belépés / regisztráció
2019. május 20. hétfő
Aktuális lapszám

A pozitív szemlélet és gondolkodás mindig tovább visz

Pontosan nem tudom megmondani, hogy mióta, de nagyon régen ismerjük egymást. Találkozunk szakmai rendezvényeken, együtt ülünk az Épületgépészeti Múzeum igazgatóságában, számos épületgépész szakmai rendezvény aktív résztvevője vagy. Azok közé tartozol, akik mindig dolgoznak, társadalmi munkát végeznek, de amikor az elismerő, dicsérő listát állítják össze, többnyire mégis kimaradsz. De most megtört a jég, mert egy nagyon szép, megtisztelő címet kaptál a szakmától, te lettél „Az év épületgépész oktatója” – kezdem a beszélgetést Czentnár Zsuzsannával, a Szily Kálmán Műszaki Középiskola, Szakiskola és Kollégium tanárnőjével. 

 

Bár a hölgyek múltjában nem illik „vájkálni”, mégis egy rövid összefoglalót szeretnék kérni tőled, hogy ki is az a Czentnár Zsuzsanna?

Okleveles létesítménymérnök, környezetvédelmi szakmérnök, műszaki tanár és talán a legfontosabb: épületgépész mérnök vagyok. 1992-ben végeztem a Pollack Mihály Főiskolán, Pécsett. Mindig is tanítani akartam, de mérnök is szerettem volna lenni. Édesapám ácsmesterként dolgozott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egy Pusztadobos nevű faluban és nagyon sok templomnak készítette a tetőszerkezetét, így rengeteg építészmérnök látogatott hozzánk és én természetesen gyakran ott ültem az édesapám ölében, „szakértően” néztem a tervrajzokat. A metszeteket, homlokzatokat mindig érdeklődve tanulmányoztam, amennyiben nem értettem valamit, akkor kérdeztem. Ahogy viszszagondolok a gyermekkoromra, mindig szívesebben dolgoztam, takarítottam apu műhelyében, mint bent a lakásban.

Később aztán rengeteget jártam az építkezésekre is. Nyírbátorban, Nyírmeggyes, Nyírderzs, Vaja és Flóratanya környékén sok templomot építettek vagy újítottak fe édesapámék.

Hogyan kerültél Budapestre?

Kezdjük ott, hogy Debrecenben jártam a Svetits Katolikus Gimnáziumba és ott nagyon sokat segítettem az osztálytársaimnak, fizikából és matematikából korrepetáltam őket, sőt, néha kiálltam a tábla elé és az egész osztálynak magyaráztam (41-en voltunk lányok egy osztályban). Majd úgy hozta az élet, hogy egy ponttal lemaradtam a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematikus szakáról. Aztán már nyaralás közben jött egy távirat Pécsről, hogy elegendő lenne a pontszámom és választhatnám Baján a vízgazdálkodást, Pécsett a mélyépítő, vagy az épületgépész szakot. De mivel nem voltam otthon, ezért öcsém válaszolta meg a levelet és úgy döntött, hogy épületgépész leszek. Egy sikeres félévvel a hátam mögött megtehettem volna, hogy átjelentkezem Nyíregyházára, a tanárképző matematika-fizika szakára és akkor teljesült volna az álmom, hogy tanár leszek, de időközben annyira megtetszett Pécsett a mérnöki fizika, az áramlástan és hőtan, hogy eldöntöttem, végigcsinálom.

1992 júniusában végeztem az egyetemen. Előtte, áprilisban megjelent egy álláshirdetés a tanszéken, hogy a Budapesti 2. számú Bordás András Szakmunkásképző Iskola keres frissen végzett mérnököt, úgyhogy jelentkeztem, ajánlást pedig Baumann Misiék adtak. (De Budapesthez kötött az akkori barátom is, akit ma már csak a volt férjemként említhetnék.)

Ki tudsz emelni néhány oktatót Pécsről, akikre ma is szeretettel gondolsz?

Az épületgépészeknél mindenkire jól emlékszem, de az alapismeretek elsajátításában résztvevők közül is több nevet fel tudnék sorolni, akik sokat segítettek. Minden alapozó és szakmai tantárgy továbbvitt, segített a műszaki szemlélet kialakításában. Név szerint említeném Falusi József, Stojanovits József és Lehmann János tanár urakat, valamint Frohner Ilona tanárnőt, de legnagyobb mértékben Baumann Mihály nevét és személyiségét emelném ki.

Nos, eddig valóban nem halmoztak el kitüntetésekkel! Most, hogy az Épületgépészek Napja rendezvényen átvehetted az oktatási kategóriában ezt a címet, milyen érzésekkel fogadtad, hiszen legyünk őszinték, sok neves, elismert oktatót előztél meg!

Nagyon jó érzés volt, tényleg örültem neki, mert úgy érzem, hogy szívem- lelkem ügye az oktatás. Szeretni kell a szakmát, a diákokat, a tanítványokat, hinni kell bennük és reménykedni, hogy miután kikerülnek az iskolapadból, a munkájukat mindig a lehető legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint fogják végezni.

Szakközépiskolai és szakiskolai tanár vagy. Jelenti ez az elismerés, hogy a szakmunkás képzés, szakoktatás egyre inkább a helyére kerül? Te hogyan látod az oktatás minőségét, rangját?

Az előírt követelményrendszer és a hozzánk kerülő diákok alapismeretei között nagyon nagy távolság van, és néha úgy érzem, hogy ez egyre nagyobb lesz. Amikor az a probléma, hogy egy méter hány centiméter, vagy említhetném a különböző fizikai alapismeretek, sűrűség, tömeg, sebesség ismereteinek a hiányát is, akkor bátran mondhatom, hogy nem is a nulláról kell kezdenünk az oktatást, hanem néha a mínuszról. Pont, amire a szakoktatás épülne, vagyis a matematikai öszszefüggések, fizikai törvényszerűségek, az hiányzik teljesen, így pedig nagyon nehéz az elméleti és gyakorlati tudást felépíteni, az általános és a szakmai követelményeknek megfelelni.

Az elmúlt évben rendezett Szakma Sztár Fesztivál díszvendége Orbán Viktor miniszterelnökünk volt, aki az esemény helyszínén tartott megnyitó beszédében és személyes megjelenésével is a szakmunkásképzés fontosságát jelezte. Éreztek valamilyen változást ezen a területen?

Nagyon nagy lépés volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is kilátogatott, mert a jelenléte a szakmai oktatás fontosságát emelte és hangsúlyozta ki. Nagyon jó a Szakma Sztár szlogenje: „egy jó szakma felér egy diplomával”. És szerintem ez így is van. Felnőttképzésben is részt veszek és nagyon sok mérnök, diplomás szakember jön elsajátítatni egy OKJ-s szakmát, legyen az víz- , gáz-, fűtésszerelés vagy épületgépész technikus.

De valahogy jobban kellene motiválni a nappali tagozatos diákokat a szakma irányába. Ez a rendezvény már egy jó kezdeményezés, hiszen több tízezer általános iskolás diákot szállít a kamara buszokkal vidékről, így próbálják felkelteni az érdeklődést a különböző szakmák iránt, de hatodik éve rendezzük meg ezt a Szakma Sztár Fesztivált és azt lehet mondani, hogy szinte mindig ugyanazokból az iskolákból jönnek a résztvevők. Nagy szerepet játszik a szakmai tanárok hozzáállása, mert mi, tanárok is nagyon különbözőek vagyunk. Fontosnak tartom, hogy szeretni kell a diákokat és valamivel fel kell kelteni az érdeklődésüket a szakma iránt. Sajnos, ez nem mindenkinek megy. A tanárok nem(csak) a pénzért végzik ezt a munkát, hiszen ha így lenne, akkor nagy gondban lenne a szakképzés, mert a kulcsszó az elhivatottság. Úgyhogy természetesen, mindig örülünk az újabb lelkes kollégáknak.

„Az év épületgépész oktatója” című díj mennyire változtatta meg az életedet a munkahelyeden és a szűkebb szakmai körödben?

Nagyon sok gratulációt kaptam már közvetlenül a díj átvétele után is, illetve nagyon sok korábban végzett és mostani diák is köszöntött, az igazgató úr pedig feltette a hírt az iskola honlapjára. Ez mind nagyon jól esett.

Hány diákod lehetett a pályafutásod alatt? Tanárnőként tudtad őket fegyelmezni?

Egy évben kb. 60 diák végez nálam, 22 év alatt ez már 1300 körül van és a 98%-uk fiú. De semmi problémám nincs a fegyelmezésükkel. Azt szoktam mondani, hogy annak lehet nagyobb szája, annak engedek meg több mindent, aki tud. Tehát először le kell tenni valamit az asztalra.

A megtisztelő elismerés boldog tulajdonosaként kérdeznélek: most hogyan tovább? Szeretnél hamarosan ismét ott lenni a jelöltek között?

Nekem ez most így elegendő. Nem bánnám, ha egyre többen lennénk azok, akik kiérdemelnénk ezt a díjat, mert ez azt jelentené, hogy javul az oktatás színvonala. De szerencsére vannak még olyan tanárok, akik sikerrel pályázhatnának erre az elismerésre.

Egy ilyen beszélgetés mindig lehetőséget ad az interjúalany számára, hogy „kiöntse a szívét”. Tiéd a szó!

Nem panaszkodom, és úgy gondolom, hogy a pozitív szemlélet és gondolkodás mindig tovább visz. Sok-sok minden negatív egy ember életében, de ha visszafelé nézünk, az nem segít, tehát előre kell tekinteni. Most pl. nagyon jó, hogy a Gödöllői Szent István Egyetemen óraadóként is taníthatok. Ezt is kipróbálhatom végre. Eddig tetszik, de majd meglátjuk, hogy hogyan tovább.

Mint magánember csak keveset tudunk rólad. Beavatnál bennünket? Hogyan élsz, mit csinálsz a szabadidődben? Sport, hobbi?

Nagyon kevés a szabadidőm, mert főállásban tanítok a Szily Kálmán Műszaki Középiskolában, szombatonként egy felnőttképzési központban és néha az egyetemen is adok órát, tehát jelenleg az életem 90%-a az oktatás, a tanítás. Minden hónapban legalább egyszer hazautazom szüleimhez Szabolcsba. Van hat keresztgyerekem, úgyhogy mindig van mit tenni. Szeretek sportolni, szeretem az egyszerűbb tornaórákat. De pl. nemrég az osztályommal egy 2 órás Kick-Box edzésen vettem részt aktívan. Szívesen olvasok, télen néha elmegyek síelni, nyáron szeretek utazni, hosszabb szabadságra menni. Legutóbb egy spanyol-portugál körúton voltam. Amúgy elváltam, de távkapcsolatban élek és még nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Talán hamarosan eldől.

Tehát a Gödöllői Szent István Egyetemen óraadó tanárként is terjesztheted szakmai tudásodat, és úgy tudom, hogy ezeket a tapasztalatokat a hazai és külföldi oktatási intézetekben szerezted. Igaz ez?

Igen, pl. tavaly Csehországban voltunk két diákommal. Egy Trinec-ben lévő iskola szervezett diákolimpiát, ahol hat ország diákjai vettek részt. Egyáltalán nem tudtuk mi vár ott ránk, csak annyi volt biztos, hogy csőszereléssel kapcsolatos gyakorlati feladat lesz és természetesen a hozzá tartozó elmélet. Olyan diákokat választottam, akiknek jó a problémamegoldó képessége. A verseny jól sikerült, de egy ponttal lecsúsztunk az aranyéremről. Azért hatalmas teljesítménynek tartom, hogy az ezüstérmet elhoztuk.

Szeretnéd a pályafutásodat egyetemi oktatóként befejezni?

Még nem tudom. Talán! Meggyőződésem, hogy 22 év ugyanabban a középiskolában nem kevés idő, és ez alakítja az embert. Két hónap tapasztalata mondatja velem, hogy jó az egyetemen tanítani, de ez teljesen más. Ha az egyetemi oktatás lesz a célom, akkor phd-t kell szereznem, de nyáron eldől majd, hogy milyen irányt vesz az életem.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam