belépés / regisztráció
2020. december 3. csütörtök
Aktuális lapszám

A legfontosabb dolog az, hogy egymást el tudjuk fogadni

Három évvel ezelőtt beszélgettünk és akkor egyetlen vágyadként említetted, hogy azt a tapasztalatot, amit az elmúlt 30 év alatt összegyűjtöttél, átadhasd a fiatal szakembereknek. Kezdjük rögtön ezzel! - fordulok Vinkler Károlyhoz, a TA Hydronics frissen kinevezett nemzetközi tréneréhez.

 

Megjelent a „Kézben tartott áramlás” című, hidraulikai beszabályozásokkal foglalkozó új könyved 2012-ben. Segítette ez a vágyad beteljesülését?

Teljes mértékben. Ezúton is szeretném a köszönetemet kifejezni azoknak a kollégáknak, akik a könyv megjelenésében segítettek és támogattak. Igen, úgy érzem, hogy írásban is meg tudtuk jeleníttetni azt, amit én a fiatal kollégáknak átadni, bemutatni szerettem vona. Többek között azért, hogy azokat a hibákat, azokat az első bizonytalan lépéseket, amiket mi a szakmai pályafutásunk elején megtettünk meg és bizony sokszor bukfenceztünk, ezeket ők ne kövessék el, hanem egy teljesen más szintről kezdjék a hidraulikai beszabályozást, az épületgépészeti rendszerek hidraulikai kialakítását.

Egy ilyen tudós beállítású műszaki embert mindig izgatja valami, gyakran éjjel-nappal is. Mivel foglalkozol jelenleg?

Nálam hajnalban jönnek a legjobb gondolatok. Azt mondták a kollegák, hogy hajnalban kellene az ember fejére rákötni a számítógépet és elindítani a munkát. De a viccet félretéve, a cégnél egy új feladatot, pozíciót kaptam, nemzetközi tréner lettem, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a tapasztalatokat, amelyeket 14 év alatt szereztem a kivitelezésben, beüzemelésben, beszabályozásban, a külföldi kollégáknak is át tudjam adni. Olyan előadásokat szeretnék szerkeszteni, készíteni mind a magyar, mind a külföldi kollégák részére, amelyeket a mindennapi munkájukban fel tudnak használni.

Én úgy gondolom, hogy az igazi tudományos munka nem az én feladatom, én nem is azon a szinten vagyok, hogy tudnám végezni. Viszont úgy érzem, hogy kötelességem ezen a tudományos munkán – amit mások, elsősorban az egyetemi kollégák végeznek – alapuló eredményeket továbbadni a kollégáknak, kiegészítve az én tapasztalataimmal tovább adjam a kollégáknak. Óraadóként részt veszek a Budapesti Műszaki Egyetem munkájában és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Pécsett. Az egyetemisták, főiskolások mindig azt mondják, hogy elsősorban olyan ismereteket szeretnének szerezni, amit a mindennapi, gyakorlati életben fel tudnak használni. Ez a feladat izgat engem a leginkább!

Nemzetközi trénerként nem nehezebb más és más háttértudású, különböző környezetben dolgozó embereknek ugyanazt a tudást átadni?

Nagy előny, hogy én magam három idegen nyelven beszélek: angolt, franciát és finnt. A könyvemet, illetve annak több fejezetét lefordították angolra. Az előadásokat, tréningeket nagyrészt én írom és angolul, illetve franciául én tartom meg. Valóban, teljesen különböző környezetből jöttünk mindannyian, teljesen más kultúrából, bár közös pontok vannak, mégis mások vagyunk, de így tudunk egymástól tanulni. A legfontosabb az, hogy kölcsönösen elfogadjuk egymást.

Mi történt azzal a hidraulikai méretező programmal, amelyet a cseh szoftverfejlesztő kollegákkal készítettetek?

Az élet megtanított arra, hogy sose mondjam azt, hogy egy szoftver készen van. A fejlesztés még most is folyik. A következő feladatunk az, hogy szeretnénk azt a Windows 7 operációs rendszernek megfelelő funkciókkal ellátni. A második pedig, hogy a nyomástartást és a nyomástartó berendezések méretezését is bevigyük a programba. Új szabályozó köröket építünk be ebbe a szoftverbe, illetve a használatát kicsit közelebb visszük az AutoCad használatához, vagyis még praktikusabbá szeretnénk tenni a programot. Tehát az eredetileg eltervezett feladatot már elvégeztük, most már csak azt fejlesztjük tovább.

Az angol IMI foglalkoztat téged nemzetközi oktatási feladatok végzésére, vagy inkább a svédekkel van több kapcsolatod?

Nagyon szoros kapcsolatom van a svéd kollégákkal, azt lehet mondani, hogy már baráti. A svéd gyár laboratóriumában pl. egy éve adtak át egy olyan új mérőpadot, amin glikolos közegre, -5, -10, -15 C?-os hőmérsékleten mérik, tesztelik a szelepeinket és a különböző termékeinket. Ennek a tesztpadnak a hűtési rendszerét pl. én terveztem, az összeállításánál segédkeztem és hál’ Istennek ez jól is működik.

A belga Jean-Christophe Carettetel, a TA Hydronics vezető trénerével is nagyon jó a kapcsolatom, illetve Robert Petitjean úrról sem szabad megfeledkezni, aki a beszabályozás atyja volt Európában, ő idén februárban tölti be a 80. életévét. Innen is jó egészséget kívánok neki! Vele minden évben egyszer találkozunk és közösen vacsorázunk. A közvetlen munkahelyi vezetőm pedig egy osztrák kolléga, ő határozza meg a napi munkahelyi feladataimat.

Létezik a budapesti cégeteknél egy olyan műszaki csoport, akik főleg külföldre dolgoznak. A válság mennyire érezteti a hatását náluk?

Erre a kis csoportra nagyon büszke vagyok. A nevük Engineering Support Center, röviden ESC és már több mint tízen dolgoznak itt. A csoport vezetője egy nagyon kedves kollégám, Jávori Miklós. Ezt az ESC csoportot lényegében a magyar műszaki tevékenység alapján hozták létre, amikor is átnéztük a terveket, konzultáltunk a tervező kollégákkal, megpróbáltuk közösen a legjobb hidraulikai rendszereket kialakítani. Ez a csoport csak műszaki tevékenységet végez, kizárólag a TA Hydronics kihelyezett, nemzetközi műszaki osztálya Budapesten. Szerencsére nagyon sok munkájuk, szép feladataik vannak.

Sokat jársz külföldön, gyakran találkozol ott szakmabeliekkel. Milyen az általános hangulat, ennek a mai egyáltalán nem „felhőtlen” válságos helyzetnek vége lesz egyszer?

Eddig az emberek, amikor válság volt, nehezen, de el tudták fogadni, hogy egy forradalom, egy háború vagy más „kézzel fogható” magyarázat van a válság hátterében. Az 1920-as évek végén jelentkező nagy világválságot is meg tudták érteni, mert az világosan egy túltermelési válság volt, értették, hogy mi az oka, és annak 4 éven belül vége is volt, köszönhetően az amerikaiak új gazdaságpolitikájának; bár ezután jött a II. világháború. A mostani válsággal az a probléma, hogy igazából nem találjuk a magyarázatát: mondjuk azt, hogy ez egy ingatlanpiaci válság, a bankok okozták stb., de valahogy nem találjuk az igazi okot és megoldást; nem tudjuk hogyan lehetne ebből kimászni. Ugyanezt a bizonytalanságot látom a külföldi kollégáknál is.

Úgy érzem, hogy ez a válság az ingatlanpiac, a bankszektor, a politika szintjén keletkezett és egészen más szinten, a mi szintünkön szeretnék ezt megoldani. Ez a történelemben sokszor forradalomhoz, háborúhoz is vezetett. Ha megnézzük Madách Imre Ember tragédiáját, az éppen erről szól. A történelem mindig ismétli önmagát: problémák keletkeztek, ezeket mindig más szinten akarták megoldani és ebből forradalom, háború lett. Remélem, ez most nem következik be!

Szeretnék a magánéleted felől is érdeklődni! Mi történt az elmúlt három évben? Még mindig a zene az összetartó erő nálatok?

Igen, a zenének nagyon fontos szerepe van az életünkben. Andi kislányunk közben végzett a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában (konzervatóriumban), most már 21 éves, és továbbra is a zuglói Szent István Zenekarban játszik. Szorgalmasan járunk a MÜPA-ba, a bérletes hangversenyeikre, legutóbb decemberben Beethoven IX. szimfóniáját játszották, nagy karácsonyi élmény volt számunkra. Andi most az ELTE-re jár, másodéves hallgató, nagyon jól tanul és angol tanár szeretne lenni. Amerikanisztika szakra jár, a minor szakja pedig az ének-zene. Nagyon jó, hogy ilyen jól beszél angolul, mert sokat tud nekem segíteni. Feleségem, Jutka, továbbra is finn nyelvű idegenvezetőként dolgozik. Sok finn turista jön Magyarországra. Ha a turisztikát és az idegenforgalmat nézzük, úgy érezzük, hogy ez az ágazat kezd kilábalni a válságból.

Ami a sportot illeti, egy héten háromszor futok továbbra is: a szombat és a vasárnap mindig futónap. Nagy hidegben, vagy ha esik az eső vagy a hó, akkor inkább szobabiciklizek. Általában 3 km-t szoktam futni, illetve ezen kívül lépcsőzök: a Puskás Ferenc stadionnál szoktam fel-le futni. Ez 48 lépcsőt jelent. Korábban, három év alatt több mint 35 kilót adtam le, de még 15 kilót szeretnék fogyni, bár azt mondják, hogy a férfi has nélkül, olyan, mint az égbolt csillag nélkül.

Ismét megkérdezlek, hogy milyen terveket, célokat tűztél ki 2013-ra?

A mai világban mindent a pénz határoz meg: az emberi kapcsolatokat, viszonyokat. Mindig irigykedve gondolok a mikszáthi világra, ahol egy kézfogás többet jelentett, mint egy aláírt szerződés. Egy ígéretnek és az adott szónak súlya volt. Az emberek napjainkban sajnos nagyon sokszor hálátlanok, nagyon sokszor hiányzik a szeretet a kapcsolataikból. Egyetlen dolog érdekeli nagy részüket, a pénz. De sajnos tisztán látjuk, hogy ebbe bele vagyunk ebbe kényszerítve, mert ilyen a világ, én azonban ezt nem tudom elfogadni és küzdeni fogok ellene minden áron.

2013-tól szeretnék azon dolgozni, hogy az emberi viszonyokat és kapcsolatokat újra a szeretet jellemezze. Ha sérelem ért valakit, akkor azt beszéljék meg, ne haragudjunk a másikra, az adott szavunknak súlya legyen és egy kézfogás ismét sokat jelentsen, az egymás közötti kapcsolatainkat pedig elsősorban ne a pénz határozza meg.

Sokat járunk most a családdal koncertre, színházba, ezt szeretnénk továbbra is folytatni. Örülnék, ha a kislányunk egy év múlva el tudna menni ösztöndíjasként az USA-ba vagy Angliába, hogy egy kicsit világot lásson, de utána jöjjön haza. Ez a kívánságom a családommal kapcsolatban.

A szakmai életben továbbra is azt tartom elsődleges célomnak, hogy mindazon tapasztalatot, ami nálam lerakódott, a fiatalabb kollégáknak átadjam. Egy dolog, ami rosszul esik, ha nincs rá fogadókészség. Sokszor nem érzik a fiatal kollégák azt, hogy nem szükséges azokat a hibákat elkövetni, amiket mi már elkövettünk. Illetve továbbra is szeretném a már említett szoftvert fejleszteni.

Ezen kívül nagyon fontos a cégnél a jó kollegiális viszony ápolása, ez nálunk szerencsére megvan. Sőt, azt hiszem példamutató. Ha kicsit nehezebb helyzet van körülöttünk, akkor ez a viszony köztünk nem válik idegessé, hanem még inkább összezárunk és segítjük egymást. Ez szerintem példaértékű, maradjon továbbra is így! 

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam