belépés / regisztráció
2019. július 19. péntek
Aktuális lapszám

Az üzlet a kapcsolatokon múlik, nem lehet az íróasztal mögül irányítani

„A neved a kezdetektől fogva összenőtt a MART-tal, de az utóbbi öt év kifejezetten érdekes a számodra, hiszen tulajdonos lettél. Erre az időszakra szeretnék veled együtt emlékezni.” – kezdem a beszélgetést Wolfgang Hatzl tulajdonos ügyvezető igazgatóval.

 

Ez a váltás 2008-ban volt. Hogyan gondolsz vissza erre az időszakra? Hogyan volt lehetséges, hogy egy ilyen jelentős nagykereskedő cég magánkézbe kerülhetett?

Egyszerű a története. Az angol Wolseley cég el akarta hagyni Magyarországot, mert azt mondták, hogy ez az ország hozza számukra az egyik legrosszabb eredményt Európában. Nekem viszont szilárd meggyőződésem volt, hogy ez nem így van. Megpróbáltam meggyőzni őket, hogy csak változtatni kell néhány dolgon és megoldódhatnak a problémák, de az érvelésem süket fülekre talált. Én pedig már rengeteg időt áldoztam arra, hogy a cégben sok mindent létrehozzak és ezt egyszerűen nem akartam elveszíteni. Ezért – meglepetésükre – megkérdeztem az angol vezetőséget, hogy mi lenne, ha a menedzsment vásárolná meg a céget? Belementek!

A vállalat átvétele ebben az évben nem volt túl merész lépés? Ugyanis ekkor már tudtunk a pénzügyi és gazdasági válságról és vártuk a hosszú távú, negatív hatásait. Egyáltalán megbeszélted ezt a döntést akkor a feleségeddel?

Persze, hogy megbeszéltük ezt otthon. Akkoriban született meg az első fiam, egészen pontosan egy hónappal azután, hogy aláírtuk a szerződést. A vállalat megvásárlásában egészen biztosan jelentős rizikó volt, de meg voltam róla győződve, hogy a társaságot helyes útra lehet terelni, mert korábban, amikor nem voltam a cégnél egy évig, elég rosszul gazdálkodtak, így ezt csak meg kellett szüntetni. Az alkalmazotti létszámot is csökkenteni kellett, illetve egy tollvonással megszüntettünk 10 Mester Centrumot. Sajnáltuk, de egyszerűen ez kellett ahhoz, hogy a vállalat visszatérjen a helyes útra.

Én úgy emlékszem, hogy a MART – vagy az akkori nevén Wolseley – bevétele bőven 10 milliárd forint volt. Egyáltalán, hogyan alakult ez akkor, hogy meg tudtad venni? Vagy csak én tudom ezt nehezen elképzelni?

Jól emlékszel, a bevétel több mint 12 milliárd forint volt és a távollétem egyetlen éve alatt annak 30%-át elvesztették, ami persze bármikor megtörténhet, de sajnos óriási mínuszos eredményt is produkáltak. Ez volt az igazán nagy probléma, de elhatároztuk, hogy a cég felvásárlását követő egy-másfél éven belül ezt a folyamatot megfordítjuk, pozitív irányba tereljük. Ehhez meg kellett vásárolni a vállalatot, de az csak a szükséges kezdet volt.

Hogyan fogadták a kollégák az új hírt, hogy te lettél a tulajdonos?

Sosem állítottam magam előtérbe, nem én voltam a legfontosabb szereplő. Már az elején meg kellett győznöm a menedzsmentet, hogy együtt tegyük meg ezt a lépést, hiszen ha ők nincsenek az ügy mellett, akkor az egésznek semmi értelme. Ez sikerült is és a kollegák meg voltak győződve arról, hogy mi együtt képesek vagyunk a cég sikeres átvételére. Tehát itt nem egy személyről volt szó, hanem mindenkiről, aki a MART-nál dolgozott és mindazokról, akik elérték, hogy a cég túlélje ezt a válságos időszakot.

Mi volt az első lépésed? Milyen állapotban vetted át az akkori céget, szükség volt egyáltalán átszervezésre?

Ahogy már korábban is céloztam rá, a cég jelentős mélyponton állt és az első lépés az volt, hogy az alkalmazotti létszámot csökkentettük. Ez nagyjából azzal járt, hogy 10 Mester Centrumot bezártunk, megnéztük, hogy még hol tudunk költségeket visszafogni, vagyis költségoptimalizálásra törekedtünk, de ezt mind nem egyedül végeztem, hanem az akkori menedzsmenttel és a munkatársakkal közösen.

Mikor érezted először úgy, hogy jól csináltad, hogy jól csináltátok?

Azt gondolom, hogy már a szerződés aláírásakor így éreztem, mert teljes mértékben meg voltam arról győződve, hogy mi együtt képesek leszünk rá, hogy kivezessük a mélypontról a MART-ot. Ez számomra teljesen egyértelmű volt. Visszatekintve, oly mértékben sikeresek voltunk, hogy most semmiről sem tudom azt mondani, hogy rossz lépés volt.

Történt, ami történt, ma ez már történelem! Beszéljünk a jelenről! Ma a MART jól és sikeresen működik. Mire vagy a leginkább büszke az elmúlt öt évből?

Ez nem egyszerű kérdés. Büszke vagyok arra, hogy kb. ugyanannyi Mester Centrumunk van most, mint a társaság átvételekor volt, vagyis azokat a Mester Centrumokat, amiket akkoriban be kellett zárnunk, mára újra megnyitottuk. Bár mindenki azt mondta, hogy abban a városban, ahol egyszer egy telephelyet (Mester Centrumot) már bezártál, ott nem lehet újra kinyitni, mert nem lesz többé sikeres. Nos, nekünk ez is sikerült! Azt gondolom, hogy nagyon motiváltak a munkatársaink, időközben elértük a 230 fő alkalmazotti létszámot, vagyis kb. 80 főt vettünk fel, ez mind azt jelenti, hogy az új vállalati struktúrával sikerült valami olyat elérnünk, amire sokan azt mondták, hogy lehetetlen. Nos, erre vagyok igazán büszke. De még egyszer hangsúlyozom, ezt nem én egyedül értem el, hanem mindenki, aki itt van, és velem együtt dolgozik.

Megmaradt azóta a kapcsolat az angol Wolseley-vel?

Nem. Bár volt egy alkalom, amikor Wolseley-nak lehetősége nyílt arra, hogy visszavásárolja a céget, de akkor egy összeget ismét kifizettünk és ezzel a kérdés megoldódott. Azóta a Wolseley rengeteg leányvállalatát bezárta Európában, kő kövön nem maradt náluk. Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában és Franciaországban is szüntettek meg leányvállalatokat, Ausztriában pedig három helyen is leváltották az ügyvezetőket. Be kell látni, hogy az üzlet a kapcsolatokon múlik és a vállalatot nem lehet az íróasztal mögül, excel táblákkal irányítani. A bevételeket az üzleti kapcsolatokkal lehet megszerezni.

Kívülről nézve a vállalat már egyedül is, gond nélkül működik. Milyen mértékben avatkozol be a cég életébe? Sikerült megbízható vezetést, kollégákat találnod?

A menedzsment lényegében változatlan, majdnem ugyanazokkal a munkatársakkal dolgozom ma együtt, akik már akkor is itt voltak. Azt gondolom, hogy a kulcsszó a bizalom. Ha megbízol az emberekben és ők is benned, akkor minden elérhető.

Mik a jövőbeli céljaid, milyen irányba szeretnél elmozdulni a céget illetően? Itt gondolok akár a megújuló energiákra, akár az alkalmazotti létszámra, ennek bővítésére, a vállalati struktúrára.

Az idei évre az a terv, hogy három új bemutatótermet nyitunk Székesfehérváron, Budaörsön, illetve Ági Müllertől is átvettük a bemutatótermét, ott is egy aqua Mart lesz. A nyíregyházi bemutatótermünket teljesen át fogjuk építeni, és persze vannak egyéb ötleteink is ezen a területen. Tovább dolgozunk a megújuló energiák alkalmazásán is, mert van még mit bepótolnunk. Ugyan már megtekinthető nálunk beépítve egy fotovoltaikus rendszer, de pl. energiatakarékos világításra is szeretnénk átállni, ez is egy nagyobb beruházást igényel: első lépésként a raktárban már mindenütt kicseréltük a fényforrásokat LED lámpákra, de az irodaház még hátra van. Természetesen mindig lehetne valamit csinálni, újat kitalálni. De ez szükséges is, nem lehet nyugodtan, hátra dőlve ülni, mondván, hogy most minden jól működik, mindig kell valami kis újdonság.

Milyen változás történt a családodban az elmúlt öt évben? Hogyan éltek manapság?

A két gyerekkel nem olyan egyszerű, mellettük már kicsit öregnek érzem magam. Egy öt és egy hároméves fiúval nagyon sűrű az élet, nem lehet pl. délelőtt 10-kor felkelni, mert ők már 6- kor ébrednek és onnantól kezdődik a zűrzavar, ami egész nap tart. Még valahova elutazni sem egyszerű velük, mert ugyan az indulás előtti étkezésnél még minden rendben van közöttük, de utána már az autóban kezdődik a harc: a kicsi természetesen a nagyobbal szemben szeretné megmutatni az erejét, de az idősebb nem enged. Úgyhogy a fiús családok tipikus életét éljük. Ha otthon is a feleségemmel valamit megbeszélek, akkor a legtöbb esetben a gyerekekről esik szó.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően, miről álmodik egy nagy cég tulajdonosa?

Számomra az a legfontosabb, hogy a MART fejlődése a továbbiakban is úgy menjen, ahogy eddig. Most azt gondoljuk, hogy az idei évi bevételünk meg fogja haladni azt a nagyságot, ami akkor volt, amikor elhagytam a Wolseley-t. És ami nagyon fontos, hogy ezek nem olyan számok, amiket én határozok meg, hanem olyanok, amelyek egyértelműen kitűnnek a kollegáim által összeállított értékesítési tervekből, tehát az értékesítőink meg vannak arról győződve, hogy ezek a számok elérhetők. Ha pedig ők ezt állítják, akkor nekem nincs miért aggódnom. A másik, amit kívánok, hogy ne csak én, hanem mindenki a családomból egészséges maradjon, mert egészség nélkül elérhetsz akármilyen eredményt, nem fog számítani.

Nem szeretnél a legnagyobb nagykereskedő cég lenni Magyarországon?

Miért is szeretnék a legnagyobb lenni? Nem, ez nem a célunk! Azért oda kell figyelni a beruházásokkal is, hiszen egy meg egy sokszor nem egyenlő kettővel. Olyan lépéseket kell tenni, döntéseket hozni, amelyek fontosak és nem szabad egy hibát kétszer elkövetnünk, mert akkor jöhetnek a gondok. A lényeg, hogy a munkatársaim biztonságban érezzék magukat a munkahelyükön.

Korábban már beszélgettem veled arról, hogy nem működik Magyarországon a nagykereskedők szövetsége. Mit gondolsz, lenne értelme újra alapítani és működtetni?

Szerintem ez már nem lenne lehetséges, mert az EU normák szerint mindig megvan a veszélye annak, hogy a szövetség nagykereskedői előre megállapodnak, felosztják a piacot. Úgyhogy mindenkinek magával kell törődnie, mindenkinek magának kell a bevételéről gondoskodnia.

Most itt az alkalom, hogy a kollégáidnak üzenj. Mit mondanál nekik?

Fontosnak tartom, ezért mindig megpróbálom motiválni a kollégáimat, akármilyen új lépésről legyen szó. Idén Dél-Tirolban voltunk síelni 60 kollegával. Minden munkatársamnak sikereket kívánok, mert szerintem nincs annak sok értelme, hogy csak egy-két ember arassa le babérokat. Nagyon fontos az „élni és élni hagyni” elv szem előtt tartása.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam