belépés / regisztráció
2019. december 12. csütörtök
Aktuális lapszám

Gazdasági érdek és technika III.

A társasházak közös fűtésének elszámolási gyakorlatát elemző korábbi két cikk megállapítása szerint, az alkalmazott költségosztó műszerek semmiképpen sem alkalmasak a lakásonként elszámolandó fűtési költségek joghatályos pénzügyi elszámolására. Ezért az elterjedt felhasználásuk nem a pozitív tapasztalatok terjedésének, hanem a rájuk szabott 2005. évi XVIII. törvény (Htv.) végrehajtására kiadott 157/2005. (VIII.15.) Kormányrendelet (Vhr.), valamint az annak módosításaként megalkotott 104/2011. (VI.29.) Kormányrendelet (R.) mint kettős mércével élő, jogállami eszközzel kikényszerített alkalmazási kötelezettségnek az eredménye. Továbbá egzakt módon is igazolttá vált, hogy e rendeletek előírásai szerint elvégzett számítások torz értékeket adnak, így csak az épületgépészet követelményeinek kizárólagos alkalmazása lehet az egyedüli helyes megoldás. Ennek az alapkövetelménynek a teljesítéséhez a célnak megfelelő szakmai érvrendszert kell meghatározni.

 

A bizonyítási eljárás korábban felsorolt követelményeitől függetlenül, indokolt külön is kiemelni a szakmai elvárások szerinti költségmegosztás betartandó lényeges ismérveit:

A lakóközösség minden díjfizető lakójának egységes fűtési teljesítményszintre vonatkoztatva kell megállapítani a közös üzemeltetésű hőszolgáltatás ellenértékét, függetlenül attól, hogy lakása a társasházon belül hol helyezkedik el.

Mivel az időben bárhol és bármikor változtatható fűtések miatt leképezhetetlen belső hőáramlási folyamatok alakulhatnak ki az egyes helyiségek között, ezért a lakások valóságos hővesztesége semmiképpen sem lehet azonos a költségosztó bizonytalan „mérési” értékeinek kétes felosztásával megállapított fogyasztási adataival. Ezért valamennyi lakás egyedi hőigényként leképezhető hőveszteségét, és a jelenleg alkalmazott (bár a feladathoz alapvetően nem illeszkedő) műszerek digitértékeit együttesen felhasználva kell a számítást elvégezni, ami pedig kizárólag csak az épületgépészet szakmai követelményeinek eleget téve hajtható végre.

Figyelemmel a joghatályosság tekintetében (ld. Sztv. 166.§) hitelesnek egyáltalán nem tekinthető költségosztó műszer nagyon bizonytalan „mérési” tulajdonságaira, továbbá a bizonyított csalásokra, eleve meghatározandók az alsó és felső ergonómiai határok, továbbá hangsúlyozott értelmet kapnak az alsó, illetve felső hibahatárok hőmérsékleti szintekkel kifejezhető mértékei.

Miután a lakásonkénti hőfogyasztás díjszámítása a társasházi közösség egyetlen hiteles hőközponti hőmennyiségmérője által mutatott hőenergia- mennyiség árának, a költségosztó műszerek összehasonlító digitadatai alapján történő költségmegosztását jelenti, ezért valamennyi díjfizető lakó részére igazoló okiratként kell biztosítani a díjfelosztás számításának áttekintő táblázatát ahhoz, hogy mint díjfizető, élhessen az ellenőrzési jogával. Ezt minden elszámolás alkalmával kötelező átadni!

Jelen esetben viszont kiemelt hangsúlyt kapnak a módosított kormányrendelet (Vhr.) 17/F.§ /1/ bekezdésében foglaltak. Ez a rendeleti előírás a kettős mércét okozó 17/E.§-ban kiemelten szorgalmazott, és ennek megfelelően a 17/A.§ 9. pontjában hangsúlyozott szerepet képviselő megbízott díjszámító kft.-k felfogadásának mellőzése esetén kötelezően alkalmazandó költségmegosztási eljárás, valójában a szakmai előírások betartásával meghatározandó energia- elszámolásként is értelmezhető! Annak ellenére, hogy a rendelet eredeti gondolati értelmezésében a megbízott kft.-k alkalmazásainak feltételeihez képest és attól eltérően kifejezetten korlátozó, a költségmegosztást más esetekben nehezítő feltételként állítja be, miután valójában olyan számításokat követel meg, amelyeknek eredménye elvileg kifejezetten az épületgépészeti szakmának megfelelő díjszámítás lehet. Márpedig egy ilyen követelmény az egyszeri előkészítő számítások után bárki számára könnyen elvégezhető feladattá tehető, számítógép alkalmazásával.

Ha érzékeltetjük az előkészítő számítási metódust, az lakásonként három fizikai alapadat meghatározását jelenti, ami után az elszámolások alkalmával bármikor mindössze csak a társasház összes hőenergia mennyiségét és annak egységére vonatkoztatott forint értékét, valamint esetenként a lakások leolvasott digit-értékeit kell megadni.

Jobb híján a jelenleg alkalmazott költségosztók digit-értékeit is felhasználva, a műszakilag illetve számvitelileg leginkább elfogadható lakásonkénti hőfogyasztás-értékeket, és a hozzájuk rendelt forintban kifejezett díjtételeket kaphatjuk meg eredményként.

A korábbi cikkben bemutatott rendeletek szerinti díjszámítások szemléltetéséhez hasonlóan ezt is azonos módon kell velük összehasonlítani. A megegyező alapkövetelményekkel, ámde a szakmai feltételek betartásával és a vázolt eljárással elvégzett számítások eredményeképpen, a hőfogyasztási díjak szerinti tájékoztató lakáshőmérsékleti adatokat ez a bemutatott diagram szemlélteti (1. ábra). Itt látható, hogy a minimális 15 °C és maximális 25,6 °C hőmérsékleti értékek eltérése a korábbiakhoz képest végül mindössze csak a még megengedhető 10,6 °C.

A hőmérsékleti eltérések összehasonlító értékelése kapcsán még külön meg kell jegyezni, hogy a korábbi cikkben, a módosító 104/2011. (VI.29.) sz. kormányrendelet előírása szerint meghatározott 54,7 °C különbség abban az eljárásban csak kifejezett szakmai szándék szerint elérhető minimális érték lett.

Ugyanis a rendelet szerint meghatározott felső korláton kívül, nincs megadva alsó korlát, így a megengedett laikus díjszámítás esetében ez az 54,7 °C hőmérsékleti eltérés jelentősen nagyobb is lehet, ami még tovább torzítja az elszámolás hitelességét.

De visszatérve a fenti 10,6 °C hőfokkülönbséget adó szakmai díjszámításhoz, ennek lényeges eredménye még az is, hogy a műszerek mutatott értékeiből kiindulva egyértelmű minősítő megállapításokat tesz a lakásonkénti költségosztókra mint műszerekre, illetve azok felhasználásának alkalmasságára vonatkozóan.

Ami a korábbi cikk bemutatott példájának számítási értékeiből kiindulva, lakásonként külön-külön ellenőrizhető és pontosan összehasonlítható értékelést ad. Ha az első diagramon fölfelé és lefelé legjobban látható kiugró adatok értékeit szemléljük, akkor az általuk szolgáltatott információval megegyezően pontos meghatározást ad a lakások költségosztó műszereiről éppen úgy, ahogyan azt a fenti táblázat meghatározza.

Ekképpen ad jó áttekintést a társasház hőfelhasználásának mikéntjéről, és azon belül a szemléltetett valós kép segítségével rámutathat az egész társasház energiamegtakarítási módjának, irányának a lehetőségeire is.

***

1. ábra.
1. táblázat.

KELECSéNYI TIBOR
okl. gépészmérnök

A szerzõ egyéb cikkei:

  Meg lettem szólítva II.
  Meg lettem szólítva I.
  A gyakorlat visszásságai I.
  Tapasztalatok téves gyakorlatból V.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam