belépés / regisztráció
2020. november 26. csütörtök
Aktuális lapszám

65 éves kor fölött vezetői beosztást nem vállalhatunk

Eltelt egy év a legutolsó beszélgetésünk óta, de egy mondatod, amit akkor említettél, amikor a kárpát-medencei magyarság jövőjéről beszéltél, azóta sem hagy nyugton. Akkor azt a kifejezést használtad, hogy „az ember értékhiányban szenved”! – fordulok beszélgető partneremhez, Dr. Kontra Jenő egyetemi tanárhoz.

 

Még mindig fenntartod ezt a véleményedet? Milyen most a szakmai kapcsolat a határon túli magyarsággal?

Igen, most is úgy gondolom, hogy az ember értékhiányban szenved.

Épp tegnap ment vissza egy kedves vendégünk a pozsonyi műszaki egyetemről, egy magyar doktorandusz, akinek úgy tűnik, hogy tudunk segíteni a panelrekonstrukciók kutatásában. E területen dolgozik odaát ő is, hiszen náluk is ugyanaz a rengeteg, szovjet típusú házgyári ház van a Felvidéken, mint Magyarországon, ők is nagyon nehezen bírnak ezek felújításával. Én vagyok a Budapesti Mérnöki Kamarában a határon túli kapcsolatokért felelős munkatárs. Lassan körvonalazódnak a műszaki együttműködés, a tapasztalatcsere keretei, próbáljuk tehát a határon túli szakemberekkel a kapcsolatot egyre szorosabbra fűzni.

A 20 évvel ezelőtti nagy nyitás mindenkire kicsit sokkolóan hatott és most már úgy látom, hogy ők is felfedezik a kárpát-medencei magyarságot, mint értéket. Leginkább talán az erdélyiek, de ez most már a Felvidéken is így van. Közösen tudunk dolgozni, rengeteg pályázatot adunk be, amelyekben már együtt is szerepelünk.

Amikor a termálvíz hasznosításáról hallok, akkor Te – e terület szakértője – jutsz mindig az eszembe. Történt hazánkban előrelépés az elmúlt évben a termálvíz felhasználásában?

Kevés, de történt. Tanszékünk részt vesz a Lakiteleki Népfőiskola teljes körű felújításában. A tisztán földgázzal fűtött épületcsoport (mert ott nagy távolságra különböző épületek vannak) nagyon elavult gázkazánokkal működik, és nem tudják fizetni a gázszámlát, helyette két mélyfúrású kúttal tudjuk termálvízzel, tömbfűtéssel, kis távfűtési rendszerrel ellátni az egész komplexumot. De persze meg kell oldani az épület hőszigetelését is. Az első kutat megfúrták, ami meglepetéssel járt, mert a geológusok 70 °C-os vizet jósoltak és csak 52 °C lett, de minket ez sem riaszt el a munkától, hiszen egy jól szigetelt épületet „langyos” vízzel is ki tudunk fűteni. Ez egy nagyon szép példája lesz az alföldi földgáz kiváltásoknak, hiszen mindez megvalósítható lesz több városban, a távfűtéssel fűtött épületek esetében is. Ezzel kapcsolatban volt szerencsém közreműködni a kormány által készített távhő cselekvési terv geotermikus fejezetének megírásában. A lényeg tehát az, hogy tervek vannak, cselekvési terv is van, a reményt, a pénzügyi támogatást az jelenti, hogy az Európai Unió 2014-2020 között az energetikai fejlesztésekre jelentős pénzeket fog Magyarország rendelkezésére bocsátani.

Ha ennek a cselekvési tervnek csak a fele megvalósulna hét év alatt, akkor Magyarország kb. 15 városában már megjelenne a geotermális energia a távhő ellátásban, mégpedig a mélyfúrású kutakból és a visszatáplálás válhatna általánossá, ami azt jelenti, hogy nem fogyasztjuk el a mélységi vizeket, hanem ugyanazt a vizet lehűtött formában egy másik hévíz kúttal visszatápláljuk. Így egyfajta körforgás keletkezik, amelyet még évszázadokig lehet ugyanilyen formában biztosítani.

Majdnem 40 éve dolgozol a Műegyetemen, ebből közel 10 évet sikeresen tanszékvezetőként tevékenykedtél, 2013 júliusa óta pedig ismét egyetemi tanárként vagy a tanszéken...

Igen, mert az egyetemi törvénykezés úgy szól, hogy 65 éves kor fölött semmiféle vezetői beosztásban nem lehetünk. Ezt pontosan betartja az egyetem karvezetése, ezért gondoskodni kellett az utánpótlásról. Ez nagyon szerencsésen alakult, mert régi kedves, műegyetemi kollégánk, dr. Magyar Zoltán docens úr vette át a tanszéket. Ennek nagyon örülünk, mert alkalmasnak tartjuk őt és nagy lendülettel és nagy örömmel vetette bele magát a munkába. Ő komoly külföldi kapcsolatokkal és vezetői gyakorlattal rendelkezik, hiszen Pécsett is jó pár évig gyakorlatilag tanszékvezető volt.

Számítottál arra, hogy sok év után ismét „pozíciómentes” egyetemi tanárként ugyanott fogsz tovább dolgozni? És hogyan fogadta a családod?

Örömmel fogadta a család, de én magam is, mert manapság elég sok gonddal-bajjal jár bármilyen kis csapat vezetőjének lenni, hiszen nem is annyira a tudomány, hanem a gazdaság határozza meg egy vezető életét. Gyakorlatilag munkákat, pályázatokat kell folyamatosan keresni. Persze azért nem mentesülök a feladatok alól, de lényegesen szabadabb vagyok. Illetve újabb feladatot is kaptam egy új, BME Csúcsenergia nevű Kft. alakításával. Ez nagyobb vállalkozási szabadságot biztosít kutatásban, tervezésben, bármiféle külső feladat, munka elvállalásában, mintha egy szerűen egyetemi KK munkákat vállalnánk. Ez egy hattagú vezérkarra kiosztott feladat, ennek vagyok most a vezetője.

Ezt most meglepődve hallom, mert úgy gondoltam, hogy ezek után nyugodtan hátradőlhetsz, foglalkozhatsz a termálvíz hasznosításával, történelemmel, a repülőgépekkel stb.

Igen, lehet, hogy a sírfeliratomon az lesz, hogy „itt sem nyugszik …”, de komolyra fordítva a szót, most úgy néz ki, hogy a 2014-es esztendőben a nemzetközi pályázatok az egyetem, az összes többi, pedig ennek a kft.-nak a keretein belül fog megvalósulni. Sokat töprengtem, hogy szabad- e nekem még 65 évesen elvállalni egy ilyen feladatot, de aztán a többiek meggyőztek, hiszen sok projektígéretünk van már. Ezekből, ha néhány megvalósul, az is olyan volumenű, hogy átfogni és irányítani, külső alvállalkozókat dolgoztatni nagyon nagy feladat lesz. Márpedig ezen az építészmérnöki karon az igazi jövő az épületenergetikában van és ezt már az építészek is kezdik belátni. Szinte az összes kutatás már az energetika területén keresi a hatékony megoldásokat, hiszen mind a régi épületek, mind az új, korszerű üvegpaloták energetikája enyhén szólva kívánni valót hagy maga után. Ezeknek az épületeknek a felújítását pedig már nem lehet tovább halasztani!

Bizonyos időszakonként célszerű megállni, számot vetni a múlttal, mérlegelni a jót és rosszat. Nálad ez talán most következett be. Mi az, amit a mérleg jobb és bal serpenyőjébe tennél?

A jobb serpenyőbe talán azt tenném, hogy nagyon kecsegtetőek a kilátások. A magyar gazdaság fejlődése egy olyan holtponton billent át, ahonnan már csak felfelé, a fejlődés, bővülés felé vezet az út. Mi készen állunk és várjuk a konkrét megbízásokat, projekteket, illetve ideje lenne az eddigi kutatásaink eredményét meg is valósítani. Pl. dolgoztunk együtt a Pest Megyei Önkormányzattal is: a vasbeton paneles épületek felújítására végeztünk kutatási munkákat az elmúlt két évben, az első mintaházakat most fogják brüsszeli segítséggel felépíteni. Ennek a folyamatnak nem szabadna leállnia, sőt!

A másik serpenyőben természetesen az van, hogy én sem fiatalodom, hál’ Istennek egészséggel még úgy, ahogy bírom, de nem vagyok már a régi, hiszen már könnyebben fáradok. Rengeteget megyek vidékre, mert a megvalósuló munkák most ott vannak, főleg Bács-Kiskun és Pest megyében. Amikor jövök haza, bizony néha elálmosodom a vezetésnél és ez nagyon veszélyes, de ezt a munkát néhány évig még folytatni szeretném, mert nagyon jó munkatársak vesznek körül.

Egyetemi pályafutásod eddigi szakaszából mire vagy leginkább büszke, mi az, amit a magadénak érzel, és nem szeretnéd, ha megváltozna a jövőben?

Egy kicsit sikerült az építészmérnöki karon az épületgépészet határait kitágítani. Ez komoly feladat volt, hiszen itt azért bizonyos fokig hátrányban van az épületgépészet. Ma már elvárjuk egy építész hallgatótól, hogy a hőenergia forrás oldalával is foglalkozzon, tudja, hogy mi az, hogy gázmotor, hogy mi az, hogy hőszivattyú. Az oktatás részévé vált a megújuló energiák témaköre, amit itt újdonság volt, de én kötelezően minden karon oktatnék.

Az energetikai szemléletet próbáljuk bevezetni, hogy az energiafogyasztás helyett energiagazdálkodással ismerkedjenek a hallgatók. Szorítsuk visza a gázfelhasználást és alkalmazzunk megújuló energiát, ahol lehet, többet is egyszerre (pl.: napenergia és biomassza), mert az EUelőírások szerint lassan mindenütt megújuló energiát kell majd felhasználni. Ezt a szakmai hozzáállást sikerült bevezetnünk.

Milyen gondolatokkal adtad át a stafétabotot az utódodnak?

Azokkal, hogy itt nagyon nagy súlya legyen az épületnek, mert ugyan „csöves” épületgépészek vagyunk, de nem ezen van a hangsúly. Ezt oktatja a gépészmérnöki karon egy, a Macskásy professzor úr által alapított tanszék, ez nem a mi dolgunk. Ám az alapjait mi is előadjuk és megköveteljük a hallgatótól a tervezésnél, a vizsgáknál, de számunkra nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy mindig az adott épülethez, épülettípushoz illesztve legyen energiagazdálkodás, belső klíma minőség, nyári árnyékolás. Ezek az épülettől mind elválaszthatatlanok. De az épületek esetében is állandóan jelennek meg újdonságok a piacon. Építészeti anyagok, technológiák, formavilág folyamatosan változik, nem lehet lemaradni, a legkorszerűbbeket, a nyugati vívmányokat, épületeket, középületeket nagy lelkesedéssel követik a hallgatók, próbálják leutánozni őket, ezt nekünk gépészetben, energetikában nagyon ki kell szolgálnunk.

És most az új tanszékvezetővel meg fognak erősödni a külföldi kapcsolatok is, hiszen mi ezen a területen nagyon el voltunk maradva.

A tanszékvezetői feladatok ugyan már nem terhelik a válladat, de úgy gondolom, hogy még tele vagy energiával, alkotásvággyal. Milyen rövid és hosszabb távú terveid vannak, amit szeretnél még megvalósítani?

Most van két doktoranduszom, velük szeretnék egy-két éven belül eredményt elérni úgy, hogy meg tudják védeni a disszertációjukat. Jó lenne továbbá, ha a mintaházak elkészülnének. Szeretnék további kutatásokat végezni, ahol a főhangsúly most már nem annyira a lakóépületeken lesz, hanem a középületeken. Több mint 10 kórház energetikai felújításában működtem közre, de érdekes módon, ezeknél mindig a hőtermelés és a hőfogadás volt az elsődleges és nem az épületek. Most egy olyan komplex kórházprogramot szeretnénk megvalósítani, ami egy nagy, átfogó szemléletet hozna a kórházak felújításában több évre előre, az egyes épületek energetikai alaphelyzete alapján.

Pongrácz Lajos
főszerkesztő

A szerzõ egyéb cikkei:

  Lezártunk egy esztendőt, elkezdtünk egy újat
  Magyarország földrajzilag jó helyen van, az itt dolgozó munkaerő jól képzett, megállja a helyét
  Munka és sport nélkül nem lehet élni
  Figyelmeztető karácsonyi gondolatok
  Sohasem másolunk, csak újat alkotunk
  Számomra a Mart az élet

A szerzõ összes korábbi cikke >>

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam