belépés / regisztráció
2019. október 23. szerda
Aktuális lapszám

A legfontosabb az egészség, a család, minden más csak futó kaland

Elszaladt egy év, és ismét velem szemben ül Bárányos László, a Rettig Hungary Kft. cégvezetője, talán mondhatom, hogy kedves barátom, aki most is lehetőséget adott számomra, hogy az aktuális kérdéseimet feltehessem, hogy beszélgethessünk az élet gyorsan változó eseményeiről.

 

Bevezetőként adnál egy rövid összefoglalót, hogy mi történt a cégeteknél az elmúlt év folyamán?

Egy újabb akvizíciót vitt véghez a Rettig konszern a tavalyi évben, az olasz Emmeti céget vásárolta meg, így most már semmi akadálya nincs annak, hogy a hőleadókon, a fűtőtesteken kívül komoly saját potenciálunk legyen a csőrendszerekben, padlófűtésben, felületfűtésekben és egyáltalán a csőkötési rendszerekben, ami a jövőre nézve nagy kihívás lesz számunkra.

Ez mindenképpen egy új stratégiát, új marketing vonalat jelent majd a továbbiakban. Az eddigi kedvenc szlogenem, a „legszebb test a fűtőtest” helyett most nem mondhatom azt, hogy a „legszebb cső a Rettig cső”, mert ez már nem hangzik olyan jól. Ez egy egészen más termékkör, teljesen más szakmai ismereteket igényel. Tudjuk azt, hogy a magyar piacon ebben a szegmensben valamennyi nagy csőgyártó jelen van, és komoly műszaki, mérnöki, tervezői bázissal támogatják termékeiket, nekünk is ez lesz majd feladatunk a jövőben. A radiátorhoz egy jó épületgépész kivitelező kell, egy padlófűtésnél, a csőrendszerek kialakításánál már a betervezésnél komoly műszaki hozzáértés szükséges. Ez volt tehát a legnagyobb változás, ami történt a cégünknél. Egyébként pedig stabil személyi bázissal dolgozunk és köszönjük szépen, jól vagyunk.

Legutolsó találkozásunkkor a hazai építőipar teljesítményéről mondtad el kissé lesújtó véleményedet, és a jövőre nézve sem voltál túl bizakodó. Még mindig így látod az építőipar helyzetét?

Elismerem, valóban beindult az építőipar. Valamikor 2006-2008 között tapasztaltuk azt, hogy amerre mentünk, mindenütt darukat, építkezéseket láttunk, és most is ez a látvány fogad bennünket. Most úgy érzékelem, hogy jó irányba halad az építőipar, de rengeteg gonddal és problémával küszködik még mindig. Gondolok itt a szakember hiányra, a hitelkonstrukciók rendkívüli bonyolultságára, de tény, hogy az ingatlanpiac megmozdult.

Most miként vélekedsz a CSOK és Otthonteremtési programokról? Éreztétek ezek hatását a forgalmatokban?

A termékportfóliónkban még mindig a radiátorokon van a legnagyobb hangsúly, tehát ha sok lakás épül, de abba senki nem tesz radiátort, mert mindegyik pl. padlófűtéssel készül, akkor ezt mi nem érezzük meg, ezért én nem is a radiátorforgalommal kapcsolnám össze a CSOK és az építőipar kölcsönhatását, hanem inkább a saját példámmal. A családon belül a lányom igénybe veszi a CSOK program nyújtotta előnyöket és igen, úgy érzem, hogy a fiataloknak ez komoly motiváció, előrelépési lehetőség, viszont rendkívül bank és hitelfüggő, mert igen sok adminisztrációs munkával jár, de szerintem ettől függetlenül sok fiatal fogja igénybe venni ezt a konstrukciót.

Korábban valóban azt gondoltam, hogy a CSOK önmagában nem fog nagy forgalomnövekedést jelenteni nekünk, mert a CSOK kapcsán anno még csak főleg önerős építkezésekről, vagy családiházas megoldásokról volt szó, mi pedig leginkább projektalapú értékesítésben dolgozunk. Viszont időközben változtak a CSOK feltételei, ezért az építőiparban egy átrendeződés történt, lecsökkent a családiházas, magánerős építkezés, és mint a gombák nőnek ki a földből a lakóparkok, a különböző társasházak. Ezek pedig nagyon jó forgalomnövekedést hoztak nekünk, és ennek köszönhető az is, hogy a tavalyi évünk és az idei év időarányos része jelentősen felülmúlta az elképzeléseinket.

Találkoztunk az ISH kiállításon, ahol meglátásom szerint kitűnő hangulatban, néha „show-szerű” mutatványokkal kedveskedtél a szépszámú hazai látogatóidnak. Céltudatosan szervezitek őket Frankfurtba, vagy a szinte „kötelező látogatás” már kialakult hagyomány nálatok?

Eddig még sohasem szerveztünk látogatókat az ISH-ra, viszont mindig jó szívvel hívtuk és vártuk az oda utazókat a standunkra. Hiszen tudtuk azt, hogy aki idelátogat, akinek fontos a szakma, megtalál minket, így volt ez idén is, és a legfontosabb nagykereskedelmi partnereink most is megtaláltak minket.

Az ISH egyébként a napi üzletre nincsen közvetlen hatással, de indirekt módon igen. Régóta vagyunk a szakmában, érezzük a változásokat ahhoz képest, ami 20-25 évvel ezelőtt volt. Manapság nagyon kevés a személyes találkozó, a jóízű beszélgetés. Jelenleg az e-mailek, a különböző rövid üzenetek a divatosak és én úgy gondolom, hogy egy ilyen kiállítás, legyen az Frankfurtban, Pécsett, vagy Budapesten, arra jó, hogy egymás szemébe nézzünk, megbeszéljük a dolgainkat, az üzletet pedig hagyjuk a munkás hétköznapokra. Az ISH-t én mindenképpen a szakma ünnepének tekintem és nem a napi munkavégzés színterének. Egy ilyen vásáron demonstráljuk, hogy itt vagyunk, tőkeerősek vagyunk és ez is fontos.

Otthon is számíthatnak a barátaid, esetleg az unokáid ezekre a kedves mutatványokra? Apropó! Mesélj valamit az unokákról! Van még közöttük épületgépész jelölt?

Az unokáim már 3, 5 és 7 évesek, és most már nyomát sem látom az épületgépész szakmához való affinitásnak. Iskola, óvoda, bölcsőde, az oktatás három különböző szintjén képviseltetik magukat. Szüleikkel együtt nagyon jól vannak, egészségesen, szépen fejlődnek, sportolnak és a CSOK program előnyeit kihasználva a napokban vágtak bele életük első építkezésébe.

Gyakran beszélgettünk már veled az épületgépész szakma állapotáról, amelyről nem a legjobb véleménnyel voltál. Most viszont mintha elindult volna valamilyen változás ezen területen: a MÉgKSZ új elnököt választott Barótfi István személyében, vagy gondolok itt arra, hogy az MMK egy épületgépészt, Nagy Gyulát választotta első számú vezetőjének. Lesz itt fordulat?

Mindenképpen. Én úgy érzem, hogy egy felelős pozíció betöltéséhez, és annak a feladatnak az ellátásához rendkívül fontos maga a személy, az, hogy miként képviseli azt a szervezetet és a mögötte álló tagságot, aminek ő az első számú vezetője. Tehát mindenképpen karizmatikus, jó kiállású, kommunikatív személynek kell lennie és az már csak hab a tortán, ha ez a személy a mi épületgépész családunkból érkezik. Biztos vagyok benne, hogy egészen más optikával nézi a különböző feladatokat, problémákat, problémamegoldásokat egy olyan ember, akiben nem csak az előbbi emberi tényezők vannak magas szinten jelen, hanem a szakmai háttér is. Ebből a szempontból én mindenképpen örülök, és úgy gondolom, hogy ez az épületgépész szakma lassú, de töretlen felemelkedését fogja jelenteni. Az persze már egy másik kérdés, hogy lesznek- e még akkor épületgépészek?

Tavaly említettük a duális szakmunkás képzés témáját. Most is úgy látod, hogy a társadalom nem becsüli meg igazán a szakembereket?

A duális képzéssel kapcsolatban a cégünknek nincsen konkrét tapasztalata, mert mi nem veszünk részt benne. Maga az elv nem rossz, ez a Lajtán túl nagyon régóta így működik. Jól szervezett formában ennek van is létjogosultsága. Az élet a legjobb tanítómester, a duális képzésnek az a része, hogy a gyakorlati képzést a „tetthelyen” sajátítsák el, üdvözlendő. Nemrég hallottam azt, hogy az ingatlanárak lassan felkúsztak magasabb szintre. Ez jó, mert azt jelenti, hogy az ott dolgozó szakemberek is emelt javadalmazást kapnak. Szerintem ott van a gond, hogy a szakemberek jelentős részét a válság után vagy átképezték és pályaelhagyók lettek, vagy már más országban tevékenykednek. Manapság jó szakembert találni nagyon nehéz. A hiány viszont mindenképpen hat a bérek növekedésére, tehát azok a jó szakemberek, akik most az építőipar fellendülésében részt vesznek, anyagilag lényegesen jobban meg vannak becsülve, mint korábban.

Kicsit más téma. Mikor kezded meg a jól megérdemelt, pihenéssel teli, nyugodt életszakaszodat? Én nem tudlak most még elképzelni Téged nyugdíjasként! Hogyan vezeted majd le a benned rekedt energiákat?

Bár az energiám egyre kevesebb, de még valóban van belőle bőven. Viszont, amikor majd tényleg elmegyek nyugdíjba, azt nem tudhatom, mennyi energiám lesz, mert lehet, hogy nem is lesz annyi, hogy le kellene azt valahol vezetni. Ha pedig mégis lesz még ilyen, akkor ez maradjon a jövő titka. Erről most még semmilyen elképzelésem sincs. Kicsivel több mint két év múlva tervezem azt, hogy tényleg nyugdíjba megyek. Már 25 éve, vagyis negyed évszázada dolgozom ennél a cégnél. Nem vagyok egy vándormadár!

Nagyon sok kollégám és ismerősöm tapasztalatai alapján mondhatom, hogy ha valaki elmegy egy cégtől, akkor bármennyire bedolgozta is magát, bármennyire felelős pozícióban is volt, vagy kulcsfigurája volt a cégnek, rövid időn belül túllépnek rajta és jönnek a fiatalok, ami rendjén is van. Efelől nekem nincsenek illúzióim, viszont az igaz, ha a későbbiekben bármikor bárki, akármilyen kérdéssel megtalál és tudok segíteni, nem zárkózom el előle. Ha az ember elmegy nyugdíjba, akkor hagyni kell a fiatalokat érvényesülni.

De ne nyugdíjazzunk még Téged, térjünk vissza az eredeti gondolatmenetünkre! Most mit üzennél a kollégáidnak és kíváncsi lennék a versenytársaidnak szánt gondolataidra is?

A kollégáimnak azt üzenem, hogy csak így tovább, elindultunk pozitív irányba a magyarországi cégünket és a Rettig konszernt illetően, rengeteg változás van most folyamatban és sok minden képlékeny még, de azok is jó irányba tolják a társaság szekerét. A magyar kollégáknak azt üzenném, hogy a válság idején tett erőfeszítéseik után most kezd beérni az a gyümölcs, amivel kapcsolatban akkor kicsit pesszimisták voltunk. A konkurenciának nem tudok üzenni, mert nem tudok törökül. Én ugyanis csak a gyártó cégeket tekintem versenytársnak.

Zárszóul, hagyományosan ismét az álmaidról, vágyaidról kérdeznélek.

Elsősorban az egészségre gondolok, mert, ahogy a feleségem szokta mondani: „A legfontosabb az egészség, a család, minden más csak futó kaland”. Még azt is kívánom, hogy az a forgalmi növekedés, ami jelenleg tapasztalható a cégünknél, hosszú távon is megmaradjon, azután is, miután én már nem leszek a cég kötelékében.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam