belépés / regisztráció
2020. november 30. hétfő
Aktuális lapszám

Ederics 2016

Az immár hagyományosnak mondható balatonedericsi találkozón idén az oktatás körül forgott a beszélgetés, ugyanis a Budapesti Műszaki Egyetem idén ünnepli az épületgépész mérnök képzés hatvanöt éves jubileumát.

 

Tavasszal a Magyar Mérnök Kamara Épületgépészeti Tagozatának Vezetősége kötetlen találkozóra hívta a Macskásy-díjas épületgépész szakembereket. Maga a gesztus is jól esett, és a találkozás öröme a régi kollégákkal emlékezetes marad.

Ezen az összejövetelen a Professzor Úrra, szeretett és tisztelt Cica bácsira emlékeztünk, és emellett olyan régi barátokkal is kezet szoríthattunk, beszélgethettünk, emlékezhettünk, akikkel évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk, sokszor küszködtünk és jó barátok maradtunk. Olyanokkal, akikkel elég volt az adott szó, egy kézfogás, nem kellett harminc oldalas, jogászok által sokszor körbejárt szerződés. Akadály estén elég volt egy telefon. Hol van ez már? Ha van, ritka, mint a fehér holló.

Azt hiszem, amikor az első edericsi találkozót összehívtam, ezt a hangulatot, életérzést kerestem. Tizenegy év után nyugodtan mondhatom, hogy sikerrel.

Beszélgetünk, ütköztetjük a véleményeket kellemes körülmények között.

Idén tehát az oktatás volt a fő témánk, szót ejtettünk a szakképzésről. Nem mondhatom, hogy túl optimistán ítéltük meg a helyzetet és a jövőt. A rendszerváltás óta eltelt negyed évszázad alatt a szakmunkásképzés halódott. Az intézetek átalakultak, a gyakorlati képzés bázisát jelentő nagyvállalatok megszűntek, az építőipar mélyrepülése miatt igény sem volt szakmunkásra.

Úgy tizenöt évvel ezelőtt, egy Construma mellett tartott konferencián tartottam egy vészharang kongató előadást, aminek természetesen semmi foganatja nem volt.

Napjainkban, mint mindent megváltó megoldástól, a duális képzéstől hangos a média. A hetvenes, nyolcvanas években virágzott ez a rendszer. A Csőszer – sok nagyvállalttal együtt – tíz tanintézettel állt szoros kapcsolatban. A tanulókkal beiskolázásuktól kezdve szerződést kötöttünk. Ebből adódóan három évfolyamon 700- 800 fős tanulói létszámmal foglalkoztunk. A tanulók gyakorlati oktatása első évben az iskolában, a másodiktól kezdve részben a vállalati tanműhelyekben (Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Lőrinci, Tiszaújváros, Dunaújváros), részben a tanintézetekben folyt. A harmadévesek munkahelyen, brigádban, teljesítménybérben dolgoztak. A képzésben ilyen mélységben történő részvétel természetesen nem valamiféle jótékonysági cselekedet volt. Azokban az években a munkaerő utánpótlás egyetlen forrása az évről évre felszabadult szakmunkás gárda volt. Ne hallgassuk el azt a tényt se, hogy mindehhez tartozott egy, az állam által működtetett érdekeltségi rendszer is. Természetesen volt itt is lemorzsolódás, de ennek ellenére megérte.

A Csőszer munkáinak fele épületgépészet, a másik fele technológiai csőszerelés volt. Ez utóbbi a legváltozatosabb területeket ölelte fel. Erőművek, olajfinomítók, gyógyszer és más vegyi gyárak, kohászati üzemek, távvezetékek szerelése volt a feladat. Ezeken a munkahelyeken is folyt az oktatás, nyilván a megfelelő színvonalú technológiai utasítások segítségével.

A duális képzés jó, de nagy szervezetek és kapcsolódó érdekeltségi rendszer nélkül nem fog működni. Fontos feladat a szakmunkások továbbképzése is! Az ambiciózusabb szakmunkásokat vállalaton belül, intézményesen képeztük tovább. Tíz hónapon keresztül, heti egy napon oktattuk őket. Írott tananyagot kaptak, végül vizsgáztak. Kiváló vezető szerelők, fizikai művezetők lettek, mostanában mennek nyugdíjba.

Egy másik, a technológiai csőszerelés területén rendkívül fontos szakmáról is beszélni kell. A minősített hegesztőkről. Őket saját oktató bázisunkon képeztük, minősítettük. Zárójelben jegyzem meg, volt idő, amikor a hegesztő létszám a vállaltnál meghaladta a 180 főt. Ma ez egyértelműen hiányszakma.

Miért is kerültek ezek a dolgok szóba? A Paksi Atomerőmű első ütemét a magyar építő- és szerelőipar példás minőségben készítette el. 1990 óta egy generáció esett ki a képzésből. Aki tehette, külföldre ment. Sok egyéb grandiózus építési terv mellett a Paks II-nél „ki fog gólt lőni?”

Hát ilyenekről, és ehhez hasonlókról beszélgettünk idén, Edericsen.

-mb-

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam