belépés / regisztráció
2019. június 18. kedd
Aktuális lapszám

A Budai Vár rejtelmei I.

Budapest történelmi negyedében, a Budai Vár utcái és terei alatt kb. 8-10 méter mélyen rejtőzik egy hatalmas barlangpince-rendszer. Ez a barlangpince-rendszer csak töredékét képezi a vár alatt lévő, mesterségesen épített földalatti tereknek.

 

A Budai Vár ódon kövein sétáló idegenek, az itt lakók gyakran nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy másik város is húzódik, több kilométeres barlangpince- és üregrendszer formájában.

A Budai Vár, a világörökség részeként, kiemelt figyelmet érdemel. A várfalakon belül található házak, paloták, utcák, terek szoros kapcsolatban állnak az alattuk található természeti értékekkel, mérnöki létesítményekkel, pincékkel, üregekkel, barlangpincékkel, óvóhelyekkel, katakombákkal, kazamatákkal. Ezek az építmények rengeteg érdekességet és titkot rejtenek.

A földalatti terek elnevezései és osztályozásuk

A Várhegy belsejében különböző eredetű, változatos méretű és keletkezési idejű, illetve eltérő rendeltetési célú és használatú földalatti terek húzódnak. Ezeket keletkezésük, illetve létrehozásuk céljának ismeretében a következő csoportokba sorolhatjuk:

Természetes balangpincék Labirintusszerű, folyosókkal
összekötött barlangpince-rendszer
(Nagy labirintus, Kis labirintus,
Bécsi kapu téri barlangpincerendszer,
Dísz téri barlangpincerendszer
egy része)
Független barlangpincék (kb. 68 db)
Életvédelmi
létesítmények
Óvóhelyek, bunkerek, vezetési
pontok, harcálláspontok
Egészségügyi
létesítmények
Sziklakórház
Víztárolással és
vízszállítással
kapcsolatos
létesítmények
Ciszternák, vízhordó folyosó,
vízvezeték folyosó, palota
hűtőfolyosó, víztelenítő műtárgyak
Közlekedési és
tárolási célú
létesítmények
Budai Várhegyi Alagút,
mélygarázsok
Egyéb célú
létesítmények
Kazamaták, katakombák,
ágyútermek, borospincék, Szent
Mihály kápolna stb.

A Várhegy geológiai felépítése, rétegződése

Többen kutatták már az erődített Buda város (a mai Várnegyed) alatti barlangpince- és mélypince-rendszer kialakulásának körülményeit és történetét. Közülük talán a legjelentősebb a két világháború közötti időszak legismertebb – és a budai várbarlangokat legjobban ismerő – barlangász szakembere, Kadić Ottokár, neves geológus, aki az 1930-as években vázolta ezek lehetséges kialakulását, kialakítását (1. ábra).

A Budai Várhegy várfalakkal határolt felülete tanúhegyként emelkedik ki a Duna és az Ördög-árok által vájt völgyek között. A Budai Várhegy fő alkotó eleme a közel 40 millió éves budai márga, amely tengeri üledékből képződött. Ez az agyag és mészkő között átmenetet képező kőzet jó teherbíró képességű mindaddig, amíg meteorológiai hatások (víz, szél stb.) nem érik. Víz hatására (a mészanyag kioldódása következtében) elveszti állékonyságát, teherbíró képessége jelentősen csökken. Erre 3- 8 méter vastag mészkőpaplan rakódott a pleisztocén korban. Ez a mészkőpaplan védte meg a márgát az időjárás hatása általi lepusztulástól. A Várhegy északnyugati részén, a budai márgán kavics és finomabb szemcséjű meszes homok található. Ez a kőzet az Ős-Ördög-árok néhány százezer évvel ezelőtti üledéke. A márgát tehát (maximum néhány méteres vastagságban) sokfelé kavics, illetve finomabb szemű (meszes-homokos) folyóvízi üledék fedi.

A felszálló hőforrások egy része a mai Dísz téren fakadt, ezekből a meszes hévizekből rakódott le a budai márgára, és az azt borító folyóvízi üledékekre a mésztufa kb. 160 000-350 000 éve. Átlagosan 5-10 méter vastagságú az a hatalmas mésztufa réteg, amelyben azután a szivárgó vizek a szóban forgó üregeket oldották ki. A jégkorszak végén a repedéseken feltörő víz üregeket vájt magának, fülkéket alakított ki a márga és a mészkő határán. A források vize a folyók bevágódásához kapcsolódó erózióbázis-süllyedés következtében később már csak a mészkőpaplan aljáig volt képes feltörni, és itt, a márga és a mészkő (illetve a folyóvízi üledékek és az édesvízi mészkő) határán barlangüregeket oldott ki. Mivel a mészkő alatti vastag márgán nem volt képes átfolyni, a várlejtő oldalában talált utat magának. Így keletkeztek a még ma is meglévő – ismereteink szerint húsznál több – várlejtőbeli források ősei. A víz üregképző hatása vezetett a világviszonylatban is ritka mésztufa barlangok kialakulásához. A várfennsíkon eredetileg több száz ilyen kis üreg volt található. Ez a mészkő néhol tömör, ám több helyen repedések, tektonikai törések keletkeztek benne. A víz üregképző hatása vezetett tehát a világviszonylatban is ritka genetikájú és földtani környezetű barlangpincék kialakulásához.

A Mátyás-templomtól észak felé enyhén, dél felé erősebben lejtő édesvízi mészkőpaplan meredek oldalával egy egységes, összefüggő platót alkot a Várhegy tetején. Nem sokkal a felszín alatt találhatók a pincék, és azok alatt a barlangpincék.

A barlangrendszer korai hasznosítása, a Várhegy első telepesei

A keletkezett üregeket már a Várhegyen lakó ősember is ismerte. Ezt tanúsítják azok a leletek, amelyeket Kadić Ottokár talált a múlt század harmincas éveiben az Uri utca 72. számú épület alatti építkezésen. A pattintott kavicseszközökről és csontokról megállapította, hogy azok az alsó paleolit korból származnak. Ezeket a leleteket a hatvanas években Vértes László, az általa felfedezett vértesszőlősi előemberrel egykorúnak azonosította. Így tehát egy közel félmillió éves emberi lelőhelyre bukkantak. Ezeket a leleteket Vértes László Buda-iparnak nevezte el.

A Várhegy nem volt folyamatosan lakott, a következő kultúra emlékeit már közel négyszázezer év választja el az előbb említett ősember korától. A Királyi Palota területén végzett ásatások során talált 3000 éves telepeket, kunyhókat bronzkorinak azonosították a régészek.

Mai tudásunk szerint a rómaiak nem telepítettek erre a hegyre megfigyelőtornyot, csak a szomszédos, magas, sziklás hegyre, amelynek szikláit a Duna mosta és amelyet az utókor Gellért-hegyre keresztelt.

Néhány forrás szerint már a Budai Vár megalapítása előtt közvetlenül is laktak emberek a hegy egyes részein. Zolnay László régész írt arról, hogy a Táncsics Mihály utcai barlangi kutak átvizsgálásakor a XI-XII. századra utaló leleteket találtak. Kimutatták, hogy az északi részen (a Bécsi kapu tér környékén) már a tatárjárás előtt is létezett egy falu. Lakói a barlangpincékben kútásás során megtalált vizet használhatták.

A terület benépesedése, vár- és városalapítás

A Budai Várhegy a XI. századtól már folyamatosan lakott terület volt.

Okleveles adatokból ismert, hogy IV. Béla király az első tatárjárás után a városalapítást a hegytetőre rendelte el, mivel felismerte, hogy a tatárok magaslati erődöket képtelenek bevenni. Azért választhatták ezt a hegyet, mert nagyméretű, szinte vízszintes platója volt, az éltető víz a hegy belsejében rendelkezésre állt és akkoriban a támadófegyverek fejletlensége miatt a környező hegyekről sem lehetett lövetni. Tehát teljesen mesterségesen, néhány év alatt (1243-55 között), igen gyorsan, tervszerűen építették fel a várfalakat és osztották ki a telkeket. A Budai Vár ma is az ország legnagyobb területű, várfalakkal körülvett területe. A Várhegyen új típusú településforma született meg, az erődített település, ahol maga a város lett a vár.

A kora középkori városépítőknek két célnak kellett alárendelni városaikat: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől, és egyidejűleg biztosítani nekik az élethez elengedhetetlen feltételeket a falakon belül (élelemtárolás, víznyerés stb.). A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy kútjaiban található, illetve a mesterségesen kiépített ciszternákban lévő víz volt a legalkalmasabb.

A várplató közel sík, de nem vízszintes területét a legtöbb helyen egységes utcaszélességekkel, és ahol ez lehetséges volt, egységes telekméretekkel parcellázták, majd építették be. Kutatásaim alapján a barlangpincék és az azokhoz vezető kürtők, aknák és a belőlük nyíló kutak szoros összefüggésben vannak az eredeti telekméretekkel és utcavonalakkal.

Buda esetében tudatos és pontosan megtervezett városépítésről beszélhetünk. Ez az alapított város az oklevelek szerint 1255-ben már készen állt, tehát néhány év alatt beépült a közel 40 hektárnyi terület. Legmagasabb pontja a Szentháromság téren van, ahonnan déli és északi irányban is lejt a terület, innen csak kevéssel lejjebb helyezkedik el a Kapisztrán tér. E két helyre, (mint máshol is a magas pontokra) épült a Boldogasszony (német) és a Mária Magdolna (magyar) templom. A város (vár) külső peremeit a legtöbb helyen a mészkőpaplan szélei határozták meg. A városfalak (várfalak) is a sziklaperemekre épültek fel.

A nagyrészt lakatlan, egyes feltételezések szerint vörösfenyőkkel borított Várhegyre betelepülők nem sejtették, hogy mi is rejtőzik a lábuk alatt. A kisméretű barlangüregeket csak az építkezésekkel párhuzamosan ismerték meg.

A forráslistát és a köszönetnyilvánítást az utolsó rész végén tesszük közzé.

(Folytatjuk)

***

1. ábra. A Szentháromság és Uri utca kereszteződése alatti barlangüregek elhelyezkedése Kadic´ Ottokár felmérése alapján 1941-ből (A különböző árnyalatok az üreg összekötése előtti elkülönülésüket mutatja. A szerző kiegészítése.)

Szabó Balázs
okl. építőmérnök, statikus,
okl. mérnöktanár, egyetemi óraadó

A szerzõ egyéb cikkei:

  A Budai Vár rejtelmei X.
  A Budai Vár rejtelmei IX.
  A Budai Vár rejtelmei VIII.
  Domotika képzésfejlesztési megelőző kutatások
  A Budai Vár rejtelmei VII.
  A Budai Vár rejtelmei VI.

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam