell a hajó irányán változtatnunk, úgyhogy nem merem azt mondani, hogy ezeknek a projekteknek jelentős része egy év múlva meg fog valósulni. De egyértelmű, hogy ilyen folyamatok az ipar minden területén vannak, mert mindenkinek egy nagyon gyorsan változó piac igényeihez kell a vállalatát igazítania. Ez a folyamat szerintem folytonos, nincs eleje, nincs vége. Viszont vannak olyan projektek, amelyeket jövőre szeretnénk már befejezni, amelyeket majd szeretnénk már konkrétan e szaklap olvasóival megosztani. Szeretnénk, hogy pl. új termékfejlesztéseinkről, új gépészeti megoldásainkról úgy tudjunk beszámolni, hogy ez egy új projekt, amit bizonyos időn belül befejeztünk és ezért érdemes volt dolgozni.

Azt senki sem tudja, hogy mi fog történni jövőre a piacon, mi abban reménykedünk, hogy ez a közműpiaci válság addigra elmúlik, és újra jelentős munkák indulnak, ami pedig megint megváltoztatja majd a piaci helyzetet. Ezért tehát jövőre megint igazodnunk kell a piachoz és ki tudja, hogy két vagy három év múlva merre kell ezt a hajót irányítani. Ez majd kiderül.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam