belépés / regisztráció
2020. december 2. szerda
Aktuális lapszám

A Budai Vár rejtelmei II.

Budapest történelmi negyedében, a Budai Vár utcái és terei alatt kb. 8-10 méter mélyen rejtőzik egy hatalmas barlangpincerendszer. Ez a barlangpince-rendszer csak töredékét képezi a vár alatt lévő, mesterségesen épített földalatti tereknek. A cikksorozat első részében megismerhettük a Várhegy geológiai felépítését, annak első telepeseit és a barlangrendszer korai hasznosítását. Most arra a kérdésre keressük a választ, hogy természetes barlangról vagy sziklapincéről beszélhetünk-e a vár alatti üregrendszer esetében.

 

Nem is olyan rég még elfogadott nézet volt, hogy a várban található barlangpince-rendszer legnagyobb része természetesen alakult ki. Többen azt feltételezték, hogy a vári lakók kútásás közben találhattak rá ezekre az üregekre (1. ábra). Azt gondolták, hogy minden ház alatt a lakók előbb-utóbb barlangra bukkantak, majd a természet adta ajándékot átalakították, kibővítették, az üregeket folyosókkal kapcsolták össze. Termény tárolására, majd a kora középkortól lépcsőket építve óvóhelyeknek, búvóhelyeknek is használták. A belőlük nyert agyagos alapanyagot a budai kézművesipar használta. Tűzvészekben és ostromokban igen jó szolgálatot tettek. Ekkor már a legtöbb barlangüreg falazott oldalfalakkal volt ellátva a márga kipergésének megakadályozására, illetve padlóját lemélyítették, hogy belmagassága megfelelő legyen. A legtöbb vári házhoz tartozott legalább egy ilyen kis üreg. Az 1723-as nagy budai tűzvészt ezekben a barlangokban vészelték át a lakosok. Az 1800-as években, a budai hegyekben pusztító filoxéra járvány kipusztította a szőlőket és a bortárolási igény megszűnésével a barlangok ezután a feledés homályába vesztek, kalandorok, bűnözők tanyái lettek.

A pincék, folyosók, üregek és legújabb kori óvóhelyek ma már több szintben helyezkednek el egymás alatt. Általában kettő, de van, ahol három vagy akár még több szint is található. Az első, épített pinceszintek közvetlenül az épületek földszinti helyiségei alatt találhatók, ezek tégla vagy kőboltozatos helyiségek (2. ábra). Felső részei – a mészkőpaplan felett elhelyezkedő – későbbi feltöltésű, ún. kultúrtörmelék szintjében vannak, de gyakran a magasan fekvő mészkőbe vésték bele. Aljzatuk átlagos mélysége a felszíntől 3-4 méter. A második szint, amely néhány tucat helyen létezik, már minden esetben sziklába vájt, de mesterséges pince, dongaboltozattal fedve. Ezek közvetlenül az első szinten lévő pincék alatt vannak, padlójuk átlagosan 5,5-8 méter mélységben van a felszíntől számítva. Ezeket úgy hozták létre, hogy az első nagy belmagasságú boltozatos pincéket egy újabb boltozattal két kis belmagasságú térre osztották fel. Az új téglaboltozat vagy sziklába lett bevésve, vagy külön alátámasztó falat kapott a sziklafal mellé építve. A harmadik szint a részben természetes barlangpince-rendszer, amely a márga- és mészkőpaplan határán helyezkedik el. Főtéje szikla, oldalfala és járófelülete márga, de a legtöbb helyen már terméskő vagy téglafalazat és betonburkolat látható benne. A barlangpincék mennyezete átlagosan 8 méter és padlózatuk átlagosan 10 méter mélyen fekszik a felszíntől.

Az eddigi kutatási adatok alapján a barlangpincéket valószínűleg néhány száz év alatt alakították ki az emberek. A barlangpincék már bizonyítottan az 1400-as évek elején is megvoltak, sőt, azokat szisztematikusan, igényesen ki is építették.

Természetes barlang vagy sziklapince?

Jelentős számban vannak olyan kutak és kürtők, amelyek ma már egyáltalán nem láthatóak sem a felszínen, sem lent a barlangszinten, csak levéltári, irattári vagy tervtári adatok állnak róluk rendelkezésre. Kiderült, hogy több akna, kürtő van, mint amennyit eddig bárki állított.

Már kutatásaim elején felfigyeltem arra a tényre, hogy a földalatti üregekbe vezető kürtők, aknák (valószínűleg több helyen kutakkal alattuk) rendre az utcavonalban, a mai épületek homlokzata előtt, a mai járdák alatt vannak, ma már általában leaszfaltozva (legújabban néhány utcában kockakővel fedve), számos esetben jelöletlen fedőlappal lezárva. A nagyméretű üregek javarészt az utcák alatti területen, illetve kisebb részben a telek hátsó része alatt helyezkednek el. Az oda levezető, szinte minden esetben az utcatengelyre merőleges lépcsők pedig általában átlagosan kb. 9,15 méterre találhatóak egymástól és alsó lépcsőfokuk minden esetben a homlokzati vonallal nagyjából egy, függőleges síkban van.

Vitatott kérdés, hogy ezek az üregek mekkora részben természetes eredetűek, és mekkora részben mesterségesek. 2010-ben is folytak jogi indíttatású viták erről. Az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Barlang- és Földtani Osztályának szakemberei vizsgálták, hogy ezek a földalatti üregek barlangnak vagy mélypincének minősülnek-e. (Ez igen fontos kérdés mivel a barlang elidegeníthetetlen természeti érték, míg a mélypince nem, és annak a tulajdona, akitől nyílik.) Megállapításuk szerint az üregek kb. 75 %-ban természetes eredetűek, de ők csak a főtét (a barlangok menynyezetét, azaz a mészkőpaplan alsó síkját) tanulmányozták. Egyértelműen látszik a térképekről, hogy az üregek elhelyezkedése követi az utcák vonalát és a telekosztást. Egy sorban, egy vonalban, egymástól ugyanakkora távolságra sorakoznak. Az nyilván nem lehetséges, hogy a barlangok a jóval későbbi, ember által kialakított telekosztás szerint alakultak volna ki.

Érdemes azon elgondolkozni, hogy a budai Vár alatti üregeket 1932 előtt semmilyen dokumentumban nem nevezték barlangnak. Pedig, ha őseink jelentős méretű természetes üregeket találtak volna, akkor azokat biztosan ezzel a főnévvel illették volna.

Teljesen egyértelmű, hogy hévíz által keletkezett oldásformák vannak a főtén, így kétségtelen ezek természetes kialakulása. Viszont statikusként, munkáim során a főte kopogtatásos vizsgálatakor több helyen is találkoztam olyan résszel, ahol a főte kongott és leszedve az 1-2 cm vastag, vízszintes mészkőkérget levegővel és márgával teli oldásformát találtam felette (3. ábra). Ezek mérete maximum 10-20 cm, térfogatuk legfeljebb 1-3 liter volt. Így feltételezésem szerint ekkora méretű, kis üregek lehettek eredetileg máshol is a Várhegyben. A mészkőpaplan alatti folyóvízi kavicshordalékot, meszes homokot és márgát őseink fejthették ki. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a mészkőpaplan alsó síkja a terület döntő részén szinte teljesen sík és oldásformák sincsenek bennük és ezeken a helyeken is ugyanúgy vannak barlangpincék, mint máshol. Bár kőzettanilag a márgát a karbonátos kőzetek közé sorolják, mégis barlang benne nem tud kialakulni, mivel kicsi a karbonát tartalma, így a főleg agyagból álló kőzet nem tud a vízben maradék nélkül oldódni. Továbbá azért sem alakulhattak ki az agyagos márgában üregek, mivel huzamosabb terhelés után nagy alakváltozásokat szenvedett volna, és ha egy esetleges üreg kioldódás történik, abba benyomul, kitölti, azaz beomlik. Tehát a Várban számtalan helyen voltak ilyen kisméretű gömbfülkék, de azokat csak ott találták meg az emberek, ahol kutakat, aknákat, kürtőket mélyítettek és a sziklapaplan alatti rétegeket kibányászták.

Tehát ezek a kisméretű gömbfülkék lehettek az eredeti „barlangméretek”. Sokszor bizony nem fért volna bele az ember, tehát nem érte el a barlangméretet.

A magyar 1996. évi LIII. törvény 23. § (3) a) pontja alapján a Vár alatti üregek jogilag barlangnak minősülnek annak ellenére, hogy természetes formájukban nem voltak azok és ma is mindössze oldásformákkal díszített mésztufa főtéjük természetes, egyéb részeik mesterségesek.

Esetleg elképzelhető, hogy máshol is vannak (kisméretű) üregek a Várhegyben, de azokat az ember még nem találta meg.

Adataim és kutatásaim alapján tehát valószínűsíthető, hogy a budai Vár alatti üregek sokkal kisebb arányban természetesek, mint mesterségesek és valószínűleg akár több nagyságrendi eltérés van arányaik között. Döntő többségében vájt üregekről van szó, de elképzelhető, hogy szinte teljes mértékben mesterségesek, mindössze a mészkő és a márga határán alakultak ki olyan képződmények, amelyek különleges természeti értéket képviselnek (pl. oldásformák, borsókövek stb.) Így ezeket a szakmai, tudományos pontosság kedvéért nem biztos, hogy barlangpincéknek, inkább sziklapincéknek kellene nevezni. E tanulmányban a történelmi folytonosság és a hatályos törvények értelmében továbbra is barlangpincéknek fogom ezeket nevezni.

A forráslistát és a köszönetnyilvánítást az utolsó rész végén tesszük közzé.

(Folytatjuk)

1. ábra. Az első beépítések sematikus ábrája Gerevich szerint kiegészítve az első kút valószínű helyével. (Az utcai telekszélesség pontosítva: 18,3 m.) (Budapesti Történetei Múzeum: Paloták, kolostorok, falvak Gerevich László (1911-1997) középkori kutatásai, 2011. 28. nyomán.)
2. ábra. A Fortuna utca 18. alatti barlangpince (szerző felvétele 2002-ből)
3. ábra. Az Uri utca 16. épület előtti járdaszakasz alatti barlangpince főtéjében statikai vizsgálat során előkerült oldásformák. (A szerző fényképfelvétele 2012-ből.)  SZABÓ BALÁZS okl. építőmérnök, statikus, okl. mérnöktanár, egyetemi óraadó

Szabó Balázs
okl. építőmérnök, statikus,
okl. mérnöktanár, egyetemi óraadó

A szerzõ egyéb cikkei:

  A Budai Vár rejtelmei X.
  A Budai Vár rejtelmei IX.
  A Budai Vár rejtelmei VIII.
  Domotika képzésfejlesztési megelőző kutatások
  A Budai Vár rejtelmei VII.
  A Budai Vár rejtelmei VI.

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam