belépés / regisztráció
2020. december 4. péntek
Aktuális lapszám

A Budai Vár rejtelmei III.

Budapest történelmi negyedében, a budai Vár utcái és terei alatt kb. 8-10 méter mélyen rejtőzik egy hatalmas barlangpincerendszer. Ez a barlangpince-rendszer csak töredékét képezi a Vár alatt lévő, mesterségesen épített földalatti tereknek. A régi köveken sétáló idegenek, az itt lakók gyakran nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy másik város is húzódik, több kilométeres barlangpince- és üregrendszer formájában. A cikksorozatnak ebből a részéből kiderül, hogy az aknáknak, kürtőknek és üregeknek mi volt a funkciójuk.

 

Az aknák, kürtők és – a szerintem nagyrészt mesterséges – barlangpincék, illetve az épületek alatti épített pincék elhelyezkedésének megértéséhez nélkülözhetetlen a vári telkek beépítési metodikájának ismertetése. Az alábbiakban röviden ezeket mutatom be.

A város (Vár) térképét személőnek már első ránézésre is az a benyomása, hogy az utcák, terek és telkek valamilyen egységes rendszert alkotnak. A hegy alakjához alkalmazkodó városszerkezet figyelhető meg. A beépíthető terület szélességét a telkek és észak-dél irányú utcák szélessége határozta meg. A telkek és utcák lágyan ívelve követik a hegy legfelső rétegét képező mészkőpaplan szélét.

Tudomásunk szerint a városban csak egyszer volt (alapításakor) telekosztás, a további telekfelosztások, telekösszevonások már mind az eredeti módosításai.

A barlangpincékkel kapcsolatos kutatómunkám során egy teljesen egységes telekosztási struktúra jelei körvonalazódtak. Ez a mai beépítésektől kisebb-nagyobb mértékben eltér, de egyértelműen, rendre ugyanakkora telkek és utcaszélességek köszöntek vissza, amelyeken e tanulmány első részében említett módon rendezetten helyezkednek el az aknák, kürtők és barlangpincék.

Az adatok alapján a következő telekosztás körvonalazódott: az első városfalakat a mészkőpaplan szélére építették. Ezektől valószínűleg kötélvagy zsinórméréssel, a falakkal közelítőleg párhuzamosan, azoktól nagyjából ugyanakkora távolságra húzták meg az első telekhatárok vonalát. Ez a vonal egyben kijelölte az utcavonalat is. Majd felszerkesztve az utcaszélességet, újabb párhuzamos vonallal kijelölték a szemközti, második teleksor határait. A második és harmadik teleksor között utcát nem alakítottak ki, mivel azok hátsó határai egybeestek.

Ma már teljesen bizonyos, hogy ezek mérete 60x120 láb (18,3x36,6 m) volt. Az utcák is egységes szélességűek voltak. A mai napig is számtalan 60 láb (10 öl, kb. 18,3 m) szélességű épület található a Várban. Sok helyen még ma is ott találhatók a telekhatárok, ahol azok az első telekosztáskor lehettek.

A szabványtelkek beépítésének folyamata

Gerevich László, régész épületkutatásai során azt feltételezte, hogy az első épületek a tipikus 13. századi faluszerű beépítést követték (1.ábra). Tehát a telek egyik – általában jobb benapozást biztosító északi – oldalára, közvetlenül a szomszédos telekhatárra és az utcafrontra építettek egy falusi házat az utcatengelyre merőlegesen. Ezt a beépítési struktúrát és folyamatot szinte pontosan ugyanígy megfigyelhetjük Óbuda esetében is, 1945-ig. Óbuda vizsgálata közben Létay Miklós felveti, hogy egyes telkeken a házak a városiasodás miatt már a szalagházakra merőlegesen, az utcai vonalon is megjelentek. Éppen ez történt a budai Várban is csak jóval korábban. Gerevich nézetei megerősíthetők az aknák és földalatti üregek elhelyezkedése alapján is.

Saját feltevésem szerint a vári lakók először az első épület közepével, bejáratával egy vonalban, az udvaron ástak kutakat (esetleg ciszternákat), hiszen ez volt a ház bejáratához a legközelebb a telken. Ez egy tipikusnak mondható kúthely, mivel – falvainkban a mai napig is megfigyelhető, hogy a leggyakrabban ott vannak a kutak. Majd az első kutak helyén, a telek szemközti oldalán épült új, szintén falusi házak nyilván lehetetlenné tették a kutak használatát, azokat nagyrészt betömték (ezért ma már a legtöbb esetben nem láthatóak), de újakra volt szükség.

Majd a két épület közötti területet is beépítették. Később újabb szint épült a meglévő épületekre, a tető gerinciránya is kilencven fokkal elfordult. Előfordult olyan eset is, hogy nem pontosan a telek déli sarkára illesztették a második épületet, hanem egy kapubejárónyival északabbra és így két épület és két kapubejáró alakult ki. Ez történhetett, ha már korán két részre osztották a telket.

Aknák, kürtők, üregek kialakításának oka, egyben első funkciójuk

Nem ismert, hogy a kora középkorban Budán milyen hosszmértéket használtak. Ma is számtalan helyen jól megfigyelhető, hogy a telkek szélessége 60 láb (azaz 10 öl), kb. 18,3 méter, míg mélységük (hosszúságuk) 120 láb (azaz 20 öl), kb. 36,6 méter. Tehát az eredeti telekméret pontosan 200 négyszögöl volt.

A barlangpincékbe vezető lépcsőket a gótikus házak felső pincéiből, a mészkőpaplant átvágva alakították ki. Ezek több esetben gótikus, kőkeretes ajtókkal érkeznek a barlangpince szintre. Szinte minden ház homlokzata előtt és az udvarról is mélyítettek (akár több) kürtőt. Érdemes megfigyelni, hogy az üregek a mai napig is ott találhatóak meg nagy számban ahol iparosok, kereskedők házai voltak és csak elszórva, és kisebb méretűek ott, ahol magánházak álltak.

Az épületek „tipikus” alaprajzi elrendezése a három traktus, azaz a fedett kapubejáró és annak két oldalán lévő egy-egy lakótér a korábbi két falusias ház. Ha veszünk egy tipikus vári (60 láb, azaz 10 öl) széles telket (házat) a középre eső kapubejárójával, akkor megfigyelhető, hogy a kürtők rendre közvetlenül a homlokzatok előtt, az ablakok közötti falszakaszok közelében találhatók. Továbbá kürtők vannak a 120 láb (20 öl) mély telkek hosszának felénél ott, ahol az első épületek hátsó (udvar felőli) homlokzati falai végződnek. Ez a vonal egyben a belső udvar egyik határvonala is. A barlangpincék a földszinti lakótérrel beépített területek alá általában nem nyúlnak (2. ábra). Végh András régész kutatásai alapján már az 1500-as évek elején úgy néztek ki a tipikus házak mint most.

Még egy évvel ezelőtt sem tudtuk, hogy a házak homlokzata előtt, közterületre épült aknák, kürtők célja mi volt. Ma már egy kísérletsorozat jóvoltából pontosabb információval rendelkezünk. Volt egy feltételezésem, amelynek bizonyítására 2013 szeptemberében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén kísérletsorozatot végeztünk. Kíváncsi voltam arra, hogy a márga jelentős mésztartalma kiégetés, majd vízzel történő oltása után esetleg megszilárdul-e? Ezért a Tárnok utca 5. számú épület előtti járda alatt található barlangból (a 60- as teremből), közvetlenül a mészkőpaplan alsó síkjától márgamintát vettem, majd annak mész, azaz kalcit (CaCO3) tartalmát több módszerrel is meghatároztuk. Az eredmények alapján a minta kalcit (mész) tartalma kereken 35% lett.

Ezek után a márgát nagyobb szemnagyságú porrá őröltük és két adagra bontva, 940 Celsius fokos kemencében, – az égetési hőmérséklet elérése után – 2, illetve 4 óráig égettük, majd lassan hagytuk kihűlni. A kiégetés után a márga színe halvány téglavörössé vált, mivel a jelentős agyagtartalma portlandcementté égett. Majd kb. 10-15 percig vízzel oltottuk. Az oltás után annyi vizet adagoltunk, amennyi habarcsként való felhasználásához szükséges volt. Mind a két adagból két-két szabványos habarcs próbatestet készítettünk.

Az előállított habarcsszerű anyagot könnyű volt bedolgozni. A megszilárdult habarcshasábokat 28 napos korban hajlító és nyomókísérlettel eltörtük. A négy próbatesten öszszesen nyolc nyomókísérletet tudtunk elvégezni. Az átlagos nyomószilárdság 1,02 N/mm2 lett. Ez megfelel a mai leggyengébb, ún. M1 habarcskategóriának. Vegyük figyelembe, hogy a kb. 700 évvel ezelőtt létező habarcsok között ez valószínűleg nem volt rossz minőségű. Tehát szinte biztosra vehető, hogy elődeink a márgát habarcskészítés miatt bányászták, tehát az aknák, kürtők és üregek kialakításának ez volt az elsődleges oka.

Akkori feltevésem szerint a kürtők bányászati aknák voltak, és alattuk az üreg a kitermelt alapanyagok megmaradt helye. A mészkövet, a folyóvízi hordalékot (kavicsot), a meszes homokot és az agyagos márgát is építőanyagnak használhatták.

Aknák, kürtők és üregek további funkciója az idők során

Víznyerési helyek: kutak

Köztudott, hogy a Várban a mészkőpaplan (és további vékony rétegek alatt) agyagos márga helyezkedik el. Ennek a legtöbb esetben agyagtartalma kisebb, míg mésztartalma jelentősebb. A mészkő porózus és repedésekkel, vetődésekkel átszőtt, így a víz gyorsan átjut rajta. De az agyagos márga részben vízzáró, benne a víz sokkal lassabban képes csak szivárogni. Ennek köszönhető, hogy ellentétben számos más magaslati várral, itt nem a jelentős vízbázist biztosító Duna folyam szintjében van a kutakban a vízszint, hanem jóval feljebb, bár szintje nem egységes.

Zolnay László régész feltételezése szerint minden kürtő alatt kút is lehetett. Ez nem bizonyított, és valószínűleg nem is így volt, hiszen Kadić részletes teremleírásaiban ezeket biztosan említette volna, de sok esetben ezekre egyáltalán nincs utalás. Sajnos Kadić részletes leírásai az összekötés előtti állapotokról nem fellelhetők, de egy publikált, részletes leírásából tudjuk, hogy az egyik szakaszon, ahol tizenöt barlangtermet mutatott be, mindössze négy kutat említett és ráadásul azok közül is legalább kettő az utca, vagy tér közepén van, így ezek valaha közkutak lehettek.

Továbbá nehezen volt magyarázható, hogy miért az utcára, a homlokzat elé ásnak (ráadásul telkenként) két kutat is a tulajdonosok.

Köztudott, hogy a középkori városok gyakran estek tűzvész áldozatául. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy az 1723-as tűzvészben senki sem halt meg, mivel mindenki lement a mélypincékbe. De a fentiekből következik, hogy a tűzoltási célú kutak lehetősége sem reális.

Több (még eredeti állapotában látható) független barlangpince közepén lévő, távolabb az aknáktól, kürtőktől mélyített, ásott kutakat fedeztem fel. Ilyen van a Táncsics Mihály utca 5. számú épület alatt a barlangban. Itt a barlang közepén látható egy kis mélységű kút, teljesen máshol, mint ahol a homlokzat előtti kürtő elhelyezkedik. Továbbá ilyen kutat fedeztem fel az Országház utca 2. számú ház barlangjának közepén is, távol a kürtőtől egy csőtörés után, amikor egy helyen kör alakban a padlózatot alkotó márga jól láthatóan megsüllyedt, tömörödött.

Tehát voltak olyan kürtők és aknák, amelyek alsó pontja jóval a barlangszint alá nyúlt, de ez csak a létező kürtők, aknák töredékénél van így.

Vízgyűjtő helyek: ciszternák

Lehetséges, hogy a már meglévő barlangpincék, kürtők és aknák az épületek tetőzetéről lefolyó vizek összegyűjtésére szolgálhattak. Mivel a budai Várban ezeket csak a házak tetőzetéről (héjazatáról) lecsorgó csapadék táplálhatta, így azokat a tetővíz- elvezetéshez közel volt célszerű létesíteni. Adódhatott a megoldás, hogy a háztetőkre hulló csapadékvizet is összegyűjtsék, mint ez más száraz éghajlatú, sziklára épült városoknál akkoriban bevett szokás volt. Az biztos, hogy a gyors és nagyarányú urbanizáció jelentősen megváltoztatta a hegy ökoszisztémáját, és lehetséges, hogy ez a vízháztartásra is komoly hatással volt.

Ma már szinte kizárható, hogy ez lett volna az elsődleges ok az aknák, kürtők és üregek kialakítására. Az biztos, hogy ma már a beszivárgó vizek kb. 70%-a közmű-, és csak mindössze kb. 30%-a csapadékeredetű.

A budavári földalatti vízgyűjtőkről a híres török világutazó, Cselebi is megemlékezik útikönyvében. A következőket írja: „E városban százhetven pincze-ciszterna van s a tetőkről lefolyó esővíz mind e ciszternákba gyűlik össze.” Valószínű, hogy ő az összes, földalatti üregben lévő vízgyűjtőre, kútra gondolhatott. Az nem valószínű, hogy a tetőkről direktben az aknákon, kürtőkön keresztül vezették volna le a csapadékvizet, hiszen akkor azok a szikla oldalfalán erős vízcsorgási nyomokat, kiválásokat hagytak volna, amelyeket eddig egyetlen aknán, vagy kürtőn sem láttam. A csapadékvizek valószínűleg természetes úton szivárogtak le. Viszont a Dísz tértől délre a régészeti feltárások több teljesen mesterséges, kifalazott ciszternát tártak fel.

Ezektől függetlenül lehetséges a másod-, vagy harmadlagos ciszterna funkció. Lehetséges, hogy a ciszternák megközelítésére a pinceszintekről – akár még a középkor folyamán – lépcsőket építettek. Elképzelhető, hogy egy idő után már nem használták a ciszternák vizét (talán mert elszennyeződtek). Ekkor a földalatti üregekre víznyerési céllal már nem volt szükség.

A forráslistát és a köszönetnyilvánítást az utolsó rész végén tesszük közzé.

(Folytatjuk)

***

1. ábra. Gerevich szerint a második ütemben a telkek másik oldalán is hasonló falusi ház épült. (Kiegészítve az aknák, kürtők helyeivel.) (Budapesti Történetei Múzeum: Paloták, kolostorok, falvak Gerevich László (1911-1997) középkori kutatásai, 2011. 28. nyomán.)
2. ábra. Feltételezett tipikus üregrendszer és kürtő elhelyezkedés egy vári szabványtelken napjainkban a pinceszinttel együtt ábrázolva (a sraffozott beépített területek a régebbi beépítési szisztémát ábrázolják). (Rajzolta a szerző 2010-ben.)
3. ábra. A szintek egymáshoz viszonyított helyzete. Általános hosszmetszet. (rajzolta: Szabó Balázs 2014-ben)

Szabó Balázs
okl. építőmérnök, statikus,
okl. mérnöktanár, egyetemi óraadó

A szerzõ egyéb cikkei:

  A Budai Vár rejtelmei X.
  A Budai Vár rejtelmei IX.
  A Budai Vár rejtelmei VIII.
  Domotika képzésfejlesztési megelőző kutatások
  A Budai Vár rejtelmei VII.
  A Budai Vár rejtelmei VI.

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam