Lassan vége az évnek, mindenki félve gondol az év utolsó hónapjának teendőire, és szinte „rövidzárt” okozva a fejünkben koncentrálunk az éppen aktuális feladatokra, a cégnél a napi teendőkre, az adminisztratív előírásokra, a leltárra, a magánéletben pedig a szeretetteinknek vásárolandó ajándékokra.

Nekünk, férfiaknak ez különösen nehéz, mert mi igazából csak egy feladatra vagyunk képesek fókuszálni. A legszörnyűbb persze az, amikor tudjuk, hogy vásárolni kell, de hogy mit, arról a legcsekélyebb fogalmunk sincs. Kiszakítva magunkat a munka világából, ötletekért általában elmegyünk a nagy bevásárló központokba, ahol rengetegen vannak, nagy a meleg és a zsúfoltság, próbálunk kitartóan gyalogolni üzletről üzletre, de csak nem oldódik meg a gondunk. A lábunk fáj, talán már „térdig is elkopott”, de nem adjuk fel. A férfiak végső menedéke az ékszerbolt a maga kevésbé látogatott, csendesebb hangulatával. Sajnos itt sem időzhetünk túl sokáig, mert a szemünk rákalandozik a kiállított darabok árcédulájára.

Néhány igen bátor urat leszámítva máris próbáljuk egyre szaporodó lélegzetvétellel elhagyni az üzletet, felejtve a fáradtságot, a lábfájást, ez azonban nem is olyan egyszerű, mert azonnal elénk perdül egy csinos eladó hölgy, felajánlva segítségét a gondjaink megoldásában. Elmondani, hogy a kinézett ékszer számunkra túl drága, nem egyszerű, csak akkor tesszük meg, ha már végképp sarokba vagyunk szorítva és más esélyünk nincsen.

Tovább súlyosbíthatjuk a helyzetet, néhány zavarunkban feltett kérdéssel és egy szempillantás alatt már a pulton van két-három ékszer, de most már árcédula nélkül, még nehezebbé téve a visszavonulás esélyeit. Ekkor már egyre gyakrabban suhan át a gondolat a fejünkön, hogy miért is tértünk be az üzletbe. Próbálunk a kisebb darabok felé fordulni, olyanokat mondani, hogy majd meggondoljuk, esetleg megbeszéljük a megajándékozottal, de egyre mélyebbre süllyedünk mindaddig, amikor is – a melegtől és a zavartól – égő arccal bevalljuk, hogy nem az ékszerrel, hanem annak az árával vannak gondjaink. Ezt a mondatot már a kijáratnál tesszük, és nem tudunk olyan gyorsan elillanni a boltból, hogy ne látnánk az eladó hölgy kissé gunyoros, lenéző tekintetét. Pillanatnyilag megszabadultunk, de még hol van az ajándék?

Ön Kedves Olvasó már túl van ezen a nem egyszerű feladaton? Mindenkinek kitartást, szerencsét, esetleg egy lottó ötöst, no és természetesen nagyon boldog karácsonyt kívánok!