belépés / regisztráció
2020. december 3. csütörtök
Aktuális lapszám

9. találkozó Edericsen

Ismét eltelt egy év és Morvay Béla barátunktól már hagyományosan jött a meghívó egy kis „szakmai pletykázás” és fantasztikus kulináris élvezetek lehetőségének felcsillantásával.

 

Megérkezésünket követően körülnéztünk és örömmel állapítottuk meg, hogy a hatalmas körtefa (és az árnyéka is) megvan még, él és virul, a borospince üde hűsítő környezetet biztosít még mindig a szomjúságunk oltására, háziasszonyunk, Ilona asszony (az idén talán még finomabb) tepertős pogácsával és szilvalekváros papuccsal fogadott bennünket. Nos, úgy tűnt semmi sem változott, de ekkor Béla barátunk huncut mosollyal egy másik pince előterébe invitált bennünket, ahol egy csodálatos Bormúzeumot mutatott meg nekünk.

Épületgépészeti Múzeum? Az már van. A jelenlévők közül többen is tevékenykednek annak gazdagításán. De Bormúzeum? Ez mindenki számára újdonság volt. A kezdeti meglepődést kihasználva házigazdánk a következőképpen vezetett be bennünket a borkészítés irodalmának és eszközeinek – egyáltalán nem egyszerű – világába:

„Néhány évvel ezelőtt, amikor a borospincénket átállítottam korszerű érlelésre, a présházban feleslegessé vált jó néhány faeszköz: puttonyok, kármentők, sajtárok, káforkák, de áthoztam egy láncos botot is, ami a borkő eltávolítására szolgál, vagy pl. egy kénporfújó berendezést is. A présház szépen, lassan, tavaly őszig úgy feltöltődött régi eszközökkel, hogy ugyan igen nagy munkával, de megérte itt egy Bormúzeumot kialakítani.

Fontos tudni, hogy a borászatnak lényegesen régebbi írott irodalma van, mint az épületgépészetnek, ugyanis a szőlészetet Magyarországon még a kelták honosították meg. 1814-ből van az első írott feljegyzés, ami azért is érdekes, mert az akkor forgalomban lévő összes szőlőt lerajzolták benne és le van írva a borászkodás maga is. Hihetetlen precíz munka. Persze ezek a szőlők kivétel nélkül elpusztultak a filoxéra járvány idejében, tehát ilyen szőlők ma Magyarországon már nincsenek, egyedül a kereklevelűként említett Chardonney létezik még, mert az Magyarországra visszajött és ma is ezen a néven fut. Ennek a könyvnek az az érdekessége, hogy egy forrásmunka, mindenki ebből dolgozott. A következő könyv 1870-ből származik és a címe: „Szőlészet és borászat”. Kísértetiesen hasonlít a korábbira, csak a rajzok nincsenek benne. Ezeket a könyveket az apósom hagyatékában találtam. Én alapjában véve ma is ezekből dolgozom. A következő tárgy egy népszerű tudományos zsebnaptár, amely a szőlészetről, borászatról szól. Ez is 1870-es keltezésű. De megtalálható itt Lenc Mózer könyve is, ami Magyarországon szintén egy forrásmunka, mert a „lenc-mózer” rendszernek, a magas művelésnek a leírása rejlik benne.” – mesélte és mutogatta féltve őrzött könyvritkaságait Béla. Majd lementünk a pincébe, ahol sok-sok ismert és kevésbé ismert tárggyal találkozhattunk. Özönlöttek a kérdések és Béla állta a sarat, büszkén mesélt a kincseiről. Kicsit irigykedve, de azzal a jóérzéssel jöttünk ismét a „felszínre”, hogy jó kezekben van a Bormúzeum kulcsa. Gratulálunk, ez valóban frappáns meglepetés volt!

Bocsásson meg a Kedves Olvasó, hogy most nem a szakmai események szerepelnek a beszámolóban (pedig volt az is bőven), hanem a Bormúzeum, mert ez idén igazi meglepetés volt. Szívből javasolnám minden érdeklődőnek, hogy ha teheti, tekintse meg, megéri, és Béla biztosan készségesen áll mindenki rendelkezésére!

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam