belépés / regisztráció
2020. szeptember 22. kedd
Aktuális lapszám

...a Létesítménymérnöki Msc népszerű lett nálunk...

"Lassan két éve lesz, hogy Debrecenben interjút adtál nekünk, akkor beavattad az olvasóinkat a szakmai terveidbe, meséltél a megjelent könyveidről, a családodról. Most ismét lehetőséget adtál, hogy kövessük a tudományos pályádat" - kezdem a beszélgetést dr. Kalmár Ferenccel, a Debreceni Egyetem tanszékvezető tanárával.

 

Milyen változásról tudnál beszámolni az elmúlt időszakban?
 

A legfontosabb, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére a tanszék áll, sőt fejlődött is. Halász tanárnő távozásával felszabadult egy hely, és fennállt annak a veszélye, hogy a státuszt elveszítjük. Nekünk sikerült megtartani a tanszék számára ezt a helyet, és egy kedves, régi ismerősünket, Böszörményi László urat csábítottuk el Kassáról, aki egyetemi docensként dolgozik nálunk.

Ami a munkáinkat illeti, sikerült befejezni egy óriási - összesen 308 millió forint költséggel rendelkező -projektet, ahol volt olyan időszak, amikor 48 kutató is dolgozott az irányításom alatt.

Egy kisebb volumenű "Létesítményenergetikai klaszter" című projektre is nagyon büszke vagyok, amely ugyan csak 20 milliós költséggel rendelkezett, de a nehéz gazdasági helyzet ellenére az egyetem mellett kezdetben 12, majd a végére 18 olyan céget tudtunk bevonni a tevékenységünkbe, amelyek a tervezéstől, a kivitelezésen keresztül, az üzemeltetésig, mind egy irányba húztak, annak érdekében, hogy a létesítmények minimális energiafogyasztással rendelkezzenek.

Esetleges elbocsátásokkal azt kockáztatnánk, hogy akiket nem küldenek el, a nagyobb terhelés miatt feladják, és ők sem vállalják tovább a munkát. Ez nálunk azt jelentené, hogy a képzés fenntartása veszélybe kerül, hiszen nem tudjuk a kitűzött célokat megvalósítani. Én abban reménykedem, hogy - a megszorítások ellenére - nem lehet az oktatóinkat csupán "pénzmegtakarítás" miatt elküldeni, mert valakinek dolgoznia is kell!

   
Sikerrel szerveztétek meg a XVI. Épületgépészeti, Gépészeti és Építőipari Szakmai Napok című kiállítás és nemzetközi konferencia rendezvényét. Elégedettek voltatok?
  Azt gondolom, hogy a két évvel ezelőtti döntés, hogy kivittük a kiállítást a Debreceni Egyetem főépületébe, egy hasznos és jó lépés volt. Szerintem - a Debreceni Akadémiai Bizottság épületében szervezett - épületgépész és városenergetika szekció is sikeres volt. Amivel nem voltunk elégedettek, talán az, hogy nem tudtunk a szakmából elég látogatót hozni. A diákjaink ugyan nagy létszámban eljöttek, és természetesen ez hasznos a kiállítóknak és nekünk is, de mi azt szeretnénk, ha a régióból a tervezők, kivitelezők nagyobb létszámban látogatnák meg rendezvényünket. Sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy a régióban nem sikerül úgy átadni ezt az üzenetet a szakmát gyakorlók számára, hogy meggyőzzük őket az aktív részvételről. Ez egy további feladat számunkra.
   
A nemzetközi konferencia hozott-e valamely új, a jövőre nézve fontos gondolatot az épületgépészek számára?
  Igen, a konferenciára sikerült számos országból előadókat hívni, és Magyarországról is viszonylag sokan jelentkeztek. Az egyik fontos hozadéka ezeknek az előadásoknak, hogy megtudtuk, milyen direktívák születnek az EU-ban, és ezeket Magyarországnak valamilyen módon adaptálni kell. Kiderült, hogy nem kell "túllihegni" ezeket az irányelveket, hanem a hazai gazdasági lehetőségeknek megfelelően kell őket alkalmazni, nem "átesve a ló másik oldalára". Nem kell rögtön mindent "bibliaként" kezelni, hanem úgy kell azokat alkalmazni, hogy számunkra is a megfelelő eredményeket hozzák, és ne kényszerítsük a vállalkozókat, befektetőket olyan kényszerpályára, hogy abba vagy biztosan tönkremennek, vagy egyszerűen bele se vágnak. A magyar gazdasági körülmények figyelembevételével és a lehetőségekhez mérten kell az irányelveket alkalmazni!
   
Rendelkeztek-e olyan oktatói stábbal, akik a megfogalmazott új gondolatokat át tudják ültetni az oktatás gyakorlatába?
  Nagy változások voltak nálunk a tanszéken. Rohan az idő, és több -nagy tapasztalattal rendelkező - kollégánk sajnos nyugdíjba vonult. Természetesen a tanszék körül óraadóként, tanácsadóként továbbra is dolgoznak, amennyire a lehetőségeink engedik, hiszen ez mind pénzkérdés. A helyükre állt fiataloknál megvan az előny, hogy sok mindenre nyitottak, az újat rögtön befogadják, megtanulják, alkalmazzák, csak ehhez kell egy szűrő. Szükség van azokra a szakemberekre, akik rendelkeznek azzal a szakmai gyakorlattal és tapasztalattal, ami megszűri a ránk ömlő újdonságokat, mielőtt még egyből bedobnánk a hallgatóink közé. A kollégáim természetesen többféle nyelven irodalmaznak, egyből átveszik az információkat, megértik és magukévá teszik az új koncepciókat, nyitottak a programozásra, számítógépes alkalmazásokra stb. Egyből tudják követni az újdonságokat, csak kérdés, hogy megvan-e ezeknek a haszna, és nem vesszük-e el az időt más fontosabb dolgoktól. Ezért kialakítottunk egy együttműködést a helyi kamarával, ahonnan nagy tapasztalattal rendelkező kollégák eljönnek a tanszéki értekezleteinkre, hogy segítsenek nekünk a tervezési feladatokban, azok kiírásában, konzultációjában, értékelésében. Ők: Nagy Imre, Szilágyi Sándor, Lakatos Imre és Bánhalmi János. Szeretném nekik itt is megköszönni, hogy segítenek nekünk. Tevékenységük nagyon hasznos, nem engedik, hogy letérjünk olyan utakra, amelyek talán vakvágányok, mivel ők ezt a többéves vagy évtizedes tapasztalatukkal már jobban látják.
   
Mennyire népszerű az épületgépész-oktatás jelenleg Debrecenben és annak környékén?
 

Azt tapasztalom, hogy az épületgépész szakmának a népszerűsége nem csökkent. Nálunk gépészmérnöknek jelentkeznek a felvételinél, de120 jelentkezőből kb. 50 már kezdetben épületgépész akar lenni. Ez egy jó dolog. Az egy másik kérdés, hogy a belépők tudása elég alapos-e ahhoz, hogy az egyetemet el is tudják végezni. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak a jelentkezők fele jut el a szakdolgozatig, a másik fele próbálkozik még egy ideig, azután abbahagyja, vagy más szakirányt választ. Mindazonáltal azt gondolom, hogy az, aki végez, elegendő alaptudással lesz felvértezve. Természetesen azt is elismerem, hogy amit az egyetemen tanulnak, az csak egy alap, talán sok berendezésről tanulmányaik során nem is hallanak, azokat csak a szakmát gyakorolva ismerik meg.

Azt is látom, hogy a tanszék bevételei - melyek szakképzési támogatásból vagy cégek által történt megrendelésekből keletkeznek - az utóbbi években komolyan csökkennek. Ezt pályázatokkal próbáljuk kompenzálni, amelyek siker esetén komoly pluszt hoznak a munkában, de némi kiegészítést jelenthetnek a fizetések mellé az oktatóknak. Gyakran hallgatókat is bevonunk a pályázatokba, az említett nagy projektben is 22 hallgató dolgozott két év alatt. Ebből szakdolgozatok, TDK-dolgozatok készültek. A közös munka közelebb hozza a hallgatót az oktatóhoz, így ezek a hallgatók egyfajta "kutató-elemző" gondolkodásmódot sajátítanak el és kapnak útravalóként az egyetemtől.

   
A kiállítás azt mutatta, hogy népszerűek vagytok, de vajon sikerül-e magatok köré gyűjteni azt a "tehetősebb" vállalati réteget, amely támogat, szponzorál benneteket?
  Ebben mindenképpen reménykedünk, ezen állandóan dolgozunk. A jelenlegi eredményeinkkel még nem vagyunk elégedettek, bár vannak nagyon jó együttműködéseink, csak kevés. Egyik legnagyobb támogatónk, a Hunép Universal, amely Kelet-Magyarország egyik legnagyobb építőipari cége, állandóan mellettünk van, támogat, munkát ad. Ugyanez elmondható a Debreceni Hőszolgáltatóról, melynek munkatársai óraadással, konzultációval segítenek, kutatási munkával ellátnak minket. Mi is segítünk nekik tehetségünk szerint, így minkét fél elégedett az együttműködéssel. Szeretnénk további épületgépész cégekkel felvenni a kapcsolatot, velük is fejleszteni, építkezni, nekik is segíteni a támogatásukért cserébe. Ezen dolgozunk.
   
Látsz-e mozgást, valamely aktivitást az építőiparban?
 

Sajnos nagyon-nagyon nehéz helyzetben van az építőipar. Abból is látjuk ezt, hogy a beruházások száma csökkent, mert a nagy cégek is egyre kisebb munkákért küzdenek.

A mi régiónkban ráadásul sajnos még a családi házas beruházások sem jelentenek nagy piacot, mert furcsa módon rengeteg üres ház van. Elhagyják az emberek a régiót, azt gondolják, hogy Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon nagyobb lehetőségeik lesznek. Így sok lakás és családi ház olcsón eladó, ezért aztán nem nagyon érdemes építeni, hiszen jó állapotban lévő lakást/családi házat lehet viszonylag olcsón venni.

   
Történt-e változás a családi életedben?
 

Igazi boldogság számomra, hogy amikor munka után este 7-8 felé hazamegyek, 10 óráig még hancúroznak velem a gyermekeim. Miklós már ötéves elmúlt, verseket mond, énekel, számol, angolul tanul, így kérdezgethetem tőle a szavakat, taníthatom. Botond kétéves, most kezd beszélni. Hihetetlen aranyosak, ők adnak erőt a mindennapokban, hogy leküzdjem a sok gondot és a rosszat, kedvet adnak az élethez.

A nejem a tanszéken dolgozik, és készíti a PhD dolgozatát. Remélem, ő is túl lesz rajta jövőre.

Az egyik legnagyobb eredményemnek azt tekintem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjával rendelkeztem 2009-2011 között, ahol az elvégzett munkát évente bírálják. Az eredmények függvényében fogadják el a beszámolót, és vagy meghosszabbítják az ösztöndíjat, vagy nem. Az interneten, névtelenül zajlik a bírálat folyamata. A kutató beküldi a kutatási beszámolót, és egy idő után lát ott egy bírálatot, de nem tudhatja, ki írta. Legutóbb a hőérzettel kapcsolatos méréseim, kutatásaim eredményeit küldtem be, és a bíráló azt írta, hogy "a kutató méltó folytatója annak az iskolának, amely a komforttudományt megalapozta". Ez nekem nagyon-nagyon jól esett, bárki is volt a bíráló, köszönöm neki.

   
Távolabbi terveid a magánéletedben és a szakmai, tudományos pályádon?
 

A legfontosabbnak azt tartom, hogy Debrecenben megmaradjon az épületgépész tanszék, és minden erőmmel azon leszek, hogy ez így legyen. Szeretném, ha a kollégáim közül minél többen megszereznék a PhD fokozatot, ami már bizonyos védettséget jelent a leépítésekkor. Támogatom a kollégáim törekvéseit, és remélem ők is komolyan veszik ezt a faladatukat.

Amit én szeretnék? Célul tűztem ki magamnak az MTA-doktori fokozat megszerzését. Tudomásom szerint épületgépészként jelenleg Bánhidi és Zöld professzor urak rendelkeznek ezzel a fokozattal, és szeretnék néhány éven belül hozzájuk csatlakozni. Ehhez természetesen rengeteg ráfordított időre, energiára és támogatására lesz szükségem. A magánéletben azt szeretném, hogy megértésben, szeretetben neveljük a gyermekeinket, és jó egészséget kívánok magunknak.

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam