belépés / regisztráció
2019. november 20. szerda
Aktuális lapszám

Az örök fatüzelés

Az emberiség történetét végigkíséri a fa tüzelése. Energiaforrásként a fa sokáig egyeduralkodó volt, de már évszázadok óta nem a fa a leginkább használt tüzelőanyag. Volt, hogy a szén-, az olaj-, a gáz-, majd az elektromos fűtés (éjszakai áram) lett a „divat”, de fával mindig is tüzeltünk. És továbbra is hasznos tüzelőanyagként kell számba vennünk, bár tudjuk, hogy kizárólagossága nem lenne kívánatos, hisz a túlzott erdőkitermelés az élő környezetünk megváltoztatását okozná.

 

A fosszilis energiahordozók az emberiség életében már nem termelődnek újra. A fák viszont akár 20- 60 év alatt képesek megújulni, sőt, az elmúlt időszakban megkezdett energianövény termesztéssel akár egy évtizednél rövidebb időre is csökkenthető a gazdaságos reprodukciós idejük. A környezet megóvásához tartamos erdőgazdálkodásra van szükség, a kitermelt fák helyett újakat kell ültetni. A fakitermelés ésszerű esetben a bútor-, az építő- és a papíripart szolgálja, és ezek „mellékterméke” a tűzifa. Melléktermék akkor is, ha a teljes kitermelés feléről van szó. Hazánkban ez a mennyiség 3,5 millió m3, aminek felét a háztartások, felét a fűtőművek és az erőművek használják fel.

Magyarország erdőállománya folyamatosan nőtt az elmúlt évszázadban, 1,1 millió ha-ról 1,9 millió ha-ra, és a tervek szerint a következő időszakban további 20%-kal fog növekedni. A fa és az évente lehullatott levelei hoszszabb- rövidebb életük során ugyanannyi szén-dioxidot kötnek meg a napenergia segítségével, mint amennyit gyors (tüzelés), vagy lassú (korhadás) égéssel visszaadnak a természetnek. Emiatt a tűzifa széndioxid-semleges energiahordozó.

A fatüzelésű berendezések jelentős része külső energiaforrás használata nélkül üzemeltethető, tehát energiahálózattól független. Szélsőséges időjárási körülmények között így biztonságot is jelent ez a fajta tüzelés.

Az elmúlt bő egy évtizedben olyan fatüzelésű berendezéseket fejlesztettek ki, amelyek képesek környezetkímélő módon üzemelni.

Háztartási tüzelőberendezésekben a széntüzelést nem sikerült környezetkímélően megoldani sem műszakilag, sem gazdaságosan. A széntüzelés (lignittüzelés) jelenlegi ismereteink szerint csak nagy berendezésekben és az utánuk épített füstgáztisztítókkal, utóégetőkkel oldható meg ilyen módon. A hazai szén a fánál több szennyező anyagot tartalmaz, így elégésekor pl. jóval több hamu és kén-dioxid keletkezik. Műszakilag tehát ezen energiahordozók kiváltása lenne indokolt, de minden más alternatíva érzékelhetően drágább, sokszor még a tűzifa is. Valószínű, hogy valamilyen humánus támogatási rendszer lehet a megoldás (ingyen, vagy korlátozott áron?).

Kéményeink helyzete, illetve az életterünk léghiánya

Jelenleg hazánkban a mintegy 4,6 millió lakás negyedében, azaz egy millió felett van a kiépített, vegyes tüzelésre alkalmas kémény. Igaz, ezek idősebb része a korábbi szén-, olaj- és gáztüzelés következtében korrodálódott, illetve kormozódott, kátrányosodott, ezért cserére, vagy felújításra szorul. Az elmúlt évtizedekben épült rendszerkémények (kerámia, fém) jó ha harmadát teszik ki az öszszes vegyestüzelésű kéménynek.

A többrétegű kémények vitathatatlan előnye a hőszigetelésük miatti kisebb hőveszteséggel elérhető magasabb hatásfok, és még a füstgázzal érintkező belső béléscső korrózióval, valamint különböző hőhatással szembeni ellenállás.

Az elmúlt bő évtized alatt a lakások, házak fűtési energiafelhasználásának csökkentését elsősorban a falak hőszigetelésével és a nyílászárók légzáróbbra cserélésével lehetett elérni. Ezzel sokszor teljesen lecsökkent a természetes úton létrejövő légcsere, aminek az egészséges környezetet jelentősen rontó hatása lett. Különösen azokban az esetekben, ahol egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben oldották meg a belső tér levegő utánpótlását ablakokba, falba beépített légbevezetőkkel, vagy a padlószint alatti csatornával, esetleg automatikus hőcserélős szellőzőrendszerrel. Az életterünk légszegénnyé tétele nem csak az ott tartózkodó embernek, de a nyílt égésterű tüzelőberendezésnek – ami a lakótér levegőjéből veszi az égéslevegőt – is oxigénhiányt okoz. A nyílt égésterű berendezésekkel közös élettér léghiányát fokozzák a különböző elszívó berendezések, amelyek teljesítményüktől függetlenül – mivel mindig nagyságrenddel erősebbek, mint bármely kémény természetes huzata – veszélyforrást jelentenek az égéstermék visszaszívásával, amikor mérge ző szén-monoxid (CO) kerülhet a lakótérbe, ami alacsony koncentráció esetén is tragédiát okozhat. A kéménynek tehát hiába lenne megfelelő huzata, ha nincs meg az égéslevegő utánpótlása, vagy esetenként kényszeráramoltatással (elszívó berendezéssel) visszaszívjuk az égésterméket. A megfelelő légellátásért a tervezőnek és a kivitelezőnek kell felelősséget vállalnia. Ha a tüzelőberendezés (kazán, kályha, kandalló) égésköre zárt rendszerrel, azaz zárt égéstérrel megoldható, akkor azt ismerjük is el!

Környezetkímélő fatüzelés

Az égéskör (a kémény áramkör) elemeit, amelynek éppoly fontos része az égéslevegő, a tüzelőberendezés és a kémény, egymáshoz illesztve, tervezni kell. Ez lehet az alapja a környezetkímélő fatüzelésnek. Ehhez szükséges még a tűztér hőmérsékletének 900 °C fölé történő emelése, és a többszintű és relatív nagy sebességű égéslevegő beáramoltatása. Így érhető el a tűzifa 230 °C fölött kezdődő bomlásakor keletkező fagáz szinte tökéletes keverése az égéslevegővel, és a magas hőmérsékleten a szinte tökéletes égetés. A tűzifa energia leadásának közel 80%- át a fagázok égése adja, a maradékot a faszéné. A tűztér magas hőmérséklete és a megfelelő mennyiségű égéslevegő biztosítja a fagázok (szerves szénvegyületek), a korom és a szén-monoxid elégését, ezzel nem csak a hatásfok növekedik, hanem jelentősen csökken a környezetterhelés is. A hőmérséklet 1000 °C fölé történő emelése viszont már a nitrogén-oxidok keletkezését növelné, ami kerülendő.


1. ábra.  Begyújtás a rakat tetején, hogy innen fokozatosan égjen lefelé.
(Henszelmann Imre felvétele)

A fatüzelés környezetkímélésénél a tervezés és telepítés mellett nagymértékben meghatározó a tűzifa mérete, nedvességtartalma, továbbá, hogy miképpen tüzelünk, mennyi és milyen formájú a tűztérbe egyszerre berakott rakat (1. ábra), adunk-e elegendő égéslevegőt, és mikor zárjuk el a levegő adagolását, valamint, hogy berendezésünket rendszeresen karbantartatjuk-e. Tűzrevaló fának csak a 15% nedvességtartalom alá szárított fát nevezhetjük (2. ábra). Nem kerülhető meg ez utóbbi esetekben az üzemeltető felelőssége, tudván, hogy az előzetes, kellő ismeretátadás is kötelező.


2. ábra.  Tüzifatárolás másfél évig fedett, szellőző helyen
(Nagy András felvétele)

A lignittüzelésen kívül nem a háztartások fűtése, hanem a szemét- és hulladékégetés a felelős inkább a levegőszennyezésért!

A közelmúltban több információs csatornán hallhattuk, hogy a szállópor (PM10; PM2,5) szennyezés 60-80%- áért a „lakossági tüzelés” a felelős. Ebbe az arányba beleszámítják a kerti, a háztartási és esetenként az ipari hulladék (pl. kicserélt, festett fa nyílászáró, bútorlap hulladék) égetését is. A „gyógyításhoz először a helyes diagnózis szükséges” elv alapján alapvető lenne a háztartási tüzelés és a szemétégetés különválasztása. Nem csak az okozó tevékenység, hanem az okozott szennyezés különbsége miatt is. Ehhez mérnöki mivoltunk a megfelelő méréseket vizionálhatja csak.

Hazai mérőállomásaink a 10 mikronnál kisebb méretű porszennyezés mért értékeit közlik, de a finomabb, PM2,5 értékeket még nem (lehet, hogy nem tudják mérni sem). A PM10 szállópor 24 órás átlageredményei szerint Budapest (3 mérőhely): 1., Miskolc (2 mérőhely): 3., Nyíregyháza: 5 és Debrecen (3 mérőhely): 8. helye a 2015-ös legszennyezőbb helységek listáján nem meggyőző arra nézve, hogy a szállópor szennyezés 70%-át a háztartások helyiségfűtő tüzelése okozza.

Ha van elegendő mérési eredmény, és megtörtént ezek helyes elemzése, akkor jöhet a diagnózis. A terápia eldöntéséhez a diagnózison kívül figyelembe kell venni az embert és a költségeket is. Az 1–5 év múlva érvénybe lépő uniós műszaki előírások betarthatóságához pedig mihamarabb lépni kell, nehogy zűrzavar legyen a kapkodásból.

Elvileg lehet teljes technológiaváltás, és a lignittüzelés helyett azonnal jöhet a hőszivattyú, vagy a napelemmel működő infrasugárzó, vagy bármely más „megújuló”, esetleg fosszilis energiaforrást használó technológia. Viszont nem biztos, hogy ez életszerű. Hiszen, ha a jelenleg működő, 1 millió körüli szilárdtüzelésű fűtőberendezést megnézzük, túlnyomó részük sok évtizedes korú, és jó, ha százezer felel meg a jelenlegi, és még kevesebb a jövőbeli szabályzóknak. Bár mi idősebbek tudjuk, van olyan harmincas, negyvenes, ötvenes korosztály, aki jól tartja magát, ezt a tüzelőberendezésekre nem mernénk mondani, akár gáz-, akár szilárdtüzelésűek. Két évtizedes cseréhez is évi 50.000 kazán, kályha, kandalló, vagy bármely más új megoldás telepítése szükségeltetne.

Végül, de nem utolsó sorban mondjuk ki az árakat! A jövőre kitűzött környezetterhelési értékeknek megfelelő fatüzelésű berendezés egy-másfél, az összes többi kéthárom millió forintba kerül. Képzeljük csak el! Lesz-e, illetve honnan lesz ennyi családnak több millió forintja erre a beruházásra akkor, amikor manapság a tüzelőanyagot sem tudja egy részük kifizetni? Ki kell dolgozni egy olyan támogatási rendszert, amely az olcsóbb, de minőségi megoldást elérhetővé teszi ezeknek a felhasználóknak! Félő, hogy kényszerből még így is többen maradnának a régi tüzelőberendezés mellett.

Henszelmann Imre
titkár
Magyarországi Cserépkályhások, Kandallóépítők-
és Gyártók Országos Ipartestülete (MACSOI)

A szerzõ egyéb cikkei:

  MACSOI találkozó

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam