belépés / regisztráció
2018. október 19. péntek
Aktuális lapszám

A szakmám, hogy embereket tanítsak

„Már régóta szeretném nyilvánosan is megerősíteni, hogy szaklapunk számára – Meszlényi Zoltánt követően – te lettél az egyik legfontosabb személy. Szerkesztőbizottsági tag vagy, lassan már öt éve rovatíró és néha úgy érzem, hogy a neved összeforrott a szaklapunkkal” – indítom a beszélgetésünk fonalát Baumann Mihállyal, a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar tanszékvezető tanárával.

 

Mi az, ami arra ösztökélt, hogy ennyi feladatot vállalj magadra a szaklapunknál?

A szakmám az, hogy embereket tanítsak. És most bármennyire furcsán is hangzik, már többször megfigyeltem, hogy amikor előadást tartok, vagy konferencián előadok, abból mit jegyzetelnek a jelenlévők. Azt vettem észre, hogy mindig a legalapvetőbb, legegyszerűbb dolgokat írják le. Ezért arra jutottam, hogy az ember ne olyan jellegű cikkeket írjon, amelyek nagyra törőek, sokkal fontosabb, hogy az a tervezők, a szerelők nyelvén szülessen meg. Próbálok éppen ezért arra törekedni, hogy most, amikor új tankönyvek, alapszakkönyvek nem igazán születnek, legalább apránként ilyen jellegű, egyszerű ismereteket adjak át a szaklap olvasóinak. Ezért írom ezt a rovatot, hogy ugyan elpotyogtatva, de a tudást frissítő, megalapozó információk szülessenek. Ezt csinálom az oktatásban is és sok esetben ezek a cikkek arra is jók, hogy azt mondhassam, „itt és itt tessék utánanézni”.

Nagyon jól – korrekten és precízen – írsz, lényedből sugárzik a szakember, a pedagógus nyugodtsága, a szakmába vetett hite. Hány éve is vagy ezen a pályán?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rögtön a lediplomázásom után kerültem a felsőoktatásba, ez pedig már elég régen, 1982-ben volt.

Pár hónapja tanszékvezetőnek is kineveztek és tartottam attól, hogy az idődet ezután majd teljesen az oktatás fogja lekötni. Szerencsére nem így történt, mert azóta is vezeted a Tanműhely című rovatodat. Gondolom, az itt megjelent írásaid később egy tankönyv alapjait is képezhetik.

Igen, tanszékvezető lettem, annak minden kötöttségével, de a rovatot is folytatni szeretném, olyan módon, hogy az írások önmagukban is, fejezetenként is emészthetőek legyenek. A mai diákokra ugyanis nem jellemző, ami a mi időnkben még abszolút elfogadott volt, hogy „igen, akkor erre a vizsgára ezt a két, 300-500 oldalas könyvet kell átnézni”. Ma már ritka, hogy a diákokat rá lehessen venni arra, hogy ilyen terjedelmű írásokat elolvassanak. Ebből a szempontból lehet, hogy szerencsésebb is, ha az írásaim részletekben készülnek és jelennek meg.

Mi változott akkor? Talán ez az internet hatása, hogy a diákok úgy gondolják, azon keresztül mindent megtanulhatnak? Miért nem olyan alaposak, mint kb. 30-40 éve mi voltunk?

Óriási a változás, ami a napjainkban is tart! Amikor mi voltunk fiatalok, csak néhány fajta termék állt rendelkezésre, ma pedig ontják őket a gyártók és nagyon széles a termékpaletta. Nagyon gyorsan változik minden. Mire megírja az ember, jószerivel a termékek is, vagy a rájuk vonatkozó információk is megváltoznak. Természetesen az alapismeretek, a fizika nem változik. Ebben a nagyon széles kínálatban, ahol sokszor az is jellemző, hogy bizonyos dolgok már leegyszerűsödve jelennek meg és a felhasználóknak kész receptet adnak, kevésbé hajlamosak a tanulók az alapokat átnézni és azzal foglalkozni. Csak az a baj, ha hiányoznak az alapok, akkor ezek az útmutatások csak bizonyos határok között működnek, és ha ezeken túl kell nyúlni, akkor jönnek csak a problémák. Ezért fontosnak tartom, hogy az oktatandó anyag ne csak a mostanában közkedvelt dolgok irányába kacsingasson! Tehát nem biztos, hogy valakinek azonnal a hőszivattyú működését, vagy egyéb „nyalánkságokat” kell megtanítani addig, amíg nem tudja az alapokat.

Mint tanszékvezetőt kérdezlek, milyen érzés volt a vezetői pozíció vállalása?

Most még inkább érzem a feladat súlyát. Nem titkolom azt sem, hogy viszonylag nehéz helyzetben került sor a váltásra. Ezalatt elsősorban azt értem, hogy nagyon kicsi a létszámunk jelenleg, a főállású oktatóink száma három és fél. Sajnos a gazdasági helyzet is olyan, hogy egyelőre bővíteni nem lehet. Másrészről viszont le a kalappal a kollégák előtt, mindenki húzni szeretné a szekeret és bizonyítani, hogy igenis képesek vagyunk a feladat ellátására. Ezért nézek bizakodva a jövő elé!

Hogyan fogadták a tanszék dolgozói és a kedves feleséged a kinevezésedet?

Ahogy már említettem, a tanszéken nagyon lelkes a csapat és alapvetően pozitívan fogadták a váltást, sőt, bizonyos értelemben kiprovokálták, hogy még véletlenül se dönthessek másként. Várták ezt a lépést! Hál’ Istennek otthon is jó a fogadtatás, hiszen a nyugodt otthoni háttér nélkül ez nem is működhetne. Nagyon kell a stabil, segítő családi támogatás, mert ez ad erőt a mostani megnövekedett feladatok elvégzéséhez.

Megítélésed szerint milyen állapotban vetted át a tanszék irányítását és mi az, amit változtatni szeretnél?

Az elmúlt öt év az építkezésről szólt. Felújítottuk az intézmény épületét, korszerűsítettük a laborokat és ezeknek a munkálatoknak a 80%-át talán már el is végeztük. A korszerű labor létét nagyon fontosnak tartom egyrészt azért, mert szükség van arra, hogy a hallgatók eszközök közelében tanuljanak, nőjenek fel, sok olyan diplomamunka tud születni, ami ezek használatát tételezi fel, másrészt pedig ez ad lehetőséget arra, hogy az ipari kapcsolatainkat erősítsük. Most is vannak megkeresések különböző mérési, fejlesztési feladatokkal kapcsolatosan, amelyeket egészen biztosan nem tudnánk ilyen háttér nélkül elvégezni. A baj itt is az, hogy kevesen vagyunk, de hál’ Istennek már nagyon jó eszközparkkal, háttérrel rendelkezünk.

Hogyan állsz a szükséges tudományos fokozatokkal?

Ebül! Igen, azzal, hogy a kinevezést megkaptam, együtt járt az is, hogy a „stukkert a halántékomhoz nyomták” és azt mondták, hogy ez az a pillanat, amikor nem húzhatom, nem halaszthatom tovább a tudományos fokozatok megszerzését.

A neved összeforrott a szakmában talán a leggyakrabban használt épületgépészeti tervező programokkal, amelyek némelyikét már több mint 20 éve fejlesztettétek ki. Jelenleg hány programotok van a piacon?

Ha pl. a WinWatt programunkat nézzük, akkor egy programról beszélhetünk, miközben a tudása, sokrétűsége miatt 8-10 szeletként kapható és értékesíthető, attól függően, hogy ki, mennyi pénzt szán rá és milyen feladatokat akar elvégezni vele. De ez ún. tudás programként is megvásárolható, így 5-6 másik programmal kiegészítve a szakmának egy igen széles szeletét le lehet vele fedni. Azt is hozzátehetem, hogy valamilyen csoda folytán változatlanul nem látom, hogy lenne jelentős konkurenciánk. Elvétve jelenik meg egy-egy program, ami adott esetben pár év múlva el is tűnik. De mi igyekszünk változatlanul kiszolgálni a szakmát és magas színvonalon, sok szolgáltatással rendelkező programokat gyártani. A magasan tartott mérce azért kell, hogy nehezebben lehessen bennünket lekörözni. Azt nehéz megmondani, hogy hányan használják a programjainkat, mert vannak ingyenes, céges változataink, ahol mi nem feltétlenül tudjuk, hogy mennyi gépen terjedt el a program. Azt tudom, hogy velünk 2000 feletti felhasználó cég van közvetlen kapcsolatban. Ha most abból indulunk ki, hogy a mérnök kamarában az épületgépész tervezők száma kb. ennek a duplája, és ha azt is hozzáteszem, hogy egy irodán belül többen is használják a programjainkat, akkor ez egy igen szép szám.

Melyik programotokra vagy a legbüszkébb? No és mivel foglalkoztok jelenleg?

A WinWatt fűtéstechnikai programcsomag volt mindig is a húzóprogram, bár az utóbbi időszakban áttevődött a hangsúly az épületenergetikára, az ezzel kapcsolatos számításokra, de hozzáteszem, talán köszönhető ez annak is, hogy a programok frissítéseit ingyen bocsátjuk rendelkezésre, tehát ha valaki 10 évvel ezelőtt megvásárolta a WinWattot, akkor nem kell újat vennie, hiszen a legfrissebb is a rendelkezésére áll. Így nálunk most elsősorban a bevételt az új energetikai modulok produkálják.

Tudom, hogy nagy utazó vagy, ezért is kérdezlek, hogy eddig melyik utad volt legizgalmasabb, esetleg a legveszélyesebb? Hova mentek legközelebb? Az utazásaidról nem írsz könyvet, vagy beszámolót?

Nehéz összehasonlítani az almát a körtével, ezért nem egyszerű megválaszolni, hogy melyik utam volt a legizgalmasabb. A legtöbbnek megvan a maga varázsa, ami miatt nagyon kedves. Ha mégis választani kellene, talán az izlandi út volt a legérdekesebb a sok természeti csoda miatt, vagy a tavalyi dél-amerikai, perui túra, de ezek még friss élmények és ezért nyilván kedvezőbb megítélés alá esnek. Sok-sok képben tárolom az élményeimet, gyakran megmutatom őket a barátoknak. Otthon, Pécsváradon rávettek arra, hogy közönség előtt a művelődési központban képes beszámolókat tartsak, úgyhogy most készülök egy újabb bemutatóra, ennek témája az észak-németországi Hansa városok lesznek. De könyvet biztosan nem fogok írni, mert nincs időm. Most annyi minden más sokkal fontosabb, hogy ez már biztosan nem fog beleférni az időmbe. A kérdésedre válaszolva az egyik legveszélyesebb utam az volt, amikor Pécsvárad felett repültem sárkányrepülővel és a szél dobált minket. Ami a következő utat illeti, nem tudom, mi lesz, mert annak kiválasztása a feleségem feladata.

Milyen változásokról tudsz beszámolni a családodat illetően?

Az elmúlt öt évben nagyon sok örömteli esemény volt a családunkban. Mind a két lányom férjhez ment és a közelünkben építkeztek. De ami a legfontosabb, hogy az elmúlt két és fél év alatt három unokám is született. Két fiú született a két lánytól, majdnem egy időben, ők két és fél évesek és van egy kilenc hónapos kislány unokám is.

Zárszóul szívesen venném, ha beavatnál bennünket terveidbe. Sikeres emberként mit szeretnél még elérni a jövőben?

A közeljövőben nagyon fontos lenne, hogy végre erőt tudjak venni magamon és belevágjak egy doktori munkába. Úgyhogy hosszabb távra nem is szeretnék tervezni, mert ez most eléggé meghatározó lesz a jövőmet illetően.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam