belépés / regisztráció
2020. november 29. vasárnap
Aktuális lapszám

Az együttműködés hiányának az az oka, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti

„Több mint 15 éve ismerjük egymást, ez idő alatt sok cégnél megfordultál, számos egyesület alapító, vagy irányadó tagja voltál (HKVSZ, HLH Monitoring, MÉgKSZ). Az interjúalanyok sorából viszont valahogy mindig kimaradtál. Itt a lehetőség egy beszélgetésre, tegyük most ezzel helyére a dolgokat!” – fordulok Zoltán Attila épületgépész kollégánkhoz.

 

Áttekintendő az elmúlt éveket, adnál egy rövid összefoglalót a szakmai múltadból?

1972-ben végeztem a BME-n, még Macskásy Árpád is tanított. Először a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál kezdtem dolgozni, mint épületgépész tervező. Itt ismertem meg a feleségemet, akivel úgy döntöttünk, hogy nem szerencsés, ha férj-feleség egy helyen dolgozik, ezért két év után átmentem az Országos Számítógéptechnikai Vállalathoz, ahol a számítóközpontok telepítési és beruházáselőkészítési feladatait láttam el. Én voltam lényegében az épületgépész, a klímás. Időközben elvégeztem egy Klímatechnikai szakmérnökképzést és 1986-ig itt dolgoztam. Majd átmentem a Fővárosi Építő és Műszaki Vállalat Klímatechnikai részlegére, ahol gyártói vezérképviselet, szerviz, klíma- és hűtéstechnikai rendszerek komplex telepítése és üzemeltetése volt a feladatom. Itt nagyon sok érdekes munka adódott, mivel a Belügyminisztérium érdekeltségébe tartozó létesítményeken is dolgoztunk. Majd 1990-ben, a rendszerváltáskor ez a cég úgymond „önprivatizálta” magát, ekkor javasoltam, hogy alapítsunk egy új, saját vállalatot, ez lett az AeroTechnikA Klíma- és Hűtéstechnikai Kft., amelynek tulajdonos ügyvezetője is lettem. Ekkoriban a Magyar Posta létesítményeibe, a telefonközpontok klimatizálásába dolgoztuk be magunkat elég komolyan, úgyhogy volt egykét nagyon szép munkánk, mint pl. az Angyalföldi Telefonközpont, a szegedi „Pokoli torony” stb. A cég jól működött, főleg amikor már a Videotonnal, IBM-mel tudtunk elég nagy üzleteket kötni Székesfehérváron. Csak az arányok miatt említeném, hogy a három millió forintos alaptőkéjű cég ekkor már elvállalt pl. egy 270 milliós komplex felújítási munkát is. Ezt további Videoton- IBM megbízások követték. Az első építménynél még megversenyeztettek minket, utána pedig már annyira megtetszett a megbízónak a munkánk, a hozzáállásunk, hogy mindig minket hívtak. Az AeroTechnikA Kft. anyacége Németországban (Frankfurt am Mainban) szépen csendben csődbe ment és felvásárolta őket az ALKO cég, ezután már – a megfelelő gyártmánykínálat hiánya miatt – nem működött olyan jól a közös munka. A korábban 50 fős vállalatot (plusz az alvállalkozók) nem lehetett fenntartani, úgyhogy 2005-ben el kellett adni az AeroTechnikA Kft.-t.

Én időközben a szakmai érdekképviseletben is tevékenyen részt vettem, 1993-ban alapítóként közreműködtem a Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetsége (HKVSZ) létrehozásában. Akkoriban a szövetség a környezetvédelemért felelős minisztérium segítségével megnyert egy 2 millió dolláros világbanki projektet, ami a hűtőközegek zárt rendszerű szerviztechnológiáját volt hivatott támogatni. Így kerültem közel a hűtős szakmához. Ekkor még Solymosi Péter volt az elnök, de ő egy idő után már nem vállalta tovább az elnökséget, így én követtem őt, és 9 évig voltam a HKVSZ elnöke. Miután az akkori ügyvezető, Gaál László meghalt, elnök-ügyvezető lettem, majd Soós Árpádot sikerült meggyőzni, hogy legyen ő a szövetség elnöke. Akkor már főállásban, mint főtitkár, a HKVSZ-nél dolgoztam. Miután az európai hűtős-klímás szövetségnek, az AREA-nak is tagjai voltunk és így sok képző, képesítő, monitoring témájú projektben vettünk részt, 2009 júniusában létrehoztuk a HLH Montoring Nonprofit Kft.- t. Ezt a szervezetet nevezték ki az Országos Monitoring és Képesítő Testületnek (OMKT), melynek feladata volt az ózonréteget lebontó és üvegházhatást okozó anyagokat forgalmazók, használók képesítési és monitoring rendszerének felépítése, működtetése. 2009-2012 között ennek a testületnek voltam az ügyvezetője. 2012-ben az OMKT-n belüli belső nézeteltérések miatt mentem át főtitkárnak a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetségbe és jelenleg ennek a szakmai érdekképviseleti szövetségnek, ernyőszervezetnek vagyok az elnöke, ahol évek óta tanácsadóként dolgozunk együtt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, hogy az OMKT tevékenységeit átvevő Nemzeti Klímavédelmi Hatóság felálljon és működése a szakmát és az abban érdekelteket szolgálja.

Az elmondottakból ítélve bárhova vetett az élet, mindig a környezeted javításán, az épületgépész szakma jobbá tételén dolgoztál kisebb-nagyobb sikerrel. Mire vagy ma büszke és mi az, amibe szerinted „beletört a bicskád”?

Szakmailag a Videoton-IBM létesítményre vagyok nagyon büszke, mert aki egy ilyen hét évnek a részese lehet, az szakmai és emberi csodákat élhet meg. A társadalmi munkában pedig a HKVSZ, a MÉgKSZ és az OMKT alapítása, működtetése jelentett nekem sikert. Egyelőre úgy néz ki, hogy többé-kevésbé a koordinációba törött bele a bicskám.

És mit gondolsz, miért nem tudnak közösen dolgozni a különböző szövetségek?

Az együttműködés képtelenségére nagyon sok indok lehet. Az egyik talán az, hogy mindenki csak a saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Bizonyos szűk körök jönnek létre valaminek az érdekében, és még az ötletüket sem akarják megosztani, félve attól, hogy ettől kevesebbek lesznek.

Sajnos az épületgépész szakma területén nem érzékelhető az a domináló hatás, amit valamelyik vezető szövetségnek kellene nyújtania annak érdekében, hogy a szakmai irányvonalak, esetleg érdekeltségi rendszerek érthetők, áttekinthetők, irányíthatók és egységesek legyenek!

A gond már ott kezdődik, hogy nincs egy építésüggyel foglalkozó olyan kormányzati szervezet, amely ezeket működőképesen, közös érdekeket definiálva, egységes szemlélettel összefogná. Ahogy alakulnak ezek a minisztériumi felelősségi körök, vándorolnak a különböző ágazati feladatok és kerülnek különböző jó szándékú emberek kezébe úgy mindig más és más szakmai szervezetek, kapcsolatok jelennek meg „tanácsadóként”, civil szervezetként. Ahelyett, hogy a szakma „működtetne” egy egységes szakmai érdekképviseletet. Ennek hiányában a kormányzat szándékos vagy véletlen módon akár téves információk, és nem a szakma érdekeit szolgáló információk alapján dönt, alakít jogszabályi környezetet, irányít pénzügyi forrásokat.

Kicsit más irányba evezve, milyen évet zártatok a MÉgKSZ-nél?

Nagyon jó elnökségünk van, tényleg a szakmában jól ismert emberek, de sajnos mindenki – a nyugdíjasok is – aktívan dolgozik még, így nem nagyon lehet őket érdemi társadalmi munkára bírni. Tisztelet persze a kivételnek. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal kötött stratégiai megállapodás óriási lehetőség. Ha van valami konkrét ötletünk, ezen a kapcsolatunkon keresztül be lehetne sok mindent vinni a minisztériumba, szűk területen tesszük is. De jelenleg nem tudjuk ezt érdemben és jobban hasznosítani, mert ebben nem működik a koordináció.

Milyen feladatokat szeretnétek a 2016. évben elvégezni?

Rengeteg ötletünk van, de most az első félévben koncentrálnunk kellene a Fejlesztési Minisztériummal kötött megállapodás szerint arra, hogy a Klímavédelmi Hatóság felálljon, és mindenki megelégedésére működjön. Ehhez kapcsolódik a képzés, képesítés beindítása is, amihez már kidolgoztuk a hatósági képzés és képesítés követelményrendszerét, ehhez továbbra is együttműködünk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a szakképzés korszerűsítésében. Ezzel rengeteg munkánk van, de folyamatosan készítjük elő a hatósági rendszer kiterjesztését más szakterületekre is. Ide kapcsolódik még egy uniós projektünk (TrainBud), amely az érintettek épületenergetikai és megújuló energia hasznosítási ismereteit hivatott bővíteni.

Próbáltad a társszövetségeket bevonni a munkádba?

Igen, több esetben sikerrel is. Bizonyos meghatározott, projekt jellegű témakörökben tudtunk együtt dolgozni. De általában a közös munkára, a konszenzusos, stratégiai együttműködésre nem nagy a hajlandóság.

Apropó! Te, mint az épületgépész szakmánk egyik jeles vezető képviselője, miként vélekedsz az építőipar jelenlegi és jövőbeni helyzetéről? Milyen változásra számíthatunk a „CSOK” által nyújtott lehetőségek alapján?

A CSOK nagy lehetőséget jelent, a lakásépítést fel fogja dobni. A mi szakmánkban ez sok munkát fog jelenteni. Én inkább ott érzek gondot, hogy lesz-e elegendő szakmunkás, aki majd ezeket meg fogja csinálni. Nemrég hallottam, hogy több száz gázkészülék- szerelő kiment Magyarországról Hollandiába, tehát éppen ezek a képesített, jó szakemberek fognak nagyon hiányozni. A minőséggel kapcsolatban pedig szükség lenne pl. cégképesítésre. Amelyik cég rendelkezik képesítéssel (aminek része lenne, hogy legyen mestervégzettségű szakembere), csak az alkalmazhatna képesített szakembereket és csak ő szolgáltathatna bizonyos feladatok és nagyságrendek esetén. Az uniós vagy állami pénzek esetében elvárható lenne, hogy minőséget adó cégeket alkalmazzanak.

Nem látszik rajtad, de nem a legfiatalabb generációhoz tartozol. Nem kellene már kissé nyugalmasabb életformát választanod? Vannak unokáid, szerető feleséged, akikkel foglalkozhatnál, esetleg horgászhatnál. Mi a hajtóerő? Miért töröd magad?

Ennek szerintem genetikai oka is van. Az apai nagynénéim mind 90 éves koruk felett haltak meg. Édesapám is 70 éves koráig dolgozott. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy amit az évek során begyűjtöttem szakmai tapasztalatot, kapcsolati rendszert, azt nem lenne illendő magamba zárni, elfeledni. De mindig is volt bennem egy szakmajavító késztetés, legyen szó itt akár a képzésről, akár a minősített munkáról vagy képesített cégről. Manapság annyira liberalizált a társadalom, bárki bármit csinálhat, ezen változtatni kell! Nem szeretem a szakmától kissé kótyagos, „egycsavarhúzós” embereket, akiket a szakmai tudásuk nem korlátoz a kreativitásukban. Ezek ellen küzdök keményen a képzések, képzési rendszerek fejlesztésével, képesítések kötelezővé tételével a pozitív szakmai diszkrimináció érdekében.

Emlegettük az evezést, a horgászást, folytassuk ezt a gondolatsort az „aranyhallal”! Ha kifognád és lehetne néhány kívánságod, mi lenne az?

Leginkább biztonságot és egészséget kívánnék az unokáimnak a jövőben. A szakmában pedig, hogy tudjunk valami nagyot létrehozni. Esetleg valamilyen nagy oktató, képző központ alapítására, a képesítő és monitoring rendszer teljes szakmánkra történő kiterjesztésére gondolok.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam