belépés / regisztráció
2020. december 3. csütörtök
Aktuális lapszám

Az olcsó hús esete

Napjaink egyik leggyakrabban szóba kerülő témája az energia, annak felhasználása, költségei. Az elmúlt évtizedekben az energiaárak, ha különböző intenzitással is, de folyamatosan növekedtek és ez a növekedés nagyobb arányú volt, mint a jövedelmek emelkedése. Így aztán az emberek fizetésük jelentős részét az energiaszámlák kifizetésére fordítják és a cégek kiadásai között is előkelő helyet foglalnak el az ilyen irányú költségek. A vállalatok persze igyekeznek a növekvő energiaköltségeket folyamatosan beépíteni a termékek és szolgáltatások árába, ezzel indukálva indirekt hatást a magánemberekre is.

 

Mivel ez a folyamat hosszú ideje tart és a hagyományos energiaforrások tekintetében visszafordíthatatlannak tűnik, egyre többen foglalkoznak azzal, hogyan lehetne az energiaköltségeket csökkenteni.

Ezzel kapcsolatban számos elmélet került és kerül napvilágra, de úgy tűnik, hogy ezeket két gondolat köré csoportosíthatjuk:

  • energiatudatos felhasználással lecsökkentett kereslet,
  • megújuló energia felhasználása.

Könnyen belátható, hogy hatékony megoldás csak a két módszer együttes és átgondolt alkalmazásával érhető el. Természetesen egy már működő, régebben épített objektum esetén a feladat lényegesen nehezebb, mint egy új projekt esetén, mert az előzőnél sok olyan objektív tényező van, ami az optimális megoldást már teljes mértékben nem teszi lehetővé.

Vegyük sorra, hogy milyen tényezők befolyásolják az energiaköltségeket!

1. Hőveszteség. Milyen az épület hőszigetelése?

A leginkább szem előtt lévő probléma az épületek szigetelése. Mind az épületszerkezet, mind a gépészeti rendszerek hőszigetelésének minőségét vizsgálni kell, mert csak egy jól szigetelt rendszerben jut el oda, és marad ott az energia nagy része, ahol szükség van rá. Talán ezen a téren tartunk legelőrébb, hiszen az utóbbi években a kormányok jelentős, pályázat útján elnyerhető támogatásokat nyújtottak a különböző célokra szolgáló épületek utólagos szigetelésére.


2. Jó hatásfokú berendezések, rendszerek. Hasznosítható-e a hulladékhő, illetve az elhasznált levegő?

Egy létesítmény energiaigényét lényegesen befolyásolja az adott épületgépészeti megoldás. Törekedni kell a jó hatásfokú berendezések beépítésére. A gépészeti rendszerekben és ipari technológiáknál rendszerint megállapítható, hogy keletkezik úgynevezett "hulladék-hő", amelyet általában a külső környezetbe vezetünk el. Ennek jelentős része hasznosítható megfelelő hőcserélő berendezések beépítésével. Az épületekben különböző szellőző berendezésekkel kell biztosítani a friss levegőt. Célszerű ilyen esetben az elhasznált levegő hőenergiáját egy hővisszanyerő elemmel a befújt friss levegő előtem-perálására hasznosítani. Különös figyelmet kell fordítani, hogy a fosszilis energiát használó berendezéseket legalább részidőben ki lehet-e váltani megújuló energiát használó energiatermelőkre. Tipikus példa nyáron a használati melegvíz előállítása napkollektor segítségével. Az egyes energia-átalakító berendezések pontos beállítását (pl. kazán égőfejek) mindig biztosítani kell. Végül, de semmiképp sem utolsó sorban gondoskodjunk a gépészeti rendszerek víz- és légoldali beszabályozásáról. A gépészeti munkapontok beállításával biztosíthatjuk ugyanis azt, hogy a közvetítő közeg a megfelelő mennyiségű energiát oda juttassa, ahova kell. Ezeket figyelembe véve kapunk egy hatékony gépészeti rendszert, melynek megkezdhetjük az üzemeltetését.

3. Üzemeltetés. Pontosan illeszkedik-e a létesítmény üzemviteléhez az épületfelügyelet?

Az előző pontban leírtak meghatároznak egy olyan objektumot, melyben a gazdaságos üzemeltetéshez adottak az alapfeltételek. Hogyan fog az adott rendszer gazdaságosan üzemelni? Ehhez ma már szinte elengedhetetlen egy korszerű, jól átgondolt automatika- és épületfelügyeleti rendszer kiépítése. Ez teszi lehetővé az energia tervezett, szabályozott és ellenőrzött felhasználását. Tapasztalatok szerint ma Magyarországon az energiamegtakarítás jelentős része abból adódik, hogy a gépészeti és villamos rendszerek üzemét illesztjük az intézmény üzemviteléhez. Ehhez az épületfelügyeleti rendszer a következőket biztosítja:

  • időprogram segítségével az adott berendezéseket csak a szükséges időtartamban működteti,
  • munkaidőn vagy nyitvatartási időn kívül kikapcsolt vagy igény szerint csökkentett, energiatakarékos üzemmódra áll át,
  • a befújt friss levegő mennyiségét változtatja a nagyobb terekben tartózkodók létszámának függvényében,
  • nyitott nyílászárók esetén korlátozza a térben a fűtést és a hűtést,
  • amennyiben az épületben vagy épületrészben nem tartózkodnak, ennek megfelelően kikapcsolja a világítási rendszert és csökkentett üzemmódba állítja a megfelelő berendezéseket.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy nagyobb épület estén a modern energiatakarékos rendszereknél elvárt funkciók határai sokszor nem egyeznek meg az egyes rendszerek (elektromos rendszer, tűzvédelem, vagyonvédelem, beléptető rendszer, épületgépészeti automatika) határaival, azaz a hatékony működéshez ezek között adatcserére van szükség. Ezt a legrugalmasabban és legkönnyebben integrált épületfelügyeleti rendszer segítségével érhetjük el.

4. Energiagazdálkodás. Van-e pontos menetrendünk az energiavételezéshez?

Az eddig leírtak alapján energiatudatos tervezéssel megalapoztunk egy olyan objektumot, amelyben komfortvesztés nélkül már nem lehet az energiafelhasználást tovább csökkenteni. Most kell megvizsgálni azt, hogy a minimálisan szükséges energiát a piacon hogyan lehet a legolcsóbban megvenni. Annál jobb pozícióban vagyunk, minél jobban meg tudjuk becsülni az épület energiafogyasztásának időbeli változását. Ezt nevezzük menetrendtervezésnek. A menetrend tervezéséhez hathatós támogatást kaphatunk az épületfelügyeleti rendszer energiainformációs moduljából. Minél több gyűjtött, múltbeli adat áll rendelkezésünkre, annál pontosabb becslést tudunk adni. Ez alapján kaphatunk egy halmozott grafikont, mely ábrázolja az energiafelhasználás időbeli lefolyását, az adott napra várható külső feltételeknek megfelelő, hasonló napokon rögzített adatok alapján. Ezen halmozott görbeseregből képzett átlag görbe lesz a várható fogyasztásunk. Az üzemeltetés során tervezni kell az elsődleges és másodlagos energiahordozók elosztását és felhasználását, majd folyamatosan ellenőrizni kell a terv szerinti végrehajtást.

Ahogy a gyakorlatban mindez megvalósul

Az elméletünk eddig nem látszik túl bonyolultnak, de a valóság mást tükröz. A problémák a hazai, 90-es években kialakult és lassan elfogadottá vált építőipari projekt mechanizmusokban gyökereznek. A beruházó Európa legnagyobb és legmodernebb épületét szerette volna magáénak mondani. Megterveztette tehát az elképzeléseit, majd ajánlatot kért. Kiderült, hogy a rendelkezésre álló tőke jóval kevesebb, mint az ajánlat összege. Ekkor jelentkezett az ajánlatot adó, hogy a beruházó mondja meg, mennyi pénze van és majd ő nagyjából teljesítve az igényeket, megvalósítja az elképzeléseket. Annyit kért csak cserébe, hogy a műszaki tartalomról ő dönthessen. Létrejöttek az első megállapodások és ettől kezdve ez egy jól bevált módszer lett.

Ellentétes érdekek
Azonban az ilyen megállapodások következményekkel jártak. Létrejöttüktől kezdve a beruházó és a kivitelező érdekei ellentétesek és a beruházónak nincs a kezében igazi eszköz érdekeinek érvényesítésére, mert az adott épület első ránézésre kifogástalanul működik.

Fekete leves
Az esetek igen jelentős részében az alacsony költségek szinte csak olyan szerkezetek építésével, olyan berendezések, rendszerek kialakításával érhetők el, amelyek cseppet sem mondhatók energiatakarékosnak. A többlet energiafelhasználás átlagban alig több mint öt év alatt felemészti a beruházási költség megtakarítását és utána hosszú időn keresztül bújtatott veszteséget termel. Ezek ellenére képesek vagyunk elhinni, hogy kevesebb pénzért "nulla" üzemeltetési költségű rendszert kapunk. Ezzel szemben a valóság az, hogy energiatakarékos berendezések, rendszerek kialakítása egyfajta befektetés, melynek megtérülését minden egyes esetben ki kell számolni, mert ez alapján lehet csak jó döntést hozni.

Nincs konkrét üzemeltetési stratégia
A másik fő hiányosság, hogy az üzemeltetői igények ebben a rendszerben nem, vagy szinte csak alig jelennek meg a tervezési fázisban. Az épületfelügyeleti rendszer kiépítettségének szintjét az üzemeltetési stratégiának kellene minden esetben meghatároznia. Stratégia hiányában a házban lesz meleg, hideg, friss levegő, de amikor kiderül, hogy milyen áron, már nem lehet beavatkozni, mert az automatika felépítése miatt jelentősebb átalakítás szükséges.

Forráshiány
Az idők során a projektekben a tervezői, mérnöki, szakértői munka jelentősége nagymértékben leértékelődött. A forráshiány miatt minden esetben csak a hatóságok által megkövetelt tervek készülnek el. A klasszikus engedélyezési terv, tenderterv, kiviteli terv, gyártmányterv, megvalósulási terv sorozat egyes elemei elmaradtak vagy összemosódtak. Így kialakult egy olyan rendszer, amelyben a beruházónak, üzemeltetőnek nincs igazi támpontja, hogy mit is követelhet meg.

Érdemes tehát elgondolkozni, hogyan lehet valóban költséget megtakarítani.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam