belépés / regisztráció
2020. szeptember 28. hétfő
Aktuális lapszám

...a fiatal oktatók jelentős része távol van a mindennapok gyakorlatától...

Interjúalanyom dr. Barótfi István, a Gödöllői Szent István Egyetem Épületgépészet, Létesítmény- és Környezettechnika Tanszék tanszékvezető tanára. - Több mint 40 éve, hogy az épületgépészet területén oktatsz, tudományos munkát végzel, de valahogy a szaklapunk eddig nem szentelt megfelelő mértékű figyelmet tevékenységednek. Most ezt szeretnénk pótolni.

 

Kezdhetnénk egy rövid összefoglalóval a szakmai múltadról?
 

Mindenekelőtt szeretném korrigálni a bevezetődet azzal, hogy én ezt nem éreztem. A lapot egyik szakmai megjelenési lehetőségnek tekintettem, és én ebben sosem éreztem magam akadályozva. A szakmai múltamról: eredendően villamosmérnök szerettem volna lenni, ez nem sikerült. A Műegyetem Gépészmérnöki Karára nyertem felvételt egy év szakmai kényszerpálya után. Ez alatt az egy év alatt az építőiparban dolgoztam. Ott kapcsolatba kerültem Szirányi Zoltánnal, az Iparterv főmérnökével annak kapcsán, hogy a munkahelyemen, az Épületasztalos-ipari Vállalatnál komoly ipari, légtechnikai problémákat az ő segítségével tudtam megoldani.

Bár úgy éreztem, hogy az épületgépészet egy jó szakterület tele megoldandó feladatokkal, a lehetőségek mégis egy kicsit más irányba vittek el. Harmadéves koromban az Orion gyárnak lettem a társadalmi ösztöndíjasa, és ezért a finommechanika szakirányt kellett választanom, de párhuzamosan az épületgépészeti tantárgyakat is végighallgattam. Kikerülve az egyetemről az Orion gyárnál kellett dolgoznom, ahol nagyon érdekes dolgokkal foglalkoztam: elektronikus hangszerek fejlesztésében vettem részt. Nagyon jó munkakör volt, élveztem, és hasznát vettem 8 éves zongoratanulmányainak.

Az Orion gyárban a munkám tehát nem épületgépészet volt, és viszonylag rövid időn belül visszamentem a Műegyetemre, a "Vörös" gépelemek tanszékre, majd továbbléptem a Bánki Donát Műszaki Főiskolára. Itt sem az épületgépészettel foglalkozhattam, így kimentem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karra, ahol feladatom az volt, hogy a gépészmérnököknek épületgépészetet oktassak.

A Műegyetemen sokan kapnak gépészmérnöki diplomát, de ha nem épületgépész szakirányon tanulnak, az épületgépészetről nem is hallanak. Gödöllőn a gépészmérnöki alapképzésben törzstárgy az épületgépészet, így mindenki tanulja ezt a tárgyat. Ennek oka az, hogy a mezőgazdasági gépészmérnökök a vidék értelmiségének számítottak, és vidéken, a 60-as években csak hozzájuk lehetett fordulni épületgépészeti kérdésekkel, ha egy központifűtés- vagy vízellátási problémát kellett megoldani. Ha egy mezőgazdasági gépészmérnök ehhez nem tudott volna hozzászólni, akkor nyilván meg lett volna a vélemény a diplomájáról. A tantárgy akkoriban mezőgazdasági épületgépészet címen szerepelt, és magában foglalta az épületgépészet teljes spektrumát, kivéve a gázellátást. Ez számomra azt jelentette, hogy nagyon széles körben kellett foglalkoznom az épületgépészettel, amely tantárgy előadását viszonylag fiatalon megörököltem. Világos volt azonban, hogy a szakmai érdeklődés mellett tudományos fokozatot is kell szerezni. A disszertációm

választott témája arra irányult, hogy az állatok élettani jellemzőjén lehet-e érzékelni a környezetnek, a klímának a hatását. A vizsgálataim azonban hosszú ideig tartottak, így belecsúsztam az energiaválság időszakába, amikor már nem a szabályozás kérdése volt fontos, hanem az, hogy ez mennyi energiát igényel, illetve mennyi pénzbe kerül. Ezért változtattam, és épületenergetikai témakörben, "Az állattartó épületek energiafelhasználása" címmel írtam és védtem meg végül a kandidátusi disszertációmat. Ezzel az egyetemi ranglétrán előrébb tudtam lépni, és egyre nagyobb súlyt követeltem az épületgépészet számára. Ennek eredményeként 1997-ben önálló épületgépészeti tanszéket sikerült létrehozni, amelynek a kezdettől fogva a vezetője lettem. A tanszék azóta folyamatosan bővül, és számos lelkes, szakmailag elismert munkatársakkal van módom együtt dolgozni.

   
Milyen változásról tudnál beszámolni az épületgépészetben az elmúlt időszakban?
 

Az épületgépészetet mint szakmát alapvetően a környezet befolyásolja. Egyik oldalról az épületgépészet az emberi kényelem, komfort biztosítását jelenti, ilyenformán állandó emberi igény, a másik oldalról pedig a változásokat a technika által nyújtott újabb lehetőségek alkalmazása és azok minél szélesebb körben történő elterjesztése határozza meg. Magyarországon alapvetően befolyásolta az épületgépészet fejlődését az a tény, hogy a vidék és a város között egy fél évszázada még jelentős különbség volt, de rövid időn belül vidéken is általánossá váltak a központi fűtések. Terjedt a közművesítés, és a 60-as évek közepéig lényeges változás történt, vagyis a város-vidék különbség jelentősen lecsökkent. Az épületgépészet feladatai onnantól már az egész országra kiterjedtek.

A szakma másik periódusa talán az energiaválsághoz köthető, amikor is a 60-as években még a széntüzelésű kazánok oktatása általános dolog volt, és a pesti házak jelentős részében Marabu kazánok üzemeltek, majd ezt felváltotta először az olaj, így az egyedi fűtéseknél az olajkályhák, majd széleskörűen az olajégők terjedtek el, a 70-es évek elejétől kezdve pedig a földgáz használata vált általánossá. Innentől egy kissé uniformizáltabb lett az épületgépészet, mert a különböző nyitott rendszerű fűtések mellett a zárt rendszerű, földgázra épülő fűtési rendszerek kerültek előtérbe.

Majd a földgáz kezdett drágulni, ezért az energiamegtakarítással kapcsolatos főbb szempontok váltak az épületgépészet meghatározó részévé. Ma már nem annyira a rendszer érdekes, hanem az általa nyújtott kényelem, illetve, hogy az milyen mértékű energiafelhasználással biztosítható. Tehát, összefoglalva a három főlépcső: a közmű elterjedésével, a vidék és a város közti különbség eltűnésével az épületgépészet általánossá válása. A másik az energiahordozók cseréje: a szén, olaj helyett a gáz megjelenése, a harmadik pedig az energiaválság visszafogó ereje, amikor előtérbe került az energiatakarékosság. Ma már ez egyfajta kényszer, ma ez a szakma fő szempontja.

   
Hogyan vélekedsz az oktatás átszervezéséről? Rendelkeztek olyan oktatói stábbal, akik a megfogalmazott gondolatokat át tudják ültetni az oktatás gyakorlatába?
  Nem csak a felsőoktatás kétlépcsős képzése lett új, hanem a tudományos minősítés rendszere is. Bevezették a PhD-t. Ez úgy működik, hogy a hallgató a mesterszak végzését követően bennmarad a tanszéken, és tudományos munkát végez több éven keresztül, majd megszerzi a tudományos fokozatot, és azzal lehetővé válik számára, hogy vezető oktató legyen. A pillanatnyi helyzetben ez azt jelenti, hogy a tanszékeken, szerte az országban majdnem minden fiatal oktató a fokozatok megszerzésével foglalatoskodik. Ennek birtokában hamarosan egyetemi docens lesz, de a mindennapok épületgépész-gyakorlatába nem szerez betekintést. Az utóbbi években viszonylag kevés megbízásos munkát kapunk a cégektől, mert kevés a fejlesztés. Nemzetközi vagy hazai pályázatok vannak, amelyek azonban nem igényelnek gyakorlati tapasztalatokat. Ezért a gyakorlatot ezeknek a munkáknak az elvégzése során sem szerzik meg. Továbbá nincs meg az a széles látókör, ami a "régiekre" a megbízásos munkák elvégzése miatt, illetve a hosszabb tudományos munkásság eredményeként jellemző. Ezért úgy érzem, hogy van egy kis rés a régebbi "nagy öregek" tapasztalata és a ma végzett, jól felkészült, jó képességű fiatal oktatók ismerete között. Fontos feladatomnak tekintem, hogy az idősebb, gyakorlatban széles körű ismeretekre szert tett szakemberek tudása is bekerüljön az oktatásba. Ez azonban nehezen megy.
   
Ennek anyagi vagy egyéb oka van?
  Ennek több oka van. Az egyik valóban a pénz. A másik, ha "a nagy öregeket" meghívom, hogy tartsanak előadásokat, a fiatal oktatók és a hallgatók át tudnák venni a tapasztalataikat, de a tematikus képzésben ilyen gyakorlati órák nehezen helyezhetők el, el kell térni a tematikától. De időben is sokat kell egyeztetni, mivel a vidéki egyetemekre el kell utazni, még Gödöllőre is, és ez nem kevés idő, ezt nem olyan egyszerű megszervezni. Az anyagi elismerés pedig olyan csekély, hogy csak hivatásból lehet ilyen áldozatra számítani.
   
Látsz mozgást, valamely aktivitást az építőiparban?
  Hozzánk kicsit közelebb került az építőipar, éppen a létesítménymérnöki mesterszak létrehozásával. Csak zárójelben mondom, mert talán még nem közismert, hogy a létesítménymérnöki mesterszak az épületgépészetből nőtt ki, és az építészetet, a gépészetet, valamint a villamos területeket együtt jelenti. Úgy látom, hogy elindult az építészekkel közösen egy olyan gondolkodás, hogy a világ, az ország, a vezetőink számára újradefiniálják ezt a helyzetet, és ezzel összefüggésben már nem is építőiparról, hanem építésgazdaságról beszélhetünk. Ez magába foglalja az építőipart, építőanyag-ipart, az épületgépészetet stb., és ennek a súlya a nemzetgazdaságban nagyon jelentős. Ebben az építésgazdaságban -az építészet történelmi áttekintésének alapján - megállapíthatjuk, hogy a technika az épületek által nyújtott szolgáltatásokban sokkal meghatározóbb, mint maga az építészeti forma. Ezért ma már úgy volna helyes, ha az épületek megtervezését a projekt megfogalmazásakor alapvetően olyan szakember, mérnök venné a kezébe, aki az épület megszületése után a karbantartást, a felújítást, mindent át tudna látni és meg tudná tervezni, ez volna a létesítménymérnök. Az építésgazdaság vagy az építőipar helyzete nem jó, és nem tudja felülírni a gazdaság általános helyzetét.
   
Magánéletedről igen keveset tudunk. Hogyan élsz? Család, hobbi?
 

Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy megöregedtem, és ezért azt csinálhatom, amit szívesen csinálnék. Ebbe beletartozik az értelmes munka és ezen kívül minden olyan, ami hobbinak tekinthető. Az embernek ilyen korban már nagyon fontos a mindennapi karbantartás, amelyben jelentős szerepe van a sportolásnak. Hetente egyszer eljárok - ha törik, ha szakad - úszni, szaunázni, és a barátokkal teniszezni, ezt nem írhatja felül semmi. Ezenkívül pedig évente akár többször is síelni.

Gyermekeim nagyok már, ők kirepültek otthonról, elégedett vagyok velük. A feleségem pedig a hátteret biztosítja a kiegyensúlyozott, értelmes életemhez, életünkhöz.

 

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam