belépés / regisztráció
2020. december 5. szombat
Aktuális lapszám

...a világ negyedik legmagasabb csúcsának elérése első magyarként jó érzés...

Beszélgetőtársam Gál László hegymászó, akivel a CLH Szakmai Napokon találkoztam és egy nagyon érdekes, számomra néha megdöbbentő fotókat tartalmazó előadást tartott a Himalája expedícióról. Vágjunk is bele a közepébe!

 

Ki is az a Gál László? Hány éves vagy, hol végeztél?
 

Ajkai lakos vagyok, Ajka mellett, Devecseren születtem. Idén leszek 50 éves, pontosan május 15-én. A sikert jelentő nagy "csúcstámadás" előtt, május 21-én a fiúkkal volt egy kis ünnepség, és téves fordítás miatt - mert egyszerűbb volt az ötvenet mondanom angolul, mint a negyvenkilencet - már tavaly megünnepeltük az 50. születésnapomat.

Saját vállalkozásom van, elosztó berendezések gyártásával, villanyszereléssel foglalkozunk. Amikor expedíción vagyok, a feleségem veszi át a cég vezetését.

   
Hogyan lesz valakiből hegymászó?
  Általános iskolás koromban kezdtem el sportolni, miután azonban megházasodtam és elkezdődött a ház és karrier építése, mindennél fontosabbá vált a munka, a család és ez töltötte ki minden időmet. Majd egyszer egy busz után szaladtam és azt vettem észre, hogy nem tudok jegyet kérni, mert annyira kifogytam a levegőből. Akkor döbbentem rá, hogy ez régen nem így volt és rájöttem, hogy akkor éreztem magamat a legjobban a bőrömben, amikor még rendszeresen sportoltam. Elkezdtem túrázgatni és egy ilyen túrán találkoztam székesfehérvári hegymászókkal. Egész nap beszélgettünk a hegymászásról és ennek az lett a vége, hogy néhány hét múlva a következő alapfokú tanfolyamukon már én is ott voltam. Majd elmentem az első túrára és azóta is velük vagyok, együtt mászunk már kb. 8 éve.
   
Mi az a teljesítmény, ami után saját magad is úgy érzed, hogy "igen, ezt a magasságot én meghódítottam és elértem, amit akartam"?
 

Nagyon sok hegymászóra nézek fel, illetve vannak olyan vetítések, amikor olyan mászók is eljönnek az előadásomra, akiknél én tanultam, és akiknél abszolút nem érzem magam jobb hegymászónak, ezért nagyon jól esik, hogy ők is ott vannak és meghallgatnak engem.

Mikor érzem azt, hogy valami sikerült és valamit elértem? Ami tanácsot mindenkinek tudnék adni, hogy nézzen ki az ember magának egy célt, amiért dolgozni kell. Ami a határán van annak, amit képes megcsinálni, vagy talán egy kicsit e fölé is lehet tenni azt a lécet. Most teljesen mindegy, hogy itt egy 8000-es magasságot nézek ki célul, vagy, hogy szuszogás nélkül érjem el a buszt. Ezután jöhet egy nagyobb és még nagyobb cél. Azt hiszem, hogy így lehet elérni azt, hogy egy 8000-es-re eljutok, vagy egy sziklafalra fel tudok mászni. Addig kell küzdeni, amíg el nem érem azt, amit kitűztem magam elé és ez a munkára is igaz!

Minden célom, amit kitűztem, nagy dolog volt, és szívesen mesélek róla, de azért egy 8000-es, amely a világ negyedik legmagasabb csúcsa, annak az elérése első magyarként olyan, amivel büszkén kiállhatok és az egész országnak kiabálhatok, hogy ez sikerült! De a kis cél is lehet nagy siker, az is előbbre viszi az embert!

   
Amikor ott állsz a hegy lábánál, mit érzel? Hiszen bizonytalanságba mész, nem tudod, hogy visszajössz-e?
  Mindig úgy megyek neki, hogy én visszajövök. A félelemnek az a feladata, hogy fék legyen, és ha veszélyes helyzetet látunk, ne felelőtlenül döntsünk.
   
Tudod a sok erőfeszítés után is élvezni a látványt, amikor felértél a csúcsra?
  Pontosan a magashegyi hegymászásnál nem igaz, hogy az ember az ún. csúcsélményeket ott, az adott szituációban, oxigénhiányos állapotban élvezni tudja. Ott egyrészt még van egy feladatunk: le kell jönni a hegyről, ami az útnak a fele. Lehet mondani, hogy lefelé könnyebb, viszont az erőnk nagy részét már elhasználtuk és így kell lemászni a hegyről. Ezért van az, hogy a legtöbb baleset hegyről lefelé történik. Persze az ember boldog, hogy felért, körülnéz, de azért le kell tudni jönni ahhoz, hogy igazi legyen az élmény, és elmondhassuk, hogy sikerült a mászás.
   
Most, hogy elérted a Himaláját, megnyugszol végre?
  Remélem, hogy nem, amíg a fizikai erőm megvan. Meggyőződésem, ha az ember tovább sportol, és nem mondja azt, hogy öreg, akkor fiatalabb is marad, és ebben segít a sport.
   
Történt már veled olyan, hogy melletted egy társ, egy hegymászó megsérült?
 

Kisebb sérülés volt, de hála Istennek olyan, hogy menteni kellett volna, nem. Viszont több olyan mászásom volt, amikor mellettem halottat hoztak le, az nagyon rossz érzés és mentálisan nagyon ki tudja készíteni a hegymászókat. Engem is!

Beszéltünk korábban Erőss Zsoltról. Ő is benne volt a csapatunkban, együtt másztunk, ő néhány órával utánam érte el a csúcsot fél lábbal. Zsoltot nem ismertem akkor még, amikor a balesete volt. Sokat beszélgettünk erről, próbáltunk tapasztalatot cserélni. A Tátrát a magassága miatt nem szabad leértékelni, tiszteletben kell tartani, de ez minden hegyre igaz, mert mindegyiknek megvannak a veszélyei.

   
Hányan vagytok, akik a 8000-es magasságot elértétek?
  Nem vagyunk túl sokan, kb. tíz ember. De ami fontos, hogy oxigénpalack használata nélkül, ilyen magasan, rajtunk kívül még nem járt ott magyar hegymászó!
   
Korábban ezt a magasságot nem érték el. Miért?
 

Szerintem a szocializmus idején nem nagyon volt lehetősége a magyar mászóknak arra, hogy odamenjenek. Kisebb expedíciók szerveződtek. Volt halálos baleset is az első Himalája expedíción, s ezek a vállalkozói kedvet visszavetették.

A rendszerváltást követően már több lehetőség adódott. De nagyon sok múlik azon, hogy megfelelő támogatókat találunk-e, meg tudjuk-e venni a szükséges, nagyon drága felszereléseket. Ez is biztosan hozzátartozik ahhoz, hogy kevesen jutnak ki.

A felszerelésen kívül van még egyéb ok is. Halálzónának hívják ugyanis a 7500 méter feletti részt, ott, hogy kinek a szervezete mennyire bírja, kicsit genetikai adottság is. A tűrőképességén is sok múlik! Vannak olyan mászók, akik nagyon jók, erősek, de a szervezetük egyszerűen képtelen 8000 méter körül működni és ilyen magas hegyeket meg sem tudnak mászni.

   
A hegymászó hogyan tud készülni egy ilyen teljesítményre?
 

A focista focizással, az úszó úszással, a hegymászó hegymászással gyakorol. Az mindegy, hogy nincsenek hegyeink, nem az oxigénhiányos állapotot kell gyakorolni, hanem azokra a

balesetveszélyekre, körülményekre kell készülni, ami ott, a havas hegyen vár bennünket és ehhez hasonlót Ausztriában, az Alpokban lehet találni. Hasonló nehézségű mozgást és technikát igénylő terepek ott is vannak és ezek a legjobb gyakorlások. Felkészülésre alkalmas még a kerékpározás, futás, pl. a magashegyi futás, amikor igyekszem minél meredekebb terepen futni, akár egy 100 méteres dombra fel, le. Ott egy oxigénhiányos állapothoz hasonló érzést is el lehet érni. De akár a konditerem is beleférhet.

   
Honnan az ötlet, hogy mit kell megmászni és hogyan szerzel társaságot ehhez?
 

Az is lehet, hogy éppen a mászók társaságból pattan ki ez a szikra. Ez egy elég szűk társaság, és már csak azért is érdemes tartani velük a kapcsolatot, mert az ember mindig tanulni akar. Nagyon sok kiváló jellem található a hegymászók között, akikkel jó beszélgetni, együtt lenni.

Olyankor, ha találkoznak a célok, az ember elkezd nézegetni neten, könyvekben, hogy pl. milyen technikai nehézségek vannak. Valóban meg lehet-e csinálni? Ha a döntés már megszületett, akkor célszerű egy ottani helyi irodát megkeresni, akik valamilyen szintű ellátást adnak nekünk. Itt általában a pénzhiány miatt mi mindig minimális szolgáltatást szoktunk igénybe venni. Amikor már tudjuk, mennyibe kerül, mi a feladat, akkor még időt kell arra hagyni, hogy a pénzt is össze tudjuk hozni. Ez a legnehezebb! Az ember megpróbál minden kapcsolatot megmozgatni, de sokszor így se könnyű. A gazdasági nehézségek miatt a sportpályázatok minimálisak. Nem azt mondom, hogy semmit sem kapunk, de nehéz!

Egy önkormányzattól az eszmei elismerés is nagyon jól esik, amikor pl. Székesfehérváron tiszteletbeli polgárrá fogadtak, vagy Ajkán az év sportolója lettem. Ez egy olyan pozitív visszajelzés, ami segíthet abban, hogy egyáltalán tudjak beszélni a támogatókkal és el tudjam mondani, hogy mi a célom.

   
Mesélj egy kicsit a családodról! Ők is másznak hegyet?
 

A feleségemet sikerült kicsit beoltani a mászás örömeivel, már volt olyan túra, amin velem együtt volt. Most már a cél az, hogy Ausztria legmagasabb csúcsát megmássza, és nem én inspirálom, hanem ő határozta el, hogy oda fel szeretne jönni.

Három gyerekünk van: 21, 23, 25 évesek. A legidősebb Laci fiam villamosmérnöknek tanult, aztán úgy alakult, hogy egy baleset miatt abbahagyta az iskolát, így most a cégnél, nálunk dolgozik. Zsuzsa, a középső lányom rekreációs szakon végzett a főiskolán és fitnesszel foglalkozik, sportedzőként tevékenykedik. Talán ő az, akit a legkevésbé sikerült a hegyekbe elcsábítani. A legkisebb lányom, Adrienn is a családi vállalkozásban dolgozik. Az idei évben jelentkezett egy főiskolára, levelező tagozatra jár, belsőépítésznek tanul.

   
Zárszóul, mondj valamit a közeli és a távolabbi jövődről!
  Tervek vannak. De ahogy korábban is mondtam, a legnehezebb a pénz megszerzése. Az ősszel egy Himalája túrára gondoltunk, illetve szeretnénk elmenni látogatóba a Mount Everest alaptáborába, ahol most is voltunk ezen a sikeres úton. Ha tavasszal összejönne a pénz, akkor egy Mount Everest expedíciót szeretnénk szervezni. Két mászó van eddig a csapatban és szeretnénk még egyet találni. Ez nagymértékben növelné annak az esélyét, hogy sikerülhet hármunk közül legalább egynek a csúcsra feljutni.
   
Mit üzensz a szaklapunk oldalain keresztül a vállalkozóknak, miért érdemes téged támogatni?
 

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy ha lehetősége van, akkor egy kicsit áldozzon a sportra, azokra a sportolókra, akik a környezetükben vannak. Szerintem az egy nagyon szép cél, hogy egy magyar feljusson a Mount Everestre.

Ha nincsen semmilyen betegség, az ember "topon" tud lenni mászás közben, akkor úgy érzem, van rá esélyem, hogy megcsináljam ezt a nagy mászást is.

-Ludwig-

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam