belépés / regisztráció
2020. december 2. szerda
Aktuális lapszám

Az üzlet a kapcsolatokon múlik, nem lehet az íróasztal mögül irányítani

„A neved a kezdetektől fogva összenőtt a MART-tal, de az utóbbi öt év kifejezetten érdekes a számodra, hiszen tulajdonos lettél. Erre az időszakra szeretnék veled együtt emlékezni.” – kezdem a beszélgetést Wolfgang Hatzl tulajdonos ügyvezető igazgatóval.

 

Ez a váltás 2008-ban volt. Hogyan gondolsz vissza erre az időszakra? Hogyan volt lehetséges, hogy egy ilyen jelentős nagykereskedő cég magánkézbe kerülhetett?

Egyszerű a története. Az angol Wolseley cég el akarta hagyni Magyarországot, mert azt mondták, hogy ez az ország hozza számukra az egyik legrosszabb eredményt Európában. Nekem viszont szilárd meggyőződésem volt, hogy ez nem így van. Megpróbáltam meggyőzni őket, hogy csak változtatni kell néhány dolgon és megoldódhatnak a problémák, de az érvelésem süket fülekre talált. Én pedig már rengeteg időt áldoztam arra, hogy a cégben sok mindent létrehozzak és ezt egyszerűen nem akartam elveszíteni. Ezért – meglepetésükre – megkérdeztem az angol vezetőséget, hogy mi lenne, ha a menedzsment vásárolná meg a céget? Belementek!

A vállalat átvétele ebben az évben nem volt túl merész lépés? Ugyanis ekkor már tudtunk a pénzügyi és gazdasági válságról és vártuk a hosszú távú, negatív hatásait. Egyáltalán megbeszélted ezt a döntést akkor a feleségeddel?

Persze, hogy megbeszéltük ezt otthon. Akkoriban született meg az első fiam, egészen pontosan egy hónappal azután, hogy aláírtuk a szerződést. A vállalat megvásárlásában egészen biztosan jelentős rizikó volt, de meg voltam róla győződve, hogy a társaságot helyes útra lehet terelni, mert korábban, amikor nem voltam a cégnél egy évig, elég rosszul gazdálkodtak, így ezt csak meg kellett szüntetni. Az alkalmazotti létszámot is csökkenteni kellett, illetve egy tollvonással megszüntettünk 10 Mester Centrumot. Sajnáltuk, de egyszerűen ez kellett ahhoz, hogy a vállalat visszatérjen a helyes útra.

Én úgy emlékszem, hogy a MART – vagy az akkori nevén Wolseley – bevétele bőven 10 milliárd forint volt. Egyáltalán, hogyan alakult ez akkor, hogy meg tudtad venni? Vagy csak én tudom ezt nehezen elképzelni?

Jól emlékszel, a bevétel több mint 12 milliárd forint volt és a távollétem egyetlen éve alatt annak 30%-át elvesztették, ami persze bármikor megtörténhet, de sajnos óriási mínuszos eredményt is produkáltak. Ez volt az igazán nagy probléma, de elhatároztuk, hogy a cég felvásárlását követő egy-másfél éven belül ezt a folyamatot megfordítjuk, pozitív irányba tereljük. Ehhez meg kellett vásárolni a vállalatot, de az csak a szükséges kezdet volt.

Hogyan fogadták a kollégák az új hírt, hogy te lettél a tulajdonos?

Sosem állítottam magam előtérbe, nem én voltam a legfontosabb szereplő. Már az elején meg kellett győznöm a menedzsmentet, hogy együtt tegyük meg ezt a lépést, hiszen ha ők nincsenek az ügy mellett, akkor az egésznek semmi értelme. Ez sikerült is és a kollegák meg voltak győződve arról, hogy mi együtt képesek vagyunk a cég sikeres átvételére. Tehát itt nem egy személyről volt szó, hanem mindenkiről, aki a MART-nál dolgozott és mindazokról, akik elérték, hogy a cég túlélje ezt a válságos időszakot.

Mi volt az első lépésed? Milyen állapotban vetted át az akkori céget, szükség volt egyáltalán átszervezésre?

Ahogy már korábban is céloztam rá, a cég jelentős mélyponton állt és az első lépés az volt, hogy az alkalmazotti létszámot csökkentettük. Ez nagyjából azzal járt, hogy 10 Mester Centrumot bezártunk, megnéztük, hogy még hol tudunk költségeket visszafogni, vagyis költségoptimalizálásra törekedtünk, de ezt mind nem egyedül végeztem, hanem az akkori menedzsmenttel és a munkatársakkal közösen.

Mikor érezted először úgy, hogy jól csináltad, hogy jól csináltátok?

Azt gondolom, hogy már a szerződés aláírásakor így éreztem, mert teljes mértékben meg voltam arról győződve, hogy mi együtt képesek leszünk rá, hogy kivezessük a mélypontról a MART-ot. Ez számomra teljesen egyértelmű volt. Visszatekintve, oly mértékben sikeresek voltunk, hogy most semmiről sem tudom azt mondani, hogy rossz lépés volt.

Történt, ami történt, ma ez már történelem! Beszéljünk a jelenről! Ma a MART jól és sikeresen működik. Mire vagy a leginkább büszke az elmúlt öt évből?

Ez nem egyszerű kérdés. Büszke vagyok arra, hogy kb. ugyanannyi Mester Centrumunk van most, mint a társaság átvételekor volt,