belépés / regisztráció
2020. december 5. szombat
Aktuális lapszám

A segítőkész barátság korlátai

Viccesen azt szokták mondani, hogy akinek barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségre. Ennek a mondásnak nincs igazán idegen nyelvű megfelelője, talán azért sem, mert a kifejezés a mi sajátos, magyaros lelkivilágunkat, az egymáshoz való hozzáállásunkat tükrözi. Néha ugyan a barátság létezik, de a segítőkészség már nem természetes. Gyakran persze ennek szöges ellentétét hangoztatjuk, mármint, hogy mi a barátainkért mindent megteszünk, és valóban így is érezzük, talán vérig is sértődnénk, ha valaki ennek az ellenkezőjét állítaná velünk kapcsolatban.

Sokszor hangoztatjuk elkötelezettségünket szeretett épületgépész szakmánk és annak művelői iránt és valóban egy-egy kiállításon, rendezvényen boldogan, tiszta szívvel szorongatjuk egymás kezét, felemelő, kellemes – talán mondhatom, hogy közösségi – érzés hatja át lelkünket. Szívesen beszélgetünk egymással, együtt érzőknek, segítőkésznek mutatkozunk, nem számít, hogy ki, melyik fokán áll a ranglétrának, élvezzük egymás társaságát, érző emberi lényként viselkedünk. De vajon meddig tart a segítőkészség? Vajon miért nincs ez a segítő kéz arra az esetre is, ha ez egyik sorstársunk nehézségbe, kellemetlenségbe ütközik? Miért húzzuk el a másik elől az egykor ígért, vagy csak sejtetett segítő kezet? A „nekem elveim vannak” kifejezés emberi kapcsolatokat tehet tönkre, mit sem törődve a korábbi sok-sok éves közös múlttal, azzal a kitaposott úttal, amelyen egykor akár együtt is haladtunk. Az elvek mindenáron történő betartása, az azokhoz való rideg ragaszkodás a múlttal, egymással történő szembefordulást, sok éves barátságok, összeköttetések végét jelenthetik. Vajon megéri ez? Ha nekem jobban megy, tehetősebbé válok, vajon az elveim arra köteleznek, hogy elforduljak a másiktól? Nem hiszem, hogy ez a követendő út! Hiszen még a lámpánál kéregetőnek is segítünk néha pénzzel, máskor jó szóval és ez utóbbi sem kevés! Ha látjuk a másik szorult helyzetét, nem keletkezik bennünk az érzés, hogy segítsünk? Nem adományként, hanem esetleg a hideg, rugalmatlan elveink feloldásával, pláne, ha a másik segítőkeze a későbbiekben számunkra is tartalmaz jót?

Önök hogyan vélekednek erről? Csak én látom ezt a helyzetet ilyen súlyosnak vagy Önök is tapasztaltak már hasonlót? Kérem, írjanak és nyugtassanak meg, hogy a mi szakmánkban a valóság ennél jobb, azaz létezik a segítő kéz!

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam