belépés / regisztráció
2020. december 4. péntek
Aktuális lapszám

A minőségi teljesítményünkkel értük el, hogy folyamatosan van munkánk

„Őszintén meg kell vallanom, hogy akkor esett rád a választásom, amikor az Épületgépészek Napja rendezvényen a 2012. évi Tervpályázat győztese lettél. Az állítás viszont, hogy az interneten keresztül mindenkiről információt lehet szerezni, esetedben nem működött. A cégetek honlapját nem találtam, és rólad is csak a tervezett létesítményeiden keresztül találtam csekély adatmennyiséget”- kezdem a beszélgetést interjúalanyommal.

 

Nos, itt a lehetőség, hogy bemutatkozz! Ki is az a Mangel Zoárd?

A József Attila Gépipari Szakközépiskolában, majd 1989-ben a BME esti tagozatán végeztem épületgépészként. Tanulmányaim alatt 1978-tól a Vegyterv Ipari Technológiai Csőtervezési Osztályán dolgoztam és a tervezés összes elképzelhető ranglétráját végigjártam, a tuskihúzástól a részletszerkesztésen keresztül a kisebb tervezési feladatokig. Később, amikor befejeztem az egyetemet, a Vegytervből kivált Optimum Mérnökirodához kerültem, amely a vegyipari rendszerek gépészeti tervezését végezte.

Ennek megszűnését követően kezdtem el 1994-től egyéni vállalkozóként tervezni és akkor jellemzően klímás kivitelezői társaságokkal voltam kapcsolatban, mint pl. Szanyó Kft. Nagyrészt mérnöki háttérszolgáltatást, tervezést végeztem a számukra. Talán büszke lehetek az akkori szép munkáinkra:1993-ban a Magyar Rádióban egy hidegenergia tárolót, jégakkumulátoros rendszert készítettünk, amely egyébként 1994-ben Nívó Díjat nyert a komplett kivitelezésével.

1997-1998 körül jöttem össze a Tevim Kft.-vel, amely az ÉVITERV-nek volt a maradék épületgépész irodája, Wohner Józseffel és a Czeizel Tamással. Általuk kerültem be jó pár nagy projekt tervezésébe, mint pl. a Mamut I, aztán a Magyar Televízió Székház új épületkomplexumának tervezésébe is bedolgoztunk. Majd jött a Szeged Pláza, Nyíregyháza Pláza, Miskolci Interspar és egyéb bevásárlóközpontok.

A tapasztalatszerzéshez szükséges hátteret a Tevim Kft. biztosította, amiért ma is hálás vagyok. A Mangel Épületgépész Iroda, ahol továbbra is egyéni vállalkozóként dolgozom, egy kicsi, két és fél fős társaság. Bár voltunk mi korábban, 2008-ig többen is, de a válság hatására össze kellett húzódnunk.

A pályázaton elnyert első díj számodra meglepetés volt? Pár mondatban bemutatnád a pályaművedet?

Nem tudtuk, hogy a piacon milyen projektek futottak és az is meglepetés volt, hogy valóban két-három komoly pályamű érkezett be. Az első három helyezett között igazán csak „nüansznyi” különbségek lehettek, de azért, őszintén szólva, az első három közé vártuk magunkat.

Pályaművünk a Szeged Agóra Pólus intézmény terve volt, melyet azóta már átneveztek. Az egész tervezési folyamat során az összes szakág tekintetében végig megvolt az együttműködés, még az előkészítési fázisban is. Ez sajnos ma nem divat, ami óriási hiba! A pályázati anyagba már bele volt „égetve” egy olyan háttértanulmány, amelynek ismeretében gyakorlatilag csakis hőszivattyú alkalmazása mellett dönthettünk. Ennek a megvalósítása borzasztó nehéz volt ebben az épületben, hiszen egy közintézményről beszélünk, ahol a költségeket rettenetesen le kellett szorítani. Vakolatos felületi hűtést terveztünk megvalósítani, mivel egy közintézményben a légtechnikához, az elektromos rendszerekhez rengeteg álmennyezeti teret kell létrehozni és az ide szerelhető álmennyezeti felületi hűtő-fűtő rendszerek a vakolatos megoldáshoz képest rendkívül drágák. Olcsóbb lett volna a betonszerkezetbe integrált vezeték rendszer, de az nem működik olyan jól, mint a vakolatos rendszer, mert tehetetlenebb és javíthatatlan, ha valami gond van.

Szívesen beszélgetek tervezőkkel, hiszen ti vagytok az építőipari piac katalizátorai. Félve kérdezem: hogyan vagytok most munkával ellátva?

Azt mondhatom, hogy mi az átlagnál szerencsésebbek vagyunk, mert van munkánk. Elsöprő többségben természetesen felújításaink és rekonstrukcióink vannak. Most úgy látom, hogy a piac ebbe az irányba fog elmenni.

Ha körbenézünk, rengeteg épület rá is szorulna a korszerűsítésre. 2006- ban volt egy óriási robbanás mind az energiahordozók területén, mind az energetikai elvárási szintben. 2006- ban jelent meg az az új TM rendelet, amely az addigi koncepciókról kiderítette, hogy sehol sem tartunk.

Pályafutásod alatt, melyik volt az a tervezett létesítmény, amire úgy igazán büszke vagy?

Talán éppen a két pályázatot is nyert munkámra vagyok a legbüszkébb: a Szeged Agóra Pólusra és a jégakkumulátoros rendszerre. Ez utóbbira azért, mert akkoriban számunk-  ra annyira ismeretlen, új dolog volt, hogy rengeteg szellemi energiát kellett belefektetni, hogy egyáltalán megértsük egy ilyen rendszer működését. Sokfajta jégakkumulátor volt és mindegyik más elven működött. Kicsit szerencsénk volt, hogy a Szanyó Kft. a tejiparban már találkozott jégakkumulátorral. Ezenkívül egyébként készítettünk még egy jégakkumulátoros rendszert a Kereskedelmi és Hitel Banknak 6-7 évvel ezelőtt. Akkor kiderült, hogy rajtam kívül nem sok ember tudta, hogy mi is az.

Van esetleg valamilyen recepted? Hogyan lesz valakiből sikeres tervező? Szabad az egyetem elvégzése után közvetlenül nagyobb munkát elvállalni?

Ha a saját pályafutásomat nézem, az igazán nagy dolgokba a Tevim égisze alatt vágtam bele, tehát szerencsém volt, hogy egy olyan iroda munkatársaival dolgozhattam, akik komoly múlttal és tapasztalattal rendelkeztek. Bár, ha azt nézzük, a Magyar Rádió hidegenergia tároló rendszerébe mindenféle tapasztalat nélkül vágtam bele, de ott olyan jellegű mérnöki tevékenységet kellett végezni, amihez senkinek sem volt tapasztalata és sokat segített a „vegyterves”, a technológiai csőtervezési múltam. Ha nekem tervezésjogi problémáim vannak, a régi kapcsolataimhoz (Wohner Jóska) nyúlok vissza a mai napig. Aztán a tapasztalat is segít: tervezéstechnológiai szempontból már egy ideje nincs olyan kérdés, amivel elakadnék. De azért nagyon hiányzik a kis irodák közötti kommunikáció. Kellene egy olyan platform, ahol sokkal egységesebben felléphetnénk. Nem értem, hogy a szakma miért nem állít össze egy olyan követelményszintet, amivel a kezdő szakemberek találkozhatnának és egyrészt ismeretet merítenének belőle, hogy mire is vállalkoznak, másrészt mielőtt „beégnének” az alacsony áru vállalásukkal, már tudnák, hogy mi a követelmény.

Az EU csatlakozásunkat követően gyakorlatilag minden előírás, szabvány megváltozott körülöttünk. Honnan szerzitek meg a szükséges műszaki információkat?

Ez nagyon nehéz! Szerencsére, rengeteg olyan korrekt méretezési eljárás létezik, amelyeket valamelyik cég tud a részünkre prezentálni, pl.: a Daikin a hőszivattyújához elég komoly méretező szoftvert kínál. Nagy baj viszont, hogy ezekhez a szoftverekhez magyarországi szabványosítás kellene, ez viszont nem létezik. Úgy látom, hogy a magyarországi szabványosítás ledegradálódott arra, hogy átveszünk az EU-ból a szabványokat, amelyeket le sem fordítunk. Ez azért is baj, mert nemcsak a tervezőnek lenne vele dolga, hanem a műszaki ellenőrnek és a vezető szerelőnek is, akiknél viszont már nem biztos, hogy elvárható, hogy értsenek angolul. Ez tehát nagyon nagy probléma.

Rólad, a magánemberről, keveset tudunk. Beavatnál bennünket a családi életedbe?

Három gyermekem van: Bátony, Dalma és Viola, 22, 19 és 11 évesek. Bátony a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán tanul, a nagylány most harmadikos, a Tamási Áron Német Nemzetiségű Gimnáziumban, Viola pedig még általános iskolás, a 4. osztályba jár, ő elég komolyan úszik. Feleségem segít az irodában és a három gyermeket neveli.

Szenvedélyünk a kerékpározás, 1981-től tíz éven keresztül a feleségemmel minden szabadságunkat úgy töltöttük, hogy elmentünk négy hétre biciklizni. Bejártuk az összes környező országot, mint Erdély, Jugoszlávia, Ausztria, Svájc, Észak-Olaszország, 1.500-2.000 km-es utakat tettünk meg. Még ma is el szoktunk menni valamelyik gyerekkel túrázni egy-egy hetet, jellemzően az Alpokban, de voltunk már Erdélyben is.

Hosszú távú terveid, kívánságaid? Mit szeretnél elérni az elkövetkező években?

Elsősorban azt, hogy kicsit normalizálódjon ez a tervezői piac. Azt látjuk, hogy 2008 óta ugyanazért a pénzért egyre többet kell dolgozni. Nemrég adtunk egy árajánlatot egy jelentős beruházásra egy nagyobb irodával közösen és azt mondtuk, hogy 2005-2006 körül magasabb árat adtunk volna, mint most. Ráadásul az volt az érzésünk, hogy ezt a kisebb árat sem fogadják el, mert soknak találják. Nos, ez van és még így is lesz egy jó ideig! Szerintem a devizahitel pörgette fel Magyarországon a lakásépítést, a rendszerváltás után pedig az irodaépületek létesítését, de érthetetlen okok miatt az építőipar valahogy nem volt képes ebből megfelelően profitálni. Még a legnagyobb konjunkturális időszakokban is zsinórban működtek olyan építőipari cégek, amelyek annyira alacsony áron vállaltak munkákat, hogy szinte bele volt kódolva, hogy majd az alvállalkozók egy részét nem fogják kifizetni. Úgy érzem, hogy a magyar építőipari cégek a kommunizmusban elkényelmesedtek és amikor idejöttek a kapitalisták a farkastörvényeikkel, gyakorlatilag kitekerték a nyakukat.

Szaklapunk oldalain keresztül üzenhetnél a fiatalabb kollegáknak, mit tegyenek annak érdekében, hogy olyan sikeres emberek legyenek, mint te?

Nagyon hosszú és rögös az út. Nagyon sok mindent meg kell tanulni a szakmából és talán nekik már jobb lesz, mert remélem, hogy ők közgazdasági és jogi alapismeretekkel jobban fel lesznek fegyverkezve, hiszen mi akkoriban semmi ilyennel nem rendelkeztünk. Ahhoz, hogy valaki sikeres tervező legyen, a közgazdasági és jogi környezettel professzionális szinten kell tisztában lennie. Van olyan megrendelőm, aki azért jön hozzánk, mert képesek vagyunk a projekt első lépéseként költségbecslést csinálni és erre nagyon kevés tervezőiroda képes. A tervezői társadalom is el volt anno kényelmesedve, mert kijelenthette, hogy ezt kell csinálni és kész, került, amibe került. A beruházási oldalról nem volt kényszer, hogy bizonyos költségkeretbe bele kell férni. Ezt meg kellett tanulnia a szakmának és a jobbak meg is tették ezt a 90-es évek végére!

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam