Harmincnégy épületgépész jelent meg azon a tankör találkozón, amelyet a szervezők hívtak össze 2014. május 30-án, a Benczúr Hotelben, Budapest VI. kerületében.

Sorra érkeztek azok kollegák, akik talán 30-40 éve nem látták egymást és gyakran felmerült az a kérdés is, hogy „bocs, te ki is vagy?”. De néhány perc, egy közös ital és máris sorakoztak azok az élmények, amelyek talán a legszebb éveinket kötötték össze. Bár az elmúlt 40 év alatt szinte minden megváltozott, a környezetünk, az értékrendjeink, a családi viszonyaink és legfőképpen a formánk (tisztelet a kivételeknek, természetesen ide tartozott minden hölgy), mégis mindenki tudott a másikról régi történeteket mesélni, mosolyogva, tiszta szívvel, önsajnálat nélkül.

A találkozó fénypontja az volt, amikor mindenki sorra felállt és az utolsó öt év vele kapcsolatos történéseiről mesélt. Volt, aki jelentős sikereket ért el, többen külföldön, többnyire jólétben „vergődtek”, sokan gyerekeik sikerét mesélték elégedetten, joggal magukénak tekintve az eredményeket, és volt olyan is, akinek az életét a színes, egzotikus, nagy utazások töltötték ki, mások hazai sikeres vállalkozások irányításában jeleskedtek. Sok mindent hallottunk, de két dolog biztosan kitűnt az elmondottakból: senki sem bánta meg, hogy épületgépész diplomát szerzett, még azok sem, akik bizonyos értelemben „pályaelhagyók” lettek. Senki sem panaszkodott, egy rossz szó nem hagyta el senki ajkát, talán erre lehetünk a legbüszkébbek! És ez is azt bizonyítja, hogy jó tankörünk volt. Lehet, hogy az utolsó a legjobb?

Talán egyszer ennek tisztázására is sor kerül!