belépés / regisztráció
2019. december 6. péntek
Aktuális lapszám

Az együttműködési készség határai

Bocsásson meg a kedves Olvasó, de a következőkben taglalt témám kissé eltér a megszokottól, mert magamról szeretnék beszélni.

Mindig úgy gondoltam, hogy egy békés, nyugalmat szerető és ennek érdekében kompromisszumokra is hajlamos ember vagyok. Az elmondottakat bizonyíthatja, hogy már több mint tíz éve végzem főszerkesztői munkámat, talán túlzás és önteltség nélkül mondhatom, közmegelégedésre. Tíz év nagyon hosszú idő, különösen, ha beleértjük a pénzügyi, gazdasági válság által okozott traumát, félelmet, ingerültséget. Ezen időszak alatt ha a gondokat megoldani nem is tudtam, de próbáltam minden, velünk kapcsolatban álló partnerünket megérteni, és ha módomban állt, segíteni. Úgy vélem, hogy ezt elfogadták és értékelik az Olvasóink, hiszen évente több tucat megkereső, segítséget kérő levelet, telefonhívást kapok.

Az előzőekben elmondottak alapján meggyőződésem, hogy nyugodt, eredményes, sokak számára értékelhető munkát csak kiegyensúlyozott lelkivilággal és környezettel lehet végezni. Igen ám, de meddig tarható ez az elképzelés, hol van annak a korlátja, amikor az ember azt mondja „no, ezt már nem!”? Vajon, hogyan jut el egy tanult ember (vagy még rosszabb, egy szakmabéli) arra az álláspontra, hogy nem tud szót érteni a másikkal? És itt nem az egymás szeretetéről, kedveléséről beszélek, hanem arról, hogy miért akarja az egyik fél a másikat folyamatosan a földbe döngölni? Miért gondolja úgy, hogy ő ezt megteheti? Az eszébe sem jut, hogy ezzel nem csak a másiknak okoz gondot, hanem mindez visszaüthet rá is? Hogyan alakulhat ki egy ilyen helyzet két – talán éppen jó célokért küzdő – ember között? Nem lehetne egymással beszélni? Még akkor is, ha olyan felfogásbeli különbségek vannak közöttük, amelyek nehezen érthetők a másik számára? A politikában is ezt a szörnyű állapotot láthatjuk, érezhetjük a mindennapjainkban, amikor egy kis csoport mögül már elfogyott a támogató, megértő réteg, mégis szidják, káromolják, feljelentik a másikat! De, ha ez ott feltűnik és helytelennek tartjuk, akkor miért nem végzünk önkritikát és miért követjük ugyanezt a szakmapolitikai életünkben is? Számos alkalommal kijelentjük magunkról, hogy mi mindnyájan egy nagy családhoz, az épületgépészek köréhez tartozunk, akkor éljünk is annak megfelelően!

Kérem Önöket, Kedves Olvasóink, hogy ne tegyük tönkre ezt a kellemes légkört, különösen akkor, amikor már a legnagyobb ünnepünkre a Magyar Épületgépészek Napjára készülünk!

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam