belépés / regisztráció
2019. december 13. péntek
Aktuális lapszám

Bízom benne, hogy az épületgépész szakma túlnyomó részében „német trend” lesz, azaz minőségi munkáért minőségi bért

Végignéztem az utóbbi pár év veled készített interjúit, kezdetben azt nyilatkoztad, hogy „Jó termékünk van, büszkék is vagyunk rá!”. Majd a soron következő beszélgetéseinken foglalkoztál a gyártó szerepével, a több lábon állás előnyeivel, azután azzal, hogy meddig legyen aktív az ember, legutoljára pedig reményedet fejezted ki a piac fellendülésével kapcsolatban, bár nem láttad túl fényesnek a jövőt. Újra ezekről a témákról kérdezem Bárányos László barátomat, a Rettig Hungary Kft. cégvezetőjét.

 

Úgy gondolom, hogy egy igazi vezető érzi a piac rezdüléseit, és ennek szellemében próbál irányítani. Igaz ez?

Igen. De a piacon a kollégáimmal együtt vagyunk jelen, és a tőlük kapott aktuális információk alapján történnek a döntések. Én még emlékszem azokra az időkre is, amikor a piac megdolgozása folyt, és mint egy esküvői körmenet, több gyártóval közösen jártuk az országot és előadásokat tartottunk a termékeinkről, akkor kóstolgattuk a piacot és próbáltuk az információkat gyűjteni. Ha pedig egyszer egy kapcsolatrendszer és egy információhalmaz összeállt, akkor az embernek nincs más dolga, mint ezeket ápolni és aktualizálni.

Milyen évet zártatok és mit emelnél ki fontossági sorrendben a történtek közül?

Az elmúlt időszakban minden év végén nagyon féltünk a következőtől, de szerencsére minden évünk jobban sikerült, mint az előző. Az azért tény, hogy a válság idején hatalmas visszaesés volt tapasztalható az épületgépész szakmában és ez nálunk is érzékelhető volt. Azóta viszont el lehet mondani, hogy a terveinken felül alakultak az eredményeink. Tehát jó évet zárhattunk 2015-ben, köszönhetően annak, hogy több beruházás, az uniós pénzek lehívása miatt megkezdett és még 2015-ben befejezett nagyobb projektek beszállítói lehettünk.

Változott-e a kissé pesszimista hozzáállásod a hazai építőipar teljesítményével kapcsolatban, mivel közben egy sor állami támogatást is bevezettek ezen a területen, gondolok itt a CSOK és az Otthonteremtés programjára?

A következők miatt nem változott az én álláspontom: 1) Sohasem voltam pesszimista, inkább mindig optimista voltam, bár lehet, hogy a mondandóm kicsengése ettől kissé eltérő volt. 2) A CSOK-kal kapcsolatban elmondhatjuk, lehetséges, hogy, valóban ösztönözni fogja a gyerekvállalást, de kettős érzésem van ezzel kapcsolatban, hiszen biztos vagyok benne, hogy az önerős lakások építésének száma növekedni fog, az előjelzések szerint kb. 40%-kal, de játsszunk el kicsit a számokkal! A tavalyi évben 7200 új lakás épült és ez tragédia! 15000-nél, ami három évvel ezelőtt volt, már húztuk a vészharangot, mert az elmúlt 100 évben csak kétszer fordult elő ilyen alacsony, azaz 15000 alatti lakásépítés, most annak is a felénél voltunk tavaly. Ha ennek a 40%-ával több lakás épül, akkor is még csak a 10000-es szám körül vagyunk, és még az is kevés. 3) A mi termékeink (mert a Rettig Hungary Kft. a Vogel&Noot mellett a Purmo márka radiátorait is értékesíti és képviseli) elsősorban a piacon projekttermékek, azaz a nagyobb beruházásokba beszállítandó termékek. A magánerős építkezésekbe (mivel a mi termékeink jóval drágábbak, mint a barkácsáruházakban, vagy az interneten fellelhető import radiátorok) nagyon valószínű, hogy nem a mi radiátorunkat fogják választani. Úgyhogy nekünk a projektágazat az, ami ebben az évben biztos piacot jelenthet. Tehát a CSOK adta lehetőségtől én kiugró forgalmat – a mi termékünket illetően – nem várok.

Hogyan működik a Rettig családon belüli termékbesorolás? Gondolok itt a Vogel&Noot és a Purmo radiátorok értékesítésére. Melyik csoport volt tavaly sikeresebb?

A számokat megvizsgálva elmondható, hogy az előző évhez képest mind a két márka teljesen hasonló mértékben növekedett 2015-ben Magyarországon. Sőt, a 2016-os év első harmadában szerzett tapasztalatok birtokában is ugyanezt mondhatom. Ez abból a szempontból is érthető, hogy a mi termékeink változatlanul a „háromutas” értékesítési filozófián keresztül kerülnek piacra, azaz gyártó, nagykereskedő, szerelő. Szerencsésnek tartjuk magunkat abból a szempontból – és ebben sok munka, erőfeszítés és kompromisszum van –, hogy a mi partnereink a piacot meghatározó nagykereskedelmi cégek. A piacot és a piaci részesedésünket elemezve látható, hogy a magyar radiátorpiac kétpólusúvá vált (és ez nem nagyképűség): van a Rettig által gyártott Vogel& Noot és a Purmo márka, valamint a török gyártmányok. Van még egyéb termék is, de közel sem akkora darabszámban, mint ahogyan ez korábban jellemző volt. A kezdet kezdetén a török radiátorok minimális darabszámmal kerültek be a piacra, de most már elárasztották ezekkel a termékekkel, és a nagykereskedők egy része is foglalkozik a török import radiátorral, ami azért érthető, mert a magyar piac nagyon árérzékeny. És most őszintén! Sokak szerint a radiátor egy négyzet alakú, többnyire fehér színű vasdarab, ami az ablak alatt van és télen általában meleg. Ennél többet (pl. hőteljesítmény, műszaki színvonal, garancia stb.) a vevők zöme nem nagyon tud róla. De a lakásépítésnek is több fajtája lehet: a standard, vagy luxus kivitel. Nem azt mondom, hogy mi az első kategóriából ki fogunk szorulni, de valóban nem biztos, hogy a mi eladott darabszámainkat egy az egyben növelni fogja a most meglendülő magán lakásépítési piac.

Hadd váltsak témát! Korábban beszéltük, hogy akárhányszor interjút adsz nekünk, születik egy új unoka. Lett még egy unokád, vagy már szűnik a varázs?

Szűnik a varázs, mert az unokáim száma változatlanul 3, a legidősebb és a legfiatalabb két nagyon aranyos kisfiú, akik közül a nagyobbik már az idén elkezdi az iskolát. A középső pedig egy tündéri kislány, aki a szívem csücske, mert egy mosolyával, a tekintetével teljesen el tud bűvölni. Ez persze a másik kettőre is igaz, de ők inkább – amúgy „fiúsan”, figyelemfelkeltésként – fejbe rúgnak egy labdával. De azért ennek is van egy bája.

Változott-e az unokák tevékenysége az elmúlt esztendőben? Most ismét épületgépészek, vagy megint pályaelhagyók akarnak lenni?

Tekintettel arra, hogy már mindent tönkretettek, amit csak lehetett és a javítást még nem tanulták meg, ezért szerintem ők most éppen pályaelhagyók. Igyekeznek azért különböző épületgépészeti termékekkel barátkozni, pl. csaptelep, vagy WC-lehúzó. A nagyobbik unokám pl. előszeretettel tekergeti a termofejeket.

Most is megkérdezem, hogy az unokák felcseperedése nem ösztönöz – az általad „igen nagy váltásnak” nevezett – nyugdíjba menetelre?

A gyerekeim és az unokáim élete teljesen külön dolog az én pályafutásomtól. Addig, amíg én aktívnak érzem magam és egészségileg, fizikailag, szellemileg ezt a tevékenységet képes vagyok – mások által visszaigazoltan – jól csinálni, addig maradok. Tehát addig, amíg a partnereim, a kollégáim, ismerőseim visszajelzései alapján nem tapasztalható rajtam a szenilitásnak egy bizonyos alapfokán túli jele, addig én ezt csinálom. Így, a jelen állás szerint még három évig maradok. Hogy mi lesz azután? Nem tudom, mert igazából azt sem tudom, hogy mi lesz 3 óra múlva.

Véleményed szerint az utóbbi időben szervezett „duális” szakmunkás képzés, vagy a bevezetés alatt álló ErP rendeletek tisztábbá, szabvány tisztelőbbé teszik a szakember gárdánkat? Lesz hazánkban minőségi, felelősségteljes munkavégzés?

Szerintem ilyen jellegű munkavégzés eddig is volt és most is van. Ne húzzunk „egyenruhát” a szakmánk képviselőire, mert igenis mindig voltak tisztességes, becsületes iparosok, akik fogékonyak voltak a legkorszerűbb technikára és azt be is vezették munkájuk végzésénél. A dolog lényege talán abban rejlik, hogy a megbízó, vagy az építtető nem hajlandó ezt anyagilag is elismerni. Klasszikus a példa, ha egy pl. Németországban dolgozó magyar víz-, gáz-, fűtésszerelő az ottani technikával idejön, és azt mondják neki, hogy újítsa fel a fürdőszobát, ő azt mondja, hogy rendben van, de ez 3 óra és 300.000 forint, akkor az építtető teljesen ki van akadva, hogyan lehet ilyen rövid időre, ekkora összeget kérni. Ugyanakkor egy másik, hagyományos „kőkorszaki” módszerekkel dolgozó „szaki” azt mondja, hogy a munka másfél hónapig fog tartani és 500.000 forint lesz. A megbízó ezt boldogan kifizeti, mert úgy gondolja, hogy a másfél hónap alatt megdolgozik a pénzéért. De bocsánat, ő azért dolgozik másfél hónapig, mert nem a korszerű eszközöket, technológiát használja. Hogy ebben a duális képzés hogyan játszik szerepet, azt nem tudom. Szerintem egyénfüggő, mert van olyan iparos, akiben benne van a készség, az igényesség, hogy jó szájízzel végezzen el minőségi munkát és ennek megfelelően jogosan el is várja, hogy a munkáját megfizessék.

Kihasználva a szaklapunk által nyújtott lehetőséget, mit üzensz a kollégáidnak a 2015. év lezárásaként és természetesen a jelenlegi év eredményességét illetően?

Nem csak a kollégáimnak, de a partnereinknek is üzenném, hogy köszönöm a munkájukat, hiszen 24. éve vagyunk itt a magyar piacon és azt lehet mondani, hogy a jelenlegi nagykereskedelmi partnereinkkel gyakorlatilag a kezdetek óta együtt dolgozunk, együtt sírunk, nevetünk. Most, az utóbbi időben, a sok sírás után elkezdtünk mosolyogni, és azt kívánom, hogy jöjjön el az az idő, amikor harsányan nevetni is tudunk.

Álmaid, vágyaid a jövőt illetően?

Elsősorban az egészség a fontos. A családomnál, a gyerekeimmel kapcsolatban: a feleségemmel közösen mindent megtettünk annak érdekében, hogy a siker záloga a kezükben legyen. A lányom esetében a három gyermek már alapvetően hatalmas nagy teljesítmény, bízom benne, hogy felcseperedve hasznos tagjai lesznek a magyar társadalomnak és majd olyan szinten tudják megvalósítani az elképzeléseiket, ahogyan szeretnék. Az a vágyam, hogy egészségesek, boldogak legyünk. Vegyes érzésekkel mondom, hogy remélem, a fiam is megtalálja a számítását, mert ő Németországban dolgozik, de előbb-utóbb talán elképzelhető lesz, hogy közelebb kerül hozzánk. Neki is azt kívánom, hogy találja meg a számítását, ha ez nem Magyarországon lesz, akkor ott, ahol él. Régi mondásom: „Lényeg, hogy egészség legyen, a többit meg megvehetjük!”

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam