belépés / regisztráció
2019. november 14. csütörtök
Aktuális lapszám

A szövetség célja: nyitni a világra az épületgépészet jövőjéért

A Magyar Épületgépészek Koordinációs Szövetsége pár héttel ezelőtt új elnököt választott. Az új elnök Dr. Barótfi István egyetemi tanár lett, akit a terveiről kérdezek.

 

Nem mindennapi esemény zajlott a szövetségnél, hiszen ilyen magas rangú tudományos fokozattal rendelkező személyiség még sohasem vezette. Talán érdemes egy rövid életrajzot is kérni tőled.

Úgy érzem, hogy feladatot, egy lehetőséget kaptam a koordinációs szövetség elnökeként, ez áldozatot és munkát fog jelenteni. Kell egy vagy két év, hogy eredmények jelentkezzenek a szakma számára.

A BME-n kaptam gépészmérnöki diplomát, és ebben az évben fogom megkapni az aranydiplomát. Az eltelt 50 év alatt sokszínű, de talán mégis egy irányba mutató pályát tudok magam mögött. Ösztöndíjasként néhány évet az Orion gyárban dolgoztam, azután a BME-re, majd a Bánki Donát Műszaki Főiskolára mentem tanítani, ahonnan elkerültem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol jelenleg is aktívan dolgozom. Itt a kezdetektől fogva az épületgépészet a fő szakmai tevékenységem. Az egyetemen egy tanszéket, majd egy intézetet is alapítottam. Voltam rektorhelyettes is, jelenleg pedig professzor emeritus vagyok és nemrég kaptam meg az „Egyetem örökös professzora” címet, amiből jelenleg csak kettő van itt a Gépészmérnöki Karon. A civil életben a szakmai tevékenységem különböző társadalmi egyesületekhez kötődik, melyek közül talán a legrangosabb az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, amelynek voltam elnöke is. Ezt azért is emelném ki, mert ez a rendszerváltást követő időszakban volt, amikor az Építéstudományi Egyesület vezetőjének Meszlényi Celesztint választották, akivel akkor sorstársakként sok mindenről beszéltünk, egyebek között akkor született meg az a gondolat is, hogy létrejöjjön egy koordinációs szövetség. Megemlíteném még a Magyar Biomassza Társaságot, amelynek alapítója voltam. Mindig igyekeztem a munka mellett társadalmi szerepvállalást is végezni. Ma még úgy érzem, hogy van bennem egy-két gondolat és néhány évre elegendő erő, hogy a koordinációs szövetséggel kapcsolatos tennivalókat végezni tudjam.

Bőven 70 év felett vagy. Mi késztetett arra, hogy egy ilyen „ingoványos” talajon álló munka végzésébe vágd a fejszédet?

Megtiszteltetésnek éreztem és kihívásnak tekintem. Azért megtiszteltetés, mert a koordinációs szövetségnek én is tagja voltam. (De nem alapító, ugyanis a felsőoktatási intézmények később kapcsolódtak be a szövetségbe. Ráadásul úgy éreztem, hogy nem azonos nyelvet beszéltünk az akkori vezetés és mi, mint felsőoktatási intézmények.) Elég sok szállal kötődöm a MÉGSZ-hez, és korábban a két szövetség egymás konkurenciájának tekintette egymást, ezért most valóban megtiszteltetésnek éreztem, hogy mégis engem választottak, vagyis ez egy fajta gesztus lehet arra nézve, hogy ezt az ellentétet a két szövetség között talán kapcsolattá lehetne alakítani a személyemen keresztül.

Gondolod, hogy az épületgépész szövetségek körében meglévő széthúzás ellenére eredményeket tudsz produkálni?

Meg vagyok győződve arról, hogy ha a szövetség céljait sikerül egy kissé átformálni, akkor ezek az ellentétek nagymértékben csökkenni fognak, sőt, kapcsolatokká alakulnak át. A megtisztelő megkeresés után, ami a jelenlegi elnöktől származott, átgondoltam a lehetőségeket, hogy érdemes- e belemenni egy olyan harcba, aminek nagyon régóta ellenségeskedésben megnyilvánuló múltja van. Azt gondolom, hogy a koordinációs szövetség történetét áttekintve kirajzolódik, hogy mi ennek az ellentétnek az alapja. Két gyökere van. Az egyik az, hogy az alapító és a körülötte lévő személyek saját felfogásuknak megfelelően az épületgépészetet a BME-n végzett mérnökökre szűkítették le, és ez a kezdetekkor, a 70-es, 80-as években így is kellett, hogy legyen, hiszen nem volt máshol épületgépész mérnök képzés. De miután később egyetemi karok jöttek létre, amelyeken épületgépész mérnököt képeznek, mérnökök tömkelege jelenik meg évente az országban, őket sem lehet kívül hagyni az épületgépész szakmai körön, és ugyanígy nem lehet kihagyni a felsőfokú technikusokat, vagy a szakmunkásokat sem. Azt gondolom, hogy a gyártó, a forgalmazó, a szakmunkás, a felsőfokú technikus mind lehet épületgépész. Az eredeti elképzelés tehát, ami anno nem volt annyira disszonáns, az ma már nagyon nagy feszültséget jelent, hiszen az épületgépész társadalom egy jelentős része valamilyen módon kívülállónak, kirekesztettnek érzi magát ebből a koordinációs szövetségből éppen ennek a gondolkodásmódnak a következtében.

A probléma másik gyökere a koordinációs szövetség születésekor az volt, hogy a kormányzat és az épületgépészet közötti kapcsolattartás fel-adatára olyan személyek érkezzenek, akik koordinálni képesek azt. Az alapítást követő kb. 5-6 év után kiderült, hogy ez a kapcsolattartás nem működik. Az akkori kapcsolati tőke megszűnt, a személyek, a pozíciók változtak, koordinálni pedig csak azokat lehet, akik saját maguk ezt elfogadják, jónak tartják és igénylik. Emiatt a koordinációs szövetség tevékenysége az alapítás után 5-10 évvel kezdett kiürülni, felvett olyan tevékenységeket, amelyek az épületgépészeten belül más szövetségek feladatai (pl. képzésszervezés) voltak, ezért még inkább nagyobb lett az ellentét. Ennek az eredménye, hogy olyan események kapcsán is, mint az Épületgépészek Napja, feszültségek, ellentétek alakultak ki és már nem csak a MÉGSZ és a koordinációs szövetség között, hanem a kamarával is. A koordinációs szövetségnek tehát más tevékenységet kell felvállalnia, nem azt, amit ezek a szövetségek, vagy egyesületek már végeznek. Új célt kell megfogalmazni!

Hosszú éveket töltöttél katedrán, a kezed alól sok-sok végzett szakember távozott diplomával, talán ezért is kiváló a kapcsolatod az épületgépészek nagy családjával. Miként látod ennek a társaságnak a belső ügyeit?

Az alapvető kérdés a koordinációs szövetség jövője szempontjából, hogy sikerül-e a célokat újra fogalmazni. Mindenféle tevékenység alapvetően két paraméterrel jellemezhető: kik, és mit végeznek? Ez az épületgépészet területén úgy néz ki, hogy a szakmunkások, a technikusok, a felsőfokú technikusok, a mérnökök, terveznek, kiviteleznek, gyártanak, forgalmaznak, műszaki ellenőrzést végeznek és oktatnak. Ha a kik és mit végeznek paramétereket egy mátrix két tengelyének tekintem, akkor a különböző szervezetek más-más mátrixot adnak. Vannak egészen széles spektrumú szervezetek és vannak egy-egy ponttal jellemezhetőek is. Ha minden ilyen mátrixot egymás fölé rakunk, akkor egy olyan háromdimenziós teret kapunk, amiben az látható, hogy kik, milyen tevékenységet, milyen szervezetekben végeznek. Ez a tér maga az épületgépészet, és minden, ami a szakmában történik, ezen a téren belül zajlik. Én ezt egy jó környezetnek gondoltam és az, hogy az épületgépészet felé fordultam az annak tudható be, hogy ez egy olyan zárt közösség, ahol viszonylag jók a kapcsolatok, akik ráadásul olyan tevékenységet végeznek, ami közvetlen emberi igényeket elégít ki.

Ebben a térben az is látható, hogy ugyanazt a munkát több szervezet is végzi, és ez hordozhat magában feszültséget is, de ennek elkerülésére akár koordinálni is lehetne ezeket a szervezeteket. Én mégis azt mondom, hogy az épületgépészet legnagyobb problémája mégsem ez, hanem az, hogy ebben a háromdimenziós térben a szakma saját maga jól elvan, és nem törődik azzal, hogy körülötte a világ hogyan változik. Tehát a szövetség céljaként az épületgépészet és a környező világ közötti kapcsolat feltárása tűzhető ki, azaz, hogyan épül be az épületgépészet a társadalomba, illetve a társadalom hogyan ítéli meg az épületgépészetet? Milyen technikai fejlődés zajlik, amivel az épületgépészetnek kapcsolata lehet, milyen gazdasági érdekek mentén működik az épületgépészet, milyen a társszakmai kapcsolata? Tehát a koordinációs szövetségnek nem a téren belül, hanem a tér és a környezete közötti kapcsolatot, összefüggéseket kell feltárnia, elemeznie, értékelnie. A szövetségnek egy olyan tevékenységet kell folytatnia, amivel az épületgépészet számára perspektívát nyújt, lehetőségeket tár fel, tükröt tart, hogy tudják az épületgépészek, őket hogyan ítélik meg, igyekezniük kell a társadalom általi elismertséget elérni. Jelenleg ott tartunk, hogy a környező világot nem vesszük figyelembe, így a környező világ, pl. a politika, saját maga kezdeményez és hoz döntéseket a szakmánkra vonatkozóan. Mi pedig hálásan és boldogan vesszük, ha megszólítanak minket azzal, hogy vegyünk részt a munkájukban és hagyjuk jóvá azt, amit ők kitaláltak, miközben nekünk kéne felkínálni ezt a lehetőséget. Meg kellene szüntetni azt, hogy az egész épületgépészet arról szóljon, hogy épületgépészek beszélgetnek egymással épületgépészetről! Saját magunk bezártsága jelenti a problémáinkat.

Szakmailag is van ennek következménye, mert alig van innováció. A különböző kiállításokon, konferenciákon is csak a másik épületgépészt keressük, pedig kapcsolatot kellene kiépítenünk pl. az egészségüggyel, informatikával, építészettel is. Ha azt látjuk, hogy az élet mindennapjaiban ma már az informatika olyan szintű, hogy a leheletedből meg tudja állapítani, hogy tüdőbeteg vagy-e, vagy nem, akkor ezt az installációba be kellene vezetni, hogy ezeket érzékelje egy berendezés pl. egy légcsere kapcsán. Vagy egy másik példa: a WC-t mai napig is úgy tervezzük, mint 15-20 évvel ezelőtt, pedig már a székletből meg lehet állapítani, hogy van-e valakinek vastagbél rákja. Ha nem lépünk előre, a világ elmegy mellettünk. Vagyis a szakmánk jövőjét az jelenti, ha mi a környező világra nyitottak vagyunk, az azzal kapcsolatos összefüggéseket érzékeljük, látjuk, különböző kísérletekkel új megoldásokat találunk. Együtt kellene működni más tudományterületekkel, pl. az építészekkel, anyagtudományokkal, környezettudományokkal, stb.. Tudjuk például, hogy milyen irányba megy az építészet?

Milyen rövid és hosszú távú terveid vannak?

Nagyon friss még a megválasztásom, így bármit mondhatnék, de megalapozottan azt tudnám talán válaszolni, hogy az a tervem, amit vállaltam. Magát a koordinációs szövetség új céloknak megfelelő átszervezését, olyan másfél évre teszem. Sikerül talán a tagság létszámát is növelni olyan témák megválasztásával, amelyek ennek az elképzelésnek a jóságát igazolják pl. rendezvények szervezésével, kiadványok, tanulmányok, stb. megjelentetésével. Ha ezt másfél-két év alatt teljesíteni tudom, akkor már nyugodtan adom át a vezetést egy fiatalabb kollégának, mert elmondhatom, hogy jó irányba fordult a szövetség hajója, és ezt a hajót fiatalos lendülettel, biztosan lehetne vezetni az épületgépészet megalapozott jövője reményében.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam